Népszava, 1970. augusztus (98. évfolyam, 179–203. sz.)
1970-08-04 / 181. szám
Elhunyt Kauders Imre Kauders Imre, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete számvizsgáló bizottságának elnöke, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa életének f6.évében elhunyt. Kauders Imét az MSZMP XIX. kerületi bizottsága, valamint a szakszervezet saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. A munkásmozgalom és a nyomdaipar „nagy öregjeként” ismerték. Egyformán tisztelték benne a harcos internacionalistát, a meg nem alkuvó kommunistát, a szakma odaadó szerelmesét és a szerény, derűsen bölcs embert. Gazdag életútjának hetvenöt esztendeje alatt — legutolsó napjáig — tevékeny harcosa volt osztályának. A Hivatás szeretetét a gyomai Kner Nyomdában sajátította el, a munkásosztály iránti Hűséget a nyomdászszakszervezetben, melynek 1911 óta tagja volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a Vöröshadseregben harcolt, majd a bolsevik párt magyar csoportjának tagjaként egy szaratovi nyomdában szedte a Kellner Sándor szerkesztésében megjelenő, Világforradalom című újságot. A Tanácsköztársaság védelmében fegyverrel harcolt, az ellenforradalom évtizedei alatt, az üldöztetés ellenére is állhatatosan részt vállalt a munkásság mozgalmában. Kanders Imre halála nagy veszteség a nyomdaipar s a magyar munkásmozgalom számára. (V.) ,Super show Bukarest 1970" A Bukaresti Constantin Tanase Revüszínház vendégjátéka A legsürgősebb: átkapcsolni az osztrákféle műsoroknak szóló hangvételről a művészetnek szóló értékelés hangjára. Bukarestből egy nálunk sajnos évtizedek óta sorvadó (igazán sosem kifejlett) műfaj, a revü művészei látogattak el hozzánk. Színházuk, a Bukaresti Constantin Tanase Revüszínház két év híján százados tradícióra támaszkodik, olyan színvonalra fejlesztette a revüt, amilyen ma alig található a világon. Nem véletlen, hogy a Falies Bergere városában, Párizsban, Moszkvában, Londonban hetekig, az ilyen vonatkozásban igényes amerikai Las Vegasban egy kerek esztendeig vendégszerepeltek kivételessikerrel. Titkuk nagyon egyszerű. A maguk revüfeladatát éppoly felelősséggel fogják fel, annyi gonddal oldják meg, mint egy drámai színház a Hamlet előadását, egy operaház a Parsifalét. Revüt ugyanis csak így lehet létrehozni , s az ilyesminek semmi köze a nyárra összedobott esztrádokhoz, ha mindjárt a legjobb slágerénekeseket, görlöket és a legcsillogóbb díszleteket seregítik is egybe. Ami művészet kíván lenni, igazán hatásos, igazán szép, azt csak kitartó munkával lehet létrehozni, meg teli komponálni. Ez az egyik. A másik, hogy kikkel. A leggondosabban megkomponált revü sem ér egy vasat sem, ha nem elsőrendű, nagy tudású művészek valósítják meg. Sőt, még ez sem elég. Csak egy produkcióra összeállva még kitűnő művészekből sem kerekedik ki ilyen értékű műsor. Kívülről legfeljebb egy-egy kivételes számmal lehet gazdagítani egy revükompozíciót — az egészet csak művészegyüttes hozhatja létre. Mindez azért ér meg egy rövid gondolatsort, mert bukaresti vendégeink valami olyasmit reprezentálnak, amihez hasonlóra szükség volna nálunk is, tehetség is adódna és közönség is. A Tanase Színház ugyan törekszik a ,,totális színház” létrehozására — ez azonban természetesen nem valósul meg valamennyi válfajban egyforma szinten. Kabarészerű megnyilvánulásaik nem különösek (hálás köszönet a rendkívüli erőfeszítésért a nehéz magyar szövegek megtanulásában), énekeseik közül csak a kiváló Dirid Badea és a Caban-trió kíván említést, a többiek sajnos mélyen a revü szintje alatti kvalitásokkal rendelkeznek. A Geru Solomonescu vezényelte zenekarja, Puiu Ganea díszletei és jelmezei tetszettek. A hangsúlyos kiemelés azonban itt Nicolae Dinescu rendező mellett kizárólag a mozdulat művészeinek, Sandu Fayer, Adrian Dumitrescu és Nicolae Sever koreográfusnak, Romica és Anton pantomimművészeknek és a legigényesebb balett szintjén képzett táncművészeknek szólhat. Csaknem valamennyi produkciójukkal kapcsolatban használható az esztrádok könnyelműségével és nagyotmondásával elkoptatott szó: világszám. Nem az üres szenzáció értelmében, hanem tartalmasságuk alapján. Revüt és jelképes néptánc-elemeket például még aligha ötvözött ez a műfaj ilyen szellemesen. (Igaz, az ördöngös román néptánc és „beat”-es ritmika kivételesen alkalmas is erre a természetes ötvözésre.) De nemcsak ez. A Ritmusok című „dob-balett" például hallatlan lelemény eredménye, minden változatát a legnagyobb élvezet nézni és hallgatni. Jó dolog a végére hagyni a legjobbat (már úgy értem, a kritikusnak is). Marica Negrea és Tudosé Martinica olyan artistatáncos pár, amilyent még nem láttam, holott a világ legismertebb hasonló jellegű műsorai közül többet végignézhettem. Negrea a maga fantasztikus hajlékonyságát, tágulékonyságát egy pillanatra sem használja mutatványként (holott annak is „világszám”), hanem a legnemesebb művészet és az elragadó ritmus szolgálatába állítja. A Constantin Tanase Revüszínház vendégszereplése a nyár nagy és nagyon kellemes meglepetése. Rajk András A felvevőgép mögött... Álkatonák — a Balaton-hegyvidéken Beszélgetés Bornyi Gyula operatőrrel Terepszemle. Izgalmas időszak a filmezés történetében. Hiszen a jól kiválasztott helyszín, a háttér egyik legfontosabb feltétele a forgatásnak. Még inkább: ezen áll vagy bukik kissé a játék atmoszférája, hangulata. Különösen izgalmas a helyszín, a háttérkutatás, ha a honi dombhajlatnak, az omladékos épületcsoportnak — idegen, távoli világ hangulatát kell árasztania. Mint például az Álkatonák esetében is, Ceccherini írása — tv-játék készül az izgalmas történetből — az 1943-as Olaszországot idézi. — Közelebbről egy olasz tanyán játszódik a történet — mondja az operatőr, Bornyi Gyula —, s ez igencsak nehéz feladat elé állította a forgatócsoportot. A fél országot bejártuk, mire hozzávetőlegesen megfelelő helyszínt találtunk a Balaton-hegyvidéken. Ez a furcsa, magányos tanya — nem kevésbé furcsa és magányos tulajdonos is, külön filmet igényelne — a lejtőre épült. S az istálló és a pince megfelelő látszögből kétszintes épület benyomását kelti. Persze, ehhez a „leleményhez” némi variálókedv is társult. Körberaktuk az épületet vastag kőkerítéssel. S így a magányos épületcsoport, háttérben a kopár, köves sziklákkal valóban olaszos benyomást kelt. — A filmfelvevő gép objektívje — mindenképpen objektív. Világosan árulkodik a hibákról. Arról is, ami csupán „olaszos”, és nem igaziból olasz. — Vitatkoztam erről? Nem. Mindenesetre én ezt nem tartom „árulásnak”, hanem szükségszerűségnek. Nem készíthetünk úgy filmet, mint például az amerikaiak, akik vagy az eredeti helyszínt fotografálják, vagy fölépítik a teljes díszletet a rádiókban. Meg kell elégednünk a lehetőségekkel. Én mindenesetre megpróbálok „olasz” operatőrré válni. S ha képileg nem lesz jó a film, akkor az az én hibám ... Persze mindezt nem lehet megoldani, elemezni egy beszélgetésben, csak a felvevőgép mögött, vagy éppenséggel az esti musztervetítéseknél. Hiszen a szobrásznak vagy a festőnek is mindig újra és újra hátra kell lépnie, messziről kell szemlélnie a képet. Az operatőr számára ez a musztervetítés... — Volt már olyan helyzetben, hogy megcsalta a filmfelvevő objektívje? — Igen. Oda-vissza egyformán. Mert az operatőr a szemével, az agyával, az érzékeivel világosan látja a kis négyszögön keresztül azt, amit a néző láthat majd, de mégsem tudja magát szubjektíven függetleníteni a többi részlettől, az egész műterem hangulatától. Itt volt például a Tolnay Klari-est. A híres Blanche-jelenetet vettük fel a Vágy villamosából. Valamennyien — a rendező, jómagam, a világosítók és a díszletmunkások — csodálattal figyeltük a nagyszerű színésznőt. .A jelenet végén megállapítottuk: ez kitűnő. Az esti muszterén kiderült: mindenképpen rossz a jelenet. Rendezőileg, színészileg és operatőrileg. Újra kellett venni az egészet. Máskor viszont — h Három arckép esetében — egyik színészünk zavartan, szöveg nem tudással küszködött. Már felvétel közben éreztük, újra kell vennünk majd a jelenetet. S az első nyersanyagon ez a szöveg nem tudás átalakult valahogy gondolatokkal teli, érdekes színészi játékká ... — Rengeteget dolgozik. Melyik munkáját tartja a legjobbnak, illetve a legrosszabbnak? — Véleményem szerint a legrosszabb: az Egy borbély halála. Miért? — Mert ebben a filmben szinte főiskolás hibákat követtem el, alig tudta rendbe hozni a laboratórium. — S a legjobb? — Az egyik — még nem mutatta be a televízió — a Kiáltás a világűrbe, rendezője: Dömölky János. (Ő a rendezőm az Alkatonákban is.) A másik: Berek Katalin József Attilaestje. Ebben az volt a nagyszerű, hogy Zolnay Pál rendezővel kitaláltuk: egyáltalán nem avatkozunk be a játékba. Egyetlenegy beállításban vettük fel a 20 perces műsort. Persze, ehhez József Attila zsenialitása és egy nagyszerű színész intenzitása kellett... Gardner Ilona SZÍNHÁZ A KÉPERNYŐN A tv-színház nyári repertoárjából az elmúlt héten három esti forrtűsor is tellett. Láttunk egy drámát felvételről, egy vígjátékot tv-filmen és a Régi nyár című magyar-svéd szórakoztató produkciót, amelynek műfaji meghatározása kissé bajos. Úgy tűnt, mintha Békeffy István szövegkönyve egy régi operettről verte volna le negyven év porát, de a por azért ott szállongott a cselekmény felett. Csak az irónia friss szele űzte el olykor, a nézőre kacsintó játékosság, a színészek jó kedve. Különben alig lett volna elviselhető , a jurásdig huszárkapitány és a szép primadonna cukorhabos története, amellyel az előjáték fenyegetett. Keleti Márton rendezése musical jellegű zenés komédiává igyekezett korszerűsíteni a játékot, idézőjelbe téve az operettes stílusjegyeket. Ez a megoldás, valamint a gyors képváltások és a darabbeli szerzőhármas keretjátéka, valószínűleg zavarta az operett régi híveinek élvezetét Viszont a nézők más része, főleg a fiatalok, még ilyen formában se találhattak kapcsolatot a negyveni év előtti világgal, amelyhez sem emlékek, sem érzelmek nem kötik. Kedves volt Runkai Éva játéka, kellemesek Lajtai Lajos örökzöld melódiái, amelyeket Körmendi Vilmos frissített fel és egészített ki a maga zenéjével és tetszettek Bogár Richárd táncai is. A háromszögletű kalap, Pedro de Alarcon szellemes novellája, döcögősen nehézkes vígjátékká lett a nyugatnémet tv-feldolgozásban. A boccacciói ihletésű történetben kevés egészséges, vérbő humort, kedvességet lehetett felfedezni. A klasszikusok sorozatában méltóbb feldolgozásnak volna helye. Igazi színházi est élményét nyújtotta Németh László Széchenyi című darabja, a Katona József Színház tolmácsolásában, felvételről. A történetilélektani dráma, Bessenyei Ferenc, Őze Lajos, s a többi szereplő kiváló alakítása a képernyőn is jól érvényesült. HÁZI MOZI Asztalunkra télen kerüla legtöbb konzerv, a képernyőnkre pedig nyááron. A nyár a dobozban tartható műsorkonzervek, képfelvételek és filmek idénye a televízióban. Az utóbbi napok játékfilmjei közül a háború hátországi szenvedéseit idézte az Ilyen nagy fiú című szovjet alkotás. Lassú sodrású, érzelmes történet, csak néhány finoman megoldott részlete emeli ki a hasonló témájú filmek átlagából. Hétvégi betévő falat kriminkről is gondoskodtak, elég jó színvonalon. Az Egy tanú a városban című francia bűnügyi film a maga műfajábann ügyes, jól rendezett, növekedő feszültséggel és a vége felé némi hajmeresztéssel. Az effajta filmnek különben az a veszélye és ártalma, hogy sok néző szinte tudtán, akaratán kívül szurkolni kezd az életéért küzdő, sebesültért üldözött, szuggesztív egyéniségű gonosztevőnek. Ami az éjszakai filmvetítést illeti... Nana, gyerekek, ne leskélődjetek, mert Zola naturalizmusa négyzetre emelődik az angol tv-filmváltozat képsoraiban. A Francis az ősi Afrikában című francia filmsorozat első adása nem mindennapi látvánnyal, izgalmas híradással szolgált egy, a vaskorszak kezdetének körülményei között élő primitív néptörzs életéről. A folytatás is érdekesnek ígérkezik. SZÍNEK ÉS HANGOK A Tv galériája legutóbbi adásának témája az akvarell volt, és bár magáról a műfajról sokat tudtunk meg, az alkotások, színeiktől megfosztva, bizony nérüi érvényesültek kellően. Éppen az akvarell a legkevésbé alkalmas erre a „kísérleti színtelen adásra". A képernyő sokkal inkább szobrok, plasztikák, épületek, ötvösmunkák „körüljárására”, grafikai művek bemutatására, finomabb részleteinek megfigyelésére szolgálhat a képzőművészeti ismeretterjesztésben. Régebben sok vita volt a komolyzenei hangversenyek tv-közvetítése körül is; ad-e valami élménytöbbletet, vagy zavar a kép, nem inkább rádiós műfaj-e a koncert? A vita lezárult, valószínűleg ott és akkor, amikor a televízió zenei rendezői elsajátították a muzsika és a kép Harmóniájának megteremtését. Ennek szép példája a minapi Boccherini Hegedűverseny, amely Kocsis Albert és a Magyar Kamarazenekar tolmácsolásában szólalt meg a tv Nyár esti muzsika sorozata keretében. Vajk Vera hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz FIGYELJE LEHEL HŰTŐSZEKRÉNYE GYÁRTÁSI SZÁMÁT! MŰSOROK Budai Parkszínpad: Super Show Bukarest (8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Idej. 4.33: Hajnaltól — reggelig. Közben 5: Hírek. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.41: Falurádió. 6: H. Időj. 5.30: Idej. 6.45: Műsor. 7: Reggeli krónika 2. 7.15: Kürt, időj. 7.25: Új könyvek. 8: H. Idej. 8.05: Színház- és moziműsor. 8.20: Verbunkosok, népdalok. 0: Hársam a kürtszó ! 9.35: Gaál Jenő: Zongoraverseny. 10: H. Idős. 10.03: A közönyös szépfiú — Cocteau jelenete. 10.25: A Mura Hanglemezgyár Crcopin-összkiadásából 11.33: Hatosok operákból. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 120: Melódiakoktél. 13.52: Törvénykönyv. 11.07: Mai témák — mai dalok. 14.10: Gyermekrádió. 15: H. Idős. 15.10: Jolo: A rejtélyes trombitás. 15.24: 25 év gazdaságtörténet. XII. 15.34: Fricsay Ferenc Bartók, műveket vezényel. 10.43: Dankó Pista és Tolnai László nótáiból. 17: H. Idős. 17.05: Ahogyan felrobban a bomba («Tok.-m.). 17.30: Anna Moffo és Fernando Corena énekel. 17.53: India gondjai — IV. 18.08: Könnyűzenei olimpia — Döntő — I. 18.50: Jelentés az öttusa VB-ről. 10: Esti krónika. 19.25: A Szabó család. 19.55: A Suisse Romande zenekar hangversenye. 21.18: H. 21.21: Népdalcsokor. 22: H. Időj. Sporthírek. 22.20: Óvóhely — éjszakai Rádiószínház. 23.10: Kamarazene. 24: H. Időj. 0.10: Csárdások. PETŐFI RADIO 8.05: Mikrobi és a Holnaplátók— V. 8.35: Fúvóopolkák. 8.45: Külp. figyelő (ism.). 9: A cigánybáró (részi ), ló: Zenés műsor üdülőknek 12: Bellini és Donizetti operáiból. 13: H. Időj. 13.03: Mendelssohn , m. (Skót) szimfónia. 14: Kettőtől — hatig. IS: H. Időj. 18.10: Fiatalok hullámhosszán. 19.54: Mese. 20: Esti krónika 2. 29.25: Új könyvek (ism.). 20.28: Népi zene. 21.07: Korunk hőse I. 21.49: Heidu Mihály: Kádár Kata (kétfelé. operai. 23: H. Időj. 23.11 Tánczere. 24: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 18.59: Magyar zeneszerzők. 19.43: Új operalemezeinkből. 20.30: H. 20.33: Legkedvesebb hőseim (Róbert Jordan, Akiért a harang szól) (ism ). 21.01: Dzsessz. 21.21: A harmadik évezredelé ... (ism ). 2117: Hangfelvételek felsőfokon. 23: H. Ides. TELEVÍZIÓ 13.50: Műsor. 1*: Hírek. 18.05: Homokemberke beavatkozik (NDK bábfilm). .18.25: Fabula irodalmi műsor —nagy gyerekeknek (ism.). 19.05: Reklám. 19.10: Mese. 19.35: Nők félórája. 20: Tvhiradó. 20.20: Ez Tom Jones (zenés film). 21.05: Történetek főidőn és vízben (tv-film) 21.50: Tv-hiradó 2. 22.10: Befejezetlen történet (sorozat), POZSONYI TV 18: A sivatag patkányát (dok.-film). 18.40: Mese. 19: Dok.-film Szlovákia idegenforgalmi nevezetességeiről. 20.05: Párbaj az emlékezettel. 20.40: Kis filmtörténet. 21.55. Tv-híradó. Hofszemt □ A szövetkezeti néptáncosok III. Országos Találkozója, amely szombaton Balatonlellén és Balatonfüreden kezdődött vasárnap Siófokon folytatódott. A csoportok vasárnap a siófoki szállodasoron és a Petőfi-sétártyon színes, látványos menettánc-versenyt rendeztek, amit csaknem tízezer hazai és külföldi vendég tekintett meg. Az első díjat a Baranya megyei Véméndi ÁFÉSZ népi együttese nyerte. ÚJRA ITT AZ ALKALOM! RUHÁZATI VÁSÁR a SZIVÁRVÁNY MÉTERÁRUBOLTOKBAN 30-40%-os árengedménnyel Százféle sima és mintás, divatos nyári ruhaanyagokat GAZDAG KÉSZLETBŐL IS REMEKÜL VÁSÁROLHAT! Most 10 munkanap... m kg-óv és pipere fehérneműmosás vállalási ideje Kívánságra EXPRESSZ FELÁRRAL 3 MUNKANAP RUHATISZTÍTÓ SZÖVETKEZET