Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)
1977-01-01 / 1. szám
1977. január 1 Mögötte, a század f fenvésskert lakóin Hetvenedik születésnapján látogatója érkezett Afrikából. Az egykori tanítvány egy herbáriumi lapott hozott ajándékba. Új növénynemzetséget fedezett föl Tanzániában, s ezt — tisztelete jeléül — elnevezte Soóiának. Soó Rezső professzorról több mint ötven növényt neveztek el, szerte a világon. Ázsiában éppen úgy ismerik őt, mint Amerikában. Debreceni professzúrájának első tízéves beszámolójában egykor ezt írta: „A magyar botanikai kutatás hagyományos nemzeti irányát óhajtottam követni... Valóban szégyenteljes lenne a magyarságra, ha a hazai föld és növénytakaró élettörvényeit mind idegeneknek kellene megoldaniuk, miként egykor a magyar flóra kutatásában is oly jelentős szerepet játszottak. Ezért tűztem ki — még diákfővel — életcélul a magyar föld geobotanikai szintézisének, a magyar növényföldrajznak művelését .. Két esztendővel ezelőtt, akadémiai búcsúbeszédében elhangzott egy mondat: „A sors megengedte ... az életcél megvalósítását.” Mennyi küzdelem, keserűség, erőpróba feszül e néhány szó mögött? Éppen a századunk van mögötte. Az út, amely a századelő Székelyudvarhelyétől három akadémiai tagságig, két Kossuth-díjig vezetett. És ezzel együtt a világhírnévig. Valamiféle hasonlatot keresve, amit Kodály a zene követségével világgá vitt belőlünk, botanikusként ezt hordozta az északi sarkkörtől Ausztráliáig Soó Rezső. Még diák Kolozsvárott, amikor könyvet ír az erdélyi magyar iskolák tanulóinak. Huszonhat esztendős korában profeszszor, tanszékvezető egyellemi tanár. Megalakítja a botanika magyar „ debreceni” iskoláját. Megindítja a hazai növénytársulástani kutatást. Feldolgozza az európai orchideákat (külföldön az orchideák pápájának nevezik). Botanizálva járja be a földet az északi tundráktól Núbia sivatagjaiig. A növényrendszertan és a növényföldrajz legnagyobb művelői közé emelkedik. Új dialektikus növényrendszert alkotott. Hetvenedik születésnapján negyven külföldi tuds tanulmánya köszönti külön, angol nyelvű kötetben. Néha alkotás lehet önmagában egy emberélet is. ■ Néhány évtizede már füvek, virágok, fák védő és lélegeztető kertjében telepedett le. A Füvészkertben él a magányos villában, amelyet Pollack Mihály épített, abban az igazgatói lakásban, ahonnan 1944 novemberében elhurcolták Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Történelmet lélegez itt minden. A falon Leonardo da Vinci tanítványának olajfestménye. Az egykori lovagteremben — a dolgozószobában — Soó Rezső tízezer kötetes könyvtárának nagyobbik része. Ősnyomtatványok, botanikatörténeti ritkaságok. — A természet és művészet rajongó szeretete tett botanikussá — vallja a professzor. — És még valami. A gyűjtőszenvedély... — A háború után összekuporgatott, négyhónapi fizetéséből ritka füvészkönyvet vásárolt. Amikor második Kossuth-díját átvette, elrohant a régóta áhított festmény tulajdonosához, és azonnal megvette a képet. Minden pénzt, amelyet tudományos munkájáért, könyveiért kapott, gyűjtésre fordított. Ifjúkorában königsbergi vendégprofeszszorkodásából két láda könyvet, grafikát adott postára. — Soha egyetlen értéket el nem adtam. Mióta nyugdíjba vonultam az egyetemről és a Füvészkert éléről, többször megkerestek külföldi kereskedők ... Nincs miről tárgyalnunk. Ami érték, azt ki nem engedi a lakásból. Legfeljebb akkor, amikor maga ajándékoz. Mindennek kijelölte a gazdáját, mindent a hazájára hagyott, ötvenezer lapos herbáriumát a kolozsvári Botanikus Kert kapta. Az Európában másodiknak számító kisgrafika-gyűjteményét az Iparművészeti és a Balaton Múzeumnak ajándékozta. (Szinte kedvtelésből húsz képzőművészeti tanulmányt írt.) Százötvenezer bélyegből álló gyűjteményét a debreceni Déri Múzeumnak, könyveit a debreceni egyetemnek szánja. — Debrecen nagy szerepet játszott az életemben — mondja. — Ott voltam fiatal, ott avattak díszdoktorrá. Egyik alelnöke volt az Ady Társaságnak. Szervezte a hajdúsági falukutatást. ő hívta meg elsőként a debreceni egyetemre Veres Pétert, hogy előadást tartson a diákoknak. Az évszázados sémák szerint a tudás ott görnyed dolgozószobájában és ott trónol a láthatatlan magasságban, ahová a tudomány szaván kívül más szó nem jut fel. Soó Rezső sohasem vette föl a fenségesek pózát. Az élet a hazai élet szerves részének érezte kutatói munkáját — nem is kedveli a tudós elnevezést. Olyan szoros szálak fűzték a mindennapokhoz, annyi közéleti és egyéb tisztséget vállalt el, hogy általában csak az éjszakai érákat szánhatta a botanikának. Szoros szálak fűzték az irodalomhoz, a kor nagy haladó íróihoz. Élményei, tapasztalatai tehát nemcsak a tudomány képviselőinek szőkébb körét érdekelhetik. Bizonyára erre gondoltak az Új Írás szerkesztőségében, amikor a múlt napokban felkérték emlékei megírására. Hetvennégy esztendős. Fehér hajú, érces hangú, humora fanyar kásán meleg. Huszonkilenc kötet van a háta mögött, közöttük főműve, a Magyar flóra és vegetáció rendszertaninövényföldrajzi kézikönyve. A hatodik kötetet már nyugdíj után állította öszsze. Levelezésben állt és áll a földkerekség több száz botanikusával, szakmai levelezését — több mint tízezer levél — a Természettudományi Múzeum őrzi. Mégis, ha megkérdik, mi adott örömet életében, amelyet felkerekedő széljárásaival a huszadik század karolt, gondolkodás nélkül ezt feleli: — A tanítványok! Sok száz hallgatójából hatvanan a kutatói pályára léptek. Botanikusok, mikrobiológusok, növényfiziológusok. Négy tanítványa is akadémikus lett. A bölcs és mindent elvégzett mester nyugalma azonban még ajövőé. Könyvespolcon a főmű, de már készülőfélben a harmincadik könyv. A Füvészkert historikus múltú villájában, az emeleti kisszobában hajnalhasadtáig világít az asztali lámpa. Sietnie kell, még mindig sietnie: a huszadik század fia. — Életem örök küzdelem volt: önmagammal, feladataimmal, környezetemmel, a mindjobban fogyó idővel, erővel. Ám bevallom, kisdiák korom óta rettenetes hiúság, ambíció gyötört: minél többet tenni, alkotni, gyűjteni... Van enélkül Alkotó? Van enélkül Ember? Kósa Csaba A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár hátsóhíd üzemében 1976-ban 55 ezer hátsóhíd készült. Termékeik az Ikarus-autóbuszokba építve eljutnak a világ minden tájára. A hátsóhirtakból legtöbbet a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és az USA-ba exportálnak (MTI Fotó : Bisztray Károly felvétele) NÉPSZAVA 3 Mit várnak a vásárlók a ruházati ipartól? tipsaelffviós Keserű Jánosné könnyyűipari miniszterrel és dr. Biró Györgytnével, a textiles-saaksaervead fóinhárámt Az új esztendő küszöbén Keserű Jánosné könnyűipari miniszterrel és dr. Biró Györgynével, a Textil-, Bőr- és Ruházatiipari Dolgozók Szakszervezete Szövetségének főtitkárával, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárával beszélgettünk az ágazat helyzetéről, gondjairól, fejlődésének további perspektíváiról. NÉPSZAVA: Hogyan teljesítette 1976. évi tervét a ruházati ipar? MINISZTER: Igaz, hogy a ruházati ipar 1976. évi tervének számszerű előirányzatait nem teljesítette minden részletében, de a piaci körülményeket és a munkaerőhelyzetet figyelembe véve nem lenne helyes a dolgozókat — vezetőket és beosztottakat, munkásokat — ezért elmarasztalni. Bár azt is hozzáteszem, hogy elégedettek sem vagyunk közös munkánkkal. A termelési érték a megelőző évhez viszonyítva három százalékkal emelkedett, a belföldi ellátás javult és a rubelelszámolású exportkötelezettségeinek az iparág eleget tett. A nem rubelelszámolású kivitel — különösen a cipő-, a bőr- és szőrmeiparban — a kívánatosnál kisebb volt, bár az előző évhez képest jelentősen nőtt. A textiliparban például 20 százalékkal. FŐTITKÁR: A ruházati ipar dolgozóinak nem volt könnyű dolguk. Elég, ha arra utalok, hogy 26 ezer gyermekgondozási szabadságon levő kismama munkáját kellett pótolniuk. A szocialista brigádok és az üzemi törzsgárdák tagjai úgynevezett plusz gép és plusz orsó... vállalásokkal megfeszített intenzitással dolgoztak. Minőségi gondok NÉPSZAVA: Milyen gondok nehezítik az iparágban a munka minőségének javítását — ami részben ettől függ —, az export növelését? MINISZTER: Tágabban értelmezve a jó minőség — más szóval a piac, illetve a vásárlók értékítélete nem egyéb, mint kedvező használati tulajdonság, esztétikus megjelenés, divatosság, könnyű kezelhetőség, ugy vélem, nemcsak az egyéni véleményemet fejezem ki, ha azt mondom, hogy ilyen értelemben az utóbbi években jól érzékelhető volt a fejlődés. Igaz, mind a belföldi, mind a külföldi vásárlók indokoltan még többet várnak a magyar ruházati ipartól. A korszerű, kellemes viseletű, szemnek is szép kötött és szövött kelmék gyártásáról elismeréssel kell szólni, de tudjuk azt is, hogy nem minden vállalat és szövetkezet számol az igények egyre szélesebb skálájával, amelyben a szerényebben öltözködő és a legigényesebb vásárlók, az idősebbek és a tinédzserek óhajainak is helyet kell kapniuk. A minőség és a termékstruktúra javulására utal, hogy egyre értékesebb, korszerűbb cikkeket exportálunk, mégpedig növekvő arányban a fejlett ruházati iparral rendelkező országokba. Javult a versenyképességünk. Ám szigorú technológiai fegyelemmel, alaposabb minőségellenőrzéssel, s nem utolsósorban célszerű piaci munkával, a gyártmányfejlesztés meggyorsításával, a szállítási határidők pontosabb betartásával további exportbevétel lehetséges. A szűkebb értelemben vett minőség — a termékek minősítése, szabványok szerinti első vagy másodosztályba sorolása szerint — igen lassan javul, sőt helyenként romlott. Ebben része van a nagyarányú munkaerőmozgásnak, a technológiai fegyelem hiányosságainak. Annak is, hogy új termelési eljáráshoz is kell alkalmazkodni, s olyan rétegek áramlanak be az iparágba, amelyek korábban nemhogy a szakmában, de a gyáriparban sem dolgoztak. Végül a minőséget még szélesebben értelmezve vizsgálhatjuk oly módon, hogy hatékonyan alkalmazzuk-e a rendelkezésünkre álló szellemi erőket, technikai, gazdasági feltételeket? Nos, van javítanivaló ezen a téren is. FŐTITKÁR: A dolgozók, amikor a jobb minőségű munkát számon kérik, kifogásolják, hogy a rossz minőségű alapanyag, festék, kellékek, a gépi karbantartás hiányosságai nagyon nehezítik a termelést. A szakmai képzés fejlesztéséért is többet kellene tenni. NÉPSZAVA: Az elmondottak alapján melyek az iparág legfontosabb tennivalói 1977-ben? Hogyan kapcsolódnak az ágazati törekvésekhez a vállalati tervek? MINISZTER: A ruházati ipar termelésének értékét az 1976. évihez viszonyítva 1977-ben 6 százalékkal kívánjuk növelni. További feladatunk a rubelelszámolású export legalább 10, a nem rubelelszámolású kivitel mintegy 20 százalékos növelése. Az átlagosnál gyorsabb fejlődésre számítunk a kötszövőiparban, alacsonyabb ütemet tartunk lehetségesnek a pamut- és a selyemiparban. Építeni az adottságokra "A vállalati tervek összesített adatai és a népgazdasági terviszámok között van eltérés, ami — bizonyos kereteken belül — nem lenne baj Hiszen a teljesen szoros összhang követelménye gyakorlatilag határt szabna a vállalkozó szellem, az alkotó kezdeményezések kibontakozásának. A rendelkezésre álló munkaerő- és beruházáslehetőség megítélésében tapasztalt eltéréseket azonban már nem kezelhetjük ilyen megértéssel. A vállalatok és a szövetkezetek a várható létszámcsökkenés ellenére a dolgozók számának gyarapítását, a józanul számbavehetőnél öt-hat milliárd forinttal több beruházást terveztek. Másszóval: a vállalati gondolkodásban lassan igazodnak a megváltozott feltételekhez. A termelésnövekedés kisebb hányadát szándékoznak a hatékonyság növelésével elérni, mint amit a népgazdaság mostani helyzete és az V. ötéves terv célkitűzései tőlünk követelnek. Ilyen értelemben nem tartjuk kielégítőnek a vállalati tervezőmunkát. Hozzáteszem: mi sem munkáltuk ki a megfelelő módszereket ahhoz, hogyan tudnának többet kihozni a lehetőségeikből. Céltudatos struktúra-változtatással, a termelőkapacitások teljesebb kihasználásával, átgondolt munkaszervezéssel, a hazai és a külföldi jó tapasztalatok átültetésével, az általános munkafegyelem megszilárdításával, ösztönző bérezéssel, a munkaverseny helyes irányításával, a beruházások hatékonyabb megvalósításával kell a vállalatoknak — az általuk tervezettnél kevesebb létszámmal és kisebb értékű beruházásokkal — teljesíteni termelési feladataikat. Egyszerűen nincs más lehetőség. NÉPSZAVA: Milyen központi — tárca----intézkedések várhatók a munkaerőhelyzet stabilizálására? MINISZTER: A textiliparban például a munkások száma 1970 és 1975 között tízezerrel csökkent. Hasonló létszámcsökkenés várható 1980 végéig. A fővárosban körülbelül feleannyian fognak dolgozni az iparágban, mint 10 évvel korábban. Megjegyzem, hogy 1976-ban a fizikai munkások létszámának apadása lényegesen meghaladta azt a mértéket, mint amennyire számítottunk. Intézkedéseink a termelés úgynevezett élőmunka-igényének mérséklésére, a dolgozók hatékonyabb foglalkoztatására és a munkaerő megtartására irányulnak. Az előbbit szolgálja mindenekelőtt a rekonstrukció, a korszerű technika, az anyag- és gyártmánystruktúra átalakítása. .A hatékonyabb foglalkoztatást teszi lehetővé a munkanormák és egyéb teljesítménykövetelmények korszerűsíése bővülő alkalmazása. Viszonylag jelentősek a tartalékok a nem közvetlenül termelőmunkát végzők körében. A textiliparban például minden harmadik dolgozó anyagmozgatással foglalkozik. Az anyagmozgatás gépesítése révén számottevő munkaerő szabadítható fel. A műszakokon belüli veszteségidők rendszeres feltárása és megszüntetése is sokat jelent. A munkaerőhelyzet stabilizálását nyilvánvalóan előmozdítja az 1977. évi központi bérintézkedés, amelyet az év közepén vezetünk be. Részben béremeléssel, részben műszakpótlékok emelése és bevezetése révén a ruházati ipar dolgozóinak javulnak a kereseti arányai. Különösen jelentős ez, ha hozzászámítjuk a vállalatok saját erőből képzett bérfejlesztését. Végül, nem kis szerepe van a munkaerő megtartásában a helyes szociálpolitikának is. NÉPSZAVA: A termelés legfontosabb tényezője kétségtelenül a dolgozó ember. Mennyiben javultak a szociális és munkakörülmények a texti ruházati iparágban? FŐTITKÁR: A kritikus munkaerőhelyzet a dolgozókról való gondoskodásra irányította a vezetők figyelmét A munka- és, szociális körülmények javítására fordították a IV. ötéves tervben az összes beruházások több mint 17 százalékát Az V. ötéves terv időszakában ez az arány 20 százalékra nő. Javult a biztonság, csökkent az üzemi zsúfoltság, a kisgépek révén könynyebb lett az anyagmozgatás, korszerűen világítottak a munkahelyek. A modern ebédlők, konyhák egyre több dolgozóval kedveltetik meg az üzemi étkezést, bővültek a vállalati gyermekintézmények. Az éjszakai műszakot különböző juttatásokkal, pihenőszobákkal, az üzemegészségügyi körülmények javításával igyekeznek elviselhetőbbé tenni. A vidékről bejáró dolgozók szállításáról a legtöbb vállalat külön autóbuszokkal gondoskodik. NÉPSZAVA: A kedvező változások ellenére mi okoz ma többletmegterhelést, egészségi károsodást például a textiliparban dolgozóknak? FŐTITKÁR: A korszerű gépek és technológiák csökkentették a fizikai igénybevételt. De újrafoglalkozási ártalmak is felmerültek a modern vegyszerek, szintetikus anyagok használatával. A fokozott gépesítés a monotónia és a feszített figyelem miatt szellemi fáradtságot okoz. A modern népek megismerése, új munkafogások elsajátítása — főképp kezdetben - szintén megerőltető. Terheli a fonodák és szövödék dolgozóit a gépek zaja. Néhány modern géptípussal helyenként sikerült csökkenteni a zajártalmat, a megnyugtató megoldás azonban csak hosszú távon valósítható meg. Addig az egyéni védőeszközökre vagyunk utalva, amelyek használatát nem mindenütt sikerült elfogadtatni a dolgozókkal. Ez részben vezetési és szervezési kérdés. A munkások közérzete szempontjából nem közömbös a munkahelyi klíma, a nagy meleg és a páratartalom — amely szükséges a technológiához — igénybe veszi az emberi szervezetet. Kezdeti eredmények vannak a munkahelyi klíma javításában, sajnos még sok helyütt hiányoznak ezek a berendezések, s ahol felszerelték őket, ott is könnyen elromlanak. Egyszóval, az V. ötéves tervben a vállalatoknak van mit tenni a munkakörülmények további javításában. 3Mnafalmi segítsoff A ruházati szakszervezetek állandóan napirenden tartják a munka humanizálásának kérdését, aminek alapvető feltétele, hogy a mozgalmi testületek ténylegesen részt vegyenek minden olyan döntésben, amely meghatározza a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Az üzemi és vállalati szakszervezeti testületeknek érvényesíteniük kell mindazokat a szociálpolitikai célkitűzéseket, amelyeknek lehetőségeit a vállalati gazdálkodás biztosítja. A szakszervezeti választások alkalmával, taggyűléseken, termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatok, a dolgozók észrevételei jó alapot adnak erre. NÉPSZAVA: Hogyan segítheti a szakszervezet az iparág 1977. évi feladatainak megoldását? FŐTITKÁR: A minisztérium az éves feladatok kidolgozásakor figyelembe vette a szakszervezet észrevételeit, javaslatait, és számít a sok ezer szakszervezeti aktivista példamutató termelő és felvilágosító munkáiéra. Mi pedig számítunk a gazdasági vezetés segítségére, hogy a kollektívákban rejlő erőt még eredményesebben tudjuk hasznosítani. 1977-ben a szubjektív feltételek előtérbe kerültek iparágainkban, mindanynyiunknak össze kell lógni és erőfeszítéseket tenni azért, hogy kevesebb nagy értékű gép álljon, könnyebb, szervezettebb és ezzel együtt hatékonyabb legyen a ruházatiparban dolgozók munkája. Vajda János