Népszava, 1975. december (103. évfolyam, 282–305. sz.)

1975-12-02 / 282. szám

197­5. december 2. Hibátlanul­­ hatékonya­b­ban Szembenézni saját gyöngéinkkel A közelmúltban a Ne­hézipari Minisztérium csaknem háromszáz válla­­lati vezetőt hívott meg a Dolgozz Hibátlanul mun­karendszer bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok megvitatására. Ugyancsak nemrégiben készült el a vasasszakszervezet és a KGM szerveinek hasonló témájú értékelése is. A NIM-ben egy éven belül már másodszor folytattak széles körű eszmecserét a DH helyzetéről, más tár­cák, más szakmák is egy­re nagyobb figyelemmel fordulnak a hatékonyabb gazdálkodást elősegítő munkamódszer felé. A fokozódó érdeklődés nem ok nélküli. A külföl­di tapasztalatok, s a Vil­lamosszigetelő és Mű­anyaggyár 1969-es kezde­ményezése óta hazánkban is elért eredmények egy­értelműen bizonyítják, hogy a DH-munkarend­­szer — vagyis a munka minőségének javítása minden szinten — a bel­ső tartalékok feltárásá­nak igen hatásos elősegí­­tője lehet. De természe­tesen csak akkor, ha he­lyesen értelmezik, ha al­kalmazására valóban cél­tudatosan törekednek a vállalatok. ,a jó vezetés eszköze Tehát­ nem valamiféle divatról van szó, és — mint ezt az említett ta­nácskozáson a NIM-ben meg is fogalmazták — a cél nem a statisztika ja­vítása, a DH-munka­­rendszert formálisan al­kalmazó vállalatok­­ szá­mának növelése, hanem a hibátlan munka követke­zetesebb érvényesítése, valóságos eredmények el­érése. N­épgazdaságunk jelen­legi gondjain csak szer­vezettebb munkával, ész­szerűbb gazdálkodással lehetünk úrrá. A kezde­ményezőkészség felkaro­lása, a problémák őszinte feltárása nélkül aligha érhetünk el jó eredmé­nyeket. Ma még — sajnos — elég gyakori, hogy a vállalati vezetők egy ré­sze „objektív nehézségek­re’’ hivatkozik, ha elma­rad a várt eredmény, ha csúszik a határidő, ha nem sikerül teljesíteni a szerződésben vállalt kö­telezettségeket. Igaz, sok­szor egész sor külső kö­rülmény nehezíti mun­kánkat. Ám a saját munkánk esetenkénti gyengeségei, a vezetői következetlen­ségek legalább annyira okai népgazdaságunk problémáinak, mint a kedvezőtlen irányban megváltozott külső felté­telek. Többek között ezért is kell szorgalmazni a he­lyesen értelmezett DH- munkarendszer széles kö­rű alkalmazását. Hiszen a DH elsősorban vezetési stílus, s a vezetés segéd­eszköze, alkalmas a vál­lalat munkájának egé­szében megmutatkozó hi­bák feltárására és meg­szüntetésére. Igen sok múlik azonban azon, hogyan fognak hoz­zá, mennyiben tekintik­ a DH-t saját ügyüknek a vállalatok legfelsőbb ve­zetői. A Dunátúli Kőolaj­ipari Vállalatnál például jó eredményeket hozott a veszteségfeltáró javasla­tok helyes ösztönzése. Az előkészítés szakaszában 278 javaslatból 68 szerve­zési hiányosságokat tárt fel. Másutt továbbra is a régi módszerekkel akar­tak irányítani, s ez nyil­ván hátráltatta az ered­mények kibontakozását. Sőt, volt ahol még a se­lejt is növekedett. Az ilyen szemlélet, az ilyen gyakorlat csak a DH le­járatására alkalmas Csak mozgalmi ügy ? A Gamma Műveknél hallottam: jól felkészült munkásgárdájuk minden feladat megoldására ké­pes. Tökéletesen elkészíti az alkatrészeket, össze­szereli a műszereket, pontosan úgy, ahogy azt a dokumentáció előírja. Más kérdés, hogy milyen a dokumentáció, milyen a technológia. Ennél a vál­lalatnál a vezetésnél, a munka megszervezésénél, az előkészítésnél, a mun­kafeltételek kialakításá­nál kezdték meg a DH- rendszer bevezetését. Vallják, hogy eredménye­ket csak így lehet elérni. És ezzel egyet kell érte­nünk. Sok fórumon elhangzott már, hogy a DH a veze­tők és a beosztottak szá­mára egyaránt új mód­szereket jelent. Voltakép­pen a vállalati tevékeny­ség minden ágában a mi­nőség javítását követeli meg. Akár a piackutatás­ban, a vállalati koncep­ciók megfogalmazásában, akár a céltudatos irányí­tásban vagy a munkapa­doknál. Elfogadhatatlan, hogy a Dolgozz Hibátlanul mun­karendszert még most is sok helyen elsősorban mozgalmi ügynek tekin­tik. Kevés olyan vállalat akad, mint a már emlí­tett Gamma, ahol a DH első számú felelős vezető­je maga a vezérigazgató. Pedig nyilvánvaló, hogy csak az első számú vezető hatásköre teszi lehetővé a munkarendszer vezetése érdekében szükséges in­tézkedéseket, az ő támo­gatása nélkül a legjobb javaslat is csak javaslat marad. Kritika bűnbakok nélkül A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kezdemé­nyezése óta az ország meglehetősen sok válla­lata határozta el a DH munkarendszer bevezeté­sét. Legtöbbjük azonban még az előkészítés szaka­szánál tart, néhány he­lyen már konkrét ered­mények is érzékelhetők. Elsősorban ott, ahol a DH-t, valamint a munka­­és­ üzemszervezést nem különálló fogalmaknak te­kintik. Ahol a vezetők tudatosan törekednek a veszteségforrások feltárá­sára, s ebben bátran tá­maszkodnak a kollektívá­ra is. Persze, a feltárt hibák a vezetők, az addigi mun­kamódszerek kritikáját is jelentik. De ennek a kri­tikának a célja nem az elmarasztalás, bűnbakok keresése, hanem a hibák megszüntetése, amire pe­dig minden vezetőnek tö­rekednie kell. Kétségte­len, az „objektív nehézsé­gekkel” sok minden meg­magyarázható. Csakhogy ezzel egy tapodtat sem jutunk előre. Hanem csak­is azzal, ha mindenütt szembenézünk gyengesé­geinkkel, ha saját mun­katerületünkön lehetőleg hibátlanul, vagyis­­ ha­tékonyabban dolgozunk. J­anek Tibor A főváros peremkerületeinek jobb gázellátását segíti majd az a nyomásfokozó szivattyúállomás, amelyet Városföldön épít a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat és a Budapesti Kőolajipari Gépgyár. A technológiai szerelést, illetve az üzembe állítást még az idén elvégzik, s így a téli hónapokban már jobb lesz a perem­­kerületek gázellátása (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA Kilátás — törött ablakok mögött Betörik egy ablak — mindennapos dolog. De a megcsináltatása?! Megle­pő jelenségekre vet fényt. Lássuk csak! A károsult a biztosítóhoz fordul, ahol ezt mondják: — Tessék egy maszek­kal megcsináltatni és be­nyújtani hozzánk a szám­lát. A maszekok, mintha összebeszéltek volna, ezt mondják: — Nem tudok kimenni, tessék behozni a keretet, beüvegezem. A keret nagy és nehéz. De miért kell maszekhoz menni, mikor van szövet­kezet is? Lássuk csak, ott A szocialista szektor egyetlen képviselője Bu­dapesten az Üveges Ktsz. Elnöke, Varga István azt mondja: — Ne tessék erről cik­ket írni, felesleges pánik­­hangulatot kelteni. — De hát voltaképpen mi a baj? — Az, hogy nincs szak­munkásunk. Tavaly 134 üveges dolgozott nálunk, az is kevés volt, de most csak 80 van alkalmazás­ban. A többit elcsábították üzemek, vállalatok, mező­­gazdasági szövetkezetek, sokan pedig iparengedélyt kaptak. Évente harminc tanulót képezünk ki, jó, ha 15 nálunk marad. És nekünk nemcsak a törött ablakokat, portálüvegeket kell pótolnunk, hanem a szövetkezeti és öröklakás­­építésben is részt veszünk, elvállalják-e a 10 perces munkát? — Mi csak ahhoz me­gyünk ki, akinek biztosí­tása van, egyébként be kell hozni a keretet — így a szövetkezet. — Pompás, van biztosí­tás, mikor jönnek? — Csak akkor, ha a biz­tosító kárfelvevője kéri, hogy menjünk. A biztosító azonban nem kéri, hanem a maszekhoz küldi ügyfeleit. Vajon miért? S egyáltalán: mi lehet az oka annak, hogy amikor odakint mínusz tíz fokot mutat a hőmérő, nem lehet egy ablakot be­­üvegeztetni? Ha a lakásépítési program fontosságára gondol, meg­értheti, hogy ez sem el­hanyagolható feladat. Az elnök még hosszan panaszolja, hogy a lakos­ság is hibás, mert nyáron senki sem törődik a törött ablakkal, azután, ha jön a hideg, egyszerre jelentke­zik mindenki , az igé­nyek kielégíthetetlenek. Sorolja, milyen vállalatok, milyen kedvezményekkel csalogatják el munkásai­kat, s ők mi mindent nyújtanak tanulóiknak, hogy maradjanak, de ez is hiába. Beszél könyörgő, ■síró ügyfelekről, akik fáz­nak az ablaktalan lakás­ban, de akiken nem tud­nak segíteni. Az Állami Biztosítóval szerződésük van, de a biztosítottak ab­lakait is csak 10 napos ha­táridőre tudják vállalni, csináltatni. Tavaly tízmil­lió forintot fizettünk ki üvegkárra, az idén szám­lánk nőni fog. November­ben ugyanis, amikor leg­súlyosabb a helyzet, jó néhány taxiszámlát is ki­fizettünk, hogy ügyfeleink beszállíthassák a keretet a javítóhoz , meg vissza. Ez persze csak afféle tűz­oltómunka volt, tartósan nem vállalhatjuk. — Véleménye szerint mi az oka ennek a hely­zetnek? — Kevés a kapacitás. A szövetkezetnek nincs ver­senytársa. A tanács sok iparengedélyt adott ki, de ez sem segített: a masze­kok a hiányhelyzetben el­­kényelmesedtek, ma már nekik sem érdemes a la­kásra kimenni. Különösen nem a biztosítotthoz, hi­szen a kisiparos ilyen esetben kénytelen számlát adni, amivel nő az adó­alapja, az adózás pedig köztudottan progresszív. — Mi lehetne a megol­dás? — Talán az ingatlanke­zelő vállalatokat kellene kötelezni, hogy a hozzá­juk tartozó lakóépületek­ben végezzék el az üvege­zést. Emellett további szö­vetkezeti vagy állami vál­lalatokat kellene létrehoz­ni, vagy valamelyik építő­ipari vállalatnál egy üve­gező részleget kialakítani A­ megoldás természete­sen nem a biztosító fel­adata. Hogy kié? Az üve­gezés, mint szakma, az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumhoz tartozik, a helyiipari vál­lalatok ügyében a főváro­si tanács az illetékes, az Üveges Kisz az Építőipari KISZÖV-höz, az pedig végső soron az OKISZ-hoz tartozik — kin kérjük szá­mon ennek a nélkülözhe­tetlen szolgáltatásnak a hiányát?! A szövetkezet csődöt mond Zala erdeiben ismét a tölgy vezet pontiból is jóval jelentő­irodaházakban, ahol jobbára száraz kimutatá­sok és grafikonok ural­kodnak, igazán ritkaság lírai hevülete vallomás­sal találkozni. Nagykanizsán, a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság központjában is látni elég táblázatot, számadatot, összegezést — de minden szoba fa­lán kinn függ egy zöld tollal írt versike. Ezt a címet viseli: „Az erdő fohásza.” Szerzője ma­g­a is zalai erdész, a természetről, a fákról írt versei közké­zen forognak zöld egyen­ruhás társai között Hová vitték, hová vi­szik a zalai fát? Nemcsak bölcsőnk és koporsónk készül belőle Sejtjük-e például. . ami­kor átválamosozunk a­­Duna fölött, hogy a le­rombolt fővárosi hidak újjáépítéséhez a pilótafá­kat a szentpéterföldei fe­nyők adták? Hány geren­da, hány palló őrzi a ma­gyar városokban a zalai erdők emlékét? Hány vil­lanyoszlopnak kivágott fenyő állt ort valaha Göcsejben, hány bánya­­ácsolat faanyaga érke­zett innen, hány szőlő­­­karót vágtak zalai fá­ból? S az utóbbi időben már a parketta, a bútor­léc, a faburkolat is szinte közszükségleti csikk... A háború, s a vele járó rablógazdálkodás erősen megviselte a zalai erdő­ket. A remek tölgyesek és bükkösök sok helyütt kipusztultak, helyükbe cseresek és gyertyánosok kerültek. Az erdészeik az ilyen erdőt rontott erdőnek ne­vezik. Az állami tulajdonba vett erdőket meg kellett menteni. Nyilván nem véletlen, hogy talán a gazdasági élet egyetlen „Ne emelj rám kezet!" „Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!” — így kez­dődik az erdő fohásza. Majd a folytatás: „Én vagyok tűzhelyed melege — hideg téli éjszakákon — Én vagyok tornácod barátságos fedele — melynek árnyékába me­nekülsz a tűző nap elől — és Gyümölcsöm oltja szomjadat." De túl mindezen, hány és hány helyre adja még az erdő az alapanyagot! Az embert szolgálva, ho­vá jutnak el a zalai fák! Ha már a kimutatáso­kat emlegettük, a Zala megyei erdők jelentősé­gét fában nem gazdag országunkban mi sem mutatja jobban, mint — szakmai nyelven — a 27,3 százalékos erdősütt­­ségi átlag. Országosan ez a szám: 16,7 százalék. Ami annyit jelent, hogy Zala megye jóval gazdagabb fában, mint az ország más tájai, s ezért erdőgazdasági szem,­sebb terület. A megye 90 200 hektárnyi erdővel rendelkezik, s ebből 58 800 hektár a gazdaság kezelésében van. (A töb­bi tsz-eké, állami gazda­ságoké.) Ezen a sok ezer hektá­ron tulajdonképp az or­szág egyik szabadtéri kincsesbányája helyezke­dik el, területén sem alakult ki olyan gyorsan tervszerű gazdasági munka, mint itt. A tervek a felszaba­dulás után tíz évre előre készültek. Először csemetekertek­­ről gondoskodtak. Az er­dőfelújításnál bevezették a gépi mélyforgatást. A rontott erdők jó részét másfél, két évtized alatt sikerült átalakítani. Most, amikor Hüveli Árpád műszaki és gazda­sági tanácsadót kérde­zem a zalai erdőállomány összetételéről, már újra azt j­egyezhetem föl hogy a listát a tölgy ve­zeti. A további sorrend akác,­­ gyertyán, fenyő, bükk. A technikának jelentős szerepe van az erdőben is. Megjelentek a korsze­rű öntözőberendezések, a fóliaházak, és az erdészek újfajta eljárásokkal kí­sérleteznek. Fejsze helyett fűrészgép Azoknak is előbbre kellett lépniük, akiknek az erdő adta a kenyerét . Az országban elő­ször nálunk indult erdő­­művelési betanítottmun­­kás­,képző tanfolyam. Ezen női dolgozók vettek részt. A fakitermelőknek és a fafeldolgozóknak is szakmunkásképzést ve­zettünk be. A gazdaság 1970-ben a két nagy zalai erdőgaz­daság összevonásává­ alakult. Ma csaknem há­romezer dolgozójuk van. Ebből a szakmunkások száma: négyszáz , ezen a számon nincs csodál­koznivaló, hiszen a fo­lyamat az erdőben is Pusztulás után élet törvényszerű: a fejszét felváltja a fűrészgép. A megváltozott viszo­nyok jele az is, hogy az erdőhöz immár fafeldol­gozó üzemek tartoznak A zalai gazdaság három ilyen üzemmel is számol­hat. Idán kezdődött meg a lenti fafeldolgozó üzem rekonstrukciója. Új fű­részcsarnokot építenek, az elavult gépeket kor­szerű gépsorok váltják fel. — Lenti üzemünk fű­részárut készít. A terme­lés nagyságrendje meg­kívánja tőlünk, hogy kü­lön alapanyagot vásárol­junk fel. A gazdaság ugyanis nem győzi majd fával az új üzemet Nélkülük szegényebbek lennénk A fa azonban nem csu­pán az ipar nélkülözhe­tetlen alapanyaga. Az erdő a természet szépséget sugárzó része, felfrissülésünk forrása is. Zalában is gondolnak er­re. Megkezdték a park­erdősítést : Z­sellye, Ga­lambok, Bak, Nagykani­zsa méltóképp fogadhat­­ja a turistákat. — Fák nélkül szegé­nyebb lenne az életünk — mondja Hüveli Árpád — És nem csupán a vá­rosokban kell fásítani. A zalai gazdaság köz­pontjában nem hiába függesztették falra a költő kérését: ne bánt­suk, óvjuk a fát. Segít­séget nyújtanak a közsé­gek fásításához is: való­ságos községfásítási­ ak­ciót kezdeményeztek. Legutóbb a g­arabon­ciak hívására -Indultak el. Kósa Csaba 3 Két tűz között a biztosító — Önök miért küldik maszekhoz ügyfeleiket? — kérdem dr. Novák Imrét, az ÁB helyettes főosztály­­vezetőjét. — Szerződésünk van a szövetkezettel .— hangzik a válasz —, de tavaly Bu­dapesten 120 000 kárbeje­lentésünk volt, s ebből csak 85 ezret volt képes a szövetkezet helyreállítani. A többit kénytelenek vol­tunk kisiparosokkal meg­Az O­rszágos Tervhiva­tal keretében működik a Központi Szolgáltatásfej­lesztési Bizottság. Titkára dr. Szilas Pál, így nyilat­kozik: — Hozzánk egészen a legutóbbi napokig senki sem fordult ezzel a prob­lémával, de most hirtelen többen is felhívták a fi­gyelmünket ennek a szol­gáltatásnak a hiányára. Már felkértük az OKISZ-t, hogy haladéktalanul vizs­gálja meg a helyzetet, és tegyen javaslatot a meg­oldásra. Ha az OKISZ nem tud gyors eredményt elér­ni, állami vállalatok útján kell gondoskodni a törött ablakok beüvegezéséről, a szolgáltatás folyamatos és zavartalan ellátásáról. Mi ehhez minden segítséget meg fogunk adni, ideértve az anyagi támogatást is. Ami a szakemberhiányt illeti,, véleményem szerint rövid átképző tanfolya­mokkal ez is megoldható. Érdemes lenne kivizs­gálni, mitől került csődbe ez a szolgáltatás, hogyan történhet meg, hogy ezrek fáznak fűtött otthonukban azért, mert nincs, aki­ a ki­tört ablakot pótolja. Ám ennél sokkal előbbrevaló a gyors megoldás, amelyhez remélhetőleg az OKISZ és a Központi Szolgáltatás­fejlesztési Bizottság javas­latai és radikális intézke­dései hozzásegítenék. Annál is inkább, mert ez is feltétele a szolgálta­tások fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatáro­zatok végrehajtásának. Gál Zsuzsa Gyors intézkedésekre készülnek

Next