Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)

1974-04-27 / 97. szám

1974 ÁPRILIS 27, SZOMBAT 102, ÉVFOLYAM 97, SZÁM ÁRA 1 FORINT m vrszág proletárjai egyesületeki NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 77* Régi májusok . ........... 3 Szép Szó . . 5-8 Május 1-re készül az ország. ... 12 Két új üzemet avattak Nyergesújfalun .... 12 Baráti látogatás mikor Kádár János nyolc hónappal ezelőtt, Jugoszláviában tett baráti látogatásának befejeztével magyarországi látogatásra hívta meg Tito államelnököt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökét, a meghívásra Joszip Broz Tito így válaszolt: nagy megelégedéssel fogadtam el a meghívást és nem kell majd sokat várni erre a látogatásra, mert nagyon szeretném látni, hogy milyen sikereket ért el a magyar nép alkotótevékenysége.” Mindössze nyolc hónap telt el a nyilatkozat elhangzása óta, és ma hazánkban köszönthetjük a szomszédos Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét, aki Kádár János meghívásának eleget téve, néhány napos baráti látogatásra érkezik Magyarországra. Az elmúlt nyáron Brioni szigetén lezajlott és a mostani budapesti találkozó között eltelt rövid időszak is mutatja, hogy a barátság közös érdekei alapján milyen sokat fejlődtek az elmúlt évek során a két ország kapcsolatai. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a Magyarország és Jugoszlávia közötti viszony lényegéről az elmúlt évi látogatás végén — a többi között — a következőket mondotta: „Nagy megelégedéssel állapíthattuk meg — s talán ez volt a legfontosabb megbeszéléseink során —, hogy barátságunk, kapcsolatunk, együttműködésünk már jó néhány esztendeje egyenes vonalban, töretlenül fejlődik, erősödik, és minden feltétel megvan ahhoz, hogy ez tovább folytatódjék Az elmúlt napokban több írásban is beszámoltunk arról, hogy különösen a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatok megerősödésében történt egy év alatt is számottevő előrehaladás. A gazdasági kapcsolatoknak ma világszerte egyre nagyobb a jelentősége s egyre tisztább a felismerés, hogy az intenzív gazdasági együttműködés hozzájárul az országok közötti politikai és társadalmi kapcsolatok erősödéséhez is. Magyarország és Jugoszlávia viszonylatában nem egyszerűen arról van szó, hogy a szomszédság földrajzi lehetőségét kihasználva, többet kereskedünk egymással, hanem arról — s ez a lényeges —, hogy a két ország között létrejöttek a gazdasági együttműködés magasabb formái: a termelési koperáció, az ipari szakosítás. És éppen az együttműködésnek ez a gazdagodása mutatta meg igazán, hogy mennyi még a feltáratlan lehetőség a kooperációra, a szellemi és anyagi értékek együttes — és így gazdaságosabb, hatásosabb — felhasználására. Az ipari, a kereskedelmi, a termelési együttműködés azonban csak egy területe annak a sokrétű kapcsolatnak, amely Magyarország és Jugoszlávia baráti viszonyát jellemzi, és amelynek más területein is szembetűnő a fejlődés. Ez egyaránt vonatkozik a párt, állami és társadalmi kapcsolatokra, a megyék, városok, határmenti községek mind gyümölcsözőbb együttműködésére, a műszaki, tudományos és kulturális konzultációkra, cserékre. Ami Magyarország és Jugoszlávia, valamint a nemzetközi politika egészének viszonyát illeti, nemcsupán részt vesz mindkét ország a nemzetközi feszültség csökkentésében, azokban az erőfeszítésekben, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását célozzák, de Magyarország és Jugoszlávia egyaránt számos alkalommal vállalt kezdeményező szerepet e politika elfogadtatásában és érvényesítésében. E tevékenységi körben ismert és elismert az a következetes antiimperialista magatartás, amelyet a jugoszláv külpolitika tanúsít az el nem kötelezett országok tagjaként, és tiszteletet érdemlő az a személyes törekvés, amellyel Tito elnök vesz részt — magas kora ellenére — a nemzetközi feszültségek feloldásában, a béke és biztonság megteremtésében. Fárasztó és tiszteletet ébresztően nagy utat tett meg éppen a közelmúltban Joszip Broz Tito egy sor közel-keleti és ázsiai országban, hogy hozzájáruljon a vitás kérdések mielőbbi rendezéséhez. Korunk nagy kérdéseiben azonosak, vagy megközelítően azonosak a nézetek a két ország felelős vezetői között. Ez ad módot arra, hogy a mostani találkozón ismét számba vegyék azokat a teendőket, amelyeket közösen vagy külön-külön, de egyetértésben kell elvégeznünk az európai kontinens és a világ egészének békéje és biztonsága érdekében Céljaink azonossága a Magyarország és Jugoszlávia közötti kapcsolatok fejlesztésének igényében és a nemzetközi feszültség enyhítésében a legjobb alap a ma kezdődő tanácskozásokhoz. Diósdi László I A Szívélyesen üdvözöljük országunkban Tito elvtársat! Srdacno pozdravljamo u nasoj zemlji druga Tito! személyzeti munka fejlesztéséről, a munkaidő-csökkentésről és a külföldiek benzinvásárlásáról tárgyalt a JMin is® tér tanár. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács pénteken ülést tartott. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének jelentését a magyar párt- és kormányküldöttség április 10. és 12. között Csehszlovákiában tett hivatalos baráti látogatásáról. A két ország kapcsolatait a teljes bizalom, a testvéri együttműködés és kölcsönös megértés jellemzi. A tárgyalásokon valamennyi megbeszélt kérdésben teljes volt a nézetazonosság. A tárgyalások hozzájárultak a két párt és a két ország testvéri együttműködésének további szélesítéséhez. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság április 18. és 20. között Szófiában tartott 12. üléséről. Megvitatták az 1976—1980 közötti időszakra szóló népgazdasági tervek koordinálását szolgáló tennivalókat Intézkedéseket hoztak az integrációs folyamatok bővítésére, valamint a két ország kiegyensúlyozottabb kereskedelmi forgalmának és a Bulgáriába irányuló magyar idegenforgalomnak további fejlesztésére. A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter jelentését Walter Scheelnek, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének hazánkban tett hivatalos látogatásáról. A külügyminiszterek véleménycserét folytattak a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről, és elhatározták több megállapodás megkötésének előkészítését. A kormány megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatokból adódó állami feladatokat a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztésére, helyzetének további javítására vonatkozó teendőkről, valamint a közművelődés fejlesztését szolgáló célkitűzésekről. A Minisztertanács az intézkedési terveket a közeljövőben megtárgyalja a SZOT vezetőivel és azután adja ki határozatát. A Minisztertanács megvizsgálta a személyzeti munka továbbfejlesztéséről 1968-ban hozott határozatának végrehajtását. Megállapította, hogy az általában kedvező hatással volt a személyzeti munka helyzetére és fejlődésére, hozzájárult a vezetés színvonalának emeléséhez. A kormány most új határozatban szabályozta az állami személyzeti munka rendjét. Magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben, rögzíti a személyzeti munka demokratizmusa fejlesztésének módját, a vezetők személyzeti feladatait, a személyzeti apparátusok teendőit, a vezetőképzés célkitűzéseit, a minősítési és nyilvántartási rendszert. A Minisztertanács a határozatát a Magyar Közlönyben nyilvánosságra hozza. A Minisztertanács megtárgyalta a vállalati fél(Folytatás a 3. oldalon) lést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet fogadott el az alsó és középfokú oktatási-nevelési intézmények vezetésének határozott időre szóló ellátásáról. A törvényerejű rendelet szerint ezen intézmények vezetői megbízatásukat meghatározott időre —két tanévre — kapják. A megbízatás további öt tanévre több ízben is meghosszabbítható. Az Elnöki Tanács meghallgatta és elfogadta az Országos Választási Elnökség beszámolóját az 1974. évi április 21-én tartott időközi választásokról. ___ Az Elnöki Tanács végül bírákat mentett fel, választott meg és hívott viszsza. (MTI) A fasiszta diktatúra bukása Portugáliában Portugáliát a jövőben héttagú junta fogja kormányozni, élén Antonio de Spinola tábornokkal A junta tagjai: Francisco da Costa Gomez tábornok, a portugál fegyveres erők volt vezérkari főnöke, akit a Caetanokormány múlt hónapban helyettesével, Spinola tábornokkal együtt bocsátott el tisztéből Portugália afrikai politikájának bírálata miatt, továbbá Jaime Silveiio Marques dandártábornok, Carlos Galvao de Melo ezredes, Manuel Diego Neto tábornok, Antonio Rosa Coutinho sorhajókapitány, Jose Batista Pinheiro Azevedo sorhajókapitány. Spinola péntekre virradó éjjel az ország összes rádió- és tv-állomásai által közvetített beszédet mondott. Bejelentette az amnesztiát, az összes politikai foglyok szabadon bocsátását, azt, hogy az országban szabad választásokat fognak kiírni, új államelnököt választanának, a junta minden állampolgár számára biztosítani fogja az egyetemes nyilatkozatokban rögzített alapvető jogokat, az állampolgári szabadságjogokat, tiszteletben fogja tartani szerződésben vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Ígéretet tett a politikai pártok megalakulása jogának biztosítására is. Jelezte, mihelyt megválasztják az új köztársasági elnököt, újból az alkotmányos intézményekre ruházzák át az őket megillető jogkört. A tervezett választások időpontját azonban nem közölte. Csak annyit mondott, hogy a katonai junta az új államfő megválasztása után le fog mondani. Spinola tábornok rádió- és tv-beszédében végül hangsúlyozta, hogy Portugália „minden körülmények között” megtartja tengerentúli területeit, ám ezeknek „nagyobb autonómiát” fog biztosítani. Spinola pénteken reggel sajtóértekezletet tartott az új kormány főhadiszállásán, a lisszaboni Pon(Folytatás a 2. oldalon) Joszip Broz Tito, , a Jugoszláv Szorialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommu - nisták Szövetségének elnöke, Jugoszlávia marsallja, a M JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka 1892. május 25-én született a horvátországi Kumrovec faluban. Szülőhelyén végezte el elemi iskoláit, 1907-től 1910-ig Sziszükon lakatosmesterséget tanult, ipariskolát végzett. 1911- től három éven át fémmunkásként dolgozott Zágrábban, Szlovéniában, Csehországban, Ausztriában és Németországban. 1913— 1914-ben, Zágrábban katonai szolgálatot teljesített Az első világháború kitörése után háborúellenes propagandatevékenységért letartóztatták. Petervaradinban bebörtönözték. 1915-ben az orosz frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült és fogságba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban csatlakozott a Vörös Gárdához. 1920-ban tért vissza Jugoszláviába, s 1927-ig mint gépész és szerelőlakatos dolgozott. 1910-től a horvátországi és szlavóniai Szociáldemokrata Párt tagja volt. A Jugoszláv Kommunista Pártnak 1920-tól tagja. 1927-től a fémmunkások szakszervezete zágrábi területi bizottságának titkáraként tevékenykedett, forradalmi nézetei, tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztatták, börtönbüntetésre ítélték. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulása után vette fel a Tito nevet és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátországi területi bizottságának tagjakéntrészt vett a JKP Központi Bizotságának munkájában. 1934- ben a párt Politikai Bizottságának tagjává választották. A jugoszláv delegáció tagjaként 1935-ben részt vett a Komintern moszkvai kongresszusán, tagja lett a Komintern balkáni titkárságának. 1936-ban megválasztották a JKP Központi Bizottságának szervező titkárává. 1937-től a JKP főtitkára lett. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadták el azt a határozatot, amely a megszállók és a hazaárulók elleni fegyveres felkelés megkezdéséről szólt. A háború alatt a jugoszláv népfelszabadító hadsereg és a partizán alakulatok főparancsnoka volt. 1944-ben partizánjai élén bevonult a felszabadított Belgrádba. A felszabadulás után Tito 1966-ig a JKP, majd a JKSZ Központi Bizottságának főtitkára, 1966-tól a párt Központi Bizottságának elnöke, az 1969. évi IX. kongresszus óta a JKSZ elnöke. A felszabadulástól 1953-ig a kormány (szövetségi végrehajtó tanács) elnöke, honvédelmi miniszter és a jugoszláv népfront elnöke volt. 1953-tól folyamatosan Jugoszlávia államelnöke (köztársasági elnök), ebbe a tisztségbe öt alkalommal — legutóbb 1971-ben — újraválasztották 1953-tól 1963-ig a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége szövetségi bizottságának az elnöke, 1947-től 1960-ig a Harcosok Szövetségének al elnöke volt, 1960-tól pedig tiszteletbeli elnök. Brezsnyev fogadta a republikánus párt megbízottját Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken a Kremlben fogadta Hugh Scottot, az Egyesült Államok Republikánus Pártjának ismert személyiségét, a szenátus republikánus csoportjának vezetőjét. A beszélgetés során érintették a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésével összefüggő kérdéseket és a nemzetközi problémák átfogó körét. Érintették a fegyverzetkorlátozás problémáját, valamint a minden diszkriminációtól mentes, teljes egyenjogúságon alapuló gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítését. Nagy elismeréssel szóltak a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása érdekében az utóbbi két évben tett jelentős lépésekről és azokról az előfeltételekről, amelyek e lépések eredményeképpen létrejöttek a két ország közötti békés és kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztéséhez, ami megfelel a két országban élő népek érdekeinek, valamint a nemzetközi feszültség további enyhítése és az egyetemes béke megszilárdítása ügyének. A szovjet és az amerikai közvélemény képviselőinek dartmouthi konferenciájáról csütörtökön közös közleményt adtak ki. (Az értekezlet elnevezése ,onnan származik, hogy az első ilyen konferenciát 1960-ban, az amerikai New Hampshire állambeli Hannover városban levő Dartmouth kollégiumban tartották.) A Tbilisziben tartott értekezlet résztvevői „a feszültség enyhülését nem átmeneti jellegű, kényelmes taktikai lépésnek, hanem a világbéke állandóan ható és szükséges eszközének tekintik". ITASZSZ.