Népszava, 1975. december (103. évfolyam, 282–305. sz.)
1975-12-02 / 282. szám
1975. december 2. Hibátlanul hatékonyabban Szembenézni saját gyöngéinkkel A közelmúltban a Nehézipari Minisztérium csaknem háromszáz vállalati vezetőt hívott meg a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok megvitatására. Ugyancsak nemrégiben készült el a vasasszakszervezet és a KGM szerveinek hasonló témájú értékelése is. A NIM-ben egy éven belül már másodszor folytattak széles körű eszmecserét a DH helyzetéről, más tárcák, más szakmák is egyre nagyobb figyelemmel fordulnak a hatékonyabb gazdálkodást elősegítő munkamódszer felé. A fokozódó érdeklődés nem ok nélküli. A külföldi tapasztalatok, s a Villamosszigetelő és Műanyaggyár 1969-es kezdeményezése óta hazánkban is elért eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a DH-munkarendszer — vagyis a munka minőségének javítása minden szinten — a belső tartalékok feltárásának igen hatásos elősegítője lehet. De természetesen csak akkor, ha helyesen értelmezik, ha alkalmazására valóban céltudatosan törekednek a vállalatok. ,a jó vezetés eszköze Tehát nem valamiféle divatról van szó, és — mint ezt az említett tanácskozáson a NIM-ben meg is fogalmazták — a cél nem a statisztika javítása, a DH-munkarendszert formálisan alkalmazó vállalatok számának növelése, hanem a hibátlan munka következetesebb érvényesítése, valóságos eredmények elérése. Népgazdaságunk jelenlegi gondjain csak szervezettebb munkával, észszerűbb gazdálkodással lehetünk úrrá. A kezdeményezőkészség felkarolása, a problémák őszinte feltárása nélkül aligha érhetünk el jó eredményeket. Ma még — sajnos — elég gyakori, hogy a vállalati vezetők egy része „objektív nehézségekre’’ hivatkozik, ha elmarad a várt eredmény, ha csúszik a határidő, ha nem sikerül teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Igaz, sokszor egész sor külső körülmény nehezíti munkánkat. Ám a saját munkánk esetenkénti gyengeségei, a vezetői következetlenségek legalább annyira okai népgazdaságunk problémáinak, mint a kedvezőtlen irányban megváltozott külső feltételek. Többek között ezért is kell szorgalmazni a helyesen értelmezett DH- munkarendszer széles körű alkalmazását. Hiszen a DH elsősorban vezetési stílus, s a vezetés segédeszköze, alkalmas a vállalat munkájának egészében megmutatkozó hibák feltárására és megszüntetésére. Igen sok múlik azonban azon, hogyan fognak hozzá, mennyiben tekintik a DH-t saját ügyüknek a vállalatok legfelsőbb vezetői. A Dunátúli Kőolajipari Vállalatnál például jó eredményeket hozott a veszteségfeltáró javaslatok helyes ösztönzése. Az előkészítés szakaszában 278 javaslatból 68 szervezési hiányosságokat tárt fel. Másutt továbbra is a régi módszerekkel akartak irányítani, s ez nyilván hátráltatta az eredmények kibontakozását. Sőt, volt ahol még a selejt is növekedett. Az ilyen szemlélet, az ilyen gyakorlat csak a DH lejáratására alkalmas Csak mozgalmi ügy ? A Gamma Műveknél hallottam: jól felkészült munkásgárdájuk minden feladat megoldására képes. Tökéletesen elkészíti az alkatrészeket, összeszereli a műszereket, pontosan úgy, ahogy azt a dokumentáció előírja. Más kérdés, hogy milyen a dokumentáció, milyen a technológia. Ennél a vállalatnál a vezetésnél, a munka megszervezésénél, az előkészítésnél, a munkafeltételek kialakításánál kezdték meg a DH- rendszer bevezetését. Vallják, hogy eredményeket csak így lehet elérni. És ezzel egyet kell értenünk. Sok fórumon elhangzott már, hogy a DH a vezetők és a beosztottak számára egyaránt új módszereket jelent. Voltaképpen a vállalati tevékenység minden ágában a minőség javítását követeli meg. Akár a piackutatásban, a vállalati koncepciók megfogalmazásában, akár a céltudatos irányításban vagy a munkapadoknál. Elfogadhatatlan, hogy a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert még most is sok helyen elsősorban mozgalmi ügynek tekintik. Kevés olyan vállalat akad, mint a már említett Gamma, ahol a DH első számú felelős vezetője maga a vezérigazgató. Pedig nyilvánvaló, hogy csak az első számú vezető hatásköre teszi lehetővé a munkarendszer vezetése érdekében szükséges intézkedéseket, az ő támogatása nélkül a legjobb javaslat is csak javaslat marad. Kritika bűnbakok nélkül A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kezdeményezése óta az ország meglehetősen sok vállalata határozta el a DH munkarendszer bevezetését. Legtöbbjük azonban még az előkészítés szakaszánál tart, néhány helyen már konkrét eredmények is érzékelhetők. Elsősorban ott, ahol a DH-t, valamint a munkaés üzemszervezést nem különálló fogalmaknak tekintik. Ahol a vezetők tudatosan törekednek a veszteségforrások feltárására, s ebben bátran támaszkodnak a kollektívára is. Persze, a feltárt hibák a vezetők, az addigi munkamódszerek kritikáját is jelentik. De ennek a kritikának a célja nem az elmarasztalás, bűnbakok keresése, hanem a hibák megszüntetése, amire pedig minden vezetőnek törekednie kell. Kétségtelen, az „objektív nehézségekkel” sok minden megmagyarázható. Csakhogy ezzel egy tapodtat sem jutunk előre. Hanem csakis azzal, ha mindenütt szembenézünk gyengeségeinkkel, ha saját munkaterületünkön lehetőleg hibátlanul, vagyis hatékonyabban dolgozunk. Janek Tibor A főváros peremkerületeinek jobb gázellátását segíti majd az a nyomásfokozó szivattyúállomás, amelyet Városföldön épít a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat és a Budapesti Kőolajipari Gépgyár. A technológiai szerelést, illetve az üzembe állítást még az idén elvégzik, s így a téli hónapokban már jobb lesz a peremkerületek gázellátása (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA Kilátás — törött ablakok mögött Betörik egy ablak — mindennapos dolog. De a megcsináltatása?! Meglepő jelenségekre vet fényt. Lássuk csak! A károsult a biztosítóhoz fordul, ahol ezt mondják: — Tessék egy maszekkal megcsináltatni és benyújtani hozzánk a számlát. A maszekok, mintha összebeszéltek volna, ezt mondják: — Nem tudok kimenni, tessék behozni a keretet, beüvegezem. A keret nagy és nehéz. De miért kell maszekhoz menni, mikor van szövetkezet is? Lássuk csak, ott A szocialista szektor egyetlen képviselője Budapesten az Üveges Ktsz. Elnöke, Varga István azt mondja: — Ne tessék erről cikket írni, felesleges pánikhangulatot kelteni. — De hát voltaképpen mi a baj? — Az, hogy nincs szakmunkásunk. Tavaly 134 üveges dolgozott nálunk, az is kevés volt, de most csak 80 van alkalmazásban. A többit elcsábították üzemek, vállalatok, mezőgazdasági szövetkezetek, sokan pedig iparengedélyt kaptak. Évente harminc tanulót képezünk ki, jó, ha 15 nálunk marad. És nekünk nemcsak a törött ablakokat, portálüvegeket kell pótolnunk, hanem a szövetkezeti és öröklakásépítésben is részt veszünk, elvállalják-e a 10 perces munkát? — Mi csak ahhoz megyünk ki, akinek biztosítása van, egyébként be kell hozni a keretet — így a szövetkezet. — Pompás, van biztosítás, mikor jönnek? — Csak akkor, ha a biztosító kárfelvevője kéri, hogy menjünk. A biztosító azonban nem kéri, hanem a maszekhoz küldi ügyfeleit. Vajon miért? S egyáltalán: mi lehet az oka annak, hogy amikor odakint mínusz tíz fokot mutat a hőmérő, nem lehet egy ablakot beüvegeztetni? Ha a lakásépítési program fontosságára gondol, megértheti, hogy ez sem elhanyagolható feladat. Az elnök még hosszan panaszolja, hogy a lakosság is hibás, mert nyáron senki sem törődik a törött ablakkal, azután, ha jön a hideg, egyszerre jelentkezik mindenki , az igények kielégíthetetlenek. Sorolja, milyen vállalatok, milyen kedvezményekkel csalogatják el munkásaikat, s ők mi mindent nyújtanak tanulóiknak, hogy maradjanak, de ez is hiába. Beszél könyörgő, ■síró ügyfelekről, akik fáznak az ablaktalan lakásban, de akiken nem tudnak segíteni. Az Állami Biztosítóval szerződésük van, de a biztosítottak ablakait is csak 10 napos határidőre tudják vállalni, csináltatni. Tavaly tízmillió forintot fizettünk ki üvegkárra, az idén számlánk nőni fog. Novemberben ugyanis, amikor legsúlyosabb a helyzet, jó néhány taxiszámlát is kifizettünk, hogy ügyfeleink beszállíthassák a keretet a javítóhoz , meg vissza. Ez persze csak afféle tűzoltómunka volt, tartósan nem vállalhatjuk. — Véleménye szerint mi az oka ennek a helyzetnek? — Kevés a kapacitás. A szövetkezetnek nincs versenytársa. A tanács sok iparengedélyt adott ki, de ez sem segített: a maszekok a hiányhelyzetben elkényelmesedtek, ma már nekik sem érdemes a lakásra kimenni. Különösen nem a biztosítotthoz, hiszen a kisiparos ilyen esetben kénytelen számlát adni, amivel nő az adóalapja, az adózás pedig köztudottan progresszív. — Mi lehetne a megoldás? — Talán az ingatlankezelő vállalatokat kellene kötelezni, hogy a hozzájuk tartozó lakóépületekben végezzék el az üvegezést. Emellett további szövetkezeti vagy állami vállalatokat kellene létrehozni, vagy valamelyik építőipari vállalatnál egy üvegező részleget kialakítani A megoldás természetesen nem a biztosító feladata. Hogy kié? Az üvegezés, mint szakma, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz tartozik, a helyiipari vállalatok ügyében a fővárosi tanács az illetékes, az Üveges Kisz az Építőipari KISZÖV-höz, az pedig végső soron az OKISZ-hoz tartozik — kin kérjük számon ennek a nélkülözhetetlen szolgáltatásnak a hiányát?! A szövetkezet csődöt mond Zala erdeiben ismét a tölgy vezet pontiból is jóval jelentőirodaházakban, ahol jobbára száraz kimutatások és grafikonok uralkodnak, igazán ritkaság lírai hevülete vallomással találkozni. Nagykanizsán, a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság központjában is látni elég táblázatot, számadatot, összegezést — de minden szoba falán kinn függ egy zöld tollal írt versike. Ezt a címet viseli: „Az erdő fohásza.” Szerzője maga is zalai erdész, a természetről, a fákról írt versei közkézen forognak zöld egyenruhás társai között Hová vitték, hová viszik a zalai fát? Nemcsak bölcsőnk és koporsónk készül belőle Sejtjük-e például. . amikor átválamosozunk aDuna fölött, hogy a lerombolt fővárosi hidak újjáépítéséhez a pilótafákat a szentpéterföldei fenyők adták? Hány gerenda, hány palló őrzi a magyar városokban a zalai erdők emlékét? Hány villanyoszlopnak kivágott fenyő állt ort valaha Göcsejben, hány bányaácsolat faanyaga érkezett innen, hány szőlőkarót vágtak zalai fából? S az utóbbi időben már a parketta, a bútorléc, a faburkolat is szinte közszükségleti csikk... A háború, s a vele járó rablógazdálkodás erősen megviselte a zalai erdőket. A remek tölgyesek és bükkösök sok helyütt kipusztultak, helyükbe cseresek és gyertyánosok kerültek. Az erdészeik az ilyen erdőt rontott erdőnek nevezik. Az állami tulajdonba vett erdőket meg kellett menteni. Nyilván nem véletlen, hogy talán a gazdasági élet egyetlen „Ne emelj rám kezet!" „Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!” — így kezdődik az erdő fohásza. Majd a folytatás: „Én vagyok tűzhelyed melege — hideg téli éjszakákon — Én vagyok tornácod barátságos fedele — melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől — és Gyümölcsöm oltja szomjadat." De túl mindezen, hány és hány helyre adja még az erdő az alapanyagot! Az embert szolgálva, hová jutnak el a zalai fák! Ha már a kimutatásokat emlegettük, a Zala megyei erdők jelentőségét fában nem gazdag országunkban mi sem mutatja jobban, mint — szakmai nyelven — a 27,3 százalékos erdősüttségi átlag. Országosan ez a szám: 16,7 százalék. Ami annyit jelent, hogy Zala megye jóval gazdagabb fában, mint az ország más tájai, s ezért erdőgazdasági szem,sebb terület. A megye 90 200 hektárnyi erdővel rendelkezik, s ebből 58 800 hektár a gazdaság kezelésében van. (A többi tsz-eké, állami gazdaságoké.) Ezen a sok ezer hektáron tulajdonképp az ország egyik szabadtéri kincsesbányája helyezkedik el, területén sem alakult ki olyan gyorsan tervszerű gazdasági munka, mint itt. A tervek a felszabadulás után tíz évre előre készültek. Először csemetekertekről gondoskodtak. Az erdőfelújításnál bevezették a gépi mélyforgatást. A rontott erdők jó részét másfél, két évtized alatt sikerült átalakítani. Most, amikor Hüveli Árpád műszaki és gazdasági tanácsadót kérdezem a zalai erdőállomány összetételéről, már újra azt jegyezhetem föl hogy a listát a tölgy vezeti. A további sorrend akác, gyertyán, fenyő, bükk. A technikának jelentős szerepe van az erdőben is. Megjelentek a korszerű öntözőberendezések, a fóliaházak, és az erdészek újfajta eljárásokkal kísérleteznek. Fejsze helyett fűrészgép Azoknak is előbbre kellett lépniük, akiknek az erdő adta a kenyerét . Az országban először nálunk indult erdőművelési betanítottmunkás,képző tanfolyam. Ezen női dolgozók vettek részt. A fakitermelőknek és a fafeldolgozóknak is szakmunkásképzést vezettünk be. A gazdaság 1970-ben a két nagy zalai erdőgazdaság összevonásává alakult. Ma csaknem háromezer dolgozójuk van. Ebből a szakmunkások száma: négyszáz , ezen a számon nincs csodálkoznivaló, hiszen a folyamat az erdőben is Pusztulás után élet törvényszerű: a fejszét felváltja a fűrészgép. A megváltozott viszonyok jele az is, hogy az erdőhöz immár fafeldolgozó üzemek tartoznak A zalai gazdaság három ilyen üzemmel is számolhat. Idán kezdődött meg a lenti fafeldolgozó üzem rekonstrukciója. Új fűrészcsarnokot építenek, az elavult gépeket korszerű gépsorok váltják fel. — Lenti üzemünk fűrészárut készít. A termelés nagyságrendje megkívánja tőlünk, hogy külön alapanyagot vásároljunk fel. A gazdaság ugyanis nem győzi majd fával az új üzemet Nélkülük szegényebbek lennénk A fa azonban nem csupán az ipar nélkülözhetetlen alapanyaga. Az erdő a természet szépséget sugárzó része, felfrissülésünk forrása is. Zalában is gondolnak erre. Megkezdték a parkerdősítést : Zsellye, Galambok, Bak, Nagykanizsa méltóképp fogadhatja a turistákat. — Fák nélkül szegényebb lenne az életünk — mondja Hüveli Árpád — És nem csupán a városokban kell fásítani. A zalai gazdaság központjában nem hiába függesztették falra a költő kérését: ne bántsuk, óvjuk a fát. Segítséget nyújtanak a községek fásításához is: valóságos községfásítási akciót kezdeményeztek. Legutóbb a garabonciak hívására -Indultak el. Kósa Csaba 3 Két tűz között a biztosító — Önök miért küldik maszekhoz ügyfeleiket? — kérdem dr. Novák Imrét, az ÁB helyettes főosztályvezetőjét. — Szerződésünk van a szövetkezettel .— hangzik a válasz —, de tavaly Budapesten 120 000 kárbejelentésünk volt, s ebből csak 85 ezret volt képes a szövetkezet helyreállítani. A többit kénytelenek voltunk kisiparosokkal megAz Országos Tervhivatal keretében működik a Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság. Titkára dr. Szilas Pál, így nyilatkozik: — Hozzánk egészen a legutóbbi napokig senki sem fordult ezzel a problémával, de most hirtelen többen is felhívták a figyelmünket ennek a szolgáltatásnak a hiányára. Már felkértük az OKISZ-t, hogy haladéktalanul vizsgálja meg a helyzetet, és tegyen javaslatot a megoldásra. Ha az OKISZ nem tud gyors eredményt elérni, állami vállalatok útján kell gondoskodni a törött ablakok beüvegezéséről, a szolgáltatás folyamatos és zavartalan ellátásáról. Mi ehhez minden segítséget meg fogunk adni, ideértve az anyagi támogatást is. Ami a szakemberhiányt illeti,, véleményem szerint rövid átképző tanfolyamokkal ez is megoldható. Érdemes lenne kivizsgálni, mitől került csődbe ez a szolgáltatás, hogyan történhet meg, hogy ezrek fáznak fűtött otthonukban azért, mert nincs, aki a kitört ablakot pótolja. Ám ennél sokkal előbbrevaló a gyors megoldás, amelyhez remélhetőleg az OKISZ és a Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság javaslatai és radikális intézkedései hozzásegítenék. Annál is inkább, mert ez is feltétele a szolgáltatások fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározatok végrehajtásának. Gál Zsuzsa Gyors intézkedésekre készülnek