Népszava, 1974. november (102. évfolyam, 256–280. sz.)

1974-11-01 / 256. szám

197­4. november . Á. Hanti mestegja régen — és ma 1940-ben egy rádióelő­adásból, amelynek címe Az állami mezőgazdasági birtokok a köz szolgálatá­ban volt, megtudhatta a hallgató: Az országban akkor 67 nagybirtok és uradalom volt. Állami birtok Kisbé­ren, Mezőhegyesen, Bábol­nán és Gödöllőn a koro­nauradalom volt. Ezekben a gazdaságokban még va­lamivel jobb volt a hely­zet, mint a többi urada­lomban. A családos em­berek két, illetve három gyerek esetében kaptak segélyként évi egy mázsa rozsot és bizonyos tej­mennyiséget. Az urada­l Az állandó mezőgaz­dasági cselédemberek kö­zött nem volt nő. A mun­kanélküliség tette lehető­vé, hogy az uradalmak más férfiakat alkalmaz­zanak, alacsony bérért. Csupán kampánymunka alkalmával, például répa­szedéskor jöttek egy-egy bandagazda toborzására a férfiakkal együtt lányok is. Egy asszonyt szakács­nőnek szerződtettek ma­guknak és saját költsé­gükre, s így naponta egy­szer főtt ételt ettek — mondja dr. Simon Ruszin­­kó Gábor, e kor és Mező­hegyes kiváló ismerője. * Állami gazdaságaink 25 esztendősek. Egy cikk ke­retében csak átpillantani lehet e negyedszázadot, s arról szólni, hogy miként váltak az emberi sorsok nemes formálóivá. Száznegyvenhét állami gazdaság működik az or­szágban (ebből 141 az . Kidolgoztunk egy ajánlást a gazdaságok szá­mára, amely segítséget nyújt a nők szakképzésé­hez és a távlatokra is utal. Ez a minden termelési ág­ra kiterjedő javaslat 35, a nők számára alkalmas szakmát foglal magába. Közülük néhány: dísznö­vénykertész, magtisztító­kezelő, nyúlgondozó, va­lamint műszerész és fa­­iskol­akezelő. Ma már az állami gaz­daságokban a bölcsődei és az óvodai elhelye­zést az állandó dolgozók gyermekei részére megol­dották.­­Az idénymunká­sok számára szükség sze­zomban megözvegyültek kegydíjban részesültek. Az anya- és csecsemővéde­­lemre is fordítottak bizo­nyos összeget. Kisbéren az Országos Stefánia Szövet­ség, Mezőhegyesen a zöld­­keresztes­­ nővérek látták el az anya- és csecsemő­védelmet. Mezőhegyesen a kilenc kerületben kilenc bábaasszonnyal látta el a szülőanyákat. S ennek kö­szönhető, hogy a csecse­mőhalandóság e területen „csak” 15,3 százalék volt, a környező községekben több, például Pitvaroson 21,1, Végegyházán 27 szá­zalék. ÁGK irányításával­, átlag 6—10 000 hektár területen. Az ország mezőgazdasági területének 13 százaléká­ról, a mezőgazdasági ter­melési értéknek 16, áru­termelésének pedig 21—23 százalékát adják. Tavaly az állami gazda­ságokban 107 547 munkás dolgozott, ebből 23 658 nő. A több mint 10 ezer férfi műszaki és alkalmazott mellett 5651 leány és asz­­szony műszaki és alkal­mazott. Igen sok a brigád­vezető, sőt igen szép szám­mal vannak a kerület- és üzemvezetők között is nők. — Csak a női szakmun­kások aránya alacsony még — mondja az ÁGK központjában Kovács Sán­­dorné dr. — Sok nő lesz betanított munkás. Ez a korábbi segédmunkásnál valamivel magasabb kép­zettséget kíván és több jövedelmet hoz, de szá­mukra előrelépési lehető­ség sem szakmai, sem kereseti tekintetben nincs. mint szerveznek nyári nap­közit.­ Több helyen a nagyobb gyerekek sorsával is tö­rődnek, mint például a Városföldi Állami Gazda­ság. Az iskolák napközi otthont szerveztek. A gaz­daság fizeti a pedagógust. A gyerekek olcsó és kitű­nő kosztot és jó tanulási lehetőséget kapnak. Még tornatermet is berendez­tek számukra egy régi kultúrteremben. Ahol nincs saját keze­lésű gyermekintézmény, ott a gazdaságok a helyi tanácsoknak megállapo­dás szerint fizetnek a gyermekférőhelyekért. Az ipari üzemek példá­jára az állami gazdasá­gokban is egyre erőtelje­sebben merült fel az igény az üzemorvosi ellátás iránt. Erre azonban nem adtak módot a korábbi rendelkezések. A MEDOSZ és a gazdaságok közösen azért küzdöttek, hogy ál­landó üzemorvosi hálóza­tot teremthessenek. Több ezer új lakás — Az új technika és a kemizáció bevezetésével nélkülözhetetlen az orvo­sok állandó jelenléte a gazdaságokban — mondja Kormosai László, a ME­DOSZ munkavédelmi és szociálpolitikai osztályá­nak vezetője. Néhány év­vel ezelőtt, kísérletképpen egyes gazdaságokban üzemorvost alkalmaztak. A kísérleti jelleg azóta megszűnt és az üzemorvo­si hálózat létrehozása pol­gárjogot nyert. A gazda­­g EU aa.iga Jijui bai ijoges gyobb összegeket fordíta­nak szociális beruházá­sokra, orvoslakásra, ren­delőre és felszerelésekre. Szociális és egészségügyi beruházásokra 1973-ban például 63,5 millió forin­tot fordítottak. A legnagyobb gond, mint mindenütt, a lakás­kérdés. Mert a múltból cselédlakásokat, s közös­­konyhás, hosszú épületeket örököltek. Toldozgatással igyekeztek gyorsan segí­teni. Voltak helyek, mint például Csákvárott, ahol mód nyílt a komfortosí­tásra, de a legtöbb helyen más megoldást kellett és kell keresni. A MEDOSZ kezdeményezésére 1967- ben megindult az állami gazdaságokban az úgyne­vezett kislakásakció, mely évente ezer lakás építésé­re ad módot. A rászoru­lók, elsősorban a fizikai munkások, olyan építési kölcsönben részesülnek, amelynek 40 százalékát a gazdaság, 60-at az OTP adja. Ezzel az akcióval ed­dig 5247 lakást építettek fel. Sok lakásépítéshez bontási anyagot, fuvart és más támogatást nyújt a gazdaság. A lakások egy része nem községben, vá­rosban, hanem külső tele­pülésen épül — egy-egy kombinát környékén —, a szolgáltatások gyengék, vagy egyáltalán nincsenek. A­ gazdasági vezetők fel­adatuknak tartják, hogy ebben a vonatkozásban is a dolgozók segítségére le­gyenek. Lendvai Vera Munkanélküliségi és kevés bér­­ajánlás a nők szakképzéséhez SORSOK, ESETEK A világjáró Csizmadia... Csizmadia József nem a neve után választotta a szakmáját. Tsz-paraszt apjával egyetértve gépla­katos lett és 1950-től, 15 éves ipari tanuló korától a Szerszámgépipari Művek (SZIM) kőbányai gyárá­ban dolgozik. Tehát Jós­ka, ahogy családja és szaktársai hívják, már, 24 esztendeje Itt „gyúrja az ipart”. Igaz, gyakran van a gyáron, vagyis a házon és hazán kívül — mert küldik... Úgy alakult ugyanis, hogy üzemük fő Amikor megkérdem, hogy merre járt már Eu­­ópában, megjegyzi: — Inkább azt monda­­nám, hol nem jártam még... Kiderül, hogy Európá­­nak csak négy ilyen or­­szága van Ezek más kol­­égáihoz tartoznak, mert a gyár öt „ipari diploma­­ája” közt szinte „felesz­őtték a világot”. Ennek alapján Jóskának „jutott” a Canada és a Közel-Kelet, iletve a latin-amerikai országok egy része is, termékét a nagy pontossá­gú finom- és másolóesz­tergák 99 százalékát az öt világrészbe exportálják. És Jóska, a kiváló szak­munkás, aki a termékeik­hez hasonló pontossággal dolgozik, egyike lett üze­mük öt világjáró szerelő­jének. A külföldi megren­delőknél ők állítják be üzemük exportgépeit és tanítják be ezek kezelőit, majd a szükség szerinti garanciális feladatokat is ellátják. Első külföldi útjára az 1964-es lipcsei vásáron ke­rült sor, ahol egy hónapig bemutató munkát vég­zett. Ekkor kezdett el né­metül tanulni, és ezen a nyelven „már nem lehet eladni”. Azóta már több­ször járt az NDK-ban, és az NSZK-ban is vagy ti­zenötször. — És a többi ország­ban hogyan érteti meg magát? — Kint többnyire a ve­vőink szereznek német tolmácsot, vagy szótárral és a nemzetközi „kéz-láb nyelvvel” kell boldogul­nom. Mert a hivatásos külkereskedők sem képe­sek annyi nyelven megta­nulni, ahány országban dolguk akad. Mindnyájan birkózunk hát a nyelvi nehézségekkel. E nehézségek ellenére sok tapasztalata, benyo­mása és élménye gyűlt össze külföldi útjairól. És nem is a turisták felszí­nes „pillanatfelvételei­vel”. Hiszen egy-egy or­szágban már annyiszor volt dolga, hogy az hóna­pokat tesz ki „összeadva”. Megfigyelései már a tá­­gabb látókörű szakmun­kás tipikus nézőpontjára vallanak. Más-más össze­függésben például vissza­térő témája, hogy a mi szocialista iparunk meny­nyivel előbbre állna, ha a termelés szervezése, fe­gyelme és a munkaidő ki­használása nálunk is el­érné a kapitalista üzemek színvonalát. A mi ilyen vonatkozású ismert gondjainkat konk­rét példákkal és kritiku­san ítéli meg. Ezért hatá­rozott, öntudatos gondol­kodására vall, hogy ebben követendőnek tartja a kinti szervezettséget és rendet, mert mint hangoz­tatja: amit ott a profit­hajsza kényszere produ­kál, az nálunk ésszerűen kialakítva — a munkások, a köztulajdonosok, tehát — az ország érdekeit szol­gálná. Másféle meglátásai szin­tén egészséges munkás­szemléletére vallanak. Svédországban például már hatszor volt, s össze­sen körülbelül nyolc hó­— Egy ilyen „fejről” meghökkentő élményem akadt — mondja. — Az egyik nap munka után sé­táltam az utcán, ahol na­gyon „topis” férfiak ültek a járda szélén és tátott szájjal figyelték az újság­ból felolvasó társukat. Be­lenézek a lapjába, látom, hogy fordítva tartja. Te­hát ő is analfabéta. De a folyékony meséjével meg­játszotta az olvasni tudót. A hitelesség kedvéért még lapozott. Ekkor egy fotó napot. Ott különösen felfi­gyelt a határozott alkohol­­ellenes intézkedésekre. Bár mindjárt hozzáfűzi: — Ne értsen félre, én nem vagyok antialkoholis­ta. A jó bort én is szere­tem, különösen az otthoni étkezés után. De az ital­ban mindig megtartom az emberi mértéket... Egymásra torlódó úti emlékei során Kolumbiá­nál kötünk ki. A több mint 21 milliós, gazdaságilag elmaradt or­szágban nagy a szegény­ség, a munkanélküliség és igen sok az analfabéta. Annyira, hogy aki csak egy kicsit is tud olvasni, az előttük már amolyan „menő fej” ... fejen álló embereiről ész­revette a hibát, és gyorsan egyenesbe rakta újságját, majd tovább „olvasott” ... — Innét Peruba, a má­sik latin-amerikai ország­ba kellett mennem. Itt egy német egyetemen tanult mérnök volt a segítségem­re. Tőle sokat hallottam a náluk zajló demokratikus fejlődésről és magam is tapasztaltam, hogy itt mennyivel nagyobb a rend, a bizakodás, mint Kolumbiában: a kormány sokat tesz az ország gaz­dasági fejlesztéséért, a munkanélküliség és az analfabétizmus gyors fel­számolásáért. — Itt összebarátkoztam egy szakmunkással, aki otthonába is meghívott. Nérret—spanyol szótár se­gítségével, no meg kézzel­­lábbal és sajátos rajzolás­sal „társalogtunk”. Na­Csizmadia József a haza­­jövetele után beiratkozott vállalatuk akkor kezdődő spanyol nyelvtanfolyamá­ra. De nem tudta végig­járni, mert hamarosan Kanada három városába kellett mennie. Itt régen kivándorlásra kényszerült magyarok vagy utódaik kis- és középüzemeiben állított fel gépeket, így nem voltak nyelvi problé­mái. Velük és szintén ma­gyar munkásaikkal jól összebarátkozott, mert ezek ma is nagy tisztelet­tel beszélnek óhazájukról. — Sőt, a torontói ma­gyarok közt társalgásaink visszatérő témája volt időnkénti hazalátogatásuk. Ezért igen nagy elismerés­sel szólnak a szocialista Magyarország fejlődéséről, amit — szerintük — né­mely itthoniak még nem gyon megkapott, hogy ez a szoba-konyhás lakásban,­­ nyolcadmagával élő mun­kás reménykedve beszélt a társadalmi reformjaik­ról. Aztán előszedette gyermeke iskolai térképét, hogy mutassam meg, mer­re van a mi hazánk, s mondjam el, nálunk mi­lyen az élet... is kellően értékelnek, mert már nem emlékeznek arra a régi nyomorúságra, amely őket vagy a szülei­ket kikergette; de azt sem tudják, hogy a kapitalista Kanadában milyen kemé­nyen kell megdolgozni a már egyszer megszerzett egzisztenciáért, vagy bé­rért, amelyet egy gazdasá­gi válság könnyen elso­dorhat ... A világjáró Csizmadia József mindennek a sok­szorosát tudná elbeszélni emlékekben és tanulsá­gokban. Mindig örömmel jön haza kinti munkájá­ról, aztán itthon a nagy pontosságú szereldében is úgy végzi feladatát, vagy olykor azért vitatkozik, bírál, hogy a házuk táján még jobban menjenek a közös dolgaik Szenes Im­* „Ipari diplomaták’ A felolvasó analfabéta Torontói magyarok NÉPSZAVA Tovább javult a baleseti helyzet Az év végi munkacsúcsok gondosabb felkészülést követelnek A balesetek számának néhány éve tartó csökke­nő tendenciája ez évben is kedvezően alakult — tájékoztatták munkatár­sunkat a SZOT munkavé­delmi osztályán. A nép­gazdaság főbb ágazatai­ban, az állami iparban, az építőiparban, a szállítás­ban és hírközlésben, a me­zőgazdaság állami szekto­rában, valamint a terme­lőszövetkezetekben az év első nyolc hónapjában lé­nyegesen kevesebb bal­eset történt, mint a múlt év azonos időszakában. A halálos balesetek szá­ma az iparban négy és fél százalékkal, a mezőgazda­ság állami szektorában 21,5 százalékkal, az ösz­­szes­ balesetek száma pe­dig 2, illetve 6,8 százalék­kal csökkent. Különösen számottevő a halálos bal­esetek számának csökke­nése a nehéziparban, ezen belül is a kohászatban és a szénbányászatban, ahol több mint 50 százalékkal javult a helyzet. ,Az üzemi balesetek ked­vező alakulásához hozzá­járult, hogy a szakszerve­zetek jelentős erőfeszíté­seket tettek a munkavé­delmi és baleset-elhárítá­si tevékenység fejlesztése érdekében. Hatékonyab­ban foglalkoztak a fejlő­dés akadályának elhárítá­sával, gyakrabban számol­tatták be az iparágak és a vállalatok vezetőit, s ma­gasabb követelményeket támasztottak velük szem­ben. Tovább járult a mi­nisztériumok, a főhatósá­gok, tanácsok irányító, koordináló munkája, egy­re több területen válik rendszeressé, hogy minisz­teri és vállalatvezetői ér­tekezleteken foglalkoznak a munkavédelemmel, a baleset-elhárítással­ és a munkakörülmények javí­tásával. Számottevő a foglalko­zási betegségek csökkené­se is. Ehhez hozzájárult a korszerű technológiák gyorsabb ütemű elterjesz­tése, a zárt rendszerek ki­alakítása, a műszerek, az autom­atikák szélesebb kö­rű alkalmazása, valamint a követelményeknek meg­felelőbb egyéni védőesz­közök rendszeres haszná­lata. Az általánosan javuló tendencián belül emelke­dett a halálos balesetek száma a gépiparban, a közlekedési eszközök gyár­tásában, a vegyiparban és az építőiparban. Különö­sen nagyarányú az emel­kedés a híradástechniká­ban, a vegyiparban, a bőr-, szőrme- és a cipőiparban, továbbá a textiliparban és az élelmiszeriparban. . Változatlanul fő prob­léma, hogy azonos okok, körülmények miatt ismét­lődnek a balesetek, ami arra utal, hogy sok helyen még mindig nem fordíta­nak gondot a tényleges okok feltárására és elhá­rítására. A balesetek, foglalkozá­si megbetegedések csök­kenésével érdemes felfi­gyelni arra a tendenciára, hogy évek óta a második félévben történik a halá­los baleseteknek körülbe­lül ■­ 60 százaléka. Ehhez hozzájárul egyebek kö­zött, hogy erre az idő­szakra esnek a munka­csúcsok, a betakarítás, a nagy tömegű anyagrako­­rlás és szállítás, és ilyen­kor kedvezőtlenebbek az útviszonyok. Mindez foko­zottabb figyelmet, gondo­sabb munkaszervezést kö­vetel a vezetőktől és a be­osztottaktól egyaránt. Zs.T. 3 Közlemény a Német Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására 1974. október 28—31 kö­zött látogatást tett Ma­gyarországon a Német Kommunista Párt kül­döttsége, amelyet Herbert Mies, a párt elnöke veze­tett. A delegáció tagja volt: Hermann Quttler, a párt alelnöke, Enen We­ber, a vezetőség tagja és Heinz Mühlhaus, az el­nökség irodájának veze­tője. A Német Kommunista Párt küldöttségét fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az MSZMP küldöttsége — Pullai Ár­pád, a Központi Bizottság titkára, Grósz Károly, a KB osztályvezetője és Horn Gyula osztályvezető­helyettes — tárgyalást folytatott a német test­vérpárt képviselőivel a két felet kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. A dele­gáció találkozott Gusztár Sándorral, a Politikai Bi­zottság tagjával, a SZOT főtitkárával. Az NKP kül­döttsége véleménycserét folytatott Párai Imrével és Berecz■ Jánossal, a Köz­ponti Bizottság osztályve­zetőivel. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott meg­beszéléseken a két párt képviselői kölcsönösen tá­jékoztatták egymást párt­jaik tevékenységéről. Az MSZMP teljes tá­mogatásáról és testvéri szolidaritásáról biztosítot­ta az NSZK kommunis­táit abban a következetes harcban, amelyet a dolgo­zók érdekeinek védelmé­ben, a monopóliumok ha­talmának korlátozásáért, a demokratikus jogok ér­vényesítéséért folytatnak. A magyar kommunisták élesen elítélik az NKP tagjaival és más haladó személyekkel szemben al­kalmazott jogellenes, meg­különböztető intézkedése­ket. Az NKP elismerését fe­jezte ki a szocializmus magyarországi építésével, valamint a Magyar Nép­­köztársaság következetes békepolitikájával kapcso­latban. A két párt képviselői hangsúlyozták, hogy nap­jaink legfontosabb nem­zetközi feladata az eny­hülés irányzatának erősí­tése, visszafordíthatatlan­ná tétele. Kifejezték azt az elhatározott szándéku­kat, hogy ennek érdeké­ben folytatják erőfeszíté­seiket. A nemzetközi enyhülés fontos részét képezi az európai biztonsági konfe­rencia. Az MSZMP és a Német Kommunista Párt szükségesnek tartja a kon­ferencia mielőbbi ered­ményes befejezését. Az európai béke és biz­tonság ügyét jelentősen elősegítették azok a szer­ződések, amelyek rendez­ték a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szocialista országok viszo­nyát, a két német állam kapcsolatait és Nyugat- Berlin státusát. Az MSZMP és az NKP kép­viselői síkraszállnak e szerződések maradéktalan betartásáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt mélysé­gesen elítéli a chilei el­lenforradalmi junta fa­siszta terrorját és követeli a chilei hazafiak szabadon bocsátását, a demokrati­kus szabadságjogok hely­reállítását. A két testvérpárt nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ak­cióegysége fejlesztésének. Ebben jelentős esemény az európai kommunista és munkáspártok újabb ter­vezett tanácskozása, mely­nek elkészítése megkez­dődött. A két párt hangsúlyoz­ta annak szükségességét, hogy következetes elvi harcot folytassanak a kommunista- és szovjet­ellenesség mindenfajta megnyilvánulása­­ ellen, a marxizmus-leninizmus tudományos elméletének tisztaságáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt képvi­selői véleménycserét foly­tattak a Magyar Népköz­­társaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kap­csolatairól. Egyetértettek abban, hogy a kapcsola­tokat a békés egymás mel­lett élés elvei hassák át, mert csak így szolgálják a béke, a nemzetközi eny­hülés s a két ország érde­keit. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt testvéri kapcsolatait a proletár In­ternacionalizmus jellemzi. A két párt küldöttsége egyetértett valamennyi felmerült kérdésben és megállapodott a kapcsola­tok továbbfejlesztésében. A német testvérpárt küldöttsége látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. * A Német Kommunista Párt küldöttsége csütörtö­kön elutazott hazánkból. A delegációt a Ferihegyi re­pülőtéren Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. (MTI)

Next