Népszava, 1971. április (99. évfolyam, 77–101. sz.)

1971-04-22 / 94. szám

1971. április 22 A Pápai Textilgyár fono­dájában a rekonstrukció során több új berendezést állítottak üzembe. Az új berendezések munkába ál­lása harminc százalékkal növelte a fonoda termelékenységét (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) Amíg a telefon megszólalhat Mind a hárman postá­som, és nem is akármi­lyenek. Mindhármukat a sértődöttség hozta szer­kesztőségünkbe. Szakács Katalin, Selmeczi József és Tersztyánszky Zsolt a Népszava március 18-i szá­mában megjelent, Miért fizetünk? című glossza miatt emeltek szót a Lágymányosi Távbeszélő Üzem szocialista brigád­jai nevében. Először nem értettem sértődöttségüket, hiszen a szóban forgó glossza nem őket, hanem a postát, mint gazdasági egységet marasztalta el, amiért nem működő állomások alapdíjait is számlázza. A szemrehányó írást mégis magukra vették. Ők hárman, a „Tanács­­köztársaság”, a „Komp­lex” és a „Kossuth” szo­cialista brigád vezetői — és rajtuk kívül még ki tudja, hányan — megszá­molni sem tudják, meny­nyi szombatot meg vasár­napot töltöttek munka­Igazságtalannak érzik írásunkat, mert éppen ak­kor marasztalta el a pos­tát, amikor ők, a Lágymá­nyosi Távbeszélő Üzem dolgozói személy szerint is a legnagyobb igyekezet­tel és egyben a legered­ményesebben dolgoztak. Nem rajtuk múlott, hogy a korszerű, crossbar rend­szerű központot a mai na­pig sem tudták üzembe helyezni. ban. (Túlóradíj nélkül!) Elvégezték 5000 távbeszé­lő állomás előszerelését, műszerrel bemérték a fel­szerelt, de még be nem kapcsolt telefonokat, hogy amikor az Ericcson-cég elkészül a húszezres cross­barközponttal, azonnal megszólalhasson a telefon a régen várakozók laká­saiban. — Ezenkívül előkészí­tettük 16 ezer állomás számcseréjét és új köz­pont indulásához, és be­kötöttünk 2000 úgyneve­zett trönköt, átkérő áram­kört is. jelentőhöz érkező rekla­mációk — mondják a szinte boszorkányos gyor­sasággal forrasztó műsze­részek. Miközben a Csörsz utca környékén a kijáró mű­szerészek a beázás okozta hiba elhárításán dolgoz­nak, a lágymányosi köz­pont géptermeiben mű­szerrel bemérik a javí­tott vonalakat. A műszak végére valamennyi, úgy­nevezett élő vonalat rend­be teszik, ismét szólnak a telefonok.­­ A hívásbiztonság majdnem százszázalékos — magyarázza Szakács Katalin technikus. — Per­sze, ez nem jelenti azt, hogy a nap minden sza­kában azonnal tárcsahan­got kap a telefonálni szándékozó. Még azt sem — különösen a sashe­gyi rekonstrukció okozott sok gondot — magyaráz­za Selmeczi József és Tersztyánszky Zsolt. —A sok hó, az eső és az épít­ménymozgások szinte na­ponta idéznek elő kelle­metlenségeket. Minden igyekezetük el­lenére sok szidást kapnak az előfizetők egy részétől a beszélgetések minőség­­romlása miatt. Ők ezeket talán túlságosan is a szí­vükre veszik. Mert ők ki­jelenti, hogy a hívott szám rögtön jelentkezik. Ebédidő alatt, vagy mű­szak vége felé ugyanis annyi a gyárakban, a hi­vatalokban a magánjelle­gű hívás, hogy a tárcsa­hang bizony jócskán ké­sik. És az is gyakori je­lenség, hogy az úgyneve­zett átkérő áramkör telí­tettsége miatt a készülék visszakapja a tárcsahan­got. Mint megmagyarázták, sem a tárcsahang késle­kedése, sem a tárcsahang visszakapása nem a pos­tások hibája. A posta leg­feljebb azért hibáztatha­tó, hogy maximálisan ki akarja elégíteni az igé­nyeket, ami természetesen nem sikerül. Sem most, sem a közeljövőben, báival együtt is maguké­nak tartják a postát. Hogy miért? Legtalálóbban Sza­kács Katalin szavaival vá­laszolhatunk: — Az egyik vállalat nemrégiben adatfeldolgo­zó géphez hívott. Négy­száz forinttal többet ígért a jelenlegi fizetésemnél. De mi már úgy vagyunk a postával, mint az ottho­nunkkal, ahol villanyt sem kell gyújtani, úgy is megtaláljuk, mit hová tet­tünk. Zsidai Pál Tizenhatezer számcsere Miért késik a búgó hang Mennyi beázási, szaka- kábelrengeteget szárít, írási és más hibalehetőség mert a nedvesség miatt adódik a 25—30 kilomé- körülbelül 4000 lakásban tér átmérőjű munkaterv- elnémult a telefon, létén! Az egyik hibaelhá- — Még néhány perc, és irtó csoport most is egy megcsappannak a hibabe­ Hibáival együtt * Átfogó, kiterjedt vizsgálatot Miután az évek hosszú során át tapasztalt szem­­behunyósdi a gyártókat és a forgalmazókat kénye­lemre szoktatta, ideje, hogy az ipar és a keres­kedelem ellenőrzésére hi­vatott valamennyi szerv — s ilyen sok van! — fog­jon össze egyszer, rendez­zen általános, kiterjedt, országos vizsgálatot, s ma­ximálisan szigorú szank­ciók alkalmazásával sze­rezzen érvényt a rendele­teknek. Ezt kívánja a fogyasz­tók érdeke, s ezt a rende­letet alkotók tekintélye is. Nem helyes olyan rende­letet hozni, amelynek végrehajtásához hiányoz­nak az objektív feltételek, de még súlyosabb hiba egy végrehajtható rende­let sorozatos, következe­tes, éveken át tartó meg­sértése láttán — behuny­ni mindkét szemünket. Gál Zsuzsa NEI’S­zava Sorozatosan megsértik a szavatossági rendeleteket Az ok: hanyagság, felelőtlenség Aki figyelmesen végig­vizsgálja egy élelmiszer­­bolt áruajánlatát, a sok száz cikk között alig akad néhány olyanra, amely minden tekintetben meg­felel a szavatosságra vo­natkozó rendelkezéseknek. A vaj papírján olvasha­tatlan a bélyegző, a tej­fölről lemaradt a napot jelző számok egyike, a sö­ö­rön, a túrón, az üdítő ita­lon elcsúszott a lyukasz­ó rendelkezés, amely előírja, hogy a fogyasztót egyértelműen és világosan kell tájékoztatni az élel­miszerek felhasználható­sági, illetve szavatossági idejéről — egyértelmű és világos. Hogyan lehetsé­ges az, hogy az egészsé­günk és anyagi érdekünk védelmében hozott rende­letet — újságcikkek, vizs­gálatok, figyelmeztetések tömege ellenére — évek, évtizedek óta, sorozatosan és következetesen megsér­tik? Miért tűrik ezt azok a hatóságok és miniszté­riumok, amelyek a rende­leteket hozták? Miért sér­tik meg a rendeleteket azok, akiknek végre kel­lene hajtaniuk? Ezekre a miértekre kér­tünk választ, magyaráza­tot néhány érintett intéz­mény szakértőjétől. A Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet egyik közgazdásza szerint csak nagyon ritkán van objek­tív akadálya annak, hogy a szavatossági időt vilá­gosan feltüntessék — a tás, a tormán semmiféle jelzés, egy másik termé­ken csak a gyártás napja, egy harmadikon csak az eltarthatóság időtartama szerepel, egy negyediken rejtélyes rejtjelek látha­tók, és így tovább. S ha akad élelmiszer, amelyen az adatokat szabályosan feltüntették, akkor megle­het, hogy kiderül: a sza­vatosság lejárta után is árusítják. lényeg: a tehetetlenség. Az ellenőrzésekről készült jelentések évek óta tény­ként rögzítik a közismert, áldatlan helyzetet, s az illetékesek hallgatólago­san tudomásul veszik a gyártók trekinyságát, a bolti átvevők hanyagsá­gát, nemtörődömségét. Az ellenőrök — legyenek akár a népi ellenőrzés, a KÖJÁL, a FÖVEGY, a kereskedelmi felügyelő­ség, a vállalati központ megbízottai — büntetget­nek, büntetgetnek. És nem történik semmi. Az Országos Kereske­delmi Főfelügyelőségen elmondják, hogy évente 20—25 000 vizsgálatot vé­geznek, ebből mintegy 8000-et az élelmiszerbol­tokban. Ez azt jelenti, hogy esztendőnként — el­vileg — minden negyedik boltba jutnak el, tehát egy élelmiszerüzletre négy­­évenként jut egy ellenőr­zés. Általában 300 és 600 forint közötti összegű bír­ságot szabnak ki. Az ilyen esetekben kiróható bírság felső határa 5000 forint. Véleményük megegyezik a KERMI-ével: a hibákat egyszerű gondatlanság okozza.­­ A boltvezető a leg­több helyen segédmunkás is: kénytelen az áru lera­kásában közreműködni. Először a mennyiséget és az egységárat vizsgálja a szállítmányon, s mire ez­zel végez, elszámol, már két-három újabb kocsi áll a bolt előtt. Nincs ideje a minőség ellenőrzésére. Különben is a mennyiség a lényeg. Mert akinek hiánya van, annak azt mondják: „te nem vagy alkalmas a vezetésre”. Akinél lejárt árut talál­nak, annak azt mondják: „ejnye, ejnye”. Végül a Belkereskedel­mi Minisztérium élelmi­szer-kereskedelmi főosz­tályán tesszük fel a kér­déseket. Itt is a többiek­kel egybehangzóan azt vallják: gyenge lábon áll a bolti áruátvétel, nem küldik vissza a rosszul vagy hiányosan jelzett árut, a gondatlanságot, a felelőtlenséget ezen a té­ren mindenki elnézi. Büntetgetnek, büntetgetnek... Az ipar és a kereskedelem véleménye Szintén gondatlanság­gal, felelőtlenséggel ma­gyarázza a helyzetet a tejipar egyik vezetője is, amit bizonyít, hogy ha egy ideig razziaszerűen ellenőrzik egy üzemben a szavatosság feltüntetését, akkor a helyzet átmeneti­leg javul. Valóban van­nak technikai akadályok is — kevés a gép, a mun­kaerő —, de az ipar kép­viselője szerint sem ez, hanem a nemtörődömség a jellemző ok. — S miért veszi át a hiányos szavatossági jel­zéssel érkező árut a bolt­vezető? Az egyik Közért­áruház igazgatója így vá­laszol : Dunai gondok ötmillió résztvevővel A Pest megyei Idegen­­forgalmi Hivatal és a megyei tanács közösen, két intéző bizottság bevo­násával, rákapcsolt a Duna-kanyar és a rácke­vei—soroksári Duna-ág üdülővidékké szervezésé­re. Ha ugyanis összead­juk a Duna-partok hosz­­szát Szobtól Zebegényen és Verőcén át Gödig és Esztergomtól a Római­partig, aztán hozzávesz­­szük a ráckevei horgász­paradicsomot a tassi zsi­lipig, aligha jön ki keve­sebb parthossz, mint a Balatonnál! És mindez még vonaton is minden irányban csak alig egy órányira Pesttől! Amit a Velencei-tó esetében szí­vesen és örömmel han­goztatunk, hogy tudniil­lik a kis pénzű turistá­nak, a családjával pihen­ni akaró munkásember­nek a Lidója — legalább ugyanilyen mértékben érvényes a Duna-kanyar­­ra a jobb és bal parton egyaránt, tegyük hozzá: a Börzsöny és az immár parkerdővé fejlődő Pilis kitűnő „hátország” lehet ezekhez a partokhoz. Ehhez azonban — mint Montecuccoli szerint a háborúhoz — három do­log kell: pénz, pénz és pénz. Nem mindig van. Elég soha sincs. A jelen­legi helyzet pedig — az idegenforgalmi hivatal múlt évi beszámolóját idézem — „visszaveti az egész tájegység minősíté­ss(*Í g­ynt­ is remthet, hogy a Duna­­kanyar a többi relatív vonzerővel rendelkező hazai tájegységek között korábban elfoglalt helyét ilyen fejlesztési ütem mellett nem tudja meg­őrizni”. Évi ötmillió ki­rándulóról és üdülőről van szó már most. De szálláshelyek, szórakozó­helyek, bazársorok, áru­sító pavilonok, ápolt és gondozott Duna-partok nélkül ez álom marad. Szándékkal idéztem ilyen hosszan a megye gondjaiból a turisztikai, idegenforgalmi vonatko­zásúakat. Mert ezek af­féle könnyed, ünnepi lát­szató gondok, elvégre csak a szabad szomba­tokról és a vasárnapok­ról, meg a gyerekek va­kációjáról van szó. De nem 900 ezer ember, ha­nem hárommillió viszony­latában — mert éppen Budapest jelenléte miatt ennyien szeretnének jó le­vegőt szívni Pest megyé­ben. Mert ünnepeken Budapest „ingázik” ki­felé. Hétköznap viszont a megye befelé. Pest az in­gázók megyéje, szolid számítás szerint 150 ezer ember lép be Budapest kapuin minden reggel Monor, Vác, Érd, Pilis­­vörösvár irányából. A szobi vasútvonal most folyó villamosítása meg­rövidíti néhány tízezer munkás utazását , de marad még ilyen feladat is Álarcosból, távlatokkal Amit bevezetőben em­lítettem, a kamasz se­bességű növekedés azért nem jelenti azt, hogy „semmi sem látszik”. Látszania kell... A har- L Lehet egymiliárddal több ? A népfront és tanács­apparátus máris nekilá­tott, hogy szortírozza és értékelje ezt az útrava­­lót. Mert világos, hogy a következő tanácstagok tekintélye ezeknek az észrevételeknek a figye­lembevételéből fog „élni”. A felszólalások témája: út, járda és csatorna 6300 esetben, kutak és víz 2100-szor, művelődési otthon és iskola 1100 vá­lasztópolgárnál, közvilá­gítás 2500 alkalommal. — Aminek a legjobban örülünk — mondja Arany István —, hogy olyan sok a hozzászóló, aki nem saját panaszt, ha­nem a szó szoros értel­mében más rétegeket vagy korosztályt érintő gondokat pendít meg, mint például­ Szirtes bá­csi Sülysápon, aki a fia­tal bejárók gondjaira hívta fel a figyelmet. És még ennél is jobb tünet, hogy a szövetkezetek, a lakosság egy-egy megol­dandó feladathoz, építke­zéshez hányszor ajánlják fel a saját erőiket. Mekkora ez az erő? Változó, de sokkal na­gyobb, mint korábban. Talán mutat valamit a nagyságából az is, hogy a megyei OTP öt év alatt egymilliárd forintos be­tétnövekedést mutat ki. Nem az állomány ekko­ra, ennyivel lett több. Erről, természetesen, ke­vesebb szó esik, mert a gyarapodás természetes és ami természetes, arról „minek beszéljünk any­­nyit?” A Pest megyei jelöltek — képviselők és jövendő tanácstagok — a 21 ezer hozzászólást és a magán­­beszélgetések további né­hány tízezer észrevételét már „betáplálták” a kom­puterekbe. Nem kell va­lami rejtélyes számító­­központra gondolni, ez a „komputer” minden elekt­ronika nélkül máris „ki­dobta” a végeredményt. Még jobban kell dol­gozni. Már megint? Még mindig. De mikor nem vállalták ezt? Úgy érzik, évről évre teljesí­tették is. Baktai Ferenc 3 Van-e olyan megyénk, amelynek a székhelyén két és félszer annyi ember lakik, mint az egész megyé­ben? Lehet rákérdezni: van. Pedig a megye nem is ki­csi, lakosainak száma kereken 900 ezer. A legnagyobb megyénk. Székhelye viszont Budapest. Pest megyéről van szó. Az 1950 előtti Pest-Pilis-Solt-Kiskun északi felé­ről, amelyik így is olyan nagy, hogy Bernecebarátitól, az Ipoly menti málnásoktól és a szobi határállomástól Jászkarajenőig, nyugat-keleti irányban pedig a budai erdőktől Abonyig tart, ahol is at dal szerint csak két torony látszik. „Nem látszik rajta, amit megeszik..." Ezt a nagy megyét egy belvárosi házból di­rigálják, amelynek pin­céiben bizonyára ültek betyárok is, lévén a me­gye egyik alispánja az a bizonyos Ráday gróf. Aligha ismerne rá a me­gyéjére, nemcsak a száz­halombattai olajfinomí­tó, a DCM vagy a Forte filmgyár miatt. De hát Ráday gróf nagyon régi példa. Még a századfor­duló, vagy a harmincas évek táján élt egykori Pest megyeieknek is vol­na min csodálkozniuk. Nagyot nőtt a megye. Arany István, a ta­nács titkára és Rév Já­nos, a titkárság vezetője — a káderkiválasztódás különös véletlene folytán mind a ketten váciak — erről a nagyot növésről azt tartják, csak kívülről csupa szépség. Pest me­gye jellegzetessége­, hogy úgy nő, mint a kamasz gyerekek vagy legalább­is azok közül némelyik. Etetik, etetik, mégse hí­zik, nem látszik meg raj­ta mindig a jó gondozás. Ezúttal beruházási össze­gekről van szó: az ország centrumában fekvő, a fő­várost körülölelő megye minden korszerűsítésre, csinosításra rendelt össze­get képes elkölteni. Il­letve képes lenne, ha lenne több. Ez nem panasz, ez a helyzet. Gyökerei a ko­rábbi elmaradottságban rejlenek: még néhány évvel ezelőtt is 19 me­gyénk között Pest igen­csak a hátsó sorokban szerénykedett a keres­kedelmi, egészségügyi és még sokfajta ellátottság tekintetében. De még mindig maradt a hát­rányból elég. Sajátos helyzetű me­gye? Valóban az. Városai — Vác, Szentendre, Nagy­kőrös, Cegléd, Gödöllő, Százhalombatta — több típushoz tartoznak. Szent­endre műemlékjellege és Duna-parti varázsa, Vác viszonylag legvárosiasabb berendezettsége, közmű­vesített állapota az egyik véglet — Cegléd és Nagy­kőrös kis városmag kö­rül tömörülő „nagyköz­ségszerű” földszintessége a másik. Ahány te­lepülés, annyi típusa a gondoknak, fejlesztési fel­adatoknak — de hát nem­csak városok vannak Pest megyében. Hanem például az or­szág legnagyobb községe, Érd, a 20 000 lakosú Ve­­csés is, a 17 000 lakosú Dunakeszi — és kiter­jedt tanyavilág. A ceg­lédi járás lakóinak 30 százaléka tanyán lakik. Van tanyavilága Dobás­nak, Peregnek, Kiskun­­lacházának is — gémes­­kúttól az olajfinomítóig minden van a megyében, több tízezer holdnyi er­dőgazdaság, és két — ha úgy tetszik, országos fon­tosságú üdülőterület. madik ötéves tervben épült 27 000 lakás, a hat városban kiépült közmű­vek, a 900 kilométerrel bővült villanyhálózat, az új váci és ceglédi kór­ház, az érdi, ceglédi, pi­­lisvörösvári középiskola, a kiskunlacházi, vasadi, szigetújfalusi művelődési ház nagyon is „látszik”.­ És mindenütt látszanak a távlatok is. Eszembe jut az a verőcei álarcosbál, amelyet az általános is­kola ifjúsága a párthe­lyiségben rendezett, nem lévén más terem a köz­ségben. De ozt mondta büszkén Csele József igazgató: „Jövőre már kész lesz a tornatermünk. Ott lesz a bál.” Minde­nütt feszegeti régi ruhá­ját Pest megye, ez a 900 ezres kamasz. Ez a feszegetés jelent­kezett a választások elő­készületeiben, a jelölő­gyűléseken, ahol soha nem tapasztalt érdeklő­dést figyeltek meg. Hi­szen most nem volt se járási, se megyei tanács­tag jelölőgyűlés, mint ko­rábban, csak a képvise­lőket és a helyi tanács­tagokat kandidálták, így is 201 ezer Pest megyei jött össze a tanácstagok, 77 ezer a képviselők je­lölésére, vagyis minden harmadik szavazati jog­gal rendelkező! És el­hangzott több mint 21 ezer közérdekű hozzászó­lás. Megyeszékhely: Budapest Számvetés a „kamasz megyében "

Next