Népszava, 1971. április (99. évfolyam, 77–101. sz.)
1971-04-22 / 94. szám
1971. április 22 A Pápai Textilgyár fonodájában a rekonstrukció során több új berendezést állítottak üzembe. Az új berendezések munkába állása harminc százalékkal növelte a fonoda termelékenységét (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) Amíg a telefon megszólalhat Mind a hárman postásom, és nem is akármilyenek. Mindhármukat a sértődöttség hozta szerkesztőségünkbe. Szakács Katalin, Selmeczi József és Tersztyánszky Zsolt a Népszava március 18-i számában megjelent, Miért fizetünk? című glossza miatt emeltek szót a Lágymányosi Távbeszélő Üzem szocialista brigádjai nevében. Először nem értettem sértődöttségüket, hiszen a szóban forgó glossza nem őket, hanem a postát, mint gazdasági egységet marasztalta el, amiért nem működő állomások alapdíjait is számlázza. A szemrehányó írást mégis magukra vették. Ők hárman, a „Tanácsköztársaság”, a „Komplex” és a „Kossuth” szocialista brigád vezetői — és rajtuk kívül még ki tudja, hányan — megszámolni sem tudják, menynyi szombatot meg vasárnapot töltöttek munkaIgazságtalannak érzik írásunkat, mert éppen akkor marasztalta el a postát, amikor ők, a Lágymányosi Távbeszélő Üzem dolgozói személy szerint is a legnagyobb igyekezettel és egyben a legeredményesebben dolgoztak. Nem rajtuk múlott, hogy a korszerű, crossbar rendszerű központot a mai napig sem tudták üzembe helyezni. ban. (Túlóradíj nélkül!) Elvégezték 5000 távbeszélő állomás előszerelését, műszerrel bemérték a felszerelt, de még be nem kapcsolt telefonokat, hogy amikor az Ericcson-cég elkészül a húszezres crossbarközponttal, azonnal megszólalhasson a telefon a régen várakozók lakásaiban. — Ezenkívül előkészítettük 16 ezer állomás számcseréjét és új központ indulásához, és bekötöttünk 2000 úgynevezett trönköt, átkérő áramkört is. jelentőhöz érkező reklamációk — mondják a szinte boszorkányos gyorsasággal forrasztó műszerészek. Miközben a Csörsz utca környékén a kijáró műszerészek a beázás okozta hiba elhárításán dolgoznak, a lágymányosi központ géptermeiben műszerrel bemérik a javított vonalakat. A műszak végére valamennyi, úgynevezett élő vonalat rendbe teszik, ismét szólnak a telefonok. A hívásbiztonság majdnem százszázalékos — magyarázza Szakács Katalin technikus. — Persze, ez nem jelenti azt, hogy a nap minden szakában azonnal tárcsahangot kap a telefonálni szándékozó. Még azt sem — különösen a sashegyi rekonstrukció okozott sok gondot — magyarázza Selmeczi József és Tersztyánszky Zsolt. —A sok hó, az eső és az építménymozgások szinte naponta idéznek elő kellemetlenségeket. Minden igyekezetük ellenére sok szidást kapnak az előfizetők egy részétől a beszélgetések minőségromlása miatt. Ők ezeket talán túlságosan is a szívükre veszik. Mert ők kijelenti, hogy a hívott szám rögtön jelentkezik. Ebédidő alatt, vagy műszak vége felé ugyanis annyi a gyárakban, a hivatalokban a magánjellegű hívás, hogy a tárcsahang bizony jócskán késik. És az is gyakori jelenség, hogy az úgynevezett átkérő áramkör telítettsége miatt a készülék visszakapja a tárcsahangot. Mint megmagyarázták, sem a tárcsahang késlekedése, sem a tárcsahang visszakapása nem a postások hibája. A posta legfeljebb azért hibáztatható, hogy maximálisan ki akarja elégíteni az igényeket, ami természetesen nem sikerül. Sem most, sem a közeljövőben, báival együtt is magukénak tartják a postát. Hogy miért? Legtalálóbban Szakács Katalin szavaival válaszolhatunk: — Az egyik vállalat nemrégiben adatfeldolgozó géphez hívott. Négyszáz forinttal többet ígért a jelenlegi fizetésemnél. De mi már úgy vagyunk a postával, mint az otthonunkkal, ahol villanyt sem kell gyújtani, úgy is megtaláljuk, mit hová tettünk. Zsidai Pál Tizenhatezer számcsere Miért késik a búgó hang Mennyi beázási, szaka- kábelrengeteget szárít, írási és más hibalehetőség mert a nedvesség miatt adódik a 25—30 kilomé- körülbelül 4000 lakásban tér átmérőjű munkaterv- elnémult a telefon, létén! Az egyik hibaelhá- — Még néhány perc, és irtó csoport most is egy megcsappannak a hibabe Hibáival együtt * Átfogó, kiterjedt vizsgálatot Miután az évek hosszú során át tapasztalt szembehunyósdi a gyártókat és a forgalmazókat kényelemre szoktatta, ideje, hogy az ipar és a kereskedelem ellenőrzésére hivatott valamennyi szerv — s ilyen sok van! — fogjon össze egyszer, rendezzen általános, kiterjedt, országos vizsgálatot, s maximálisan szigorú szankciók alkalmazásával szerezzen érvényt a rendeleteknek. Ezt kívánja a fogyasztók érdeke, s ezt a rendeletet alkotók tekintélye is. Nem helyes olyan rendeletet hozni, amelynek végrehajtásához hiányoznak az objektív feltételek, de még súlyosabb hiba egy végrehajtható rendelet sorozatos, következetes, éveken át tartó megsértése láttán — behunyni mindkét szemünket. Gál Zsuzsa NEI’Szava Sorozatosan megsértik a szavatossági rendeleteket Az ok: hanyagság, felelőtlenség Aki figyelmesen végigvizsgálja egy élelmiszerbolt áruajánlatát, a sok száz cikk között alig akad néhány olyanra, amely minden tekintetben megfelel a szavatosságra vonatkozó rendelkezéseknek. A vaj papírján olvashatatlan a bélyegző, a tejfölről lemaradt a napot jelző számok egyike, a söörön, a túrón, az üdítő italon elcsúszott a lyukaszó rendelkezés, amely előírja, hogy a fogyasztót egyértelműen és világosan kell tájékoztatni az élelmiszerek felhasználhatósági, illetve szavatossági idejéről — egyértelmű és világos. Hogyan lehetséges az, hogy az egészségünk és anyagi érdekünk védelmében hozott rendeletet — újságcikkek, vizsgálatok, figyelmeztetések tömege ellenére — évek, évtizedek óta, sorozatosan és következetesen megsértik? Miért tűrik ezt azok a hatóságok és minisztériumok, amelyek a rendeleteket hozták? Miért sértik meg a rendeleteket azok, akiknek végre kellene hajtaniuk? Ezekre a miértekre kértünk választ, magyarázatot néhány érintett intézmény szakértőjétől. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet egyik közgazdásza szerint csak nagyon ritkán van objektív akadálya annak, hogy a szavatossági időt világosan feltüntessék — a tás, a tormán semmiféle jelzés, egy másik terméken csak a gyártás napja, egy harmadikon csak az eltarthatóság időtartama szerepel, egy negyediken rejtélyes rejtjelek láthatók, és így tovább. S ha akad élelmiszer, amelyen az adatokat szabályosan feltüntették, akkor meglehet, hogy kiderül: a szavatosság lejárta után is árusítják. lényeg: a tehetetlenség. Az ellenőrzésekről készült jelentések évek óta tényként rögzítik a közismert, áldatlan helyzetet, s az illetékesek hallgatólagosan tudomásul veszik a gyártók trekinyságát, a bolti átvevők hanyagságát, nemtörődömségét. Az ellenőrök — legyenek akár a népi ellenőrzés, a KÖJÁL, a FÖVEGY, a kereskedelmi felügyelőség, a vállalati központ megbízottai — büntetgetnek, büntetgetnek. És nem történik semmi. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőségen elmondják, hogy évente 20—25 000 vizsgálatot végeznek, ebből mintegy 8000-et az élelmiszerboltokban. Ez azt jelenti, hogy esztendőnként — elvileg — minden negyedik boltba jutnak el, tehát egy élelmiszerüzletre négyévenként jut egy ellenőrzés. Általában 300 és 600 forint közötti összegű bírságot szabnak ki. Az ilyen esetekben kiróható bírság felső határa 5000 forint. Véleményük megegyezik a KERMI-ével: a hibákat egyszerű gondatlanság okozza. A boltvezető a legtöbb helyen segédmunkás is: kénytelen az áru lerakásában közreműködni. Először a mennyiséget és az egységárat vizsgálja a szállítmányon, s mire ezzel végez, elszámol, már két-három újabb kocsi áll a bolt előtt. Nincs ideje a minőség ellenőrzésére. Különben is a mennyiség a lényeg. Mert akinek hiánya van, annak azt mondják: „te nem vagy alkalmas a vezetésre”. Akinél lejárt árut találnak, annak azt mondják: „ejnye, ejnye”. Végül a Belkereskedelmi Minisztérium élelmiszer-kereskedelmi főosztályán tesszük fel a kérdéseket. Itt is a többiekkel egybehangzóan azt vallják: gyenge lábon áll a bolti áruátvétel, nem küldik vissza a rosszul vagy hiányosan jelzett árut, a gondatlanságot, a felelőtlenséget ezen a téren mindenki elnézi. Büntetgetnek, büntetgetnek... Az ipar és a kereskedelem véleménye Szintén gondatlansággal, felelőtlenséggel magyarázza a helyzetet a tejipar egyik vezetője is, amit bizonyít, hogy ha egy ideig razziaszerűen ellenőrzik egy üzemben a szavatosság feltüntetését, akkor a helyzet átmenetileg javul. Valóban vannak technikai akadályok is — kevés a gép, a munkaerő —, de az ipar képviselője szerint sem ez, hanem a nemtörődömség a jellemző ok. — S miért veszi át a hiányos szavatossági jelzéssel érkező árut a boltvezető? Az egyik Közértáruház igazgatója így válaszol : Dunai gondok ötmillió résztvevővel A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal és a megyei tanács közösen, két intéző bizottság bevonásával, rákapcsolt a Duna-kanyar és a ráckevei—soroksári Duna-ág üdülővidékké szervezésére. Ha ugyanis összeadjuk a Duna-partok hoszszát Szobtól Zebegényen és Verőcén át Gödig és Esztergomtól a Rómaipartig, aztán hozzáveszszük a ráckevei horgászparadicsomot a tassi zsilipig, aligha jön ki kevesebb parthossz, mint a Balatonnál! És mindez még vonaton is minden irányban csak alig egy órányira Pesttől! Amit a Velencei-tó esetében szívesen és örömmel hangoztatunk, hogy tudniillik a kis pénzű turistának, a családjával pihenni akaró munkásembernek a Lidója — legalább ugyanilyen mértékben érvényes a Duna-kanyarra a jobb és bal parton egyaránt, tegyük hozzá: a Börzsöny és az immár parkerdővé fejlődő Pilis kitűnő „hátország” lehet ezekhez a partokhoz. Ehhez azonban — mint Montecuccoli szerint a háborúhoz — három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Nem mindig van. Elég soha sincs. A jelenlegi helyzet pedig — az idegenforgalmi hivatal múlt évi beszámolóját idézem — „visszaveti az egész tájegység minősítéss(*Í gynt is remthet, hogy a Dunakanyar a többi relatív vonzerővel rendelkező hazai tájegységek között korábban elfoglalt helyét ilyen fejlesztési ütem mellett nem tudja megőrizni”. Évi ötmillió kirándulóról és üdülőről van szó már most. De szálláshelyek, szórakozóhelyek, bazársorok, árusító pavilonok, ápolt és gondozott Duna-partok nélkül ez álom marad. Szándékkal idéztem ilyen hosszan a megye gondjaiból a turisztikai, idegenforgalmi vonatkozásúakat. Mert ezek afféle könnyed, ünnepi látszató gondok, elvégre csak a szabad szombatokról és a vasárnapokról, meg a gyerekek vakációjáról van szó. De nem 900 ezer ember, hanem hárommillió viszonylatában — mert éppen Budapest jelenléte miatt ennyien szeretnének jó levegőt szívni Pest megyében. Mert ünnepeken Budapest „ingázik” kifelé. Hétköznap viszont a megye befelé. Pest az ingázók megyéje, szolid számítás szerint 150 ezer ember lép be Budapest kapuin minden reggel Monor, Vác, Érd, Pilisvörösvár irányából. A szobi vasútvonal most folyó villamosítása megrövidíti néhány tízezer munkás utazását , de marad még ilyen feladat is Álarcosból, távlatokkal Amit bevezetőben említettem, a kamasz sebességű növekedés azért nem jelenti azt, hogy „semmi sem látszik”. Látszania kell... A har- L Lehet egymiliárddal több ? A népfront és tanácsapparátus máris nekilátott, hogy szortírozza és értékelje ezt az útravalót. Mert világos, hogy a következő tanácstagok tekintélye ezeknek az észrevételeknek a figyelembevételéből fog „élni”. A felszólalások témája: út, járda és csatorna 6300 esetben, kutak és víz 2100-szor, művelődési otthon és iskola 1100 választópolgárnál, közvilágítás 2500 alkalommal. — Aminek a legjobban örülünk — mondja Arany István —, hogy olyan sok a hozzászóló, aki nem saját panaszt, hanem a szó szoros értelmében más rétegeket vagy korosztályt érintő gondokat pendít meg, mint például Szirtes bácsi Sülysápon, aki a fiatal bejárók gondjaira hívta fel a figyelmet. És még ennél is jobb tünet, hogy a szövetkezetek, a lakosság egy-egy megoldandó feladathoz, építkezéshez hányszor ajánlják fel a saját erőiket. Mekkora ez az erő? Változó, de sokkal nagyobb, mint korábban. Talán mutat valamit a nagyságából az is, hogy a megyei OTP öt év alatt egymilliárd forintos betétnövekedést mutat ki. Nem az állomány ekkora, ennyivel lett több. Erről, természetesen, kevesebb szó esik, mert a gyarapodás természetes és ami természetes, arról „minek beszéljünk anynyit?” A Pest megyei jelöltek — képviselők és jövendő tanácstagok — a 21 ezer hozzászólást és a magánbeszélgetések további néhány tízezer észrevételét már „betáplálták” a komputerekbe. Nem kell valami rejtélyes számítóközpontra gondolni, ez a „komputer” minden elektronika nélkül máris „kidobta” a végeredményt. Még jobban kell dolgozni. Már megint? Még mindig. De mikor nem vállalták ezt? Úgy érzik, évről évre teljesítették is. Baktai Ferenc 3 Van-e olyan megyénk, amelynek a székhelyén két és félszer annyi ember lakik, mint az egész megyében? Lehet rákérdezni: van. Pedig a megye nem is kicsi, lakosainak száma kereken 900 ezer. A legnagyobb megyénk. Székhelye viszont Budapest. Pest megyéről van szó. Az 1950 előtti Pest-Pilis-Solt-Kiskun északi feléről, amelyik így is olyan nagy, hogy Bernecebarátitól, az Ipoly menti málnásoktól és a szobi határállomástól Jászkarajenőig, nyugat-keleti irányban pedig a budai erdőktől Abonyig tart, ahol is at dal szerint csak két torony látszik. „Nem látszik rajta, amit megeszik..." Ezt a nagy megyét egy belvárosi házból dirigálják, amelynek pincéiben bizonyára ültek betyárok is, lévén a megye egyik alispánja az a bizonyos Ráday gróf. Aligha ismerne rá a megyéjére, nemcsak a százhalombattai olajfinomító, a DCM vagy a Forte filmgyár miatt. De hát Ráday gróf nagyon régi példa. Még a századforduló, vagy a harmincas évek táján élt egykori Pest megyeieknek is volna min csodálkozniuk. Nagyot nőtt a megye. Arany István, a tanács titkára és Rév János, a titkárság vezetője — a káderkiválasztódás különös véletlene folytán mind a ketten váciak — erről a nagyot növésről azt tartják, csak kívülről csupa szépség. Pest megye jellegzetessége, hogy úgy nő, mint a kamasz gyerekek vagy legalábbis azok közül némelyik. Etetik, etetik, mégse hízik, nem látszik meg rajta mindig a jó gondozás. Ezúttal beruházási összegekről van szó: az ország centrumában fekvő, a fővárost körülölelő megye minden korszerűsítésre, csinosításra rendelt összeget képes elkölteni. Illetve képes lenne, ha lenne több. Ez nem panasz, ez a helyzet. Gyökerei a korábbi elmaradottságban rejlenek: még néhány évvel ezelőtt is 19 megyénk között Pest igencsak a hátsó sorokban szerénykedett a kereskedelmi, egészségügyi és még sokfajta ellátottság tekintetében. De még mindig maradt a hátrányból elég. Sajátos helyzetű megye? Valóban az. Városai — Vác, Szentendre, Nagykőrös, Cegléd, Gödöllő, Százhalombatta — több típushoz tartoznak. Szentendre műemlékjellege és Duna-parti varázsa, Vác viszonylag legvárosiasabb berendezettsége, közművesített állapota az egyik véglet — Cegléd és Nagykőrös kis városmag körül tömörülő „nagyközségszerű” földszintessége a másik. Ahány település, annyi típusa a gondoknak, fejlesztési feladatoknak — de hát nemcsak városok vannak Pest megyében. Hanem például az ország legnagyobb községe, Érd, a 20 000 lakosú Vecsés is, a 17 000 lakosú Dunakeszi — és kiterjedt tanyavilág. A ceglédi járás lakóinak 30 százaléka tanyán lakik. Van tanyavilága Dobásnak, Peregnek, Kiskunlacházának is — gémeskúttól az olajfinomítóig minden van a megyében, több tízezer holdnyi erdőgazdaság, és két — ha úgy tetszik, országos fontosságú üdülőterület. madik ötéves tervben épült 27 000 lakás, a hat városban kiépült közművek, a 900 kilométerrel bővült villanyhálózat, az új váci és ceglédi kórház, az érdi, ceglédi, pilisvörösvári középiskola, a kiskunlacházi, vasadi, szigetújfalusi művelődési ház nagyon is „látszik”. És mindenütt látszanak a távlatok is. Eszembe jut az a verőcei álarcosbál, amelyet az általános iskola ifjúsága a párthelyiségben rendezett, nem lévén más terem a községben. De ozt mondta büszkén Csele József igazgató: „Jövőre már kész lesz a tornatermünk. Ott lesz a bál.” Mindenütt feszegeti régi ruháját Pest megye, ez a 900 ezres kamasz. Ez a feszegetés jelentkezett a választások előkészületeiben, a jelölőgyűléseken, ahol soha nem tapasztalt érdeklődést figyeltek meg. Hiszen most nem volt se járási, se megyei tanácstag jelölőgyűlés, mint korábban, csak a képviselőket és a helyi tanácstagokat kandidálták, így is 201 ezer Pest megyei jött össze a tanácstagok, 77 ezer a képviselők jelölésére, vagyis minden harmadik szavazati joggal rendelkező! És elhangzott több mint 21 ezer közérdekű hozzászólás. Megyeszékhely: Budapest Számvetés a „kamasz megyében "