Népszava, 1988. december (116. évfolyam, 286–311. sz.)

1988-12-01 / 286. szám

NÉPSZAVA 1988. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Legfelsőbb Tornáca A köztársaságok önállósága a moszkvai vita középpontjában Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: A nemzetiségi kapcsolatok olykor éles problémái, a szövetséges köztársaságok önállóságának kérdései uralták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa rendkívüli ülésszakának szerdai vitáját. Az ülésszak második napján a felszólalók a kedden előterjesztett beszámoló alapján mondtak véleményt az alkotmánymódosítási és a választási törvény egy hónapja országos vitára bocsátott tervezeteiről. Az egyik legnagyobb érdeklődéssel fogadott felszólaló Arnold Rüstel, az Észt Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke volt. Szavait azért előzte meg nagy várakozás, mert a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége szombaton alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte a balti köztársaság parlamentje által november 16-án elfogadott határozat egyes pontjait. Ezek az észt törvényhozók szándéka szerint a köztársaság szuverenitását voltak hivatva erősíteni. Rüstel a szövetséges köztársaságok önállóságának témájával foglalkozva kifejtette, hogy a regionális önelszámolás gazdasági modellje nem lehet egyforma minden köztársaságban, hiszen annál sokkal nagyobb a különbség a Szovjetunió különböző térségei között. Az újból fellángolt azerbajdzsáni örmény ellentétek miatt ugyancsak nagy érdeklődés fogadta Grant Voszkanjan felszólalását. Az örmény törvényhozás elnökségének elnöke különösen a nemzetiségi viszonyokat érintő alkotmánycikkelyek módosítását tartotta fontosnak. Mint megjegyezte, a Kaukázuson túl kialakult helyzet azzal is összefügg, hogy a ma érvényes alkotmány pontjai nincsenek kellőképpen kidolgozva. Voszkanjan hangoztatta, hogy megfelelő politikai értékelés szükséges a véres emlékű szumgaiti eseményekről. Kétkamarás parlament létesítését javasolta a szövetséges köztársaságokban Alekszandr Kosztyenyuk orenburgi területi küldött. A köztársasági törvényhozás második háza a javaslat szerint mindenütt a nemzetiségi tanács lenne. Ezt az adott köztársaságban élő valamennyi nemzetiség képviselőiből állítanák fel, hogy — mint a felszólaló hangoztatta — megvédjék mindenki érdekeit az őshonos nemzetiség lehetséges diktátumával szemben. A vita ma délben folytatódik, amikor a szovjet törvényhozás két háza külön-külön szavaz az előterjesztésekről. Szerdán délután a Kremllben ülést tartottak a szovjet parlament két házának törvényelőkészítő bizottságai. A Szövetségi és a Nemzetiségi Tanács bizottságainak együttes ülésén Georgij Razumovszkij, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára elnökölt. Rendőrkapitányságokat támadtak Azerbajdzsánban Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Változatlanul feszült a helyzet Jerevánban és Bakuban, illetve más örmény és azerbajdzsán városokban. Az Izvesztyija tudósítása szerint Bakuban teljes szesztilalmat rendeltek el, s folyik a lakosságnál lévő fegyverek begyűjtése. A kijárási tilalom megszegőivel szemben a karhatalmi erők határozottan fellépnek, így az utóbbi napokban több mint hétszáz személyt vettek őrizetbe, köztük a helyi hűtőgépgyár több dolgozóját is, akik szovjetellenes és nacionalista tartalmú röplapokat terjesztettek. A katonai körzetek parancsnokaihoz számos kérés fut be: sok örmény család akar távozni Azerbajdzsánból, illetve az Örményországban élő rokonaikról akarnak hírt kapni a bakui lakosok. A szovjet lap helyszíni beszámolója szerint az azerbajdzsáni főváros két kerületi rendőrkapitányságát is támadás érte, s huligán elemek a kirovabádi rendőrkapitányság ellen is támadást kíséreltek meg. Az összecsapások következtében többen megsebesültek. A Krasznaja Zvezda a kirovabádi helyzetet elemezve beszámol arról, hogy kedden rakétapisztollyal megsebesítettek egy rendőrt. Örményország öt városában a múlt héten tizenegy ember vesztette életét az örmények és azerbajdzsánok közötti összecsapásokban — jelentette szerdán az Armenpress örmény köztársasági hírügynökség hivatalos forrásokra hivatkozva. Nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy az újabb halálesetekkel (a kirovabádi tragikus események halottaival együtt) tizenkilencre emelkedett az ellenségeskedések áldozatainak száma. Az a híradás, hogy az amerikai légierő illetékesei — minden bizonnyal a hadügyminisztérium előzetes tudtával és beleegyezésével — első ízben a nagy nyilvánosság előtt is bemutatták az évekig a legszigorúbb titoktartással övezett Stealthprogram keretében elkészült B—2-es, az úgynevezett Lopakodó bombázó mintapéldányát, az óceánon innen és túl sokak számára némi meglepetést, sőt, fejtörést okozott. Ez érthető, hiszen eddig nemhogy a laikus adófizetők, de kevés kivételtől eltekintve a kongresszusi képviselők sem tudták pontosan, mire költik a dollárok százmillióit. És most a Lockheed repülőgépgyártó konszernnél előállított „láthatatlan” bombázó egyszeriben láthatóvá vált. Vajon miért? Mi lehet ennek a magyarázata? A beavatottak úgy vélik, a Pentagon egyik fontos ütőkártyájának felfedésével — még a katonai költségvetés végleges jóváhagyása és a Bush-kormány januári hivatalba lépése előtt — a „kész tények” taktikájához folyamodva, a további haditechnikai fejlesztések támogatására igyekszik rávenni a törvényhozókat. Márpedig ez a nyomasztó államháztartási deficit miatt nem látszik könnyen keresztülvihetőnek, különösképpen nem a B—2-es esetében. A „csodagépet” ugyanis a demokratapárti honatyák — darabonkénti több mint 500 millió dolláros árával — minden idők legdrágább produktumának tartják, s igazából nincsenek meggyőződve arról, ekkora pénzösszegeket ki kell-e dobni az ablakon, ha éppenséggel nem feltétlenül szükséges. Az amerikai konstruktőröket jó ideje foglalkoztatja olyan légi támadóeszközök megszerkesztése, kikísérletezése, amelyekkel megkönynyíthetnék a többlépcsős légvédelmi rendszer áttörését, a behatoló gépek időbeni felderítésének és leküzdésének meghiúsításával. A többi között ennek a feladatnak végrehajtására szánták a B—1- es hadászati bombázót, közben azonban a másik fél megfelelő rendszabályokat dolgozott ki az úgynevezett holt zóna alsó határának maximális leszállítására. Ettől kezdve az a harceljárás többé nem kecsegtetett a remélt előny kihasználhatóságával. Meg kellett hát találni a zsákutcából kivezető utat. A Lockheed mamutvállalatnál dolgozó kutatók — természetesen a Pentagontól kapott megrendelés alapján — így jutottak el arra a gondolatra, mi lenne, ha különleges technológiai eljárások alkalmazásával, újszerű aerodinamikai megoldásokkal „láthatatlan szellemgépet” alakítanának ki, amelyik a jelenlegi rádiólokációs rendszerek egyikével sem fedezhető fel? Az elgondolást hamarosan tett követte: a tervezőasztalokon megszületett a Stealth-program első „terméke”, az F—19A mintájú vadászgép ,(egy-egy ilyen gép ára 50—70 millió dollár körül mozog). Ebből a típusból — úgy mondják — ma már 59 darab áll szolgálatban a nevadai Tonopah légibázison a külvilágtól teljesen elzárta. A sajátos, csónakformájú, a szokásostól merőben eltérő felépítésű gépeknek az a legfőbb jellemzőjük, hogy — miközben fedélzeti műszereik az aktív berepülés szakaszában „hallgatnak”, s csak komplikált műholdirányítással vezethetők célra — az ellenség számára nem észlelhetők, mivel a földi lokátorok jeleit visszaveri és „szétszórja” az éterben. Ehhez képest a tökéletesített B—2-es bombázó szinte egyetlen szárnynak tűnő törzse olyan speciális vegyianyag-bevonattal készült, amely tulajdonképpen nem visszaveri, hanem elnyeli, semlegesíti a lokátor- (radar-) impulzusokat. Ebből eredően — a nyilvános bemutatót rendező katonai vezetők legalábbis ezt állítják — a fenyegetés egyik leghatásosabb eszköze lehet a jövőben, egyúttal a legjobb aduász az USA kezében az „erőpozíció” megőrzése alapján folyó szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon. Csakhogy az efféle adó kijátszásánál kettőn áll a vásár. Jól tájékozott nyugati szakértők máris kétségbe vonják a rendkívül költséges Stealth-technológiával kifejlesztett gépek sebezhetetlenségét. Jó okkal feltételezik, hogy a távolfelderítő rendszerekkel — ha nem is a legnagyobb pontossággal — a Lopakodók felderíthetők, nem beszélve az igen korszerű fedélzeti lokátorrokkal felszerelt MiG—29-es és a SZU—27-es elfogó vadászgépekről; ez utóbbiak nagy magasságból biztonságosan és időben felfedhetnék a felülről jóval érzékenyebb, hangsebesség alatt repülő „szellemgépeket”. Azonkívül a korszerű optikai szenzorok, az infraérzékelő és célkövető rakéták tökéletesítésével nagymértékben szűkíthető lenne a Stealthbombázók eredményes alkalmazása. Ha a fegyverkezés akció— reakció elve szerint ez így van, akkor — az újabb hadimegrendelésekben (üzletileg leginkább érdekelt körök mohóságán túl — mi értelme van ennek a programnak? Egyféle politikai-pszichológiai, technológiai nyomás akarna ez lenni a másik félre, hogy valami olyasmit tegyen, amit valójában nem kíván?! Könnyen lehetséges. William Thurman, az amerikai légierő tábornoka nyíltan beszélt erről, amikor nemrégiben kijelentette: „Minden dollár, amit mi a B-1-esre kiadunk, legalább hatszoros költekezésre kényszeríti a Szovjetuniót... Ami pedig a B—2-esekkel szembeni megbízhatóbb légioltalmazást illeti, az ezzel kapcsolatos pótlólagos katonai kiadásai szinte felbecsülhetetlenek lennének.” Távolról sem biztosazonban, hogy ez a számítás megalapozott, de a mögötte meghúzódó szándék aligha félreérthető. Rövidesen elválik — erre talán aNew York-i Gorbacsov—Reagan—Bush találkozó is alkalmat, bár véglegesnek nem ígérkező választ, adható, hogy a nemsokára kormányrúdhoz kerülő új amerikai adminisztráció hivatalos nézetei egybeesnek-e Thurman tábornok „nem hivatalos” álláspontjával. Serfőző László alezredes Katonai hírmagyarázónk írjaLOPAKODÓK A B-2-es bombázóról készült felülnézeti rajz 3 Illúzió, hogy a többpártrendszer minden gondot megoldana Ilt Ipfo János beszéde a tatabányai kommunista aktívaértekezleten Komárom megye 22 ezer kommunistája mintegy másfél ezer képviselőjének részvételével aktívaértekezletet tartottak szerdán Tatabányán. A megjelenteket Antalóczy Albert, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást, és válaszolt az előzetesen hozzá eljutatott kérdésekre. Beszéde elején a legtöbbek által feltett kérdéssel foglalkozott, s elemezte az ország jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét. Megítélése szerint a májusi pártértekezlet óta nem csökkentek hazánkban a társadalmi feszültségek. A válságból kivezető többféle lehetséges út keresésekor ebből kell kiindulni, s ennek figyelembevételével kell elemezni a nehézségek okait. Közülük az első helyen a gazdasági bajaink állnak, s belőlük fakadnak a társadalmi és politikai konfliktusok. Ezek további felületi kezelése esetén a gondok tovább halmozódnak, sőt, esetleg nem kívánt, kezelhetetlen helyzethez is elvezethetnek. Ezért határozottan folytatni kell a kis lépésekben már megkezdett reformfolyamatot a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben és a pártéletben. A gazdasági helyzetet és a vele kapcsolatos tennivalókat jellemezve, Berecz János megjegyezte: divat ma csak a problémákról beszélni. A 60-as években, amikor a gazdaság fellendülő szakaszban volt, senki sem szidta sem az irányítókat, sem a vállalatokat. Az akkori fejlődés kedvezően hatott a politikai közhangulatra, a szocialista nemzeti egységre is. A mai „sírás” nem oldja meg gondjainkat — hangsúlyozta. Be kell látnunk, hogy országunkban a termelési szerkezet elavult, a gazdaság jövedelemtermelő képessége alaposan elmaradt a nemzetközi élvonaltól. A mielőbbi felzárkózás kulcskérdés, továbbfejlődésünk egyik legfontosabb feltétele. Ehhez minden tisztességes erőt és lehetőséget igénybe kell vennünk. A külföldi tőkét is be kell vonni, akkor is, ha ezzel sokan néki értenek egyet. Az előbbiek véleményével ellentétben ez nem a kizsákmányolás visszatéréséhez, hanem a hazai termelőerők fejlődéséhez, az ország gazdasági életének mielőbbi talpraállításához vezethet. Az előrelépéshez — tette hozzá a Politikai Bizottság tagja — elengedhetetlen gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése is. Pontosan meg kell határozni a gazdaság szereplőinek jogait és teendőit. Ez nem azt jelenti, hogy az irányítók ezentúl nem raknak terheket a vállalatokra, hiszen ez elkerülhetetlen. De fontos a lehető legkedvezőbb feltételek biztosítása a vállalatok számára. Az előrelépés másik kulcskérdése a politikai intézményrendszer megújítása. Most ennek a kellős közepén járunk, mondotta Berecz János, utalva a közelmúltban elfogadott és az ..-előkészítés alatt lévő új törvényekre, shozzátette: itt is elmaradásokat kell pótolnunk. Ezek közül jó pár törvényt ugyanis meghozhattunk volna már a 60-as években is. De a már említett kedvezőbb politikai légkörben és az akkori gazdasági eredmények közepette nem gondoltunk rá. __Ez persze nem azt jelenti, mint ahogy többen állítják, hogy akkor eddig nem jogállamban éltünk. Pusztán arról van szó, hogy törvényeinkben sok volt, illetve ma is sok a joghézag. Igyekeznünk kell pótlásukkal, mert ezeket a hézagokat esetleg a társadalom kárára is fel lehet használni. Kapkodni viszont nem szabad, mert a későbbiekben az is gondot okozhat. A politikai intézményrendszer korszerűsítése eltarthat másfél-két évig is, s várhatóan annak lezárásaként kerül sor az alkotmány átdolgozására, vagy teljes megújítására. A továbbiakban az egypártrendszer vagy többpártrendszer ügyében folyó vitáról fejtette ki véleményét az előadó. Ma — mondotta — az alkotmány egyik pontja szerint csak az MSZMP működésének van jogi alapja. A közeljövőben meghozandó, egyesülési törvény viszont megteremti a pártféle csoportosulások alakulásának a feltételeit. A későbbi félreértések elkerülése végett, azonban célszerűnek látszik egy külön párttörvény megalkotása is. Elmondta: véleménye szerint csupán illúzió, hogy a többpártrendszer minden gondot, problémát megoldana. Rámutatott: a történelemben volt már rá példa, hogy a fasizmus jutott uradalomra egy olyan országban, ahol korábban nyolc párt működött. De jó néhány olyan országban folyt és folyik sikeres fejlődés, ahol egy párt uralkodott, illetve irányít. E gondolatsort folytatva kifejtette véleményét az egyre gyarapodó számú új szervezetekről. Ez természetes folyamat — hangoztatta. Társadalmunk ugyanis különböző érdekű csoportokból, egyénekből áll. Mindenkinek meg kell adni a jogot arra, hogy összejöjjön, kifejtse véleményét, sőt, bizonyos esetekben sztrájkhoz, tüntetéshez is folyamodhat. Csak egyet nem szabad tenniük a másként gondolkodóknak: veszélyeztetni, aláásni társadalmi rendszerünk alapjait. A másféle nézetek kinyilvánítását meg kell szokniuk mind a vezetőknek, mind a párt tagjainak. Gondot okoz ugyanakkor, hogy a miénktől eltérő véleményekben gyakran több az érzelmi töltés, mint az érzelmi motívum. S nagyon kell vigyázni arra is, hogy ez az érzelmi töltés ne váljon dühvé! Ezért javasolunk az új szervezeteknek a vitás kérdésekben tárgyalást, ajánlunk fel megegyezési készséget. Mert ne feledjük: boldogulásunk érdekében szükség van minden alkotni képes erőre, ezeknek az erőknek az összefogására. A kibontakozás — hangsúlyozta a továbbiakban — ugyancsak elképzelhetetlen a régi szervezetek, mint például a szakszervezetek és a népfront megújulása nélkül. Ha szükséges, akkor változzanak meg működési kereteik is, tartalmi munkájuk viszont mindenképpen. Beszéde végén a pártéletről, a párt feladatairól szólt a KB titkára, őszinte helyzetfeltárásunk és világos kibontakozási programunk jelzi — szögezte le —, hogy az MSZMP „pályán van” és mindent megtesz, hogy ott is maradjon. Ennek érdekében — többek között — változtat munkamódszerén, munkastílusán. A jövőben ügyel arra, hogy ne vállalja át mások feladatait. Ugyanakkor nem engedi, nem engedheti meg, hogy a párt kivonuljon a munkahelyekről. A választott testületek, apparátusok legfontosabb feladata az alapszervezetek munkájának segítése lesz. Ennek az a célja, hogy az ország 810 ezer kommunistája minél magabiztosabban, kellő informáltsággal és aktív tevékenységgel érvényesítse az élet minden területén a párt vezető szerepét. A Komárom megyei kommunisták tatabányai aktívaértekezlete az Internacionálé eléneklésével fejeződött be. (MTI) Szovjet katonai vezető Bonnban Mahmud Garejev, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese is résztvett a nyugatnémet fővárosban azon a találkozón, amelyen a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) Friedrich Ebert-alapítványának rendezésében SPD-politikusok folytattak véleménycserét a Bundeswehr és a szovjet hadsereg tisztjeivel a katonai doktrínák kérdéséről. A magas rangú szovjet vendég még kedden érkezett Bonnba háromnapos látogatásra. Egon Bahr, bejelentette, hogy a vezérkari főnökhelyettes jelezte: a Szovjetunió csökkenteni óhajtja a páncélosainak gyártását, és felszámolt több olyan, gyorsan bevethető alakulatot, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy adott esetben mélyen behatoljanak nyugati területre. A találkozó szovjet résztvevői — Bahr tájékoztatója szerint — világossá tették: a szovjet fél a katonai doktrínáját átállította a támadóképesség alkalmazásáról a védekezésre. Benazir Bhutto a kormányfői megbízatás küszöbén Két héttel az általános választások után, a pakisztáni törvényhozás tagjai szerdán letették a hivatali esküt. A katonai irányítás tizenegyéve után most ismét politikai pártok gyakorolhatják atörvényalkotás jogát. A legizgalmasabb kérdés kétségkívül az, hogy Gulám Iszhak Han köztársasági elnök kit bíz meg az új kormány megalakításával. Döntését csak csütörtökön jelenti be, de minden jel arra utal, hogy a megbízást Benazir Bhutto, fogja megkapni. A politikusnő felkészítése a miniszterelnöki feladatok ellátására állítólag már meg is kezdődött. Az illetékesek eligazítást tartottak számára az ország biztonsági és külpolitikai ügyeiről. Az sem kerülte el a figyelmet, hogy Bhuttót már kormányfőnek kijáró biztonsági személyzettel védik. Külön fogadást adott tiszteletére a szovjet és az amerikai nagykövet.