Népszava, 1970. október (98. évfolyam, 230–256. sz.)
1970-10-25 / 251. szám
ttct.tfkUnter 2. Az árvízkárosultak segélyezése A szamosközi tragédia első óráiban már megmozdult az ország. Tíz- és tízezrek ajánlották fel segítségüket A gyűjtőakció: A bajba jutottak, a károsultak nemcsak közvetlenül a mentésnél, az ár elleni védekezésnél, hanem az újjáépítésnél és sok más közvetett módon is érezhették, tapasztalhatták milliók együttérzését, segíteni akarását —– mondja dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese. — Eddig 334 millió forint gyűlt össze a belföldi befizetésekből, és nyolc országból további 43 millió forint értékű devizát utaltak át. Jelentős összeget utalt át a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína is, valamint a FAO. — Hogyan használták fel a rendelkezésre álló pénzt? — Az ár Szabolcsban pusztított legerősebben. Annak idején az akció is Szabolcs megsegítésére — Az egyik olvasónk panaszolta: összeomlott a háza, s a vele egy faluban lakó szüleié is. Most közösen építenek egy házat, de csak egy ingatlansegélyt kaptak, bár két családról van szó. — Az elosztás szabályait az országos bizottság határozta meg. Ingósági segélyt és gyorssegélyt minden károsultnak adtunk. Az ingatlansegély célja az építkezés, a károsultak anyagi terheinek csökkentése. A kiadásnál alapfeltétel az építési engedély, az összeggel az OTP-tartozást csökkentjük. És mivel a visszafizetési idő nem csökken, havonta sokkal kisebb részletet kell törleszteniük az érdekelteknek. Egyegy építkezőnek 40 000 fő- amelyben a szakszervezetek és a társadalmi szervek vezető szerepet vállaltak, május 20-án kezdődött indult Az volt az álláspontunk, s ezzel egyetértett az Országos Társadalmi Bizottság is, hogy először és gyorsan ott kell segíteni Közvetlenül az árvíz időszaka alatt tízezer család kapott gyorssegélyt, 9400 Szabolcsban, és csak 600 az ország más részén. Ingósegélyekre 85 millió forintot fizettünk ki 47 községben. Olyan családoknak adtunk tehát pénzt — 7000—25 000 forintot —, akiknek ruháját, bútorait, különböző ingóságait használhatatlanná tette, elvitte az árvíz. Az ingatlansegélyek kifizetésére 110 millió forintot utaltunk át, ebből eddig 88 millióval segítették a károsultakat, 3356 új ház építéséhez, 1034 megrongált újjáépítéséhez, rendbe hozásához hozzájárulva.zintig adható ingatlansegély általában, de ettől el lehet térni. Több példa is van arra, hogy nagy családnak, kis jövedelműeknek 60 000 forintot is adtak. Minden ügyet külön megtárgyalnak, s a helyi öttagú társadalmi bizottság feladata, hogy a körülmény ismeretében döntsön. A kérdésben szereplő ügynél egy ház felépítéséről van szó, tehát csak egy ingatlansegély adható. A bizottságok kötelesek a segélyezési javaslatot a tanácsházán kifüggeszteni, és ezek ellen panasszal lehet élni. Orvoslásra mód van. Eddig 200 panasz érkezett, s ahol úgy láttuk, helytelenül döntöttek, intézkedtünk. Fehérgyarmat térségében is befejezik a napokban az ingatlansegélyezést, ezzel egész Szabolcs megyében véget ér ez a munka, de természetesen a további panaszokat is megvizsgáljuk. Következik: Csongrádi, Békés, Szolnok, Hajdú és Borsod — További öt megyében csaknem 7000 épület omlott össze, illetve rongálódott meg. Ott mikor kezdik meg a segélyezést? — A társadalmi bizottságokat Csongrád, Békés, Szolnok, Hajdú és Borsod megyében megalakítottuk, a felmérések elkezdődtek, sőt a jövő héten már a kifizetésekhez is hozzálátnak, s november végéig be is fejezik. Ezekben a megyékben a töltések melletti házak, és a magas és tartós ár miatti belvizek a belterületi épületeket rongálták meg. Így ezekben a megyékben csak ingatlansegélyeket fizetünk, a szabolcsival azonos elvek és felosztási módszerek szerint. — Mi lesz az esetleg megmaradó pénzzel? — Több javaslattal is foglalkozunk. Egy alkalommal már külön segítettük azokat az öregeket — személyenként 5000 forinttal —, akik nem akarták házukat újjáépíteni, szociális otthonba vonultak, vagy máshol helyezkedtek el. Most többen is javasolják, hogyha marad pénz, akkor az állammal közösen építsünk újabb szociális otthonokat az öregek számára, illetve ismét gondoljunk a nagy családokra, a rossz anyagi körülmények között élőkre. A döntést — amire előreláthatólag decemberben kerül sor — az Országos Társadalmi Bizottságba bízzuk .— mondotta befejezésül: dr. Soó.ffy László, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese. M. T. 377 millió forint Minden panaszt megvizsgálnak Pillanatképek a Soproni Sörgyárból A Magyar Országos Söripari Vállalat a „Kiváló vállalat” büszke címet viseli. Ennek is legjobb gyáregysége, a szocialista munka gyára, a Soproni Sörgyár. Az évi 300 ezer hektoliter teljesítményre rekonstruált gyár ezt a mennyiséget rendszeresen 20—25 százalékkal túlteljesíti és most, a kongreszszus tiszteletére további kétezer hektoliter palackozott sör legyártására tettek ígéretet. Képeink: Komlófőzési mintavétel a főzőházban A palackozóban napi 1200 hektoliter sör kerül öregekbe (Gonda György felvételei) n£p SZAVA 3 A lakosság húsellátásának kérdéseiről Írta: Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Az életszínvonal alakulásával egyre inkább előtérbe kerül a hústermelés és -fogyasztás alakulása. Természetes, hogy mivel a lakosságot — és elsősorban a bérből és fizetésből élőket közvetlenül érinti ez a kérdés, az érdeklődés középpontjában áll a húsfogyasztás. A Népszava szerkesztő bizottsága az életkörülmények alakulásának vizsgálata során kért fel e kérdés megvilágítására. Szívesen teszek eleget e kérésnek, mert fontos, hogy a szervezett munkások megismerjék húsprogramunk termelési problémáit is. Az életszínvonal emelkedésének, a korszerű táplálkozás fejlődésének egyik fontos mércéje a húsfogyasztás alakulása. Érthető tehát az az érdeklődés és igény, amely a hústermelés alakulásával,s fejlődésével kapcsolatban országosan megnyilvánul. Ez a tünet — amely egyébként világjelenség — tükröződik IV. ötéves tervünkben is. A tervtörvény a lakosság áruellátására vonatkozó részében előírja: „Az élelmiszerekből és az élvezeti cikkekből az ellátás tovább javuljon. Lehetővé kell tenni, hogy a várható kereslettel összhangban, némileg csökkenjen a zsiradék- és szénhidrátfogyasztás és növekedjék az állati fehérje- és a vitamintartalmú élelmiszerek fogyasztása. Személyenként 65—67 kilogrammos húsfogyasztás fedezetét kell megteremteni.” A tervtörvénynek ebben a szakaszában tükröződik tehát az igény, melynek kielégítéséhez szükséges árualapok megtermelése a mezőgazdaságra vár. A mezőgazdaság fő feladatainak kialakításánál, a termelés szerkezetének fejlesztésénél ennek megfelelően vettük figyelembe a lakosság növekvő igényét, amely egyre inkább a biológiailag értékesebb élelmiszerek, a hús és más állati termékek iránt növekszik. Ezt a célt kell szolgálnia a beruházási politikának, és az állattenyésztés fejlesztését szabályozó elveknek. Ezért kell a jelenlegi szakaszban a nagyüzemi állattenyésztést a növénytermesztésnél gyorsabb ütemben fejleszteni. Amíg a növénytermesztés évi átlagban 2,6—2,8 százalékos fejlesztését írja elő a tervtörvény, addig az állattenyésztésben a megelőző 5 év átlagához képest évi átlagban 3—3,2 százalékos növekedés szükséges. Ez alapozza meg a lakosság húsellátásának javítását, a húsipari termékek gyártásának növelését és ebben jut kifejezésre jórészt a vágósertés-termelés legalább 30 százalékos növelése is. De nemcsak a vágósertés-előállítás növelése, hanem ezzel egyidőben a szarvasmarha-tenyésztés, a juhtenyésztés és a baromfitenyésztés gazdaságos, korszerű irányú fejlesztése is feladata a mezőgazdaságnak. A húsfogyasztás iránti igények kielégítéséért és a termelésben jelentkező gondok közötti ellentmondások megszüntetéséért a kormány már 1969-ben hozott jelenetős ár- és szervezési intézkedéseket. Ahhoz, hogy növekedjék a termelés, a nagyüzemi állattenyésztés mellett igen jelentős szerepet játszik a háztáji állattenyésztés, mint a nagyüzemi gazdaság háztáji üzemága. Az 1969-es intézkedések lényegében megalapozták a negyedik ötéves tervben előirányzott húsprogramunkat is, mert 1970-ben az állatállomány létszámában máris jelentős eredményekről számolhatunk be. Ezek az eredmények nagyrészt a közgazdasági szabályozók hatására jöttek létre, és ma már mind a sertéslétszám és termelés, mind a baromfihús-termelés tekintetében jelentős előrehaladás történt. A negyedik ötéves terv húsprogramjának megalapozása tehát reális keretek között halad. A mezőgazdaságnak biztosítania kell a hazai húsellátást, export-kötelezettségeink teljesítése mellett úgy, hogy az 1970. évi mintegy 59 kilogrammos fejenkénti húsfogyasztás — mint ahogy a tervtörvényben is olvashatjuk — 65—67 kilogrammra növekedjék. Húsprogramunk teljesítésének lényeges kérdése a piacra kerülő húsfélék összetétele. A fogyasztó a sertéshúst tekinti mindenekelőtt húsnak, tehát a gondok ezen a téren a legjelentősebbek. A húsfogyasztás öszszetételében a sertéshúsnak a kiemelkedő szerepe csak nehezen és hosszú idő alatt csökkenthető és növelhető más, biológiailag értékesebb húsfélék fogyasztása. A hazai igények kielégítésére tehát mind a nagyüzemi, mind a háztáji gazdaságokban jelentősen fejlesztenünk kell a sertéstenyésztést A nagyüzemi sertéshústermelés megalapozása, beruházási programja éppen ezért kiemelkedő célkitűzése negyedik ötéves tervünknek is. Ezért készül a negyedik ötéves tervben mintegy másfél millió hízó számára jórészt korszerű technológiai berendezéssel ellátott férőhely a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A férőhelyeknek mintegy fele már a legkorszerűbb technológiák bevezetésével együtt létesül, s célunk, hogy a baromfihústermeléshez hasonlóan, kialakuljanak a nagy kapacitású nagyüzemi sertéshústermelő-telepek. Ezeknek a telepeknek egy része már 1970-ben üzemel, s mintegy 25— 30 — részben állami gazdaságban, részben termelőszövetkezetben — termeli a húst hatékonyabb abrakfelhasználással, szabályszerű rotációval, valóságos ipari termelési módszerekkel. Nagyon fontos a háztáji sertéstartás korszerűsítése is, mert ez nemcsak a központi árualapok bővítését teszi lehetővé, hanem jelentős tényezője a falusi lakosság húsellátásának is. A háztáji és egyéb gazdaságok saját felhasználásra évente mintegy 2,5 millió sertést vágnak le, s ezen felül vár tőlük az ország évente több mint negyedmillió hízósertést és mintegy félmillió ipari hizlalásra alkalmas süldőalapanyagot A sertéshústermelésben világszerte létező ciklikusság hazánkban is másfél-két évenként jelentkezik, nagyobb mértékben a háztáji állományban létszámhullámzás formájában. Legfőképpen a közgazdasági tényezők, az árviszonylatok és a takarmánytermelés eredményessége változásainak hatására. A korszerű nagyüzemi telepek bekapcsolódása a termelésbe, a ciklus magaslatán az állami elővásárlás alkalmazása, a takarmánytermelés és az árak színvonalának stabilizálása, segít a kérdés rendezésében. Előreviszi az ügyet, ha még a részleteiben korszerűsíthető telepeket is működtetik. Csökkentheti a ciklus kilengését, ha a sertéstenyésztéshez nyújtott állami támogatást jól használják fel. Mindez együtt a kiegyensúlyozottabb sertéshúsellátást eredményezheti. Ehhez természetesen jelentős állami beruházás, hitel és egyéb kedvezmény szükséges. Az állami erőfeszítések, amelyek a negyedik ötéves terv beruházási programjában kiemelkedő szerepet játszanak, elsősorban a nagyüzemi telepek kialakulását szolgálják, de nagy jelentőségük van a tenyésztéspolitikának realizálódásában is. A korszerű, ipari jellegű technológia nyilvánvalóan a régitől eltérő, termelőképesebb, a most már ipari módon előállított takarmányt jobban hasznosító sertésfajtákat igényel. A hazai és a külföldi nemesítési eredmények alapján egyre nagyobb mértékben terjednek a korszerű hússertésfajták és újabban a hibridsertések. Ezek 1—2 százalékkal több húst adnak, mint a korábban tenyésztett sertések, s ez az 1—2 százalék országosan 40 —80 ezer mázsa hústöbbletet jelent. Nem lehet közömbös természetesen a tenyésztéspolitika szempontjából sem, hogy a háztáji gazdaságokban milyen a sertésállomány fajtaösszetétele. Állami akcióink és a nagyüzemeinkbe történő kocakihelyezési akcióink arra irányulnak, hogy a háztáji állomány is termelőképesebb fajtákra épüljön, mert ez nemcsak abrakmegtakarítást, hanem jobb hústermelési arányokat is jelent Az állomány átformálása egyébként évek óta kedvező ütemben folyik. 1938-ban hazánkban egy anyakocára 2,5 mázsa hústermelés jutott, míg 1961—1965. években 5,4 mázsa húst adtak egy koca egyévi utódai. Az 1969-es esztendőben pedig egy anyakocára 5,7 mázsa hústermelés jutott. Ez az arány a már említett nagyüzemi módszerekkel, korszerű takarmányozással és tartással, és a háztáji gazdaságokban is érvényesíthető korszerűsítéssel még tovább növelhető. Két húsféléről kell még szót ejtenünk. Az egyik a marha-, a másik a baromfihús. A korszerű táplálkozás azt kívánja, hogy mind nagyobb mértékben kerüljenek előtérbe a biológiailag értékesebb, zsírban szegényebb, könnyebben emészthető húsok. Ez az igény egyébként világjelenség, és ennek a hatására lendült fel világszerte a baromfihús termelése, a legkorszerűbb ipari módszerek alkalmazásával. Ez a tudományosan megalapozott szemlélet érvényesül egyes, eddig elhanyagolt hústermelési ágazatok — hal, nyúl, galamb — fellendülésében is. Az 1968-as egy főre jutó 55,7 kilogramm húsból és húsáruból 51 százalék sertéshús, 15 százalék marhahús, 24 százalék a baromfihús és 10 százalék egyéb húsféleség volt. A százalékarányok összetételében a marhahúsnál az összhúsmennyiséghez viszonyítva nem tervezünk változást. A szarvasmarhatenyésztés húsirányú fejlesztése elsősorban exportkötelezettségeink teljesítésére irányul. A marhahús és az élő marha világpiaci átalakulása számunkra kedvező. Ezzel kapcsolatban a negyedik ötéves tervben a hústermelés gazdaságossága és az idevonatkozó tenyésztéspolitikai célkitűzés megvalósítása a mezőgazdaság feladata. Nagyobb jelentőségű a baromfihús-fogyasztás növelése 1968-ban 13 kilogramm baromfihús jutott hazánkban egy főre. Ezt a negyedik ötéves terv időszakában néhány kilogrammal növelni kívánjuk, amihez jó alapokat szolgáltatnak a baromfihústermelés megoldottnak tekinthető nagyüzemi ipari módszerei. Gondjaink enyhítése a húsellátás tekintetében lényegesen könnyebbé válna, ha a baromfihús iránti igények tovább növekednének. Egyre kevesebb a panasz a baromfihús, elsősorban a pecsenyecsirke minősége ellen. A korszerű nagyüzemi tartási, takarmányozási viszonyok — kiküszöbölve a minőséget korábban kedvezőtlenül befolyásoló takarmányokat, — lehetővé teszik, hogy a háziasszonyok mindenkor jó minőségű pecsenyecsirkét vásárolhassanak. A főzéstechnika és a jó ízesítés kialakítása, elterjesztése szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a baromfihús kedveltebb és biológiai értékének megfelelő helyet foglaljon el a háztartások étrendjében. A húsfogyasztás alakulásában jelentős szerepet játszanak a húst helyettesítő, értékes fehérjetartalmú állati termékek. A negyedik ötéves tervben több alkalommal említett korszerűbb, egészségesebb táplálkozás nem nélkülözheti a tej és tejtermékfogyasztás növelését, valamint helyi, területi megszervezését. Az elmúlt években a húsellátás, az ország hússzükségletének megtervezése szorító gondjaink legnagyobbika volt. Az 1969-ben hozott kormányintézkedések kedvező hatása 1970-re mind az állatok létszámának alakulásában, mind pedig a termelésben kedvező eredményt hozott. A fogyasztókat legjobban érdeklő sertéshús tekintetében a háztáji gazdaságok jelentős volument kitevő termelése is lényegesen enyhítette gondjainkat és megteremtette azt az alapot, amelyen a negyedik ötéves terv húsprogramjának előírásait teljesíthetjük. A nagyüzemi állattenyésztés, a korszerű technológiák, az iparszerű termelés és a közgazdasági környezet célszerű kialakítása oldja meg azonban végérvényesen a hústermelést, a húsellátás minden gondját hazai és exportvonatkozásban, Így válik majd lehetővé, hogy azokban a községekben is árusítsanak húst, ahol ma még erre nem rendezkedtek be. S így tudjuk növelni a választékot, az olcsó töltelékáru arányát és mód lesz megjavítani a szállítást és az elosztást. Mindehhez azonban nem elegendők a mezőgazdaság rendelkezésére álló erőforrások, az egész társadalom ügye az életszínvonal emelésének ez a része, s éppen ezért az egész társadalom belátása és anyagi hozzájárulása szükséges a továbbfejlődés reális alapjainak megteremtéséhez. Amikor a hústermelés ipari jellege kialakul — és ez a jövő útja —, akkor az ipari anyagok felhasználási aránya olyan mértékben növekszik — építőanyag, gép, berendezés, villany, ipari jellegű takarmány —, hogy a mezőgazdaság mindinkább az érdekelt iparágak legnagyobb vásárlójává válik. Ez a kölcsönösség, az érdekek egyeztetése feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy negyedik ötéves tervünkben mind kevesebb szó essék húsellátási gondokról, mennyiség és öszszetétel tekintetében egyaránt. A háziasszonyok megértése is szükséges ehhez és aktív közreműködésüket olyan tekintetben kérjük, fordítsanak nagyobb figyelmet a biológiailag értékesebb húsokra. Az életszínvonal emelkedése, az egészségesebb táplálkozás kialakítása így tehát közös gondunk, s az elért sikerek közös sikerekké válnak.