Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)
1973-03-01 / 50. szám
1973. március 1 Irányítási rendszerünk hatékony eszköz a szocialista tervgazdálkodás erősítéséhez Illést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Szerda délelőtt ülést tartott az országgyűlés tervét költségvetési bizottsága. A bizottság az Országos Tervhivatal előterjesztésében megtárgyalta gazdasági fejlődésünk 1971—72. évi tapasztalatait és további fejlődésünk néhány problémáját. A bizottság ülését dr. Bognár József akadémikus, a bizottság elnöke vezette, az Országos Tervhivatalt Drecin József elnökhelyettes képviselte. Részt vettek az ülésen a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium vezető beosztású szakemberei is. Az OT előterjesztése megállapította, hogy a IV. ötéves terv jól határozta meg gazdaságpolitikai céljainkat Egyenletesen emelkedett a termelés. 1971—72 átlagában az ipar termelése 6,2, az építőiparé 6,4 és a mezőgazdaságé — az alacsony 1970-es eredményekhez képest — 6,5 százalékkal emelkedett. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése meghaladta az ötéves terv előirányzatát, az építőiparé azonban lassabb volt a tervezettnél. A népgazdaság anyagi ágazataiban létrehozott nemzeti jövedelem a két év alatt öszszesen 11,8 százalékkal növekedett. A termelés növekedésében bizonyos mértékű lassulást tapasztalhattunk, de ennek mértéke jelentéktelen volt, s bőségesen ellensúlyozta a technikai fejlődés és a termékszerkezet javulása. Az előterjesztés megállapította, hogy változtatni kell azon az irányzaton, amely szerint a nemzeti jövedelem növekedése kisebb mértékű volt a IV. ötéves terv első két évében, mint a termelésé. A lakosság anyagi fogyasztása egyenletesen, bár némileg csökkenő mértékben emelkedett. Ami a felhalmozási alapot illeti, az 1971-ben 21 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi színvonalat, ezen belül a beruházások 11,5 és a készletfelhalmozás 136 százalékkal nőtt Tavaly az erőteljes intézkedések hatására változott a helyzet: a bruttó felhalmozás volumene 14 százalékkal elmaradt az 1971-es szint mögött, ezenbelül a beruházások volumene 2, a készletfelhalmozásé pedig nyolcvan százalékkal csökkent. Ezek az eredmények tanúsítják: sikerült véget vetni a gombamódra szapordó új beruházásoknak, amelyek szétforgácsolták az erőt és késleltették a megkezdett beruházások befejezését. A központi erőfeszítések eredményeként a fogyasztás és a felhalmozás aránya visszaállt az eredetileg tervezett színvonalra. Bebizonyosodott, hogy irányítási rendszerünk hatékony eszköz a szocialista tervgazdálkodás erősítéséhez, a gazdasági fejlődés biztosításához. A jelenlegi feladatok közül a Tervhivatal elemnes a szabályozási rendszer összhangjának erősítését, az árrendszer továbbfejlesztését, a döntési és előkészítési rendszer korszerűsítését, az állami és vállalati érdekek összhangjának erősítését jelölte meg elsőrendű feladatként. A képviselők kérdéseire Drecin József válaszolt, majd Bognár József akadémikus foglalta össze a vitát. Március 8-ára összehívták a fővárosi tanács ülését Szerdán a fővárosi ta- Szépvölgyi Zoltán tanácsnács végrehajtó bizottság elnök beszámol a fővárosi ga ülést tartott. Egy hata- tanács végrehajtó bizottsozott, hogy március 8-ra sagának a választások óta összehívja a fővárosi ta- végzett munkájáról, náci ülését. Az ülésen (MTI) „Munkájukra egyetlen panasz sem érkezett” A kereskedelmi dolgozókat ritkán dicsérik. A sok-sok vitának, veszekedésnek gyakran érdemtelenül szenvedő alanyaik. Ezért hallgattam kettőzött figyelemmel Kuslits Jenőt, a Győr- Sopron megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesét. A győri Ady-lakótelepen levő boltjaink dolgozóinak munkájára eddig még egyetlen panasz sem érkezett. Megerősítette ezt a Szakszervezetek Győr- Sopron megyei Tanácsán kapott tájékoztatás is. Az Ady-lakótelepen üzemelő új kereskedelmi egységekben példamutató az alkalmazottak udvarias tevékenysége, a vásárlók iránt tanúsított magatartásuk." Egy-két nap múlva jó lesz ? A hatalmas lakótelepen nehéz a tájékozódás. Útközben figyelem, ki merről jön, kinek van teli a kosara. Idősebb asszonyt szólítok meg, két nehéz szatyrot cipel. — Tessék mondani, merre van a közért? — Attól függ, melyiket keresi. Itt is van egy, balra a ház mögött. Én ezt szeretem a legjobban. — Régen lakik a telepen? — Nem, én nem itt lakom, hanem messzebb, az Álmos utcában. — Közelebb nincs közért? — De van. Csak ez sokkal jobb. Az üzletben először Laposa Erzsébet eladót faggatom, véleménye szerint miért szeretik a vásárlók ezt a boltot? — Nem tudom. Az előbbi munkahelyemen állandó volt a veszekedés. Itt nagyon jó a hangulat, és igyekszünk a legkisebb összeütközést is elkerülni. Őri Kálmán, a költ venztéjét. — Nem restelljük naponta elismételni, hogy a jó kereskedő alapelve az udvariasság. Ha a vásárlónak valami problémája van, azt itt és azonnal kell elintézni. Előfordul, hogy valamit nem talál a vevő. Ilyenkor megkérdezzük, hogy egy-két nap múlva jó lesz-e, szívesen beszerezzük. A rendelések feladásánál mindig figyelembe vesszük, hogy előző héten milyen árukat kerestek leginkább a vevők. A telepen a miénk volt az első bolt, azóta három másik is nyílt, tehát erős a konkurrencia. Viszont valamit mégis mond az, hogy a forgalmunk ennek ellenére sem csökkent. A győri ÁFÉSZ 5. számú ABC-áruházában ideges eladók fogadnak. — Épp most kaptunk el egy tolvajt — magyarázza Kis Gertrud pénztáros. — Nagyon nagy a felelősség itt, a pénztárban, sokkal jobban szeretek a pultnál dolgozni. Az áruház fiatal üzletvezető-helyettese, Fülöp Ferenc büszkén mutatja az árutól roskadozó polcokat. — Győrben még sehol sem lehet retket és újhagymát kapni, nekünk már az is van. A rendelések összeállításánál igyekszünk a legkülönlegesebb óhajokat is teljesíteni. Mindennap házi sütésű kenyeret hozatunk. A vevők igénye szerint Csinos, szőke asszonyt kérdezek az áruház előtt: — Veszekedett már az eladókkal? — Itt még soha, pedig már egy éve járok ide. Azt hiszem, itt még a legkötekedőbb vásárló is nehezen boldogulna. — Árulja el a nevét, mert ez így nagyon hihetetlen. — Legyen nyugodt, bárkit megkérdezhet, ugyanezt mondja. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat ifjúsági áruházában kedves női hang köszönti a belépőt: — Jó napot kívánok! A tisztaságtól ragyogó áruházban kevés a vásárló. Egyszerű a magyarázat: a környező házakba még csak most költöznek be a lakók. (A tervszerű építkezést dicséri, hogy az üzlet is időben elkészült, az új lakóknak nem okoz gondot a bevásárlás.) A pultokon gazdag választék, a másutt annyira keresett mirelit-máj, zsírszalonna itt minden mennyiségben megtalálható. A jogbearatás Antalics Miklós, az áruház fiatal vezetője: — Nekünk most kell csatát nyernünk. Most kell „megfognunk” a vásárlókat. Mindennap tisztára mossuk a kosarakat. Olyan apró árukat is tartunk (cérna, tű, gomb), amikért vétek lenne bemenni a városba. — Mi a biztosíték, hogy mondjuk öt év múlva is ilyen jó híre lesz az áruháznak? — Talán rossz példa, de nem tudok jobbat. Ha egy autót jól járatnak be, akkor azzal sokkal kevesebb a baja a gazdájának. Mi is szeretnénk „jól bejáratni” az áruházunkat. * Ha az igazgatóhelyettes szavai iránt voltak is kétségeim, ezek itt már teljesen szétfoszlottak. Örömmel erősítem megaz Ady-lakótelepi üzletek vezetői és eladói jó kereskedők, méltán vívták ki a vevők megbecsülését. Titkuk egvszerű: jó munka, a szakma szeretete és a fiatalos lelkesedés. Kimmel I. Emil NÉPSZAVA Nem üzleti ügy Egy könyvesbolt hátországa Untermüller bácsi kezdte Az öreg gyár eltűnik üzleti ügy? A fiatalság szerint nem. Az öregek szerint még úgy sem elég Miszlay Gyuri bácsi versére gondolni. És a középkorosztályok? őket is, meg a város vezetését is erősen képviselik a bolt átadásán. Itt van Császár József tanácselnök, meg a helyettese, Mátyás István. Itt van az igazgatási osztály vezetője. Péterfi Kálmán, kölyökkori jó pajtásom. Miért esemény egy könyvesbolt megszületése? Elvégre közönséges kereskedelmi tény. Üzleti ügy. Nézzük ezt az üzleti ügyet közelebbről. Éppen száz évvel ezelőtt nyitotta meg a Bála téren, a Schibinger-féle házban, az első szekszárdi könyvkereskedést Untermüller Alajos könyvkötőmester. A harmincas években — ez már saját emlék — négy helyen lehetett könyvet vásárolni a megyeszékhelyen, de kizárólag könyvet árusító bolt egy sem Miszlay Gyuri bácsi benyit az új könyvesboltba, ahol az ünnepélyes átadás vidám hangulata zsong, két egymás melletti széken a versmondó lányok — Kovács Annus és Eisenberger Friderika — készülődnek, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, dr. Marczali László és a Művelt Nép Könyvterjesztő vezetői Leposa Dezsővel, a Babits Mihály Könyvesbolt „parancsnokával” és Márkus Károllyal, a vörösrézből készült Babitsportré alkotójával beszélgetnek. Gyuri bácsi, nyugdíjas bíró, a múzsák régi amatőr szerelmese, kis köhintéssel Leposa Dezsőhöz fordul, odaad neki egy verset, sőt osztálytársam. A tanácsiak is a könyvről beszélnek, a Babits-portréról, a szép idézetről: „Nem játék a világ! Látni, teremteni kell!” A faburkolaton, a fejük fölött ragyognak az arany betűk: „Épült a magyar könyvnyomtatás 500. évében.” Mert ez a bolt is ilyen évfordulós alkotás. Hanem a hátországa nélkül ez a bolt elképzelhetetlen. Az épület volt. 1958-ban viszont egymillió forint árú könyvet, 1972-ben ötmilliónyit vásároltak, s bár nem szeretem a statisztikát, aláhúzok magamnak egy adatot pirossal: az egy lakosra jutó könyvvásárlás dolgában ez a kisváros a második a 80 magyar város közül. Most két bolt árul könyvet — csak könyvet, illetve mellette még hanglemezt is —, de ezenkívül Szekszárdon 89 üzemben és intézményben lehet könyvet vásárolni. A könyvesbolt avatására írta. — Tudod, olyan nagyon szerény vers — mondja —, nem is olyan, mint amilyeneket az újságok most közölni szoktak. Régies. Olvasom a verset: néhány versszakban szép fiatal lányhoz hasonlítja a könyvesboltot, talán az értékek és a szépségek valamiféle jó tündéréhez. Hogy nem modern vers? Istenkém, viszont kedves, ha esetleg a folyóiratok nem is kapnának rajta. Ami a lényeges benne: egy öreg szekszárdi öröme a fiatal városnegyed új és szép gyarapodása fölött, amelyben berendezték, a felszabadulás óta csaknem kétszeresére nőtt megyeszékhely legnagyobb lakóháza, 162 lakással. Környezete: egyik oldalról a régi selyemgubó-beváltó, amely még a néhai jó Bezerédj István eperfába otthon ülő? A hátország része — kőhajításnyira — a művelődési központ, amely ugyancsak a Jónás könyve költőjének nevét viseli, s amelynek itt van a kezemben a tavalyi jelentése. Bizakodó jelentés, hadd idézzem a bevezetőjét: „Kulturális robbanás. Ez fejezi ki legjobban azt, ami Szekszárdon az utóbbi években történt. Az eddig nagyobbrészt otthon ülőnek, pincejárónak titulált város újabb látogatói rekordja, a születő kis csoportok tucatja, az újabb és újabb népművelési formák, a hazai és nemzetközi mezőnyben elért sikerek mutatják, hogy érik a gyümölcs. Míg korábban búcsúhelynek kijáró tisztelettel csodálták ezrek az épület szépségét, újabban a benne folyó munka az izgalmasabb...” Az idézetben a legszebb, hogy nem itt írták, maga is egy másik megyeszékhely újságjából idézett. Az otthonban 35 ezren jártak egy év alatt, az úgynevezett „kihelyezett rendezvények” kereken 150 ezer látogatóval „zártak”, dolgozik a várostörténeti klub, készítettek filmet „Petőfi Tolnában” címmel. És megkétszereződött az ifjúsági klubpreszszó látogatottsága, pedig ez annyiban nem presszó, hogy nincs benne szesz és annyiban nem klub, hogy nincs benne tagdíj, öt színház jár kié, a hatalmas színházterembe, Pécs, és selyemhernyóira emlékeztetne, ha nem lenne benne régen bőrdíszműipari vállalat. De most majd ez is kitelepül, és az új városnegyed előtt zöldelő park lesz, a könyvesbolt felé nyitott utak vezetnek majd. Rövidesen. Pincejáró? Kaposvár, Kecskemét, Veszprém és Szeged társulata; hangversenyezett itt a Filharmónia és a Szlovák Kamarazenekar, volt itt Kodály-hangverseny és országos zongorahangverseny zenetanároknak, tanácskoztak itt a magyar írók az ifjúsági regényről, táncegyüttesük az NDK- ban turnézott; nem kell lokálpatriótának se lenni ahhoz, hogy az ember érezze: itt a műveltségnek szélesül a bázisa, valami változóban van. Már megint statisztika. A művelődési központ kis közösségeinek állandó részvevői kereken 4200-an vannak. Ide számítanak a klubok, szakkörök, tanfolyamok, művészeti csoportok és a kis baráti körök. Az összlétszámból 1400 ipari munkás, 580 mezőgazdasági munkás , azaz a 4200-nak csaknem a fele, 2000 ember a munkásosztályból került ki. Persze még ez is csalóka szám, mert a 891 tanuló jó része is munkás- vagy parasztgyerek. Hétszázhetvenhét értelmiségi tag a kovásza ezeknek a közösségeknek. Ez a kovász jól működik, mert hiszen köztudott, hoggy Szekszád még csak részben ipari város, a művelődési otthon klubaiban és sakköreiben a munkások arányszáma mégis magasabb, mint a lakossági statisztikákban És ez a könyvesbolt hátországának legfontosabb új vonása, Bacsi Férést 3 Készül az új büntetőeljárási és a statisztikai törvény Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter sajtótájékoztatója a Parlamentben Az időszerű jogalkotási feladatokról, a büntetőeljárási törvény módosításáról és néhány egyéb kérdésről adott tájékoztatást szerdán a Parlamentben dr. Korom Mihály igazságügyminiszter a sajtó képviselőinek. Részt vett a tájékoztatón dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke és dr. Markója Imre, a miniszter első helyettese. Elöljáróban megjegyezte, hogy a négyéves kodifikációs terv „félidejénél” tartanak a szakemberek; körülbelül 40 törvényerejű rendelet, illetve rendeletmódosítás látott eddig napvilágot. Olyan fontos munkálatokat sikerült elvégezniük, mint: az alkotmánymódosítás, a tanácstörvény, a bírósági törvény, a gazdasági és munkaügyi bíróságok létrehozása, a Btk.-novella, a polgári perrendtartás módosítása, a diplomata- és mentességi törvény, a népgazdasági tervezési törvény — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az elkészült jogszabályok javarészt már „vizsgáztak”, jók, a szocialista építés magasabb szintű igényeihez mértek. Egyidejűleg régi jogszabályok ezrei kerültek hatályon kívül, s a tisztább jogi fogalmak, a demokratikusabb és etimológiailag is világosabb törvények megkönnyítik a jogalkalmazók dolgát. Az idei kodifikációs munkálatokról szólva elmondotta a miniszter: várhatóan ebben az évben kerül a Parlament elé a büntetőeljárási törvény módosított változata, az új statisztikai törvény és a miniszteri felelősségről szóló törvény. A családjogi törvény módosításán is dolgoznak. Az említetteken kívül foglalkoznak a szakemberek a társadalombiztosítási törvény, a közművelődési törvény, az élelmiszeripari, illetve külkereskedelmi, az állami vállalatokról szóló és a közérdekű bejelentések és panaszok körét érintő törvények kidolgozásával, illetve módosításával is. Sokakat érint a büntetőeljárási törvény módosítása. A korábbi, több mint 10 évvel ezelőtti eljáráson feltétlenül változtatni kellett, mert bizonyos elbürokratizálódás volt tapasztalható, például a bűncselekmény felfedezésétől a jogerős ítéletig eltelő időszak rendkívül hosszúra nyúlt. Az új eljárási törvény korlátozza az ülnökbíráskodást, s kifejezetten a társadalomra súlyosabb veszélyt jelentő, komoly ügyeknél veszi igénybe az ülnökök közreműködését. A megyei bíróságoknál, jelentősebb ügyek tárgyalásakor ötös tanácsok alakulhatnak, két bíró és három ülnök részvételével. Növekszik a másodfokú bíróságok hatásköre: bűntettet elbíráló tárgyalásokon kötelező az ügyészi részvétel: visszatér az eljárás során a „gyanúsított", „vádlott", „elítélt" fogalom; a védő az ügyek nyomozati szakában is eljárhat: törvényi megfogalmazást, illetve megerősítést kap az úgynevezett ártatlanság vélelme. A bűnüldözési, igazságügyi szakemberek véleménye szerint a bűnözés elleni hatékonyabb fegyver lesz a jövőben az új büntetőeljárás. Elkészül a statisztikai törvény is: korszerűen tartalmazza a statisztikai tevékenység körét, az adatgyűjtések közzétételét, őrzését, esetleges titkosságát. A miniszterek jogállását és felelősségét szabályozó törvény pedig államjogi vonatkozásban szabályozza politikai felelősségüket, szól a kormánybizottságok jogairól, kötelességeiről és néhány egyéb kérdésről. A továbbiakban dr. Korom Mihály kitért arra, hogy a bűnüldözés hatékonyabbá tétele megköveteli a vagyoni hátrányt jelentő büntetések fokozottabb érvényesítését. A vagyonelkobzások, a nagy összegű pénzbüntetések várhatóan visszaszorítják majd azt a cinikus szemléletet, amely egyes bűnözőket nagy összegeket „jövedelmező” bűncselekmények elkövetésére késztet. Két — a közvéleményben régóta szorgalmazott — „intézmény” létrehozásának előkészítő munkálatairól is szólott a miniszter. Mivel a bűnözők között a visszaesők száma növekszik (körülbelül 30 százalékos), szükséges, hogy a társadalommal konokul szembehelyezkedő köztörvényi bűnözőket, vagy egy részüket szabadulásuk után is szoros felügyelet alá helyezzék. A létrehozandó intézményben öt esztendeig tartható, zárt felügyelet mellett dolgozhatnak majd azok, akiket szükséges itt tartani. A másik tervezett intézmény pedig arra szolgálna, hogy azokat az idült alkoholistákat, akik súlyos erkölcsi károkat okoznak családjuk körében, a társadalomban — még ha kifejezett bűncselekményt nem is követnek el — mód legyen akár két esztendeig is zárt intézményben, megfelelő orvosi felügyelettel, munkát adva, időlegesen „kivonni a társadalomból”. Erre egyébként az egészségügyi törvény is lehetőséget ad. A tisztességtelen haszon és az ésszerűtlen gazdálkodás jogi kérdéseiről szólva kifejtette a miniszter, hogy a főhatóságok segítségével készül a kormányelőterjesztés, kiterjed majd a termelésre, a forgalmazásra, a szolgáltató szervekre és a magánkisiparra. A tisztességtelen haszon a szabad áras termékek körében határozható meg , elvileg a nyereség mértéke, illetve megszerzési módja alapján mutatják majd ki. Megállapításához egyes termékek vizsgálata is elegendő. Meghatározzák az ésszerűtlen gazdálkodás jogi kritériumait is: ilyen például, ha a vállalat, szövetkezet saját hibájából tartósan nem fizet, illetve késik fizetési kötelezettségével; ha az induló vagyon a gazdálkodás folyamán erősen csökken; ha a jövedelmezőség igen alacsony; ha sok a selejt, illetve ha a piaci ellátottságot gazdálkodásával rontja a vállalat. Mindezek komplex vizsgálata dönti el az ésszerűtlen gazdálkodás „jelenlétét”. Várkonyi Margit