Népszava, 1981. augusztus (109. évfolyam, 179–203. sz.)
1981-08-01 / 179. szám
NÉPSZAVA 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Bejrút: a légitámadások szünetében mentik az áldozatokat telefotó - mt Külföldi Képszolgálat Baniszadr nyilatkozatai Párizsiban Kivégzések Tabrizban Baniszadr exelnök párizsi jelenléte tovább mérgezi a francia—iráni kapcsolatokat. „Halál Mitterrandra!” — ilyen és hasonló jelszavakkal szerdán a késő éjszakai órákig több ezren tüntettek Franciaország teheréni nagykövetsége előtt a volt államfő kiadatását követelve. A teheráni rádió beszámolt arról, hogy a tüntetők követelésük alátámasztására ülősztrájkot kezdtek a követség épülete előtt, s mindaddig „ülni” fognak, míg a francia kormány nem hoz véglegesen döntést Baniszadr kiadatásáról. Maga Baniszadr ugyanakkor egymás után adja a nyilatkozatokat. A londoni The Times után az olasz Corriere della Sera című lapnak is hasonló tartalmú interjút adott, elítélve az iráni belső állapotokat. Baniszadr a Corriere della Sera című olasz polgári lap párizsi tudósítójának úgy nyilatkozott, hogy a világ közvéleménye „hamarosan megtudja majd menekülésének igazi okát”. Közvetve értésre adta, hogy az iszlám forradalommal szembenálló ellenzék vezérének tartja magát és ennek megfelelően olyan irányító szerepre törekszik, amilyet a hazai ellenzék a baloldallal szemben elvár tőle. Iránban közben — mint arról a teheráni rádió beszámolt — folytatódnak a kivégzések. Tabriz városában szerda este kilenc személyt állítottak kivégzőosztag elé „Izrael javára folytatott kémkedés” vádjával. (MTI, UPI) Irán moszkvai nagykövete a szovjet-iráni viszonyról Irán kormánya kész minden segítséget megadni a palesztin népnek az izraeli agresszió ellen vívott felszabadító harcához — jelentette ki az ország moszkvai nagykövete, Mohammad Mokri pénteki sajtókonferenciáján, amelyet Jeruzsálem napja, a palesztin nép iránti szolidaritás ünnepe alkalmából rendeztek. A nagykövet hangsúlyozta: Irán kormánya az Egyesült Államokat teszi felelőssé az izraeli agresszióért, a palesztin nép elleni irtóhadjáratért. Kijelentette, valamennyi muzulmán nép kötelezettsége, hogy támogassa a palesztin nép küzdelmét. Az iraki—iráni fegyveres konfliktusról szólva Makri kijelentette: Irán kormánya csak akkor lesz hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a nemzetközi szervezetek bevonásával, ha „egyetlen iraki katona sem lesz Irán földjén”. Azt mondotta, hogy az iráni csapatok egyes körzetekben már átlépték Irak határát, de nem áll szándékukban területet hódítani, erre csupán „stratégiai okokból” van szükség. Irán moszkvai nagykövete szólt a szovjet—iráni kapcsolatok alakulásáról, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatokról, s kijelentette, hogy azok változatlanul fennállnak és kedvezően alakulnak a két ország között. Új szerződések nem jöttek ugyan létre, de a fennálló korábbi megállapodások alapján folytatódik a forgalom és Irán nem felejti el, hogy a Szovjetunió annak idején nem volt hajlandó csatlakozni a Teherán elleni gazdasági bojkotthoz, ekkor is folytatta a fennálló kötelezettségek teljesítését. Ami az iráni földgázszállítások felújításának lehetőségét illeti, a nagykövet azt mondotta, hogy a tárgyalások folynak, s csupán kereskedelmi-gazdasági jellegű, az árak körül kialakult vita akadályozza a Szovjetunióba irányuló szállítások felújítását. (MTI) Trópusi járvány Kubában Immár csaknem két hónapja folyik az országos harc a Kubában elterjedt trópusi járvány, a dengue ellen. A trópusi sárgalázhoz hasonló tünetekkel, magas lázzal, heves végtagi fájdalmakkal, hányással, az egész testet belepő kiütésekkel és súlyosabb eseteiben belső vérzéssel járó betegséget az Aedes Aegypti nevű szúnyogfajta terjeszti. A legsúlyosabb helyzet július 6-án alakult ki, amikor egy nap alatt 12 ezren kapták meg a súlyos betegséget. Azóta a megbetegedések száma fokozatosan csökkent és jelenleg 4 ezerre becsülik. Nem egészen két hónap alatt a denguet mintegy háromszázezer személy kapta el, többségükben gyermekek. A járványba 113-an haltak bele, 81-en kisgyermekek. Július 26-án, a Moncada ostromának 28. évfordulóján egy évig tartó harcot hirdettek meg a betegség leküzdésére, s a járványt terjesztő Aedes Aegypti moszkitók kiirtására. A Szovjetunió permetezőberendezések és különböző hatóanyagok térítésmentes szállítását ajánlotta fel. A betegség kezdetének időszakában Kuba a Lucaba nevű mexikói—amerikai vegyes érdekeltségű céggel tárgyalt a Malathion hatóanyag beszerzéséről. Az amerikai fél közbelépésére a tárgyalások megfeneklettek. Ugyanez történt a Bayer mexikói cége esetében is. Az Egyesült Államok nyomására Kuba Közép-Amerikában nem tudott lárvairtó szerekhez jutni. Fidel Castro elnök július 26-án, a felkelés napja alkalmából tartott nagygyűlésen az adatok sokasáéval támasztotta alá az Egyesült Államoknak a biológiai, vegyi és bakterológiai háborúra való készülődését, az Aedes Aegypti moszkitokkal Floridában végzett különböző kísérleteket, majd kijelentette, nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a Kubát sújtó járványokat okozó vírusokat a CIA amerikai kémszervezet terjesztette el a szigetország területén. (MTI) Ceausescu a Szovjetunióba utazott Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének meghívására pénteken délelőtt a Szovjetunióba utazott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. Ceausescut szovjetunióbeli útjára elkísérte Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter. Madrid Terrorista öngyilkossága Kihallgatása közben egy őrizetlen pillanatban kiugrott a spanyol állambiztonsági rendőrség madridi központjának egy nyitva hagyott második emeleti ablakán Tomas Antonio Torregrosa, az elmúlt napokban letartóztatott szélsőjobboldali terroristák egyike. Az 57 éves Torregrosa röviddel kórházba szállítása után meghalt. (MTI) A budapesti Édesipari Vállalat Zamat Keksz- és Ostyagyárában megkezdték - a fogyasztók által már régóta keresett - sós keksz gyártását. Az ősszel Hobby néven forgalomba kerülő termék csomagolása is új lesz. A Tiszai Vegyi Kombinát nagyberuházásának eredményeképpen már az új, víztisztán átlátszó, nem törékeny (szakadékonyl) BOPP fóliában kerül a fogyasztók asztalára az 1982-es évben mintegy 400 tonna Kiss Árpád felvételei 3 Nem pénzzel mérve Az idős házaspár végül is elállt a lakáscserétől. Bármennyire is kedvező, kívánalmaiknak megfelelő lett volna az új otthon, napos, földszinti, zöldövezeti, és bármennyire is igyekezték meggyőzni őket a gyerekek, a rokonok, az ismerősök — visszavonták szándékukat, maradtak. Tulajdonképpen kézzelfogható, nagyon is érthető érvek alapján. Az új hely teljesen ismeretlen lett volna számukra. A mostani lakásuk közelében levő élelmiszerüzlet eladóit régóta ismerik, akárcsak a zöldségest. A szomszédban dolgozó tv-szerelő még gyerekként volt bejáratos hozzájuk. A nem messze lakó lakatos pedig nem csupán a kredenc rossz zárját javítja meg, hanem szívességből a vasalót is. jó kapcsolat értéke A távoleső kerületben mindezekről az ismeretségek biztosította apró, de lényegbevágó előnyökről le kellett volna mondaniuk. Átlagos városi, fővárosi polgárokká válnak, akiknek zokszó nélkül kell tudomásul venniük, hogy a háromnapos kenyeret is frissnek tekintik némely üzletben; hogy a körte attól még körte marad, ha fonnyadt és rothadt; hogy napokig kell várakozni egyegy szerelőre, aki már az ajtóban nyújtja tenyerét a borravalóért. Az eseten — márminthogy a szóban forgó házaspár nem akart ebből a szempontból az átlaghoz hasonlóvá válni — lehet szörnyülködni, mint ahogy nem győztek eléggé markáns következtetést levonni belőle azok, akik ismerték a történetet. Mert csakugyan elgondolkodtató, hogy kereskedelmünk, szolgáltatásunk ellentmondásai oly gazdagon burjánzanak, a belőlük származó napi bosszúságok olyan mértékben halmozódnak, ami már sötét árnyékokat vet életünk értékesebb, fontosabb dolgaira is. Ám ne legyünk igazságtalanok. Ne ítéljünk elhamarkodottan az idős házaspár protekciót, kis összeköttetéseket előtérbe helyező magatartásáról. Már csak azért se, mert nagy a valószínűsége, hogy az ismerős környezetet akkor sem hagyják el könnyű szívvel ha az országban a kereskedők még a doboz gyufát is házhoz viszik, a szerelők meg munkára várva, ugrásra készen toporognak műhelyük telefonja mellett. Alighanem akkor is elgondolkoznak a lakáscsere környezetváltozással járó következményén, ha netán húsz, vagy harminc évvel fiatalabbak. Mert kétségtelen, hogy az ismeretségből, a kapcsolatokból gyakran nem is kicsi előny származhat, származik, de túlzás lenne azt állítani, hogy az emberi kapcsolatok értékét ma hazánkban, csak és kizárólag ezek a már-már közhelyszerű előnyök adják. Sőt, a borravalónak, a hálapénznek, a csúszópénznek, a jogtalan előnyszerzésnek az emberi magatartást, gondolkodásmódot, közösségi érzést romboló hatása a többi között éppen abban van, hogy elfedi, elrejti, elértékteleníti az emberi kapcsolatokat. Többszörösen is. Általánossá válása éppen azt sugallja, hogy az emberi kapcsolatok nagyon gyakran pénzben kifejezhetők és ezzel meg is válthatók. Meghálálom — mondja a férfi, aki a reggeli csúcsforgalomban leinti a személygépkocsit, kérve, taxi híján vezetője vigye ki a pályaudvarra, mert különben lekési külföldre induló vonatát, ígérete komoly, olyannyira, hogy a kocsiból kiszállva még köszönni is elfelejt, annyira megütközik rajta: a gépkocsi vezetője hosszas huzavona után sem hajlandó elfogadni a felkínált százast. Ami ebben az esetben aligha a benzinköltség térítési díja lett volna. Sokkal inkább annak az emberi megnyilvánulásnak, segítségnek a megváltása, ami őt céljához juttatta. Gondolhatta, ha ezt megfizeti, akkor a továbbiakban már semmi köze hozzá, részéről le van zárva az ügy, nem kell tovább foglalkoznia vele, nem kell gondolnia hasonló esetekre, amikor talán éppen az ő segítségére szorulnak. A fáradozást megfizette, őt már semmi sem kötelezi. Sőt. Bizonyos értelemben függetleníti is magát a várható körülményektől, a százassal lelkiismeretét már jó előre megnyugtatva, senkin sem kell segítenie, ha nincs rászorulva a pénzre. Hiszen, akik ilyen esetben forintot nyújtanak, azok a szerepcsere esetén, érthetően azt is várnak. A pénz pedig egészen személytelen dolog. Emiatt látszik alkalmasnak sok mindenre. Ha csak a pénzre figyel az ember, akkor nem feltétlenül kell másra is gondolnia. A pénzéért — úgy látszik — mindent megvásárolhat. Kenyeret, tejet, húst, és már-már emberi segítséget, emberi kapcsolatot is. Torzító tükör Pénzben méri munkájának színvonalát a szerelő, a kereskedő, a pincér, és bírósági perek tanúsítják, hogy sokszor számolja át forintra a gyereknevelést a szülő, a szeretetet a gyerek, a bajban való gyors segítségnyújtást a barátnak tartott ismerős, így azután az, aki e torzító tükrön keresztül szemléli a világot, aligha tudja elképzelni, hogy az emberi kapcsolatok sokkal gazdagabbak, sokfélébbek annál, mintsem a borravaló, a hála- és csúszópénzek, a jogtalan előnyök elfogadásával vagy elutasításával jellemezhetők lennének. Valóban közerkölcsöt és köztudatot romboló korrupciót kell feltételezni ott, ahol teljesen érthető módon a törzsvendégnek, az állandó vevőnek adják a friss árut, az utolsó adagként maradt különleges ételt? Valóban csak és kizárólag azért ragaszkodhatott az idős házaspár megszokott környezetéhez, mert őket az átlagtól megkülönböztető előnyöket kaptak? Valóban csak a közvetlen haszon reményében állhat valakihez közel egy másik ember? A folyamat fordítottja már el sem képzelhető? Az tudniillik, hogy előbb megkedveli valaki — kétségtelenül kedvező tulajdonságok miatt — a szerelőt, a kereskedőt, ezért hívja őt az elromlott zárhoz, ezért veszi nála a kenyeret, ezért bízza rá az autóját, a mosógépét — mindezekkel együtt egy kicsit saját magát is — és a friss zöldségben, a soronkívül megjavított vasalóban csak ezek után nyer ellenszolgáltatást ez a bizalom? Mintha egyre többször lennénk hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a tárgyakban és a forintokban csak kapcsolataink öltenek testet, de azok a tárgyak és forintok nem mi magunk vagyunk. Igaz, gyakran sok minden feledteti is ezt velünk. Az állandóan zsúfolt, átláthatatlanul hatalmas önkiszolgáló boltban sohasem válhat senki törzsvevővé, a meg nem ismerhető arcokkal tűzdelt javítóműhelyben sem érezzük különösebb igényét, hogy újra azt keressük fel. i Nem okolni• félteni kell De túlzó óvatosság, éberség a haszonszerzés, a jogtalan előnyök, az átlagot meghaladó kedvezmények hajszolását látni azokban az emberi kapcsolatokban is, amelyeknek ezekhez vajmi kevés köze van. Amikor azt a keveset éppen a sokat ostorozott ellentmondások, feszültségek nagyítják fel. Mert tényleg csak felnagyítják. Hiszen attól még senkinek sem növekszik kétszeresére az életszínvonala, ha törzsvendég valahol, vagy ha gyerekkori ismerőse az autószerelő. Sokkal inkább elgondolkodtató, hogy a jogtalan előnyszerzés, az összeköttetések, anyagi haszonnal járó ismeretségek hajszolása éppen ezen a talajon, a természetes emberi kapcsolatok sokrétűségén burjánzik, mint az egészséges szövetben a rosszindulatú daganat, így azután nem a patikamérleggel soha ki nem adagolható, a legtökéletesebb számítógéppel soha meg nem határozható, sokrétű és sokféle emberi kapcsolatokat kell kárhoztatnunk a csúszó- és hálapénzek, az érdemtelen előnyök elharapózásáért. Sokkal inkább kell féltenünk az emberi kapcsolatokat attól, hogy gyakran és mind többször egyetlen értéküket az anyagi hasznot hozó lehetőségben látják az emberek. Szalay Antal