Népszava, 1975. augusztus (103. évfolyam, 179–204. sz.)
1975-08-01 / 179. szám
(Folytatás az 1. oldalról) elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban a résztvevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródokumentumban is kifejeződik: senki sem teheaz általunk aláírandó dokumentum, az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tettekben megnyilvánuló folyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 33 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttműködési értekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeret, nem ismételten hangsúlyozni,a szovjet külpolitika egyik állandó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humanizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk 24. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, ti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvényeit, másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempont-amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehívásáról szól. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól, a munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmiségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megállapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkörülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket. Összefüggnek az egészségről való gondoskodással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, családokat,a fiatalokat és a kartöntprtő társadalmi csoportokat érinti. “ Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együttműködési értekezletet az összes részvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlevők közül sokan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos iskolájának bizonyult a résztvevő államok számára, különösen hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes imnulzus, amelyet a tanácskozáson résztvevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerit, megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozó határozatok elősegítik a béke anyagi alapjának kibővítését , a kereskedelem szabad fejlődését, az ipari és tudományos-műszaki együttműködést. A tanácskozásnak a kulturális cserére és egyéb kapcsolatokra vonatkozó döntéseit mindenekelőtt a jóakarat és a kölcsönös bizalom érdekében kell alkalmaznunk. Az európai biztonsági konferencia A béke és barátság lenini politikája GUSTAV HUSÁK: Allehgetsük tovább az enyhülést Barabás Miklós, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az európai biztonsági konferencia csütörtök délelőtti ülésének első szónoka. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök, többek között kijelentette: Ez az első alkalom a történelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget arra , hogy megteremtse a béke, a biztonság és a békés együttműködés reális feltételeit, annak ellenére, hogy továbbra is fennállanak politikai, gazdasági, ideológiai és társadalmi különbözőségek. Az európai népek béke-erőfeszítéseiben a szocialista országok közössége, amelynek Csehszlovákia szilárd tagja, jelentős és egyre erősbödő tényező. Különösen nagyra értékeljük azt a szerepet, amelyet a konferenciát megelőző tárgyalásokon a Szovjetunió betöltött nagyra értékeljük a Szovjetunió békepolitikáját. Ugyanakkor elismeréssel adózunk azoknak a reálisan gondolkodó erőknek, valamint a nyugat-európai, az amerikai és a kanadai politikusoknak, akik az európai országok közötti megértés megvalósítására törekednek. A történelem megmutatta — folytatta Husák —, hogy Európa földjén számtalan agresszió származott abból, hogy viszszaéltek a hatalommal, erőszakoskodtak és népeket nyomtak el. A béke és biztonság szavatolása megköveteli, hogy mindezeket a módszereket elutasítsuk és kiiktassuk az európai országok közötti kapcsolatokból Mi ebből a szemszögből ítéljük megennek a konferenciának jelentőségét, különösen azt a tényt, hogy megfogalmazza és megerősíti azokat az alapelveket, amelyek szabályozzák az európai országok közötti kapcsolatokat, a területi integritás és a politikai realitások elismerésének alapján. Azt, hogy a konferencia ezeket az alapelveket egyhangúlag jóváhagyta, kontinensünk, népeink nagy sikerének tekintjük. Gustáv Husák befejezésül rámutatott: közös feladatunk most abban áll, hogy ezeket az alapelveket konkrét lépésekkel és intézkedésekkel a gyakorlatban is megvalósítsuk. Feladatunk, hogy szünet nélkül tovább mélyítsük az enyhülést, kiiktassuk és felszámoljuk a háború veszélyének potenciális melegágyát, igazságosan rendezzük a még meglevő nemzetközi vitákat, elismerve és tiszteletben tartva minden egyes népnek a függetlenséghez való jogát, és végül, hogy megteremtsük a kollektív biztonsági rendszert és a katonai enyhülést Európában. FJWARD GIEREK: A kölcsönös bizalom érdekében Ezután Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, a lengyel küldöttség vezetője mondotta el beszédét. A béke rendkívül fontos kérdés a lengyel nép szálkára, amely hosszú és nehéz utat tett meg függetlensége és szabadsága kivívásáig. Országunk, szövetségeseinkkel és barátainkkal együtt, komoly erőfeszítéseket tesz a béke megszilárdítása érdekében. Népünk rendkívüli megelégedéssel üdvözli az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét, mivel a tanácskozás munkájában kezdettől fogva aktívan részt vettünk. Nagyra értékeljük a részvevő országok által közösen elért eredményeket, s különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az aláírásra kerülő dokumentumoknak. A tanácskozás megrendezésében és alapvető állásfoglalásaiban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének alátámasztását látjuk. Az államközi kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatkozat bizonyítja az államhatárok és az államok területi épsége sérthetetlenségének fontosságát. A dokumentum elfogadása azt jelenti, hogy a részvevő államok egyszer s mindenkorra lemondanak mindenféle területi követelésről. Tanácskozásunk az enyhülés eredménye, s kétségtelenül hozzájárul e fontos folyamat további elmélyüléséhez. Az államközi kapcsolatok alapelveit meghatározó döntéseinknek elő kell segíteniük a tartós béke megteremtését. fttra£.MVA GISCARD DESTAING: A cél Európa biztonsága A délelőtti ülés következő szónoka, Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök, a brit és a nyugatnémet kormányfőhöz hasonlóan úgy értelmezte a helsinki záróokmányt, hogy annak hatálya kiterjed Nyugat- Berlinre is. Állást foglalt a francia „védelmi erő” fenntartása mellett, de ugyanakkor kinyilvánította, hogy Franciaország továbbra is távolmarad a NATO integrált katonai szervezetétől. A francia államfő mindenekelőtt azt a kérdést vetette fel, mi is tulajdonképpen a célja a biztonsági értekezletnek és az ott aláírásra kerülő záróokmánynak? Mint mondotta, a cél Európa biztonsága. Ez azt jelenti — folytatta —, hogy elsősorban Európával kell foglalkozni. Ezután feltette a kérdést: vajon realisták és őszinték vagyunk-e, amikor Európáról és az enyhülésről beszélünk? Válaszolva asaját maga által feltett kérdésekre, hangsúlyozta: pusztán az a tény, és az a mód, ahogyan ezt az értekezletet megszervezték, bizonyítja az enyhülés szellemét, amely mindnyájunkat előbbre’ visz. A konferencia legnyilvánvalóbb jelentősége az, hogy a Finlandia-palota nagytermében harminchárom részvevő ország legfelsőbb szintű politikai vezetői vannak lesen. Kezdettől fogva biztosítva volt, hogy a részvevő országok a teljes egyenjogúság alapján tevékenykedhetnek, akár kicsinyek, akár nagyok, akár tagjai valamilyen szövetségnek, akár nem. Ezáltal a történelemben első ízben vált lehetségessé, hogy egy ilyen konferencián a semleges és az el nem kötelezett országok is hallassák szavukat. A konferencia bebizonyította, hogy általános az óhaj a dialógusra — mutatott rá a francia államfő, majd így folytatta: Az értekezlet azonban nemcsak az enyhülés szellemében fogant, hanem a záróokmányban rögzítette is az enyhülésnek bizonyos szabályait. Kétségtelen, hogy ez a záróokmány önmagában még nem biztosítéka a békének. Ez nyilvánvaló, és nem szorul külön hangsúlyozásra. Ugyanakkor a záróokmánynak nincs nemzetközi szerződés jellege, és Franciaország úgy vélekedik: a záróokmányból nem következik olyan helyzetek elismerése, amelyeket egyébként nem ismernénk el. Befejezésül Giscard d’ Estaing hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet az enyhülés több mint tízesztendős, folyamatát koronázza meg. Ahhoz, hogy tovább lépjünk — mondotta —, pozitívan kell viszonyulnunk a záróokmányban foglaltakhoz. Franciaország a legnagyobb komolysággal veszi a vállalt kötelezettséget. Teljesíti a záróokmányban foglaltakat mind magát illetően, mind pedig úgy, mint az Európai Gazdasági Közösség tagja. LIAM COSGRAVE: Program az együttműködés továbbfejlesztésére Liam Cosgrave miniszterelnök, az Ír Köztársaság küldöttségének vezetője úgy jellemezte a biztonsági konferencia záródokumentumát, mint „a kapcsolatok megjavítására és a részvevő államok közötti együttműködés továbbfejlesztésére szóló programot Európa és a világ javára’... A dokumentumot, amelyet különböző társadalmi rendszerű államok dolgoztak ki, egyáltalán nem tesz kísérletet ezeknek a különbségeknek az elmosására. A dokumentumok alapja a 35 ország közös érdeke a béke fenntartásában — mondotta az ír kormányfő. MAKARIOSZ: Az államok közti kapcsolatok alapelveűi Ezt követően Makariosz érsek ciprusi elnök szólalt fel. Makariosz érsek a biztonsági konferencia Európa határain túl ható jelentőségét méltatta, elsősorban az államok közötti kapcsolatok alapelveinek megfogalmazását. Ezek közül is különösen az erőszakról és az államok szuverenitásának megsértéséről való lemondást emelte ki. Mint mondotta, ezeknek az alapelveknek a csorbítatlan megvalósítása szabad utat nyithat a ciprusi probléma megoldására. Makariosz érsek felszólalása alatt, amelyben elítélte Törökország ciprusi katonaiintervencióját, a török küldöttség kivonult a konferenciateremből. TOSZIP BROZ TITO: A konferencia egy folyamat kezdetét jelzi Tito jugoszláv elnök az EBK zárószakasza csütörtök délutáni ülésén elhangzott felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, hanem éppen kezdetét jelenti. Az EBK nem egyszerűen az európai nemzetek valamilyen egyetértésének eredménye, hanem a nemzetközi politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban a második világháború óta lezajlott változások és új irányzatok kifejeződése. A jugoszláv államfő az új fejlemények között nagy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitikájának is alapelve. Rámutatott, hogy „az aktív békés együttélés elvei áthatották e konferencia előkészületeit és megmutatták, hogy milyen mélyen gyökeret vert a népek tudatában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetközi problémák megoldására”. Tito elnök az európai biztonsági értekezlet egyik legkiemelkedőbb eredményének azt nevezte, hogy a részvevő államok általános egyetértéssel elfogadták a határok sérthetetlenségének elvét. Jugoszlávia nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy hazája ezt az elvet kötelezőnek ismeri el. A jugoszláv államfő elismeréssel méltatta az enyhülési és a tárgyalási politika eredményeit, rámutatva, hogy maga az EBK is jelentős mértékben ennek a folyamatnak terméke és egyik legjelentősebb eredménye. Az új kapcsolatok kialakítása Európában, a fokozott együttműködés állandó bővülése — mondotta — feltételezi a tömbökre oszlás megszüntetését. „Mély meggyőződésünk, hogy ez a tartós biztonság és béke létfontosságú feltétele Európában és a világon” — mondotta. SÜLEYMAN DEMIREL: Az enyhülés oszthatatlan Süleyman Demirel török miniszterelnök — amint az várható volt —, beszéde nagy részében a ciprusi kérdéssel foglalkozott. Elutasította Karamanlisz görög miniszterelnök előző napi kijelentéseit, és — a Makariosz elleni puccsra utalva, de figyelmen kívül hagyva azt, hogy azóta Görögországban eltávolították az ezredesek juntáját, Athént vádolta a helsinki záródokumentumban foglalt elvek durva megsértésével. Tartjuk magunkat az európai biztonsági konferencia valamennyi határozatához, de Ciprus kérdésében fenntartással élünk. Mivel csak a ciprusi görög közösség van képviselve Helsinkiben, s jogilag képtelenség, hogy egy két közösséget tömörítő államot csak az egyik, vagy a másik közösség képviseljen. A török kormányfő ezután részletesen elemezte a záróokmányban foglaltakat. Ki nem elégítőnek minősítette a bizalomépítő intézkedésekről kidolgozott szövegrészeket, az enyhülés oszthatatlanságát hangsúlyozva pedig Európa és a Földközitenger mentén élő népek fokozottabb együttműködését sürgette. ANKER JÖRGENSEN: Történelmi jelentőségű esemény ■ . .. következő szónok, Anker Jörgensen dán miniszterelnök, a biztonsági értekezlet jelentőségét méltatva, és az előkészítő tanácskozástól számított 1975. augusztus 1 három év mérlegét megvonva hangsúlyozta: véleménye szerint igenlő választ lehet adni arra a kérdésre, hogy a konferencia eredményei jónak mondhatók-e. Az aláírásra kerülő záróokmány természetesen nem lezárása valaminek, hiszen folytatni kell és ki kell szélesíteni az értekezlet által elindított sokoldalú folyamatokat. Jörgensen végezetül foglalkozott az európai biztonsági konferencia utáni teendőkkel. Szerinte az 1977-re Belgrádba tervezett szakértői konferenciának kettős funkciója lesz, felmérni a biztonsági értekezlet utáni időszak eredményeit, és eldönteni, hogy milyen további lépésekre lesz szükség, esetleg újabb értekezlet megtartására. „Az európai biztonsági konferencia befejezését történelmi jelentőségű eseménynek tekintem. Hogy fordulópont lesz-e az újkori történelemben, azt majd a jövő mutatja meg” — mondta végül a dán kormányfő. LEP TINDEMANS: A katonai enyhülés kövesse a politikait Lep Tindemans belga miniszterelnök arról beszélt, hogy a politikai enyhülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a katonai enyhüléssel is. A záróokmány elvben elcsiperi a kettő öszszefüggését, de Genfben mégsem tárgyaltak a katonai biztonság tényleges problémáiról — mondotta — s hozzáfűzte: az igazi enyhülés csak akkor következhet be, ha a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverzetek csökkentéséről és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kielégítő eredményt hoznak. Tindemans is elégedetlenségét fejezte ki a „harmadik kosár”-hoz tartozó kérdésekben elfogadott szövegrészekkel, majd az 1977-re Belgrádba tervezett szakértői értekezletről szólva kijelentette: ott nem szövegekről fogunk tárgyalni, mint most itt, Helsinkiben, hanem konkrét lépésekről, amelyekért mi valamennyien felelősek leszünk. OLOFPALME: ------------------------------4. ■ ■ Kiutasítani a békét Ezután Olof Palme svéd miniszterelnök felszólalása következett. A svéd kormányfő hangoztatta: a munka, amelyet Helsinkiben és Genfben közösen végeztünk az elmúlt években, azon a közös meggyőződésen alapult, hogy a háborút nem szabad és nem lehet a nemzeti célkitűzések elérésének eszközéül felhasználni. Felhívta a figyelmet a fegyverkezés változatlanul magas színvonalára, a még megoldatlan helyi konfliktusokra, és erőfeszítéseket sürgetett a katonai biztonság megteremtése érdekében. Svédország — mondotta Palme — a tárgyalásokon kezdettől fogva felhívta a figyelmet a politikai és a katonai enyhülés közötti szoros kapcsolatokra. Félreérthetetlenül leszögeztük, hogy a jelenlegi határokat sérthetetlennek tartjuk. De nem láthatunk a jövőbe, s ezért azt is leszögeztük, hogy ezek a határok, a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel, megállapodás révén megváltoztathatók (Folytatás a 3. oldalon)