Népszava, 1981. november (109. évfolyam, 257–280. sz.)
1981-11-01 / 257. szám
2 Vendégünk Ali Nasszer Mohamed Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének elnöke, miniszterelnök 1939. december 31-én született, szegényparaszti családban, Dél-Jemenben, a 3. kormányzóság keleti járásában. Általános iskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, majd 1959-ben magasabb képesítést szerzett. Általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgalmához. Tevékenységéért az angol megszállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegyveres harc irányítására létrehozott nemzeti front tagja, 1964 végén a kiképzőfront parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a nemzeti front katonai irodájának tagjává választották. A függetlenség kivívása után a 2. kormányzóság vezetője. A nemzeti front IV. kongresszusán, 1968-ban a főparancsnokság tagja lett. 1969-ben a helyi igazgatási szervek miniszterévé, 1970-ben honvédelmi miniszterré nevezték ki. Még ugyanezen évben tagja lett a nemzeti front végrehajtó bizottságának. 1971-ben a Legfelsőbb Népi Tanács az Elnöki Tanács tagjává és miniszterelnökké választotta, s megerősítette honvédelmi miniszteri tisztségében. A nemzeti front V. kongresszusán, 1972-ben a politikai szervezet központi bizottságának és politikai irodájának tagjává választották. 1974-ben korábbi tisztségeinek meghagyásával oktatásügyi miniszterré is kinevezték. 1975-ben a nemzeti front egyesített politikai szervezet megalakulásakor a szervezet központi bizottsága politikai bizottságának tagjává választották. Az 1977-ben végrehajtott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccskísérlet leverése után az Elnöki Tanács elnökévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberéig töltötte be. Akkor megválasztották a Legfelsőbb Népi Tanács Elnöksége elnökének, Abdul Fattah Iszmailnak a helyettesévé. 1980 januárjáig ő volt az állambiztonsági bizottság elnöke is. 1978 a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt Politikai Bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980. április 26-án a Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségének elnökévé választották Ali Nasszer Mohamedet. (MTI) Egyiptom Fokozódó tisztogatási akciók Mubarak nyilatkozata Egyiptomban a hét végére szökőárrá duzzadt a tisztogatási hullám. Az Al-Akhbar című félhivatalos lap szerint Szadat elnök október 6-i meggyilkolása óta 875 fanatikus muzulmánt tartóztatott le az egyiptomi rendőrség, a muzulmán szervezetek vezetőit azonban nem sikerült elfogni. A jelek szerint nem kétséges, hogy az egyházi muzulmán államot akaró csoportok valós veszélyt jelentenek a jelenlegi egyiptomi rendszerre. Az Al-Akhbar egy terrorista szervezet öt tagjának nevét és fényképét közölte; a szervezet a lap értesülése szerint először Egyiptomban akarta megragadni a hatalmat, majd „fehameinista forradalmat” kívánt volna „exportálni” a többi arab országba. Az AFP francia hírügynökség azt találgatja, hogy mi lehet a nagyarányú letartóztatási hullám mögött. Hoszni Mubarak elnök a hét végén adott interjújában még azt nyilatkozta, hogy a terrorista hálózat tagjainak száma nem haladja meg a félezret. Az egyiptomi sajtó ugyanakkor zűrzavaros információkat közölt a csoportok elnevezéséről , biztos jeleként annak, hogy nem egy, hanem több ilyen rendszerellenes szervezet is létezik. A hét végén közölt adatok azt jelzik, hogy egyre gyorsul a Mubarak elnök által kilátásba helyezett leszámolás folyamata. A harcos muzulmán csoportok az eddigi nyomozás szerint igen jól szervezettek és fanatikusak. Csak öngyilkosjelöltek vállalkozhatunk a Szadat elnök elleni támadásra is, amely minden résztvevő számára majdnem a biztos halált jelentette.Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kész elmenni Szaúd- Arábiába vagy bármely más arab országba, hogy megmagyarázza országa politikáját — békéjét Izraellel —, s rendezze a nézetkülönbségeket a többi arab ország s Egyiptom között. Ezt közölte az államfő az Október című kairói hetilapnak adott interjújában. Kész vagyok a kibékülésre az arabokkal „a békefolyamat fényében” — mondotta Mubarak a szombaton nyilvánosságra hozott nyilatkozatban. Hozzáfűzte, hogy „nem kíván politikai gondokat okozni Szaúd-Arábiának, vagy másoknak”, így a megfelelő időpontot várja a kapcsolatfelvételhez. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta ragaszkodását az Izraellel kötött megállapodásokhoz s úgy vélekedett, hogy országa és Izrael kiváló kapcsolatai a jövőben az arab országok érdekeit fogja szolgálni, „mert Egyiptom képes segíteni az arabokat, hogy rendezzék nézetkülönbségeiket Izraellel”. Mubarak ismét leszögezte, hogy nem szándékozik bírálni az arab államokat, azokat sem, amelyek támadják Egyiptomot „Megfelelő légkört” akar teremteni s lehetővé tenni, hogy a többi arab ország vizsgálja felül álláspontját — mondta. Az egyiptomi—szovjet kapcsolatok javulásának esélyeiről kijelentette, hogy erre megvan a lehetőség — úgymond — „a kölcsönös tisztelet és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján”. (MTI, AFP) 'Hé idő előtti parlamenti választásokra kerül sor vasárnap Tunéziában. A hazánknál majdnem kétszer nagyobb észak-afrikai országban 2 millió 232 ezer választójogosult járul az urnák elé, hogy döntsön a parlament 136 helyének sorsáról. '#■ Ronald Reagan amerikai elnök „kiváló egészségnek örvend” és teljesen felgyógyult a hét hónappal ezelőtti merényletnél elszenvedett sérüléséből. Erre az eredményre jutottak az elnököt megvizsgáló amerikai orvosok. Vasárnap hivatalos látogatásra Washingtonba érkezik Husszein jordán király. !$- A hatóságok letartóztatták Navadzada Naszerullah Khant, az ellenzéki Pakisztáni Demokratikus Párt vezetőjét. Khan bírálta Zia ul- Hak elnököt a pártok betiltása és a cenzúra bevezetése miatt. Moszkva CDU—CSU-politikus nyilatkozata A Leonyid Brezsnyev bonni látogatását megelőző nyilatkozatok sorában először közöl a szovjet sajtóbeszélgetést nyugatnémet ellenzéki politikussal. Walter Leissler Kiep, a CDU—CSU parlamenti frakciójának alelnöke a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarájának meghívására tett látogatást Moszkvában és Leningrádban. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija tudósítójának nyilatkozva Kiep (egyébként pártjának egyik külpolitikai szóvivője) kifejtette, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok sikeres fejlődése ellenére úgy véli, még korántsem használtak ki valamennyi, a két ország gazdasági potenciálja nyújtotta lehetőséget. — Ezen a téren még sok a tennivalónk, s a kérdést Leonyid Brezsnyev látogatása alkalmával is behatóan tanulmányozzuk majd — mondotta. (MTI) VASÁRNAP, 1981. NOVEMBER 1. NÉPSZAVA Lengyelország Sztrájkellenes felhívást fogadott el a szép Állásfoglalás a szövetséges kapcsolatok sérthetetlenségéről, a szocializmus védelméről A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes felhívást fogadott el. Egyben jóváhagyta azokat a személyi változásokat, amelyeket Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök javasolt a kormány összetételében a parlament pénteken kezdődött ülésén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a Szolidaritás országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyilatkozatát is —, a lengyel parlament támogatásáról biztosítja a Jaruzelski vezette kormány eddigi tevékenységét. Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a kormány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Rámutatva, hogy a Minisztertanács nem minden, ilyen irányú lépése volt sikeres, a szejm az egész lengyel társadalomhoz fordul azzal a felhívással, hogy segítse a kormány további erőfeszítéseit a válság leküzdése érdekében. A határozatban a szejm aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Szolidaritás szélsőségesei a szocialista rend alapjait sértő tevékenységet folytatnak, s arra törekednek, hogy a konfrontációs törekvéseket szítsák. A szejm arra hívja fel a Lengyel Népköztársaság állampolgárait, hogy tartsák tiszteletben az ország alkotmányában foglalt alapelveket, ne sértsék meg az állam intézményeinek jogkörét. A törvényhozás mindenek fölött álló kérdésnek nevezte a felhívásban az állam szocialista alapjainak védelmét, és a társadalmi élet megújhodásának folytatását. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sérthetetlenek az ország szövetségesi kapcsolatai, különösen a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony. A szejm „határozottan követeld, hogy legyen vége mindenfajta nyugtalanságnak, s olyan tevékenységnek, amely a társadalmi rendet, a közrendet sérti”. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadtatásra, illetve nem hoz eredményt, akkor — a nemzeti lét közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan javaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatalmazzák a kormányt, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelő eszközöket alkalmazza. A felhívás végén a parlament ismételten, az ország lakosságához fordul a normális állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű társadalmi támogatása végett. A szombat kora délután véget ért ülésen a szejm jóváhagyta azokat a szeméyi változtatásokat, amelyeket pénteken Wojciech Jaruzelski miniszterelnök terjesztett elő a kormány összetételének módosítására. Ennek értelmében miniszterelnök-helyettesi rangot kapott Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt KB elnöke, s személyi változás történt öt minisztérium élén. Salvador, Panama Géprablás, amerikai beavatkozás A szélsőjobboldali géprablók, akik Costa Ricában szabadon engedték a fogságukban levő 21 túszt, arra kényszerítették a repülőgép pilótáját, hogy vigye a gépet a Costa Rica-i börtönből kiengedett hat nicaraguai társukkal együtt Salvadorba. Hivatalos források azt állítják, hogy a géprablókat és kiszabadított társaikat a leszállás után San Miguelben letartóztatták. A géprablók hat nicaraguaii és egy Costa Rica-i személy szabadon bocsátását követelték, azonban az utóbbi nem akarta elhagyni az országot, és börtönben maradt — mondotta Rafael Cordero elnöki szóvivő. A géprablók az 1978-ban elűzött és tavaly Paraguayban meggyilkolt nicaraguai diktátor, Anastasia Somosa hívei. Négy katonatisztet eskettek fel a perui kormányba. A váratlan kormányátalakítás a belügy-, a hadügy-, a haditengerészeti és a légierők miniszteri tárcáját érinti. A személyi változásokat José Maria de la Jura belügyminiszter múlt heti lemondása váltotta ki, aki egy tüntető diák halála miatt vált meg saját elhatározásából tisztségétől, és akit most José Gagliardi, a légierő nyugalmazott tábornoka vált fel. Hírmagyarázók a személycseréket a kormány jobbratolódásaként értékelik. A kolumbiai legfelsőbb bíróság eltörölte az 1979-es alkotmányreformot. A reformot annak idején a jelenlegi államfő, Julio César Turbay Ayala kormánya vitte keresztül. A bírósági döntés eltörölte a tervbizottságot, valamint a kongresszus reformját, újra bevezette a gazdaság területén a rendkívüli állapotot, ami lehetővé teszi az államfőnek, hogy rendeletekkel kormányozzon. Ezentúl újra népszavazás dönt a legfőbb ügyész személyéről. A döntéssel az 1886-os alkotmány lép újra érvénybe Kolumbiában. „Omar Torrijos, volt panamai elnök rejtélyes halálát követően az Egyesült Államok heves, az országban végbemenő társadalmi és gazdasági változások megakadályozására irányuló Panama-ellenes kampányba kezdett” — állapítja meg a Panamai Néppártnak az ország fővárosában közzétett nyilatkozata. A dokumentum hangsúlyozza: az Egyesült Államok a reakciós és konzervatív erőket igyekszik a hatalomra juttatni, így a kormány a nagytőke kezében engedelmes eszközzé, s az ország a Pentagon és a Fehér Ház szabad prédájává válna. „Ez a kampány szerves része annak az agresszív politikának, amelyet Washington a világ különböző pontjain, így Közép-Amerikában és a Karib-tenger térségében folytat. Az imperializmus erőd Salvador, Guatemala, Nicaragua, Grenada és Belize nemzeti felszabadító mozgalmainak elfojtására törekszenek. Az amerikai kormány felforgató tevékenységet folytat a szocialista Kuba ellen, és cinikusan megsérti a Panama-csatornára vonatkozó egyezményeket.” „A Panamai Néppárt határozottan elítéli az amerikai imperializmus agreszszív politikáját, és teljes támogatásáról biztosítja a szabadságért, függetlenségért és a társadalmi haladásért harcoló haladó erőket” — hangzik végül a nyilatkozat. Vásárlók ellenőrzése Londonban az IRA pokolgépes merényletei után. Képünk az Oxford Street egyik üzletében készült TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Belga választások , szakszervezetek állásfoglalása Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Utolsó hetébe lép Belgiumban a választási kampány a november 8-i általános választások előtt. A szocialista és keresztény szakszervezetek közös választási felhívásukban arra buzdították a dolgozókat, hogy a vívmányaikat veszélyeztető jobboldallal szemben foglaljanak állást. A szakszervezetek ,,haladó pártokra” adott szavazatokat kértek, vagyis nem kötelezték el maguikat egyetlen párt mellett sem, de azokat támogatják közülük, amelyek a munkahelyek megőrzését, a munkanélküliség csökkentését tekintik elsődlegesnek. Ezek a Flamand és Vallon Szocialista Párt, a kommunisták és a vallon nemzetiségi pártok. A liberálisok és keresztényszocialisták mindkét országrészben a pénzügyi egyensúly helyreállítását és a vállalatok versenyképessége fokozását szorgalmazzák. A szakszervezetek tartanak attól, hogy ha a választások után ezek a pártok kerülnek kormányra, politikájuk munkahelyek újabb ezreibe fog kerülni. Az FGTB és a CSC szakszervezeti szövetség azért is mozgósítja a dolgozókat, mert előzetes felmérések nagymérvű közönyt és kiábrándultságot mutatnak. Spanyolország ki ATLANTIST Minden jel szerint megindul Spanyolország NATO-ba lépésének folyamata. A héten a madridi képviselőház felhatalmazta a kormányt, hogy megkezdje a tárgyalásokat a csatlakozás részleteiről. A végső pecsétet erre még a felsőháznak kell ráütnie november közepe táján, ez azonban formálisnak tűnik, hiszen a kormánynak a szenátusban is biztos többsége van. Calvo Sotelo miniszterelnök ezzel eddigi legjelentősebb külpolitikai tettéhez kapott szabad kezet, s minden reménye megvan arra, hogy az ő nevéhez fűződjék majd az ország NATO-tagsága. Annak ellenére, hogy a legelfogultabb kormánypártiak sem állíthatják: a spanyol lakosság zöme lelkesedne ezért az „atlanti felzárkózásért”. Hiszen éppen emiatt nem kockáztatták korábban, Suarez miniszterelnöksége idején a belépés kierőszakolását. Mert nem kell túlságosan nagy éleslátás és politikai-katonai szakértelem ahhoz, hogy az egyszerű polgár felmérje „a NATO-hajóra szállás” elkerülhetetlen veszélyeit. Amint a legnagyobb ellenzéki párt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt képviselői hangoztatták a parlamenti vitában: az ország, mint NATO-tag, azonnal potenciális célponttá válik, még akkor is, ha történetesen nem kerülne területére nukleáris fegyver, amire egyébként nincs garancia. Ez az utóbbi veszedelem pedig a legutóbbi időben Nyugat- Európa sok országához hasonlóan Spanyolországban is komoly félelmet váltott ki. Emlékezhetünk a nemrégiben Madridban tartott béketüntetésre, amelyen több mint százötvenezren vettek részt. A felvonulók legfőbb aggodalma az volt, hogy hazájuk, akár nukleáris háború színtere is lehet, s ennek kockázata sokszorosára nő az atlanti szövetség tagjaként. Az ellenzéki pártok mindezt a félelmet politikai érvekkel is kiegészítik. Joggal hangoztatja például a Spanyol Kommunista Párt: az ország függetlensége is csorbulna azáltal, ha a NATO-t irányító főtisztek és erősebb szövetségesek vezető politikusai ráerőltethetik elképzeléseiket a madridi kormányra és hadvezetésre. Emellett még azt is fel lehet hozni ellenérvként, hogy a NATO-tag Spanyolországnak szükségképpen lényegesen többet kell majd költenie fegyverkezésre a következő években, mint a tömbön kívüli Spanyolországnak. A centrista kormánynak minderre nemigen akad hatásos ellenérve. Mert nem elegendő arra hivatkozni, hogy Hispánia az eddiginél jobban akar integrálódni a nyugati világba. S azt sem hiszik el olyan sokan, hogy a szocialista országok oly sokat emlegetett katonai erősödésével szemben a spanyol erőfeszítésekre is múlhatatlan szükség van. Azzal pedig persze nem lehet érvelni, hogy Calvo Sotelóék a februári reakciós puccskísérletre gondolva a renitenskedő fegyveres erőket remélik kicsit „megkötni" a NATO-tagsággal. Hiszen ezzel szemben már sokszor felhozták Görögország és Törökország példáját: a NATO-tagság önmagában ott sem akadályozhatta meg a katonák hatalomátvételét. Ekként aztán a kormányzat a politikai érvelés helyett a legutóbbi választáson megszerzett többség adujával erőszakolja keresztül akaratát, s mit sem törődik azzal, hogy az akkori szavazatok nem a NATO-ba „hajózásra” adtak felhatalmazást. Avar Károly