Népszava, 1986. június (114. évfolyam, 128–152. sz.)

1986-06-02 / 128. szám

Befejezte munkáját a mongol pártkongresszus Ismét Dzsambin Batmönht választották főtitkárrá Szombaton befejezte munkáját a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusa. A küldötteik megvitatták és elfogadták a párt Központi Bizottságának és Központi Revíziós Bizottságának beszámolóját, a Mongol Népköztársaság 1986—1990. évekre szóló társadalmi-gazdasági fejlődésének fő irányával kapcsolatos dokumentumokat. A kongresszus megválasztotta a párt vezető szerveit. Ezt követően a Központi Bizottság megtartotta első ülését, amelyen ismét Dzsambin Batmönht választották a KB főtitkárává. Az elmúlt napokban a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusának munkájára irányult az ország kommunistáinak figyelme — mondotta zárszavában Dzsambin Batmönh. A XIX. kongresszus jóváhagyta a párt irányvonalát, meghatározta a jövőre vonatkozó feladatait. Ezek között olyan fontos kérdések szerepelnek, mint a párt vezető szerepének erősítése, a pártdemokrácia további fejlesztése, a párttagok felelősségének és a velük szemben támasztott követelményeknek a növelése, a rend és a munkafegyelem erősítése, a meglevő tartalékok feltárása és felhasználása az ország gazdaságában. Minden lehetőség megvan a kongresszuson megfogalmazott feladatok végrehajtására — hangsúlyozta Dzsambin Batmond. Emlékeztetett arra, hogy a kongresszuson nagy hangsúllyal esett szó a nukleáris veszély elhárításának, a béke megőrzésének szükségességéről. A kongresszus támogatta a Szovjetunió konstruktív és nagy horderejű békekezdeményezéseit. Elítélte az állami politika szintjére emelt terrorizmust és azt a militarista politikát, amelyet az Egyesült Államok folytat a világ számos térségében. Végezetül a főtitkár emlékeztetett arra, hogy Mongóliában hamarosan megünneplik a népi forradalom győzelmének 65. évfordulóját. Ugyancsak a közeli jövőben kerül sor a parlament, a Nagy Népi Hurál küldötteinek megválasztására. Mongólia célja az összázsiai szellem fejlesztése, a bizalom növelése a kontinensen. Erre irányul külpolitikája, és ezt a célt szolgálta az a javaslat, hogy az ázsiai és csendes-óceáni országok kössenek megállapodást a meg nem támadásról, az erőszak alkalmazásáról való lemondásról — mondotta szombaton Ulánbátorban, a kongresszusi sajtóközpontban tartott sajtóértekezletén Daramin Jondon, az MNFP KB tagja, Mongólia külügyminiszterének első helyettese. Pravda közli az amerikai nagykövetség levelét Mióta van beleszólási joga az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének a sajtó és a tájékoztatás szabadságába, és milyen alapon tart igényt a cenzor szerepére arra vonatkozóan, mit lehet és mit nem szabad nyilvánosságra hozni — veti fel a kérdést szombati számában a moszkvai Pravda annak kapcsán, hogy a lap főszerkesztőjéhez, Viktor Afanaszjevhez levelet intézett az amerikai nagykövetség. Az SZKP KB lapja teljes terjedelmében közli a levelet, amelyet Richard Combs ideiglenes ügyvivő írt alá. Ebben az amerikai diplomata felháborodásának ad hangot, hogy a Pravda május 7-én — a TASZSZ adeni jelentése alapján — közölte az ANA hírügynökség kommentárját, miszerint a CIA-nek köze volt a nyugat-berlini diszkóban áprilisban elkövetett merénylethez. Combs az Egyesült Államok kormánya és a saját nevében „olcsó propagandafogásúak” minősíti az anyag megjelentetését, egyben „rendkívül sértőnek” és „teljesen elfogadhatatlannak” nevezi azt. Ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy a Pravda főszerkesztője haladéktalan intézkedéseket tesz a „rossz szándékú koholmány” cáfolata érdekében. A levélhez fűzött kommentárjában a Pravda hangsúlyozza: a levél hangneme sokkal inkább utasításadásra emlékeztet, semmint diplomáciára. Ami a CIA tevékenységét illeti, a világsajtó — egyebek között az amerikai sajtó is — nem is egy ízben írt arról, hogy a Központi Hírszerző Hivatalnak köze volt különböző nemzetközi terrorcselekményekhez. Ezt hivatalos dokumentumok is bizonyítják — írja a moszkvai lap, utalva a Rockefellerbizottság anyagaira. A Pravda emlékeztet arra is, hogy a The Washington Post nemrégiben részletesen foglalkozott az amerikai titkosszolgálatok tevékenységével, amelynek célja kormányellenes csoportok aktivizálása Nicaraguában, Kambodzsában, Afganisztánban és Angolában. A CIA a líbiai kormány „destabilizálására" törekszik — állapította meg egyebek között a washingtoni lap. Kizim és Szolovjov nyolcadik űrsétája Háromnappal a nyílt világűrben végzett szerelőmunkája után Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov szombaton ismét elhagyta az Szaljutsz űrállomás fedélzetét, hogy folytassa az előző kiszállás alkalmával elkezdett munkát. A korábbi útjain jól összeszokott űrpáros szombaton már nyolcadik alkalommal lépett ki a világűrbe, s ezúttal öt órát töltött ott. Először különböző műszereket helyeztek el a május 28-án az űrállomásra rögzített, automatikus és kézi irányítással is csukható és nyitható, nyitott állapotban egy olajfúrótoronyra emlékeztető rácsos tartószerkezet tetején. Kizim és Szolovjov ezután egy anyagkutatási kísérletekhez használatos tartályt hegesztett a Szaljutsz felületére. (MTI) Szovjet—japán megbeszélésein Abe Sintaro japán külügyminiszter szombaton fejezte be tárgyalásait Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel, s aláírta vele a két ország kulturális kapcsolatairól szóló megállapodást. A hivatalos látogatásról szovjet—japán közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Mihail Gorbacsovval és Eduard Sevardnadzéval folytatott kétoldalú megbeszéléseiről szólva a japán külügyminiszter sajtótájékoztatóján izzó hangulatúnak nevezte a tárgyalásokat, amelyeket a Szovjetunió elvi álláspontja szerint megalapozatlan japán területi igényekről folytattak. Abe Sintaro szavaiból kiderült, hogy e kérdésekben most sem közeledtek egymáshoz a vélemények. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna, a külügyminiszter közölte: a Szovjetunió konkrét javaslattal válaszolt arra a tokiói kérésre, hogy japán állampolgárok felkereshessék a Szovjetunió területéhez tartozó szigeteken eltemetett családtagjaik sírjait. Varsói pártértekezlet A LEMP legfontosabb kötelessége, hogy állandóan erősítse azokat a garanciákat, amelyek megakadályozzák, hogy elveszítse a kapcsolatot a munkásosztállyal — hangsúlyozta Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára a varsói pártértekezleten, amely az utolsó volt a vajdasági pártértekezletek sorában. Ezzel befejeződött a X. kongresszust előkészítő kampány újabb szakasza. A LEMP kongresszusa június 29-én kezdődik. Harminc országból 225 ezer gyermek levelét gyűjtötte össze egy nyugatnémet gyermekcsoport azzal a szándékkal,, hogy elküldi azokat Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov címére. A levelek a nukleáris fegyverkezés beszüntetésére kérik a két nagyhatalom vezetőit. Képünkön, a kis békeharcosok kölni sajtótájékoztatója TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszerkesztőség Kihez forduljon a panaszos? Nevemre címzett panaszos levelet kaptam egyik olvasónktól a minap. Részletesen megírja, hogy milyen felesleges bosszúság, boszszantó sérelem érte őt egyik nagyáruházunk vásárlójaként, egy ingcsere miatt. Röviden az történt, hogy szóba sem akart állni vele a fehérneműrészleg vezetője, mondván, hogy szakszerűtlenül csomagolta vissza a kicserélendő darabot. Viszszalökte az inget, követelvén a szakszerű csomagolást. Azt az eladókislányt pedig hangos dorgálásban részesítette, aki, megszánván vásárlónkat, percek alatt csereképessé csomagolva az inget, az új darab kiválasztásában is segédkezett. Amikor olvasónk — immár a kicserélt inggel kezében — távozóban volt, a főnökasszony még utánakiabált: „Tíz percet rabolt el az eladótól, aki maga miatt a munkaidejében nem a munkájával foglalkozott!" Olvasónk jogos kérdései a következők: Vajon a nem megfelelő áru cseréje valóban nem tartozik az eladói munkakörbe? Vajon a szolgálatkész kislány számára ebből az esetből mi a tanulság? Vajon meddig marad ilyen készséges, kedves, udvarias, ha azt kell tapasztalnia, zokon veszi tőle magatartását a közvetlen főnöke? Vajon alkalmas-e munkakörének betöltésére az ilyen vezető? Valamennyi kérdés jogos. És érthető olvasóink indulata is, amikor így válaszolt: „Ezt a viselkedést nem hagyom ennyiben." Ám ezek után nem a panaszkönyvbe jegyezte be kérdéseit és panaszát, nem is kereste meg az áruházban a vásárlói panaszokban illetékest vagy éppen az igazgatót, hanem otthon, tollat ragadva, szerkesztőségünk címére írta meg keserű hangú levelét. Sorait ezzel a meglepő fordulattal zárja: ne tárjam a nyilvánosság elé panaszát, csupán hassak oda, hogy az igazgató figyelmeztesse az udvariatlan részlegvezetőt, őt, olvasónkat pedig levélben értesítsem az eredmény felől. „Mert nem akarom — írja —, hogy az áruház jó hírén csorba essen." Miért nem teljesítettem kéréseit? Miért nem vállalom a diszkrét ügyintéző szerepét? Miért tárom a nyilvánosság elé — noha mind olvasónk, mind az áruház nevének elhallgatásával — a panaszt? Miért nem annak szólunk ügyünkben, akinek illetékessége és kötelessége annak intézése? Miért nem bízunk abban, hogy eredménnyel járhatunk azon az úton? Ha pedig adott esetben valóban nem bízhatunk, mi okunk van a kíméletre, miért féltjük annak jó hírnevét, aki arra nem érdemes? Mert a feltételezést igazolván, udvariatlan s igazságtalan a panaszkönyvi bejegyzésre válaszoló, a sértést okozó részlegvezető felettese is? S miért lenne nyomatékosabb a panasz, ha — jóllehet csak „postásként” — azon a szerkesztőség neve is szerepel? Úgy hiszem, ezek is elgondolkodtató kérdések, s jó lenne, ha nem kellene újra meg újra felmerülniük. Az lenne természetes, ha mindenki azzal az üggyel foglalkozna, ami munkaköre szerint rábízatott. Rab Nóra Amikor főszereplő a sport Mindkét szervezet több mint másfélszáz tagországgal rendelkezik, s e tekintetben rekorderei világunknak... Az egyik az ENSZ, a másik a FIFA. Nos, az előbbi főtitkára, Pérez de Cuellar, levelet írt a tegnapelőtti Mundialmegnyitó alkalmából az utóbbi elnökének, Joao Havelange-nak, s ebben kifejezte reményét, hogy a mexikói sportesemény hozzájárul a béke ügyéhez, s az 1986-os békeév egyik kiemelkedő rendezvénye lesz ... Erre tökéletesen rímel, hogy szombatról vasárnapra virradó éjjel, amikor elkezdődött a majdnem éjféli, műsorzáró tévéhíradó, a bemondó, Bozai József, így indított: kétségtelen, hogy a nap legjelentősebb eseménye a Mundial megnyitása... Jó, jó, tudom: egy mégoly tekintélyes világszervezet főtitkárának minősítéséből, egy tízperces híradó szerkesztési megoldásából messzemenő következtetést levonni botorság lenne, mégis .. Igen, mégis, különleges jelentősége van a mai vészterhes világban egy-egy kiemelkedő sporteseménynek. Persze, ez nem újdonság: az olimpiák alatt már az ókorban is hallgattak a fegyverek! Készséggel belátom: amit eddig — a legteljesebb őszinteséggel, kell-e bizonygatnom?! — megállapítottam, abban akad némi formalitás. Olyasmire gondolok, ami mindig is eszébe jut az embereknek ilyenkor, futball-vb-k, vagy olimpiák idején. Emiatt aztán nem is esik nehezemre, hogy gyakorlatiasabb területekre koncentráljam gondolataimat és egyúttal mondanivalómat. Némiképpen vissza kell kanyarodnom az időben a Mundial-rajtot megelőző Afrika-futáshoz. Szerencsém volt, mert — szokásommal ellentétben — úgy döntöttem, hogy most hagyom a személyes benyomások, a helyszíni tapasztalatok hajszolását, inkább a képernyőt választottam. Nem bántam meg... Az esemény világméretűségét az egyórás adás tökéletesen visszaadta, nemcsak képileg, hangulatilag is. S közben időnként ámultam: az olaszok, például, olyan káprázatos idegenforgalmi propagandát csináltak fővárosuknak, egy tulajdonképpeni sportközvetítés ürügyén, hogy arra minden utazási szakember csak elismerőleg csettinthet. Mi? A honi riporterrel együtt hosszasan hiába áhítoztunk egy jellemző városrészletre, míg végre gyönyörködhettünkegyütt a világgal!) a Hősök terében... Aztán következett a mexikóvárosi premier. A tévénézők százmilliói sokszorosát kapták a ceremóniának, mint amiben a helyszínen a boldog 100—110 ezernyi jegytulajdonosnak része volt. A szó legszorosabb értelmében bemutatkozott az az ország, amelyik négy hétre beköltözik most otthonunkba. Vallom: ahányszor a hálóba vágódik majd a speciális, inka mintákkal díszített futball-labda, eszünkbe fog jutni sok minden ennek a hatalmas közép-amerikai országnak a múltjáról, történelméről. Nekem — beismerem — még olyan eretnek gondolat is megfordult a fejemben, hogy amennyiben véletlenül mi adnánk otthont egy világbajnokságnak, bizonyára komoly vita alakulna ki: mezőkövesdi, kalocsai, buzsáki vagy valamilyen más díszítést „viseljenek”-e a bőrgolyók. De ez már a továbbgondolkodás utójátéka . .. Szerencsére kézzelfogható és ráadásul igencsak közeledő lehetőségünk nekünk is van arra, hogy egy sporteseménnyel kapcsolatban „hangos szóval” hívjuk fel magunkra a figyelmet: nyakunkon a Forma– 1-es Grand Prix-nk! Maximálisan bízom tévéseink felkészültségében, biztos vagyok abban, hogy a római és a mexikóvárosi példa nem marad követés nélküli, így a nagy autósshow-nak, bár — mint köztudott — nincs magyar résztvevője, mégis lesz magyar főszereplője. Magyarország! Serényi Péter 3 A barátság építői Se víznek, se tűznek nem vesszük inkább hasznát, mint a barátságnak, amely minél régebbi, annál édesebb, miként borból is az a legnemesebb, amely kiállta az idő múlását. Több mint kétezer évvel ezelőtt fogalmazta meg ezt az igazságot Cicero, a mester: szónoklatairól híressé lett római politikus. A világ hatalmasat változott azóta, Cicero bölcsessége azonban két évezred után sem veszített erejéből. Akár egyéni életutakat vizsgál, akár népek sorsát elemzi az ember, egyformán felfénylik a nagy római szónok igazsága: mindennél maradandóbb értékű az igaz barátság. Cicero szavainak máig ható érvényét erősíthetik meg azok a magyar—szovjet barátság ápolásán munkálkodó sokezrek, akik ezekben a napokban, hetekben kezdték meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság novemberre összehívott Vili. országos értekezletének előkészületeit, öt esztendő munkájának eredményeit, és újabb öt év tennivalóit szedik számba a barátsági mozgalom aktivistái. Olyan öt évről készül ez a számadás, amely minden bizonnyal hazánk életének küzdelmes, nehéz időszakaként — a társadalmi-gazdasági fejlődés szakaszváltó korszakaként — kerül majd történelmünk lapjaira. Egyre feszítőbben érezzük, hogy a régi sémák, módszerek elavultak, megkoptak, nem hozzák már az igényeink szerinti eredményeket. Új törekvéseink, új elgondolásaink viszont még nem váltak a vérünkké, még nem épültek be teljesen a cselekvést megszabó, serkentő közgondolkodásba. S ráadásul a világ politikai és gazdasági viszonyai is alaposan próbára tesznek bennünket. Ilyen körülmények között sokszorosan fontos, hogy egy országnak egyedül kell-e szembenéznie a helyzet változásaiból adódó minden gonddal, vagy a saját erején kívül számíthat barátaira, szövetségeseire, az összefogás, a testvéri együttműködés erejére is. Hazánk sorsának alakulásában, a nevünknek rangot, tekintélyt adó eredményeink elérésében immár évtizedek óta kétségtelenül része van annak a plusz erőnek is, amelyet a magyar— szovjet barátság és együttműködés jelent számunkra. Ezt a plusz erőt igyekeznek szocialista céljaink, nemzeti gyarapodásunk szolgálatába állítani azok a százezrek, akik a magyar—szovjet barátság ápolásán munkálkodnak hazánkban. Évről évre többen építik ezt a barátságot. Országunkban ma nincs olyan város és falu, nem akad olyan gazdasági, tudományos és kulturális intézmény, amelyben ne fedezhetnénk fel a Szovjetunió valamelyik köztársaságához, megyéjéhez, üzeméhez vagy intézményéhez fűződő testvéri kapcsolatok éltető hatását. Hazánk mind több állampolgárának válik személyes tapasztalatokon is alapuló meggyőződésévé, hogy a sokoldalú magyar— szovjet együttműködés szocialista építőmunkánk eredményességének egyik biztosítéka. Ez a felismerés növeli évről évre a magyar —szovjet barátság tevékeny gazdagítóinak körét. Ma már mintegy kétezer üzem, vállalat, intézmény, iskola dolgozó vagy tanuló közössége tartozik az MSZBT kollektív tagságához. A magyar—szovjet barátság — a társaság alapegységei, a tagcsoportok révén — átfogja egész társadalmunkat, kiterjed az ország egész területére. Évente 40—50-nel gyarapszik a tagcsoportok száma. A barátság építői öt év munkájának összegezésére készülve, igen gazdag tevékenységről adhatnak számot. Mozgalmuk eredményesen segítette hazánkban az internacionalista szellemű közgondolkodás erősítését, annak felismerését, hogy korunkban erősödik a népek, nemzetek egymásrautaltsága, összefogásuk, együttműködésük szükségessége. Az MSZBT — hivatását betöltve — tevékenyen járult hozzá ahhoz, hogy jobban megismerjük a szovjet valóságot, a szovjet emberek erőfeszítéseit a gazdasági és a társadalmi fejlődés meggyorsításáért, többet tudjunk mindarról, amit a Szovjetunió tesz a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a nemzetközi viszonyok javításáért, a népeket összefűző barátság szálainak erősítéséért. Mert — Cicero hasonlatát továbbgondolva — miként a legnemesebb bor, a barátság is szüntelen gondozást, állandó ápolást kíván. Szathmári Gábor