Népszava, 1981. augusztus (109. évfolyam, 179–203. sz.)

1981-08-01 / 179. szám

NÉPSZAVA 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Bejrút: a légitámadások szünetében mentik az áldozatokat telefotó - mt­ Külföldi Képszolgálat Baniszadr nyilatkozatai Párizsiban Kivégzések Tabrizban Baniszadr exelnök párizsi je­lenléte tovább mérgezi a francia—iráni kapcsolatokat. „Halál Mitterrandra!” — ilyen és hasonló jelszava­k­­­kal szerdán a késő éjszakai órákig több ezren tüntettek Franciaország te­herén­i nagy­­követsége előtt a volt állam­fő kiadatását követelve. A teheráni rádió beszámolt ar­ról, hogy a tüntetők követe­lésük alátámasztására ülő­­sztrájkot kezdtek a követ­ség épülete előtt, s mindad­dig „ülni” fognak, míg a francia kormány nem hoz véglegesen döntést Baniszadr kiadatásáról. Maga Baniszadr ugyanak­kor egymás után adja a nyi­latkozatokat. A londoni The Times után az olasz Corriere della Sera című lapnak is hasonló tartalmú interjút adott, elítélve az iráni belső állapotokat. Baniszadr a Corriere della Sera című olasz polgári lap párizsi tudósítójának úgy nyi­latkozott, hogy a világ köz­véleménye „hamarosan meg­tudja majd menekülésének igazi okát”. Közvetve értés­re adta, hogy az iszlám for­radalommal szembenálló el­lenzék vezérének tartja ma­gát és ennek megfelelően olyan irányító szerepre tö­rekszik, amilyet a hazai el­lenzék a baloldallal szem­ben elvár tőle. Iránban közben — mint ar­ról a teheráni rádió beszá­molt — folytatódnak a kivég­zések. Tabriz városában szerda este kilenc személyt állítottak kivégzőosztag elé „Izrael javára folytatott kémkedés” vádjával. (MTI, UPI) Irán moszkvai nagykövete a szovjet-iráni viszonyról Irán kormánya kész min­den segítséget megadni a pa­lesztin népnek az izraeli ag­resszió ellen vívott felszaba­dító harcához — jelentette ki az ország moszkvai nagy­követe, Mohammad Mokri pénteki sajtókonferenciáján, amelyet Jeruzsálem napja, a palesztin nép iránti szoli­daritás ünnepe alkalmából rendeztek. A nagykövet hangsúlyoz­ta: Irán kormánya az Egye­sült Államokat teszi felelős­sé az izraeli agresszióért, a palesztin nép elleni irtóhad­járatért. Kijelentette, vala­mennyi muzulmán nép kö­telezettsége, hogy támogas­sa a palesztin nép küzdel­mét. Az iraki—iráni fegyveres konfliktusról szólva Makri kijelentette: Irán kormánya csak akkor lesz hajlandó tár­gyalóasztalhoz ülni a nem­zetközi szervezetek bevoná­sával, ha „egyetlen iraki ka­tona sem lesz Irán földjén”. Azt mondotta, hogy az iráni csapatok egyes körzetekben már átlépték Irak határát, de nem áll szándékukban te­rületet hódítani, erre csupán „stratégiai okokból” van szükség. Irán moszkvai nagykövete szólt a szovjet—iráni kapcso­latok alakulásáról, minde­nekelőtt a gazdasági kapcso­latokról, s kijelentette, hogy azok változatlanul fennáll­nak és kedvezően alakulnak a két ország között. Új szer­ződések nem jöttek ugyan létre, de a fennálló korábbi megállapodások alapján foly­tatódik a forgalom és Irán nem felejti el, hogy a Szov­jetunió annak idején nem volt hajlandó csatlakozni a Teherán elleni gazdasági boj­kotthoz, ekkor is folytatta a fennálló kötelezettségek tel­jesítését. Ami az iráni föld­­gázszállítások felújításának lehetőségét illeti, a nagykö­vet azt mondotta, hogy a tár­gyalások folynak, s csupán kereskedelmi-gazdasági jel­legű, az árak körül kialakult vita akadályozza a Szovjet­unióba irányuló szállítások felújítását. (MTI) Trópusi járvány Kubában Immár csaknem két hónap­ja folyik az országos harc a Kubában elterjedt trópu­si járvány, a dengue ellen. A trópusi sárgalázhoz hason­ló tünetekkel, magas lázzal, heves végtagi fájdalmakkal, hányással, az egész testet be­lepő kiütésekkel és súlyosabb eseteiben belső vérzéssel já­ró betegséget az Aedes Aegypti nevű szúnyogfajta terjeszti. A legsúlyosabb helyzet jú­lius 6-án alakult ki, amikor egy nap alatt 12 ezren kap­ták meg a súlyos betegséget. Azóta a megbetegedések szá­ma fokozatosan csökkent és jelenleg 4 ezerre becsülik. Nem egészen két hónap alatt a denguet mintegy három­­százezer személy kapta el, többségükben gyermekek. A járványba 113-an haltak be­le, 81-en kisgyermekek. Július 26-án, a Moncada ostromának 28. évforduló­ján egy évig tartó harcot hir­dettek meg a betegség leküz­désére, s a járványt terjesz­tő Aedes Aegypti moszkitók kiirtására. A Szovjetunió per­metezőberendezések és kü­lönböző hatóanyagok térí­tésmentes szállítását aján­lotta fel. A betegség kezdetének idő­szakában Kuba a Lucaba ne­vű mexikói—amerikai ve­gyes érdekeltségű céggel tár­gyalt a Malathion hatóanyag beszerzéséről. Az amerikai fél közbelépésére a tárgyalá­sok megfeneklettek. Ugyan­ez történt a Bayer mexikói cége esetében is. Az Egye­sült Államok nyomására Ku­ba Közép-Amerikában nem tudott lárvairtó szerekhez jutni. Fidel Castro elnök július 26-án, a felkelés napja alkal­mából tartott nagygyűlésen az adatok sokasáéval tá­masztotta alá az Egyesült Ál­lamoknak a biológiai, vegyi és bakterológiai háborúra való készülődését, az Aedes Aegypti moszkitokkal Flori­dában végzett különböző kí­sérleteket, majd kijelentette, nem lehet kizárni annak le­hetőségét, hogy a Kubát súj­tó járványokat okozó víru­sokat a CIA amerikai kém­szervezet terjesztette el a szi­getország területén. (MTI) Ceausescu a Szovjetunióba utazott Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge elnökének meghívására pénteken délelőtt a Szovjet­unióba utazott Nicolae Ceau­sescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság elnöke. Ceausescut szovjetunióbeli útjára elkísérte Stefan And­rei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter. Madrid Terrorista öngyilkossága Kihallgatása közben egy őri­zetlen pillanatban kiugrott a spanyol állambiztonsági rend­őrség madridi központjának egy nyitva hagyott második emeleti ablakán Tomas An­tonio Torregrosa, az elmúlt napokban letartóztatott szél­sőjobboldali terroristák egyi­ke. Az 57 éves Torregrosa röviddel kórházba szállítása után meghalt. (MTI) A budapesti Édesipari Vállalat Zamat Keksz- és Ostyagyárában megkezdték - a fogyasztók által már régóta keresett - sós keksz gyártását. Az ősszel Hobby néven forgalomba kerülő termék csomagolása is új lesz. A Tiszai Vegyi Kombinát nagy­beruházásának eredményeképpen már az új, víztisztán átlátszó, nem törékeny (sza­­kadékonyl) BOPP fóliában kerül a fogyasztók asztalára az 1982-es évben mintegy 400 tonna Kiss Árpád felvételei 3 Nem pénzzel mérve Az idős házaspár végül is el­állt a lakáscserétől. Bár­mennyire is kedvező, kívá­nalmaiknak megfelelő lett volna az új otthon, napos, földszinti, zöldövezeti, és bármennyire is igyekezték meggyőzni őket a gyerekek, a rokonok, az ismerősök — visszavonták szándékukat, maradtak. Tulajdonképpen kézzelfogható, nagyon is ért­hető érvek alapján. Az új hely teljesen ismeretlen lett volna számukra. A mostani lakásuk közelében levő élel­miszerüzlet eladóit régóta is­merik, akárcsak a zöldsé­gest. A szomszédban dolgo­zó tv-szerelő még gyerek­ként volt bejáratos hozzájuk. A nem messze lakó lakatos pedig nem csupán a kre­­denc rossz zárját javítja meg, hanem szívességből a vasalót is. jó kapcsolat értéke A távoleső kerületben mind­ezekről az ismeretségek biz­tosította apró, de lényegbe­vágó előnyökről le kellett volna mondaniuk. Átlagos városi, fővárosi polgárokká válnak, akiknek zokszó nél­kül kell tudomásul venniük, hogy a háromnapos kenye­ret is frissnek tekintik né­mely üzletben; hogy a körte attól még körte marad, ha fonnyadt és rothadt; hogy napokig kell várakozni egy­­egy szerelőre, aki már az aj­tóban nyújtja tenyerét a borravalóért. Az eseten — már­mint­hogy a szóban forgó házas­pár nem akart ebből a szem­pontból az átlaghoz hasonló­vá válni — lehet szörnyül­­ködni, mint ahogy nem győz­tek eléggé markáns követ­keztetést levonni belőle azok, akik ismerték a törté­netet. Mert csakugyan elgondol­kodtató, hogy kereskedel­münk, szolgáltatásunk el­lentmondásai oly gazdagon burjánzanak, a belőlük szár­mazó napi bosszúságok olyan mértékben halmozód­nak, ami már sötét árnyéko­kat vet életünk értékesebb, fontosabb dolgaira is. Ám ne legyünk igazság­talanok. Ne ítéljünk elha­markodottan az idős házas­pár protekciót, kis összeköt­tetéseket előtérbe helyező magatartásáról. Már csak azért se, mert nagy a való­színűsége, hogy az ismerős környezetet akkor sem hagy­ják el könnyű szívvel ha az országban a kereskedők még a doboz gyufát is házhoz vi­szik, a szerelők meg munká­ra várva, ugrásra készen to­porognak műhelyük telefon­ja mellett. Alighanem akkor is elgondolkoznak a lakás­csere környezetváltozással járó következményén, ha ne­tán húsz, vagy harminc év­vel fiatalabbak. Mert kétségtelen, hogy az ismeretségből, a kapcsola­tokból gyakran nem is kicsi előny származhat, származik, de túlzás lenne azt állítani, hogy az emberi kapcsolatok értékét ma hazánkban, csak és kizárólag ezek a már-már közhelyszerű előnyök adják. Sőt, a borravalónak, a hála­pénznek, a csúszópénznek, a jogtalan előnyszerzésnek az emberi magatartást, gondol­kodásmódot, közösségi érzést romboló hatása a többi kö­zött éppen abban van, hogy elfedi, elrejti, elértékteleníti az emberi kapcsolatokat. Többszörösen is. Általánossá válása éppen azt sugallja, hogy az embe­ri kapcsolatok nagyon gyak­ran pénzben kifejezhetők és ezzel meg is válthatók. Meg­hálálom — mondja a férfi, aki a reggeli csúcsforgalom­ban leinti a személygépko­csit, kérve, taxi híján veze­tője vigye ki a pályaudvar­ra, mert különben lekési külföldre induló vonatát, ígérete komoly, olyannyira, hogy a kocsiból kiszállva még köszönni is elfelejt, annyira megütközik rajta: a gépkocsi vezetője hosszas huzavona után sem hajlandó elfogadni a felkínált szá­zast. Ami ebben az esetben aligha a benzinköltség térí­tési díja lett volna. Sokkal inkább annak az emberi megnyilvánulásnak, segít­ségnek a megváltása, ami őt céljához juttatta. Gondol­hatta, ha ezt megfizeti, ak­kor a továbbiakban már semmi köze hozzá, részéről le van zárva az ügy, nem kell tovább foglalkoznia ve­le, nem kell gondolnia ha­sonló esetekre, amikor ta­lán éppen az ő segítségére szorulnak. A fáradozást megfizette, őt már semmi sem kötelezi. Sőt. Bizonyos értelemben függetleníti is magát a várható körülmé­nyektől, a százassal lelkiis­meretét már jó előre meg­nyugtatva, senkin sem kell segítenie, ha nincs rászo­rulva a pénzre. Hiszen, akik ilyen esetben forintot nyúj­tanak, azok a szerepcsere esetén, érthetően azt is vár­nak. A pénz pedig egészen sze­mélytelen dolog. Emiatt lát­szik alkalmasnak sok min­denre. Ha csak a pénzre fi­gyel az ember, akkor nem feltétlenül kell másra is gon­dolnia. A pénzéért — úgy látszik — mindent megvásá­rolhat. Kenyeret, tejet, húst, és már-már emberi segítsé­get, emberi kapcsolatot is. Torzító tükör Pénzben méri munkájának színvonalát a szerelő, a ke­reskedő, a pincér, és bírósá­gi perek tanúsítják, hogy sokszor számolja át forint­ra a gyereknevelést a szülő, a szeretetet a gyerek, a baj­ban való gyors segítségnyúj­tást a barátnak tartott isme­rős, így azután az, aki e torzí­tó tükrön keresztül szemléli a világot, aligha tudja el­képzelni, hogy az emberi kapcsolatok sokkal gazda­gabbak, sokfélébbek annál, mintsem a borravaló, a há­la- és csúszópénzek, a jog­talan előnyök elfogadásával vagy elutasításával jellemez­hetők lennének. Valóban közerkölcsöt és köztudatot romboló korrup­ciót kell feltételezni ott, ahol teljesen érthető módon a törzsvendégnek, az állan­dó vevőnek adják a friss árut, az utolsó adagként ma­radt különleges ételt? Való­ban csak és kizárólag azért ragaszkodhatott az idős há­zaspár megszokott környe­zetéhez, mert őket az átlag­tól megkülönböztető előnyö­ket kaptak? Valóban csak a közvetlen haszon reményé­ben állhat valakihez közel egy másik ember? A folyamat fordítottja már el sem képzelhető? Az tud­niillik, hogy előbb megked­veli valaki — kétségtelenül kedvező tulajdonságok miatt — a szerelőt, a kereskedőt, ezért hívja őt az elromlott zárhoz, ezért veszi nála a kenyeret, ezért bízza rá az autóját, a mosógépét — mindezekkel együtt egy ki­csit saját magát is — és a friss zöldségben, a soron­­kívül megjavított vasalóban csak ezek után nyer ellen­szolgáltatást ez a bizalom? Mintha egyre többször lennénk hajlamosak megfe­ledkezni arról, hogy a tár­gyakban és a forintokban csak kapcsolataink öltenek testet, de azok a tárgyak és forintok nem mi magunk va­gyunk. Igaz, gyakran sok minden feledteti is ezt ve­lünk. Az állandóan zsúfolt, átláthatatlanul hatalmas ön­­kiszolgáló boltban sohasem válhat senki törzsvevővé, a meg nem ismerhető arcok­kal tűzdelt javítóműhelyben sem érezzük különösebb igé­nyét, hogy újra azt keressük fel. i­ Nem okolni• félteni kell De túlzó óvatosság, éber­ség a haszonszerzés, a jog­talan előnyök, az átlagot meghaladó kedvezmények hajszolását látni azokban az emberi kapcsolatokban is, amelyeknek ezekhez vajmi kevés köze van. Amikor azt a keveset éppen a sokat os­torozott ellentmondások, fe­szültségek nagyítják fel. Mert tényleg csak felnagyít­ják. Hiszen attól még sen­kinek sem növekszik kétsze­resére az életszínvonala, ha törzsvendég valahol, vagy ha gyerekkori ismerőse az autószerelő. Sokkal inkább elgondol­kodtató, hogy a jogtalan előnyszerzés, az összekötte­tések, anyagi haszonnal já­ró ismeretségek hajszolása éppen ezen a talajon, a ter­mészetes emberi kapcsolatok sokrétűségén burjánzik, mint az egészséges szövetben a rosszindulatú daganat, így azután nem a patika­­mérleggel soha ki nem ada­golható, a legtökéletesebb számítógéppel soha meg nem határozható, sokrétű és sok­féle emberi kapcsolatokat kell kárhoztatnunk a csúszó- és hálapénzek, az érdemtelen előnyök elharapózásáért. Sokkal inkább kell féltenünk az emberi kapcsolatokat at­tól, hogy gyakran és mind többször egyetlen értéküket az anyagi hasznot hozó le­hetőségben látják az embe­rek. Szalay Antal

Next