Népszava, 1974. november (102. évfolyam, 256–280. sz.)
1974-11-01 / 256. szám
1974. november . Á. Hanti mestegja régen — és ma 1940-ben egy rádióelőadásból, amelynek címe Az állami mezőgazdasági birtokok a köz szolgálatában volt, megtudhatta a hallgató: Az országban akkor 67 nagybirtok és uradalom volt. Állami birtok Kisbéren, Mezőhegyesen, Bábolnán és Gödöllőn a koronauradalom volt. Ezekben a gazdaságokban még valamivel jobb volt a helyzet, mint a többi uradalomban. A családos emberek két, illetve három gyerek esetében kaptak segélyként évi egy mázsa rozsot és bizonyos tejmennyiséget. Az uradal Az állandó mezőgazdasági cselédemberek között nem volt nő. A munkanélküliség tette lehetővé, hogy az uradalmak más férfiakat alkalmazzanak, alacsony bérért. Csupán kampánymunka alkalmával, például répaszedéskor jöttek egy-egy bandagazda toborzására a férfiakkal együtt lányok is. Egy asszonyt szakácsnőnek szerződtettek maguknak és saját költségükre, s így naponta egyszer főtt ételt ettek — mondja dr. Simon Ruszinkó Gábor, e kor és Mezőhegyes kiváló ismerője. * Állami gazdaságaink 25 esztendősek. Egy cikk keretében csak átpillantani lehet e negyedszázadot, s arról szólni, hogy miként váltak az emberi sorsok nemes formálóivá. Száznegyvenhét állami gazdaság működik az országban (ebből 141 az . Kidolgoztunk egy ajánlást a gazdaságok számára, amely segítséget nyújt a nők szakképzéséhez és a távlatokra is utal. Ez a minden termelési ágra kiterjedő javaslat 35, a nők számára alkalmas szakmát foglal magába. Közülük néhány: dísznövénykertész, magtisztítókezelő, nyúlgondozó, valamint műszerész és faiskolakezelő. Ma már az állami gazdaságokban a bölcsődei és az óvodai elhelyezést az állandó dolgozók gyermekei részére megoldották.Az idénymunkások számára szükség szezomban megözvegyültek kegydíjban részesültek. Az anya- és csecsemővédelemre is fordítottak bizonyos összeget. Kisbéren az Országos Stefánia Szövetség, Mezőhegyesen a zöldkeresztes nővérek látták el az anya- és csecsemővédelmet. Mezőhegyesen a kilenc kerületben kilenc bábaasszonnyal látta el a szülőanyákat. S ennek köszönhető, hogy a csecsemőhalandóság e területen „csak” 15,3 százalék volt, a környező községekben több, például Pitvaroson 21,1, Végegyházán 27 százalék. ÁGK irányításával, átlag 6—10 000 hektár területen. Az ország mezőgazdasági területének 13 százalékáról, a mezőgazdasági termelési értéknek 16, árutermelésének pedig 21—23 százalékát adják. Tavaly az állami gazdaságokban 107 547 munkás dolgozott, ebből 23 658 nő. A több mint 10 ezer férfi műszaki és alkalmazott mellett 5651 leány és aszszony műszaki és alkalmazott. Igen sok a brigádvezető, sőt igen szép számmal vannak a kerület- és üzemvezetők között is nők. — Csak a női szakmunkások aránya alacsony még — mondja az ÁGK központjában Kovács Sándorné dr. — Sok nő lesz betanított munkás. Ez a korábbi segédmunkásnál valamivel magasabb képzettséget kíván és több jövedelmet hoz, de számukra előrelépési lehetőség sem szakmai, sem kereseti tekintetben nincs. mint szerveznek nyári napközit. Több helyen a nagyobb gyerekek sorsával is törődnek, mint például a Városföldi Állami Gazdaság. Az iskolák napközi otthont szerveztek. A gazdaság fizeti a pedagógust. A gyerekek olcsó és kitűnő kosztot és jó tanulási lehetőséget kapnak. Még tornatermet is berendeztek számukra egy régi kultúrteremben. Ahol nincs saját kezelésű gyermekintézmény, ott a gazdaságok a helyi tanácsoknak megállapodás szerint fizetnek a gyermekférőhelyekért. Az ipari üzemek példájára az állami gazdaságokban is egyre erőteljesebben merült fel az igény az üzemorvosi ellátás iránt. Erre azonban nem adtak módot a korábbi rendelkezések. A MEDOSZ és a gazdaságok közösen azért küzdöttek, hogy állandó üzemorvosi hálózatot teremthessenek. Több ezer új lakás — Az új technika és a kemizáció bevezetésével nélkülözhetetlen az orvosok állandó jelenléte a gazdaságokban — mondja Kormosai László, a MEDOSZ munkavédelmi és szociálpolitikai osztályának vezetője. Néhány évvel ezelőtt, kísérletképpen egyes gazdaságokban üzemorvost alkalmaztak. A kísérleti jelleg azóta megszűnt és az üzemorvosi hálózat létrehozása polgárjogot nyert. A gazdag EU aa.iga Jijui bai ijoges gyobb összegeket fordítanak szociális beruházásokra, orvoslakásra, rendelőre és felszerelésekre. Szociális és egészségügyi beruházásokra 1973-ban például 63,5 millió forintot fordítottak. A legnagyobb gond, mint mindenütt, a lakáskérdés. Mert a múltból cselédlakásokat, s közöskonyhás, hosszú épületeket örököltek. Toldozgatással igyekeztek gyorsan segíteni. Voltak helyek, mint például Csákvárott, ahol mód nyílt a komfortosításra, de a legtöbb helyen más megoldást kellett és kell keresni. A MEDOSZ kezdeményezésére 1967- ben megindult az állami gazdaságokban az úgynevezett kislakásakció, mely évente ezer lakás építésére ad módot. A rászorulók, elsősorban a fizikai munkások, olyan építési kölcsönben részesülnek, amelynek 40 százalékát a gazdaság, 60-at az OTP adja. Ezzel az akcióval eddig 5247 lakást építettek fel. Sok lakásépítéshez bontási anyagot, fuvart és más támogatást nyújt a gazdaság. A lakások egy része nem községben, városban, hanem külső településen épül — egy-egy kombinát környékén —, a szolgáltatások gyengék, vagy egyáltalán nincsenek. A gazdasági vezetők feladatuknak tartják, hogy ebben a vonatkozásban is a dolgozók segítségére legyenek. Lendvai Vera Munkanélküliségi és kevés bérajánlás a nők szakképzéséhez SORSOK, ESETEK A világjáró Csizmadia... Csizmadia József nem a neve után választotta a szakmáját. Tsz-paraszt apjával egyetértve géplakatos lett és 1950-től, 15 éves ipari tanuló korától a Szerszámgépipari Művek (SZIM) kőbányai gyárában dolgozik. Tehát Jóska, ahogy családja és szaktársai hívják, már, 24 esztendeje Itt „gyúrja az ipart”. Igaz, gyakran van a gyáron, vagyis a házon és hazán kívül — mert küldik... Úgy alakult ugyanis, hogy üzemük fő Amikor megkérdem, hogy merre járt már Euópában, megjegyzi: — Inkább azt mondanám, hol nem jártam még... Kiderül, hogy Európának csak négy ilyen országa van Ezek más kolégáihoz tartoznak, mert a gyár öt „ipari diplomaája” közt szinte „feleszőtték a világot”. Ennek alapján Jóskának „jutott” a Canada és a Közel-Kelet, iletve a latin-amerikai országok egy része is, termékét a nagy pontosságú finom- és másolóesztergák 99 százalékát az öt világrészbe exportálják. És Jóska, a kiváló szakmunkás, aki a termékeikhez hasonló pontossággal dolgozik, egyike lett üzemük öt világjáró szerelőjének. A külföldi megrendelőknél ők állítják be üzemük exportgépeit és tanítják be ezek kezelőit, majd a szükség szerinti garanciális feladatokat is ellátják. Első külföldi útjára az 1964-es lipcsei vásáron került sor, ahol egy hónapig bemutató munkát végzett. Ekkor kezdett el németül tanulni, és ezen a nyelven „már nem lehet eladni”. Azóta már többször járt az NDK-ban, és az NSZK-ban is vagy tizenötször. — És a többi országban hogyan érteti meg magát? — Kint többnyire a vevőink szereznek német tolmácsot, vagy szótárral és a nemzetközi „kéz-láb nyelvvel” kell boldogulnom. Mert a hivatásos külkereskedők sem képesek annyi nyelven megtanulni, ahány országban dolguk akad. Mindnyájan birkózunk hát a nyelvi nehézségekkel. E nehézségek ellenére sok tapasztalata, benyomása és élménye gyűlt össze külföldi útjairól. És nem is a turisták felszínes „pillanatfelvételeivel”. Hiszen egy-egy országban már annyiszor volt dolga, hogy az hónapokat tesz ki „összeadva”. Megfigyelései már a tágabb látókörű szakmunkás tipikus nézőpontjára vallanak. Más-más összefüggésben például visszatérő témája, hogy a mi szocialista iparunk menynyivel előbbre állna, ha a termelés szervezése, fegyelme és a munkaidő kihasználása nálunk is elérné a kapitalista üzemek színvonalát. A mi ilyen vonatkozású ismert gondjainkat konkrét példákkal és kritikusan ítéli meg. Ezért határozott, öntudatos gondolkodására vall, hogy ebben követendőnek tartja a kinti szervezettséget és rendet, mert mint hangoztatja: amit ott a profithajsza kényszere produkál, az nálunk ésszerűen kialakítva — a munkások, a köztulajdonosok, tehát — az ország érdekeit szolgálná. Másféle meglátásai szintén egészséges munkásszemléletére vallanak. Svédországban például már hatszor volt, s összesen körülbelül nyolc hó— Egy ilyen „fejről” meghökkentő élményem akadt — mondja. — Az egyik nap munka után sétáltam az utcán, ahol nagyon „topis” férfiak ültek a járda szélén és tátott szájjal figyelték az újságból felolvasó társukat. Belenézek a lapjába, látom, hogy fordítva tartja. Tehát ő is analfabéta. De a folyékony meséjével megjátszotta az olvasni tudót. A hitelesség kedvéért még lapozott. Ekkor egy fotó napot. Ott különösen felfigyelt a határozott alkoholellenes intézkedésekre. Bár mindjárt hozzáfűzi: — Ne értsen félre, én nem vagyok antialkoholista. A jó bort én is szeretem, különösen az otthoni étkezés után. De az italban mindig megtartom az emberi mértéket... Egymásra torlódó úti emlékei során Kolumbiánál kötünk ki. A több mint 21 milliós, gazdaságilag elmaradt országban nagy a szegénység, a munkanélküliség és igen sok az analfabéta. Annyira, hogy aki csak egy kicsit is tud olvasni, az előttük már amolyan „menő fej” ... fejen álló embereiről észrevette a hibát, és gyorsan egyenesbe rakta újságját, majd tovább „olvasott” ... — Innét Peruba, a másik latin-amerikai országba kellett mennem. Itt egy német egyetemen tanult mérnök volt a segítségemre. Tőle sokat hallottam a náluk zajló demokratikus fejlődésről és magam is tapasztaltam, hogy itt mennyivel nagyobb a rend, a bizakodás, mint Kolumbiában: a kormány sokat tesz az ország gazdasági fejlesztéséért, a munkanélküliség és az analfabétizmus gyors felszámolásáért. — Itt összebarátkoztam egy szakmunkással, aki otthonába is meghívott. Nérret—spanyol szótár segítségével, no meg kézzellábbal és sajátos rajzolással „társalogtunk”. NaCsizmadia József a hazajövetele után beiratkozott vállalatuk akkor kezdődő spanyol nyelvtanfolyamára. De nem tudta végigjárni, mert hamarosan Kanada három városába kellett mennie. Itt régen kivándorlásra kényszerült magyarok vagy utódaik kis- és középüzemeiben állított fel gépeket, így nem voltak nyelvi problémái. Velük és szintén magyar munkásaikkal jól összebarátkozott, mert ezek ma is nagy tisztelettel beszélnek óhazájukról. — Sőt, a torontói magyarok közt társalgásaink visszatérő témája volt időnkénti hazalátogatásuk. Ezért igen nagy elismeréssel szólnak a szocialista Magyarország fejlődéséről, amit — szerintük — némely itthoniak még nem gyon megkapott, hogy ez a szoba-konyhás lakásban, nyolcadmagával élő munkás reménykedve beszélt a társadalmi reformjaikról. Aztán előszedette gyermeke iskolai térképét, hogy mutassam meg, merre van a mi hazánk, s mondjam el, nálunk milyen az élet... is kellően értékelnek, mert már nem emlékeznek arra a régi nyomorúságra, amely őket vagy a szüleiket kikergette; de azt sem tudják, hogy a kapitalista Kanadában milyen keményen kell megdolgozni a már egyszer megszerzett egzisztenciáért, vagy bérért, amelyet egy gazdasági válság könnyen elsodorhat ... A világjáró Csizmadia József mindennek a sokszorosát tudná elbeszélni emlékekben és tanulságokban. Mindig örömmel jön haza kinti munkájáról, aztán itthon a nagy pontosságú szereldében is úgy végzi feladatát, vagy olykor azért vitatkozik, bírál, hogy a házuk táján még jobban menjenek a közös dolgaik Szenes Im* „Ipari diplomaták’ A felolvasó analfabéta Torontói magyarok NÉPSZAVA Tovább javult a baleseti helyzet Az év végi munkacsúcsok gondosabb felkészülést követelnek A balesetek számának néhány éve tartó csökkenő tendenciája ez évben is kedvezően alakult — tájékoztatták munkatársunkat a SZOT munkavédelmi osztályán. A népgazdaság főbb ágazataiban, az állami iparban, az építőiparban, a szállításban és hírközlésben, a mezőgazdaság állami szektorában, valamint a termelőszövetkezetekben az év első nyolc hónapjában lényegesen kevesebb baleset történt, mint a múlt év azonos időszakában. A halálos balesetek száma az iparban négy és fél százalékkal, a mezőgazdaság állami szektorában 21,5 százalékkal, az öszszes balesetek száma pedig 2, illetve 6,8 százalékkal csökkent. Különösen számottevő a halálos balesetek számának csökkenése a nehéziparban, ezen belül is a kohászatban és a szénbányászatban, ahol több mint 50 százalékkal javult a helyzet. ,Az üzemi balesetek kedvező alakulásához hozzájárult, hogy a szakszervezetek jelentős erőfeszítéseket tettek a munkavédelmi és baleset-elhárítási tevékenység fejlesztése érdekében. Hatékonyabban foglalkoztak a fejlődés akadályának elhárításával, gyakrabban számoltatták be az iparágak és a vállalatok vezetőit, s magasabb követelményeket támasztottak velük szemben. Tovább járult a minisztériumok, a főhatóságok, tanácsok irányító, koordináló munkája, egyre több területen válik rendszeressé, hogy miniszteri és vállalatvezetői értekezleteken foglalkoznak a munkavédelemmel, a baleset-elhárítással és a munkakörülmények javításával. Számottevő a foglalkozási betegségek csökkenése is. Ehhez hozzájárult a korszerű technológiák gyorsabb ütemű elterjesztése, a zárt rendszerek kialakítása, a műszerek, az automatikák szélesebb körű alkalmazása, valamint a követelményeknek megfelelőbb egyéni védőeszközök rendszeres használata. Az általánosan javuló tendencián belül emelkedett a halálos balesetek száma a gépiparban, a közlekedési eszközök gyártásában, a vegyiparban és az építőiparban. Különösen nagyarányú az emelkedés a híradástechnikában, a vegyiparban, a bőr-, szőrme- és a cipőiparban, továbbá a textiliparban és az élelmiszeriparban. . Változatlanul fő probléma, hogy azonos okok, körülmények miatt ismétlődnek a balesetek, ami arra utal, hogy sok helyen még mindig nem fordítanak gondot a tényleges okok feltárására és elhárítására. A balesetek, foglalkozási megbetegedések csökkenésével érdemes felfigyelni arra a tendenciára, hogy évek óta a második félévben történik a halálos baleseteknek körülbelül ■ 60 százaléka. Ehhez hozzájárul egyebek között, hogy erre az időszakra esnek a munkacsúcsok, a betakarítás, a nagy tömegű anyagrakorlás és szállítás, és ilyenkor kedvezőtlenebbek az útviszonyok. Mindez fokozottabb figyelmet, gondosabb munkaszervezést követel a vezetőktől és a beosztottaktól egyaránt. Zs.T. 3 Közlemény a Német Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1974. október 28—31 között látogatást tett Magyarországon a Német Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Herbert Mies, a párt elnöke vezetett. A delegáció tagja volt: Hermann Quttler, a párt alelnöke, Enen Weber, a vezetőség tagja és Heinz Mühlhaus, az elnökség irodájának vezetője. A Német Kommunista Párt küldöttségét fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az MSZMP küldöttsége — Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Grósz Károly, a KB osztályvezetője és Horn Gyula osztályvezetőhelyettes — tárgyalást folytatott a német testvérpárt képviselőivel a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A delegáció találkozott Gusztár Sándorral, a Politikai Bizottság tagjával, a SZOT főtitkárával. Az NKP küldöttsége véleménycserét folytatott Párai Imrével és Berecz■ Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőivel. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseken a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről. Az MSZMP teljes támogatásáról és testvéri szolidaritásáról biztosította az NSZK kommunistáit abban a következetes harcban, amelyet a dolgozók érdekeinek védelmében, a monopóliumok hatalmának korlátozásáért, a demokratikus jogok érvényesítéséért folytatnak. A magyar kommunisták élesen elítélik az NKP tagjaival és más haladó személyekkel szemben alkalmazott jogellenes, megkülönböztető intézkedéseket. Az NKP elismerését fejezte ki a szocializmus magyarországi építésével, valamint a Magyar Népköztársaság következetes békepolitikájával kapcsolatban. A két párt képviselői hangsúlyozták, hogy napjaink legfontosabb nemzetközi feladata az enyhülés irányzatának erősítése, visszafordíthatatlanná tétele. Kifejezték azt az elhatározott szándékukat, hogy ennek érdekében folytatják erőfeszítéseiket. A nemzetközi enyhülés fontos részét képezi az európai biztonsági konferencia. Az MSZMP és a Német Kommunista Párt szükségesnek tartja a konferencia mielőbbi eredményes befejezését. Az európai béke és biztonság ügyét jelentősen elősegítették azok a szerződések, amelyek rendezték a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szocialista országok viszonyát, a két német állam kapcsolatait és Nyugat- Berlin státusát. Az MSZMP és az NKP képviselői síkraszállnak e szerződések maradéktalan betartásáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt mélységesen elítéli a chilei ellenforradalmi junta fasiszta terrorját és követeli a chilei hazafiak szabadon bocsátását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását. A két testvérpárt nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom akcióegysége fejlesztésének. Ebben jelentős esemény az európai kommunista és munkáspártok újabb tervezett tanácskozása, melynek elkészítése megkezdődött. A két párt hangsúlyozta annak szükségességét, hogy következetes elvi harcot folytassanak a kommunista- és szovjetellenesség mindenfajta megnyilvánulása ellen, a marxizmus-leninizmus tudományos elméletének tisztaságáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt képviselői véleménycserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól. Egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei hassák át, mert csak így szolgálják a béke, a nemzetközi enyhülés s a két ország érdekeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt testvéri kapcsolatait a proletár Internacionalizmus jellemzi. A két párt küldöttsége egyetértett valamennyi felmerült kérdésben és megállapodott a kapcsolatok továbbfejlesztésében. A német testvérpárt küldöttsége látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. * A Német Kommunista Párt küldöttsége csütörtökön elutazott hazánkból. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. (MTI)