Népszava, 1976. december (104. évfolyam, 284–309. sz.)

1976-12-01 / 284. szám

1976. december 1. Komplex brigád a dohánygyárban Nincs útlévá füstölögni Félszavakból is értik egymást. Igaz, ha együtt vannak — mint most is — annyi a mondanivalójuk, hogy egymás szavába vágnak. Megbízhatóan, pontosan, jól dolgoznak. Ha egyenként vizsgálgatjuk a Karikás Frigyes ifjúsági komplex szocialista brigád tagjainak feladatát, keresztmetszetét kapjuk az Egri Dohánygyárnak. Közgazdászok, mérnökük, technikusok, villanyszerelők alapították a brigádot. A hat év alatt megszerezték az aranykoszorús címet is. Ha a brigádnaplókat vizsgáljuk, szinte napról napra, évről évre nyomon követhetjük életüket, munkájukat. Újságcikkek, képeslapok dokumentálják eredményeiket, utazásaikat. Majd’ mindegyikük járt a Szovjetunióban, s legutóbb az „aranykoszorús pénzből” együtt jutottak el Lengyelországba is. Közösen szerkesztik az üzemi újságot, évenként és fejenként mintegy 50 társadalmi munkaórát teljesítenek. Díjak az Alkotó Ifjúság pályázaton, FMKT-vetélkedő, esküvői meghívók... Stáber Marika titkárnő, a brigádban a legfiatalabb, tagja az üzemi pártvezetőségnek: — Véleményem szerint nemcsak a brigádtagok Patófalvi Margit brigádvezető. — A brigád kezdetben csak a vegyes összetétele miatt volt komplex. Ma már ez a munkában, a felajánlásokban, újítási feladatok megoldásában is kifejeződik, hiszen ez az elsődleges cél. Itt van például Szigeti Zoli és Keresztessy Feri együtt— Azonos korosztály vagyunk, s nagyjából egy időben kerültünk a gyárba — magyarázza Bóta János mérnök. — A brigádmozgalom mindnyájunknak tetszett, szerettünk volna mi is brigádtagok lenni. A régi brigádok kialakult közösségek voltak, azokban sokáig mi lettünk volna a legkisebbek. A Karikás Frigyes brigádban viszont így mindenki egyformán „régi” különbözősége tesz minket komplex brigáddá. Mint ahogy, nem is az egy helyen dolgozók kényszerű összezártsága kovácsolt közösséggé, hanem egymás társaságának keresése, s az azonos feladatok és célok. Igaz, ehhez közösségi emberek kellenek. Mindegyikünknek van brigádon kívüli társadalmi munkája is, a KISZ-ben, a MTESZ-ben és így tovább. Olyan alapvető követelményeket, hogy mindenki becsülettel ellátja a munkáját, meg hogy nem késünk el, nem tartjuk versenyvállalásnak. Ez alapkövetelmény, ezért semmiféle dicséret nem jár. Igaz, színházjegyet sem szoktunk gyűjteni, és mégis mindig megtaláljuk egymást a különböző kulturális rendezvényeken. működése, aminek eredményeképpen a tröszttől jutalmat is kaptak. Szigeti Zoltán, a közgazdasági csoport vezetője ■ magyarázza, miről is van szó: — A készletgazdálkodást akarjuk korszerűsíteni, számítógépre vinni. Ehhez a gyártó üzemekben az alapanyag-felhasználást kellett elemezni először. — Nekem az alkatrészgazdálkodással kapcsolatban kellett hasonló elemzést végezni — teszi hozzá Keresztessy Ferenc. — A mi osztályunk egymástól független, ahhoz, hogy összekapcsoljuk kettőnk tevékenységét, a brigádforma volt a legcélszerűbb — folytatja Szigeti Zoltán. Jó bizonyítéka ez annak, hogy műszakilag és gazdaságilag is hasznos tevékenységet lehet folytatni. De van egy másik érv is a komplexitás mellett: a gyártógépek kapacitásának elemzéséhez hivatalból is sok adatot kaptunk. De a legtöbb segítséget azok adták, akik ezeken a gépeken dolgoznak, javítják őket. Ez több volt már, mint munkaköri kötelesség, de a brigád erejét éppen az ilyen vállalások adják. Balogh József szintén az összetettség előnyéről beszél: — A TMK-soknak sok gondot okoz az alkatrészbeszerzés. A gépek sokszor állnak egy-egy alkatrész hiánya miatt. Arra a munkát, a brigádtagságot, a szórakozást, a tanulást mindenki maga vállalja. De előfordult, hogy valaki kilógott a sorból. Többszöri kérés, biztatás, segítés ellenére sem volt hajlandó teljesíteni vállalásait. A végeredmény: kizárás. — No, nem mindig került sor ilyesmire — mondja Patófalvi Margit. — A jellemző az, amit a srácok elmondtak. Ahhoz, hogy menjen a munka, nem kell az asztalt verni, nem kell füstölögni. Az évek során sokan kaptak közülünk új lakást. Olyankor költöztető brigáddá alakultunk át. A jutalompénzből autónincs idő, hogy megvárják, amíg a kereskedelem beszerzi ezeket és így maguk készítik el. A gyártáshoz szükséges rajzokat azonban valakinek meg kell csinálni. Ilyenkor mi, szerkesztésbeliek összeülünk a TMK-s brigádtagokkal és rajzolunk. — Mindegyikünk másmás szemszögből látja a problémákat — szól ismét Keresztessy Ferenc. — Mikor azután együtt van a brigád, szóba kerülnek a vállalat legátfogóbb kérdései is, és ehhez mindenki a maga részterületéről szolgáltat újabb adalékot. Folyamatában tudjuk áttekinteni a termelést. — Nekünk — veszi át a szót Lenhardt József villanyszerelő — még fontosabb ez. Feriék nagyon sokat segítenek a mi munkánkban és külön öröm számunkra, ha mi is tudunk valamit viszonozni. — Ne csak ne szerénykedj! — vág közbe Bóta János. — Oldottál már mes te is olyan problémákat, ami a mérnököknek sem sikerült: nyeremény-betétkönyvet vettünk, a megtakarított pénzből évente mindig más üdül. — A Karikás Frigyes nem az egyetlen komplex brigád a gyárban — mondja befejezésül Domán László igazgató. — Az ilyen összetételű brigád lényegesen bonyolultabb feladatok megoldására is alkalmas. A DH keretében a rejtett tartalékok felismerésére, vagy egy-egy célfeladat megoldására csakis széles látókörrel rendelkező, felkészült, szocialista emberi közösségek képesek. A Karikás Frigyes ifjúsági komplex szocialista brigád ezek közül való. Kimmel J. Emil Azonos célok Nemcsak kötelesség Igazi közösség fűldavatás: december fttin HIDÁSZOKKAL ALGYŐR A .Titian felett Az acélszerkezet alá kihúzókocsikat — tömör, zömök acélhengereket — csúsztattak, majd drótkötelek és áttételes kézicsörlök segítségével mintegy harminc ember mozdította meg a több száz tonnás acélkolosszust. A híd lassan, centiméterről centiméterre haladt célja felé. Bazsó Gyula, a Ganz-MÁVAG főépítés vezetője mérőszalaggal a kezében figyelte a szerkezet mozgását. — Nagyon fontos, hogy a híd egyenletes ütemben, a hossztengellyel mindig párhuzamosan haladjon eredeti helyére — mondja a főépítésvezető. — A Tisza szegedi és hódmezővásárhelyi partját összekötő 480 méter hosszú vasúti hidat még 1902-ben építették — mondja Kovács Ferenc, a MÁV műszaki ellenőre, aki a jelenlegi építkezés kezdetétől figyelemmel kíséri a munka minden mozzanatát. — Az acélváz az évek folyamán erősen A hidászhagyományok szerint, ha elkészül egy új híd, egy teli hordót gurítanak át rajta az építők. — Egy kicsit módosítanunk kell most a régi szokáson — mondja Kun Árpád, a Ganz-MÁVAG hídépítőinek munkavezetője. — Mire ezen a hosszú hídon végigérne a hordó, nem sok maradna belőle, hát majd pályakocsin visszük át. — S mi lesz a hordóban? — Az a prémiumtól függ. A prémium meg attól, hogy sikerül-e idejeelhasználódott, nem volt már alkalmas a nagy sebességű forgalomra. A folyómeder felett átívelő részt 1963-ban kicseréltettük, most a két ártéri szakasz újjáépítésére, került sor. A munkát nehezítette, hogy az egész hidat 82 centiméterrel meg kellett emelnünk, a magasabb űrszelvény nagy hajók közlekedését is lehetővé teszi a Tiszán. A mintegy 180 millió forint értékű beruházás a Ganz-MÁVAG fővállalkozásában készül, immár ötödik éve. 1971—72-ben az UVATERV egyik mérnökcsoportja készítette el a híd terveit, dr. Darvas Endre vezetésével. — Magyarországon ezúttal először építünk be ilyen, hegesztett elemekből álló, folytatólagos főtartójú, rácsos szerkezetű, pályalemezes vasúti hidat — mondja a tervező. — Ez a megoldás mintegy 20 százalékos anyagmegtakarítást eredményez, s jóval kel végeznünk — felel az idős hidász és visszaballag az állványra. Munkatársaival együtt már a második hetet tölti szinte pihenés nélkül a Tisza felett, az algyői vasúti híd építésén: a november 20-i szabad szombaton tartották ez évi harmadik kommunista műszakjukat a hidászok. November 16-tól 10-ig szünetelt a vonatforgalom a Szeged—Békéscsaba vasútvonalon. Ez idő alatt kihúzták a régi hídszerkezetet, s helyére csúsztatták az újat. Kétmillió forinttal lesz olcsóbb, s néhány héttel rövidebb ideig tart a régi híd szétdarabolása, ha a felülbíráló szakemberek minden szempontból biztonságosnak ítélik a Ganz-MÁVAG hídépítőinek javaslatát. Az algyői híd acélszerkezetét a Ganz-MÁVAG hídgyáregységében készítették el majd a vállalat lágymányosi telepén történt előszerelés után szállították a helyszínre. Itt 1974 novemberében kezdődött meg a munka. A Hídépítő Vállalat szakemberei megerősítették és megemelték a pilléreket, majd a régi hídtól tíz méterre állványzatot építetrövidebb idő alatt megépíthető, mint a hagyományos, szegecselt elemekből álló híd. — A hídépítés folyamán több újítás is született — kapcsolódik a beszélgetésbe Galyó Imréné, a fővállalkozás kirendelt— A bemérések után teher-, majd sebességpróba következik — veszi át a szót ismét Kovács Ferenc. Eközben ismét műszerekkel ellenőrizzük az új híd ,,viselkedését”. Ezután oldjuk fel a vágányzárat: december 1-től 8-ig próbaüzemet tartunk a vonalon. A fővállalkozó eddig még minden, szerződésben rögzített határidőt betartott. Ha továbbtelt a szerelők számára. Ezen szerelték össze véglegesen a szerkezetet. — Okozott-e gondot, hogy ilyen műszaki megoldású hidat először építettek Magyarországon? — Nem volt zökkenő a szerelésnél — válaszol Bazsó Gyula. — Ez elsősorban az alapos tervezésnek, s a pontos gyártásnak köszönhető. A hídszerkezetet nagy szilárdságú, feszített csavarokkal erősítettük össze. Néhány szegecskötés is található ugyan a szerkezeten, de csak a másodrendű kapcsolatok helyén. A gyártás és a szerelés röviidebb ideig tart, viszont, a minőségi követelmények sokkal szigorúbbak, cégének vezetője. Az ésszerűsített műszaki megoldások 4—4,5 millió forintos költségmegtakarítást hoztak. Ezek közül jelentős volt a Hídépítő Vállalat szakembereinek új módszere: a síkalapodásos állványozásra is ilyen ütemben halad a munka, akkor december 8-án megtarthatjuk az ünnepélyes hídavatást. A Szeged—Békéscsaba vasútvonalon december 1-én éjjel 0 óra 45 perckor átgördülhet az első személyvonat az újjáépített algyői hídon, ezzel a vasút korszerűsítésének egyik jelentős beruházása valósult meg. Bácsi Margit Nem véli aeUVene Ötesatendas rutin Un után NÉPSZAVA ÉV VÉGI KÖRKÉP (Folytatás az 1. oldalról) szai Kőolajfinomítónál a tartályalapokat, a szociális és irodaépületet, a központi laboratóriumot építik. Ezenkívül a Borsodi Vegyi Kombinát PVC III. üteménél, a leninvárosi polipropilénnél végeznek építési és szerelési munkákat. A négy Csaknem háromezer asszony és lány hajol ma a szalagok mellett a készülő kabátok fölé a Május 1. Ruhagyárban, ennyien dolgoznak közvetlenül a termelésben. Több mint 6 ezer kabát csak egyetlen nap munkájának eredménye Európa egyik legnagyobb ruhaipari üzemében. Annak ellenére, hogy csaknem 150 fővel csökkent év eleje óta a munkáslétszám, a termelés a tervek szerint alakult. Január 1-től december 1- ig 1 millió 432 ezer kabát készült el a Május 1. Ruhagyárban, a hátralevő négy hét alatt pedig még beruházás teszi ki megközelítőleg a vállalat tevékenységének 75 százalékát. A feladatait a 31-es számú ÁllamiÉpítőipari Vállalat — az 50 millió forint értékű többlettevékenységgel együtt — időarányosan teljesítette. Eddig az időjárás sem okozott gondokat. 132 ezer felsőruházati cikket szabnak ki és varrnak meg az asszonyok. A ruhagyár 1500 modell szerint mintegy 4 5 ezerféle anyagból állította össze ezt az óriási, több mint másfél milliós kollekciót. Az összes termék 97,3 százaléka első osztályú áru, a visszaérkezett észrevétel, kifogás egészen elenyésző. A több mint másfél millió kabát, illetve sportruházati cikk közül eddig 730 ezret szállítottak ki a hazai, 200 ezret pedig a szovjet boltokba — mint Kovács József vezérigazgatótól megtudtuk, árut kell az idén továbbítanunk. az eddigi gyorsmérlegelt alapbán arra számítunk, hogy ennél két-három millió tonnával többet szállítunk. Most is soron kívül teljesítjük a mezőgazdaság megrendeléseit. Külön ügyelünk arra, hogy a karácsonyi ellátás zavartalan legyen, minden áru idejében eljussonaz üzletekbe. Sőt, szabad kapacitásunk is van, ezért többlet megrendeléseket fogadunk el, ezzel tehermentesítjük a vasutat, hiszen naponta 200 vagonnyi árut viszünk meddigy el. Eddig 40—50 kilométeres távolságra szállítottunk cukorrépát, most ennél nagyobb távolságokra is elvisszük. Egyébként nekünk december mindig nagy erőpróbánk, nem a teher-, hanem a személyforgalom miatt. Karácsonykor és szilveszterkor több ezer mentésbejáratot indítunk, s valamennyi vonalunkon a szokásosnál sokkal nagyobb a forgalom Az Ikarus még a karpeconyi ünnepek előtt 400— 150 új autóbuszt ad, ezeket kivétel nélkül a nagyvárosok tömegközekedésének javítására, s a karácsonyi csúcsforgalom lebonyolítására használjuk fel. Riporterek: Britő Mária, Deák András, Kovács Ildikó, I.Krády Eszter, Moldován Tamás, M. Szabó Imre. Napontai ezer kabát Az év végi zúrsra készül a Volán — Nem a legkedvezőbbben kevés megrendelőelőjelekkel indult az év sünk volt, de aztán siker mondja Tapolczai volt valamennyi vállalat- Kálmán, az Autóközlekentásó együttműködést kidési Tröszt vezérigazga- alakítani. Éves tervünk rója. — Január első hete szerint 157 millió tonna 3 T takarékosság:‘Közügy után nem állok egyedül azzal a szokásommal — mondjam így: „bogarammal” ? —, hogy rendre megkísérlem valamilyen, tapasztalataim, megfigyeléseim alapján általánosíthatónak vélt jelzővel megkülönböztetni egymástól az összefolyó esztendőket. Úgy érzem, az ideit a „takarékosság éve”-ként raktározom el majd emlékezetemben. Könnyen lehet, mások nem ezt a vonást találják 1976 legfőbb, meghatározó jellemzőjének, de úgy gondolom, ők sem vonják kétségbe: a tavaly novemberi párthatározat nyomán, annak szellemében talán először készültek végre mindenütt a sokoldalú takarékosságot elősegítő, átfogó intézkedési tervek. Mi több, ezek nagy részét menet közben felülvizsgálták, végrehajtásukat ellenőrizték a felügyeleti szervek, részletesen foglalkoztak velük a pártbizottságok. Nem véletlen, hogy éppen azok az elképzelések — s tegyük hozzá: ilyen a tervek többsége — állták ki mind a szakértő elemzések, mind a gyakorlati megvalósítás tűzpróbáját, amelyek a munkahelyi demokrácia különböző fórumain, nemegyszer heves viták során kristályosodtak végleges formába. Jó néhány tervezet viszont kihullott a rostán. Megállapították róluk, hogy megalapozatlanok, felületesek, formálisak. Van példa arra is, amikor a ,,megtakarítás” már-már véteknek minősíthető. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben kilenc megye tanácsi, szakigazgatási szerveiben, illetve a felügyeletük alá tartozó intézményekben vizsgálta a szociális és az egészségügyi, meg a kulturális költségkeretek felhasználását. A tapasztalatok, enyhén szólva, meghökkentőek. A vizsgált helyeken ugyanis — nem számítva a fejlesztésre tervezett összegeket — a költségvetési előirányzat 5,3 százalékát, összesen több mint 62 millió forintot, nem költötték el. Ennek a maradványnak öt és fél százaléka bérjellegű — akkor, amikor köztudomású, hogy pedagógusaink és egészségügyi dolgozóink anyagi megbecsülését még mindig nem tudjuk központilag annyira érvényesíteni, amennyire szeretnénk, s amennyire megérdemelnék! Az említett „megtakarítás” 18 százaléka — ugyancsak szép summa, abból adódott, hogy nem szerezték be a szakmai feladatokhoz szükséges anyagokat, fogyóeszközöket. Emiatt nem kielégítő egyes helyeken az egészségügyi alapellátás műszerezettsége, hiányosak néhol az éjszakai ügyelet technikai feltételei stb. A nemrég tárgyalt KNEB- vizsgálat adatai természetesen az 1975. évi állapotot tükrözik. Azóta feltehetően javult a helyzet ezen a téren is, hiszen a népi ellenőrök, akik a jelenség okait is elemezték, számos „gyógyító szándékú” javaslattal éltek. De a kedvező változás itt is, másutt is, elsősorban attól várható, hogy mindinkább közüggyé vált az idén a takarékosság és helyes értelmezések gyakorlása. Számos jel utal erre. Jómagam eleinte véletlennek véltem, hogy szerény postámban megszaporodtak az ezzel a témával foglalkozó olvasói levelek, különböző intézmények bejelentésekkel foglalkozó ügyintézőivel beszélgetve rájöttem, hogy nem kivétel az én tapasztalatom. Általában mindenütt hasonló a helyzet. Kiviláglott a tapasztalatcserékből az is, hogy rendkívül gyorsan és érzékenyen, úgy, akárcsak egy érzékeny műszer, rezdül meg és „jelez” a közvélemény minden mozzanata. Észrevették és egyértelműen helyeslik például az emberek, hogy egy idő óta a társadalmi szervezetek hétvégeken tartják kongresszusukat, tanácskozásukat — így rendezik a most folyó vállalati, tröszk ifjúsági parlamentek zömét is —, hogy ne vonják el a részvevőket, a küldötteket munkájuktól. S lám, a helyes kezdeményezés, anélkül, hogy „nagydobra vernénk”, rögtön igényeket támaszt! Mert a jó példákra hivatkoznak azok, akik kifogásolják: náluk miért tartnak munkaidőben olyan összejöveteleket, amelyeket ráérnének műszak után megrendezni? Vagy az egyébként elkerülhetetlen munkamegbeszélések, tanácskozások miért nyúlnak oly’ hosszúra, mint a rétestészta? Miért rabolják el a felkészületlen előadók, a jelenlevők sokkal értelmesebben hasznosítható idejét? „Nem kímélve a joggal türelmetlenkedők idegeit sem, pedig azokkal is takarékoskodni kellene” — tette hozzá érveléséhez egy levélírónk. Övendetes ez a vitázó kedvű, növekvő érdeklődés. Még akkor is, ha egyelőre, úgy, mint otthoni környezetünkben, a magunk munkahelyénél hamarabb vesszük észre, tesszük szóvá, bíráljuk meg a ,,szomszéd” gyár, hivatal pazarlásait. A szervezett és széles körű takarékosság első eredményeiről korai lenne még becsléseket kockáztatni. Menyivel sikerült csökkenteni például évi 300 milliárd forint értékű anyagfelhasználásunkat, vagy hogy mit „nyertünk” a termékszerkezet korszerű átalakításával, a nagy teljesítményű gépek, berendezések jobb kihasználásával. Akármit mutasson is a mérleg, nem állhatunk, nem pihenhetünk meg a helyesen kijelölt úton. Nemcsak azért, mert még rengeteg a tennivaló, s igen sok tartalék vár kiaknázásra. Alighanem azt kell megértetnünk, megértenünk, hogy a takarékoskodás — mármint a közös javakkal — jóval több, mint az’éle ..átmeneti' eszköz ', amellyel meghatározott ideig élnün'k ..kell azért, hogy tovább szilárdítsuk gazdaságunkat, megteremtsük holnapi jobb, gazdagabb életünk anyagi feltételeit. A takarékosság fogalmának erkölcsi töltésének, tartalmának kell lennie a mi társadalmunkban. Része, elválaszthatatlan, kötelező vonása ez a szocialista magatartásnak. Gyakorlása tehát nem köthető időhöz. Még akkor sem, ha ez az év azr hol marad nevezetes, hogy a takarékosság most kezdett közüggyé válni. Igazából akkor lesz az, ha állandó, természetes tulajdonságunk marad. Miklós Dezső :