Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)
1969-09-11 / 211. szám
Reflektorfényben a munkásifjúság Ahol a nők vannak többségben Fonalbolyhos köpenyében zavartan topog, semmiképp sem akar leülni a KISZ-iroda piros foteljébe. Csitri haját kendő szorítja, lábán az állófoglalkozásúak „kismamacipője” sötétlik, zoknival. Szabályos időközökben köhög, mintha nem is az arcára, tüdejére, hanem a lelkére rakodó portól, pilléktől akarna megszabadulni. Ez a törékeny, 19 éves lány, Páka Erzsébet képviseli a Kispesti Textilgyárat az ifjúmunkások IL országos parlamentjén. Illetve nemcsak a gyárat. Az ifjúsági termelési mozgalmak kerületi eredményeiről, tapasztalatairól számol be a tanácskozáson. Mindent megtesz a gyár, mégis... In médiás rés kezdte, vagyis a közepén, azzal, hogy sokszor tíz ember helyett öt végzi el náluk a munkát, s a kevés munkáskéz ellenére is mindig kiváló eredménynyel végződtek a szakma ifjú mestere, a szakszervezet és a KISZ termelést segítő mozgalmai — abban a gyárban, ahol a dolgozók 80 százaléka nő, s ahol a gyár 5000 dolgozójának fele fiatal. — Talán éppen, mert nők vannak többségben — nevet rám cinkosan, s már sorolja is a női helytállás bizonyítékait: vasárnapi műszakot vállaltak a beütemezett tervek teljesítésére, sőt, nemrégiben „komplex brigádot” is lehetett verbuválni a lányokból. Ahogy a munka kívánja, olyan beosztásban dolgoznak a fáradhatatlanul zakatoló gépeken. Végül is ráterelődik a szó a mindennapokra, a munkára, amelyért itt, a forróságban, a csattogó, halántékot szorító zajban, kövérre hízott orsók ezrei közt 1800—2000 forintot számolnak a borítékba. — Mindent megtesz a gyár, hogy jobb legyen nekünk — mondja, és tudom, hogy az ő gépe körül is végigtapogatja, beszippantja a köhögésre ingerlő szöszméket a sínen járó „elefánt”, tudom, hogy ventillátorok kavarják, klímaberendezések tartják azonos állapotban a levegőt. — Mégis van, akit irigyeljünk, néhány textilgyárban a parkett alatt és a mennyezeten is felszerelték az elszívóberendezéseket. — De a nehéz körülmények, a három műszak ellenére, mindig megpróbáljuk a legtöbbet nyújtani — csak néha vannak furcsa boszszúságok. MiT fog hozzá a magyarázathoz — kiló után vagyunk fizetve. Ha vastag a szál, szaporább a munka, ha vékony, lassabban telik ki az egy „abzug” az orsókról. Eddig egy munkásnő három gépoldalt vitt — egész gépet, s a másiknak a felét. A vékony szálnál, bevezették a négyoldalas munkát — ugyanolyan fordulatszámmal. Sokalltuk a tempót, erre lassítottak. Rövidesen a vezetőknek szemet szúró egy-két terefere elvitte a kedvezményt, azóta egész nap megállás nélkül körbejárunk, tíz perc uzsonnára, ha marad időnk. A fizetés meg ugyananynyi, mint régen. „Ti szőttétek, viseljétek" Zsebkendőjét ismét szája elé kapja, elnézést kér, köpenyét húzkodja. — Igen, a köpeny is! Két évre kettőt kaptunk belőle, s közben egy évig se tart ki a két munkaruha. A hőségben könynyű, szellős anyag kell, gyakran mossuk, toldozotttak-foldozottak, hamar szétmennek ebben a munkában. Amikor panaszkodtunk, azt mondták: „ti fontátok, ti szőttétek, viseljétek!” Ha fontuk, nem erre fontuk, ha szőttük, mást is szőttünk.. A panaszok ezután is női gondok — Fóka Erzsi, mint alapszervi érdekvédelmi felelős mindenkiét számon tartja a fonóban. — Vagy legalábbis szeretném — mondja. — De nehéz a dolgom. Lassan mozduló, zárkózott teremtések vannak a fonodánkban. Kétharmad részük bejáró, vidéki. Rajtuk segíteni, az ő gondjaikat enyhíteni lenne a legfontosabb. Múltkor például volt itt egy újságírónő, aki kifejezetten az ő problémáikról akart írni. Senki nem volt hajlandó közülük elmondani bajaikat. Nemcsak beszélünk gondjainkról Erzsi 19 évével tapasztalt szakmunkás, 16 éves korában, jeles gimnáziumi első osztály után jelentkezett betanított munkára a lőrinci fonodában. Ő még éjjel tanulta a mesterséget — most a belépőknek hat hetet adnak a munkafolyamatok elsajátítására. Az újak is már ismerik, mindent elintéz: kér, könyörög, ha a lányok műszakot akarnak váltani; leszereli az időseket, ha féltékenyek a gépükre. Kismamákat protezsál könnyebb munkára. Ezzai már feszeng, mások vigyáznak a gépeire. Megkérdem hát: mi a legfontosabb gond, amivel kerületében megbízták a ténykedését szemmel kísérő fiatalok? — Égetően szükséges a kerületben a fiatal szakmunkástanulók elhelyezése. Száz-százötven forintos tanulópénz mellett drága albérletekben élnek, míg leteszik a szakmunkásvizsgát. A gyárunknak, de a többinek se nagyon akad diákotthona, így nagyon szeretnénk a kerületben egy központi szálló létesítését szorgalmazni. Aztán — mondja még — jó lenne, ha nagyobb foganatja lenne a szavunknak, a KISZ-eseknek — gyáron belül, üzemen belül a fiatalokat érintő kérdésekben jobban hallgassanak ránk. — Hogy mit várok a parlamenttől? Hiszek abban, hogy nemcsak beszélünk majd ott a gondjainkról, hanem eredmények is születnek belőle. Jakab Ágnes Az országúton a szokásos útjelzőtábla. Jobbra mutat, a szárazföld irányába. Balra a Balatonpart. Jobbra Fenékpuszta. Csak ennyit mond a tábla. A régészek hozzáteszik: a népvándorlás korának egyik legérdekesebb tanújánál áll a kék-fehér vaspózna. A történetnek (mint a Dunántúl annyi mindennek) először a rómaiakhoz van köze. 271-től, Dácia feladása után az egyik legfontosabb erőd épül itt római hadmérnökök irányításával, az átkelőhely védelmezőjeként. A Balatonon (ne csak a római térképet képzeljük a szemünk elé, de a balatonhidvégi részt, Szigliget és Nagyberek környékét is helyezzük „víz alá”) az egyik legjobb átkelőhely Fenékpuszta. (Keszthely még csak előterepe az elődnek. De ahogy a hévízi völgy eltőzegesedik, előtérbe lép majd Keszthely is.) . Most még a római uralom végén vagyunk: a népvándorlás hullámai megindulnak. Attila után a keleti gótok jönnek. Utat építsenek, amikor ott a római erődváros ? Néhány szomorú szürke fal Eszük ágában sincs. Nem tudják ugyan, menynyi időre jöttek, de mindenesetre gyorsan renoválják az erődtornyokat, a régi római telep nagy raktárépületét, a 102 méter hosszú palotát, a három apszisos ókeresztény bazilikát, a csaknem 400 méter hosszú nyugati és déli falat (bizonyára a többit is, de azokat még nem tárta fel a régészásó.) A falak alapjai megvannak. Itt sétálunk köztük. A távolban csendesen zúg az országút forgalma. Közelebb disznók legelnek. Fenékpuszta Festetics építette majorsági épületei a nyugati oldalról nézik ősi társukat, elődjüket, Nagy Theoderik szülőhelyét. Mert Jordániesz történetíró szerint — és minden logika szerint, hiszen Nagy Theoderik apja, Thiudimer keleti gót király székhelye itt volt — ezek közt a fűvel benőtt falak közt született a király, aki azután olasz földön alapított nagy birodalmat. Akkorát , hogy a Balaton tája is hozzá tartozott. A népvándorlás regényének egyik nagy fejezete kezdődik itt. És ér véget Ravennában, ahol Theoderik mauzóleuma áll. Mi maradt ebből a költözködő birodalomból? Szürke kövek. Nem sokkal több, mint „négy szomorú szürke fal”, de a többinek a helyét is mutatja a föld elszíneződése, a kopottas gyep. Az óriás vadgesztenyék lombja lassan sárgul a palota körül. Hatvan-nyolcvan métert kell csak menni, hogy a fák fölött a Balaton tükrére lásson az ember: a kitáruló tájat talán csak ahhoz a panorámához lehet hasonlítani, ami a Szépkilátón megálló turistát fogadja." Az ember, ha nem is régész, kicsit a múltba néz. „Megszólal a sírvilág" A „horreum”, a raktár múltjába, akkora volt, hogy kocsival lehetett beleállni és rakodni benne. A palotáéba, amelynek valamelyik kőfalú szobájában a kis gót királyfi tanulta az első lépéseket; a sírok múltjába, amelyek itt szólaltak meg... Élt itt egy kislány, valamikor 550 után. De nagyon fiatalka volt, amikor meghalt, szülei siratták és szépen temették el, igazgyöngyökkel díszített hajtűcskéjén ott csillogott a neve is. „Bonosa ...” Jóságoska ... Előkerül a sírokból egy ezüst lovacska, kapcsolótűnek használták ... Korongos kapcsolótű Szent Györgygyel... Milyen világban éltek itt? Mandulafa virágzott, mint most, mogyoróbokrok alatt bújócskáztak a gyerekek, a földeken árpát arattak, ősszel diót vertek, a körte és a szilva ugyanúgy csemege volt, mint ma. (A dió és a szilva sílvevágy volt, a mandulával együtt. Róma telepítette.) Hajuk, filágyaik egy-egy sírban — másutt téglába égetve — beszélnek arról az időről, amikor a nagy, hullámzó vizet itt úgy hívták: Locus Pelso. Aztán longobárdok jöttek, gepidák, frankok. A frankok szövetségesüket, a Nyitra környékén szláv kollégáival összetűzött Pribina királyt telepítették az egykori római erődvárosba, a hűbéres feladatait látta el, védte az itáliai utakat Keresztény hitre tért király volt, építkezett, szőlőt is telepített — mert ahol miséztek, ott bor is kellett hozzá... Két nyílhegy Népéből kilencvenen nyugszanak itt; de sírjaik azt tanúsítják, hogy pogány temetkezési szokásaik még erősebbek voltak az új hit szertartásainál ... S aztán új világ kezdődik Fenékpusztán is. Mi maradt a korszakváltásból? Két nyílhegy. Magyar nyílhegyek. De ez már új történet kezdete. ... Állunk a régész-történésszel, Sági Károly múzeumigazgatóval és a természettudós Füzes Miklóssal a gesztenyék alatt. Közösen álmodozunk. Most már nem a múltról, de a közeljövőről. Micsoda autótábort vonzana ide minden nyáron egy Theoderik-kilátó (nemcsak Ravennából, a király sírjától a bölcsőjéhez). Csak meg kellene érezni a lehetőséget a Balaton délnyugati sarkának kultúrákat és korszakokat, germánokat, szlávokat, rómaiakat, honfoglaló magyarokat összekapcsoló kis mágnesében... A környék dombjai szinte kínálják a kis „présház-bungalók” újfajta üdültetési lehetőségét, mert a nagy betonszállók nem adják meg a pihenés minden variációját... Van itt egy remek fenyőfasor , sétalovaglásra teremtette valamelyik régi Festetics kertészének ötlete. Mindez az autóút mentén, kéznyújtásnyira: történelem, üdülés, magyar táj. Valóban kézgnyújtásnyira. Csak ki kell nyújtani azt a kezet. Baktai Ferenc (Következik: Egy bokor halász.) THEODERIK SZÜLŐFÖLDJÉN Épült Festetics korában . (A szerző felvétele) Termelékenyebb munka, magasabb kereset Szót értettek a szocialista brigádokkal A gyár nem nagy. Mindössze 1800-an dolgoznak a Budapesti Kőolajipari Gépgyárban, s ebből is mintegy 400-an külső szereléseken. Termékeik: kőolaj- és földgázipari gépek és berendezések, valamint ezek korszerű működéséhez szükséges műszerek, készülékek gyártása és szerelése. Soronkívi — Úgy gondolom, országos gond orvoslásához járultunk hozzá a Répcelaki Szénsavgyár berendezéseinek terven felüli elkészítésével — válaszol Láng Tivadar főmérnök. — Egy’ másik soron kívüli sürgős munka volt . — A többi között mi építettük az évi 2 millió tonna kapacitású százhalombattai olajfinomítót — szól erről Pintér Ferenc szb-titkár. — Természetesen az első fél évben több soron kívüli munkánk is befutott, amit teljesíteni kellett. — Milyen munkákról volt szó? ili munkák Barátság kőolajvezeték gödöllői szivattyúházának felszerelése. Ennek segítségével azonos méretű csővezetéken többszörös olajmennyiség továbbítható a feldolgozó üzemekbe. Hogyan lehetséges az, hogy az eredeti tervükön felül az említettekhez hasonló, nagyarányú munkákat el tudták végezni? Talán lazán terveztek? A gyár vezetői dokumentumokkal bizonyítják, hogy ez nem így van. Aztán több olyan tényezőt soroltak fel, amelyek segítségével már nemegyszer megoldottak még lehetetlennek tűnő termelési gondokat is. Első helyen került szóba, hogy a dolgozóknak több mint kétharmada régi törzsgárdatag, akik szeretik munkahelyüket, és jó ismerői azoknak a munkáknak, amelyek elkészítése rájuk hárul. A munkahely és a szakmai szeretet elmélyítésében a tavaly július 1-től bevezetett rövidített munkaidő mellett sokat jelent a gyárban az anyagi eszközök körültekintő felhasználása. Ennek nyomán, aki többet tesz le az asztalra, az anyagilag is hasznát látja ....... " Prémium és jutalom — Órabér, plusz prémiumos bérezésben dolgozunk — magyarázza Túri Miklós, a forgácsoló műhelybizottságának titkára. — Ami azt jelenti, hogy részlegünk egész kollektívájának tevékenységétől is függ, hogy kinek hogyan alakul a keresete. — Hallhatnánk erről bővebben? — A személyi órabérét mindenki megkapja. Ezenfelül ha a részlegünk mennyiségben és minőségben teljesíti a havi tervkötelezettségét, akkor egyénenként 16 százalék prémium jár. — Természetesen előfordulhat, hogy a havi tervet valamelyik részleg nem teljesíti — fűzi az előbbiekhez az szb-titkár. — A 16 százalékos prémium ilyenkor nem vész el. Ha a következő hónapokban a dolgozók a lemaradást pótolják, utólag hozzájutnak a visszatartott prémiumhoz. Jelenleg egyetlen részlegünkben sincs visszatartott prémium, pedig több mint 40 fős létszámhiányunk van. — Tehát a személyi bér és a 16 százalékos prémium az, amely a dolgozók jövedelmét megszabja? — Ez év elejétől részlegenként felosztásra került a jutalmazási keret is — tájékoztat erről Szűcs István, a forgácsoló üzemvezetője. Majd dokumentumokkal bizonyítja, hogy éves szinten 15 ezer forintot kaptak, amelynek felosztásáról a szakszervezeti tisztségviselőkkel közösen helyileg döntenek. A félévi munkák jutalmazására a saját keretünkből 10 ezer forintot már felhasználtunk. Ezenkívül a vállalattól is kaptunk még a fél évre 13 500 forint célprémiumot a soron kívüli munkák határidőre történő elvégzésére. — Milyen munkákról volt szó? — A többi között a répcelaki berendezések alkatrészeinek forgácsolásáról. Amikor a szocialista brigádokkal erről tanácskoztunk, még mi sem gondoltunk arra, hogy a másfél hónapos munka egy hónap alatt elkészülve sikerült, így a dolgozók kiérdemelték a különprémiumot. A szocialista brigádokkal való szót értés mindig segít a termelési gondjaink megoldásában. — Valahogy úgy vagyunk, mint egy nagy család — jegyzi meg Fülöp Béla marós, ötszörös szocialista brigádvezető. — A vezetés minden gondját jól ismerjük. Most például a marósoknál három fős a létszámhiány. A munkákat úgy osztjuk el hogy a három embert pótoljuk. Csak akkor kerülünk bajba, ha valaki közülünk megbetegszik. Ezt már nem tudjuk előre tervezni, s ilyenkor esetenként már csak a túlóra segít. Az Országos Gumiipari Vállalat szegedi Fimergó gumigyárában az új gyártmányú célgépekkel évről évre 10—15 százalékkal növelik a termelést (MTI Fotó : Hadas János felvétele) Kevesebb túlóra, nagyobb bérfejlesztés . Persze, a túlórával sem volt baj az első fél évben. Mindamellett, hogy csökkentett munkaidőben dolgoznak, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva, június végéig mintegy kétezerrel kevesebb túlórát használtak fel. Ugyanakkor 6 millió forint értékű termékkel több készült el. A dolgozók tehát rászolgáltak a prémiumra, s arra a bizalomra is, amely az év elején a bérfejlesztésben nyilvánult meg. — A kollektív szerződésben kötelezettséget vállaltunk, hogy az idén minimálisan 2 százalékos bérfejlesztést hajtunk végre — mondja a főmérnök. — Természetesen megbeszéltük a dolgozókkal, hogy a termelési eredmények függvényében a 2 százaléknál magasabb összeg felosztására is sor kerülhet. — És mennyi jutott bérfejlesztésre? — Már az első fél évben 4 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre — folytatta az szb-titkár. — Persze, törekedtünk a rendelkezésre álló összeg differenciált felhasználására, a bérarányok javítására. Ennek alapján például a külső szerelők, akik a legmostohább körülmények között dolgoznak, 9,5 százalékot kaptak. Ez havi 2—300 forint körüli keresetnövekedést jelentett náluk. Majdnem ilyen összeg jutott a vasszerkezeti üzem hegesztőinek is, akik elé a korábbinál magasabb minőségi követelményeket állítottunk. Hogy a bérfejlesztésből érdem szerint részesültek a munkások, azt igazolja a forgácsolók példája is. A nekik jutó 3 százalékos összegből a 130 fő közül mindössze hatvanan kaptak alapbéremelést. Hasonlóan történt a béremelés más részlegekben is. A gazdasági vezetők és szakszervezeti tisztségviselők természetesen törekedtek a béremelések széles körű nyilvánosságára, személy szerint indokolva, hogy ebből ki minek alapján részesült. Felére csökkent a balesetek száma A helyes és ösztönző bérfelhasználás is bizonyára hozzájárult, hogy az első fél évben a tavalyi első hat hónaphoz hasonló összegű nyereségrészesedésre teremtettek már alapot Jutott persze pénz, mintegy 2,5 millió forint értékben, olyan kisgépek beszerzésére is, melyek nemcsak termelékenyebbé, hanem biztonságosabbá is tették a munkát. Az anyagmozgatást például új autós daru és három új traktor is segíti. Mindezek hozzájárultak ahhoz is, hogy az idén a tavalyi hasonló időszakhoz mérten a felére csökkent a balesetek száma. Az elmondottakat valahogy úgy lehetne összegezni: jól dolgozik a Budapesti Kőolajipari Gépgyár kollektívája, s ennek nyomán javulnak élet- és munkakörülményeik. Bizonyára ez is ösztönzést jelentett abban, hogy júliusi és augusztusi kötelezettségeiknek is eleget tettek már. Taray László NÉPSZAVA 1969. szeptember 11 .