Népszava, 1991. október (119. évfolyam, 230–255. sz.)
1991-10-24 / 249. szám
NÉPSZAVA 1991. OKTÓBER 24., CSÜTÖRTÖK MEGEMLÉKEZÉSEK 1956 OKTÓBERÉRŐL (Folytatás az 1. oldalról) Sok minden megvalósult 1956 eszméiből, ám kevés azokból az ígéretekből, amelyeket az első szabad választásokon, ’56 szellemére sűrűn hivatkozó, s időközben hatalomhoz jutott pártok hangoztattak. — Egyebek között ezt mondotta Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Szocialista Párt vezető egyénisége kedden Kecskeméten, a városháza dísztermében az MSZP helyi szervezete által rendezett lakossági fórumon. A szónok hangsúlyozta, hogy 1956, véleménye szerint, népfelkelés volt, forradalmi töltettel és egyben szabadságharc. Magyarország ma szuverén, független ország. Megteremtődtek a demokrácia kiteljesedésének alapintézményei. Hiba viszont, hogy a kormány az átalakulás minden terhét a munkavállalók vállára kívánja helyezni. Tekintélyuralom kezd kialakulni, és vészesen gyakran hangzik el a fenyegetés az elszámoltatásra, a leszámoltatásra. Az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékeztek kedden Kaposváron, Nagy Imre szülőházánál. Koszorút helyezett el a mártír miniszterelnök emléktáblájánál Nagy Erzsébet és családja is. Emléktáblát lepleztek le Budapesten, a Kozma utcai Gyűjtőfogház falán és emléktáblát állítottak az 1956-os mártírok, meghurcoltak és kitaszítottak tiszteletére a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában. A keddi ünnepélyes egyetemi tanácsülésen a „Pro Universitate” emlékérem posztumusz arany fokozatával tüntették ki azokat az orvosprofesszorokat, akik az előző rendszerben politikai nézeteik miatt nem részesülhettek méltó szakmai elismerésben. Számos megemlékezést tartottak tegnap az ország városaiban és községeiben. Miskolcon az október 26-ai ÁVH-s sortűz halottainak állítottak emléktáblát. Ezen a helyen a békésen tüntető tömegbe lőttek az ávósok 35 évvel ezelőtt, s a géppuskasortűznek 26 halálos áldozata volt. Karcagon megadták a végtisztességet és újratemették Kemény Pált, az 1956-os eseményeket követő megtorlás áldozatát. Egerben Mécs Imre országgyűlési képviselő arra emlékeztette hallgatóságát, hogy 1956 ma is érvényes legfontosabb tanulsága: az öszszefogás ereje. A debreceni nagygyűlésen felavatták Szilágyi Józsefnek, Nagy Imre egykori, mártírhalált halt titkárának emléktábláját. Posztumusz díszpolgári címet adományoztak Nyíregyházán a megtorlás során kivégzett Szilágyi Lászlónak és Tomasovszki Andrásnak. Posztumusz díszpolgár lett Győrben az 1945-ben vértanúhalált halt Apor Vilmos győri püspök, Udvaros István, a város egykori polgármestere, Szigeti Attila, a győri és a dunántúli nemzeti tanács elnöke, Tihanyi Árpád pedagógus és Földes Gábor, a színház egykori főrendezője. Díszpolgári címet kapott Tűz Tamás pap-költő, aki 1956 novembere óta Kanadában él. A magyar progresszió 1848 melletti legfontosabb állomásaként értékelte az 1956- os forradalmat Göncz Árpád a Műegyetem aulájában mondott beszédében. A 35 évvel ezelőtti események egyik meghatározó helyszínén rendezett megemlékezésen jelen volt Antall József kormányfő és Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Göncz Árpád a magyar forradalomnak e máig ható és napjainkban is érvényes szellemiségére utalva hangsúlyozta: 1956 — a magyar históriában példa nélküli módon — világtörténelmi folyamatot indított el. Szerda délután több száz fős tömeg gyűlt össze a Magyar Rádió előtt. „Éjjel-nappal hazudtok!”, „Hazudtatok eleget!”, „A Magyar Rádió a magyar népé!”, „Kommunista árulók!”, „Nemzeti rádiót!” — kiabálta a tömeg. Ezután egy 16 pontos petíció szövegét olvasták fel. Ebben követelik, hogy a Magyarország tönkretételében bűnös vezetőket vonják felelősségre, a honvédség, rendőrség megbízhatatlan vezetői helyébe nevezzenek ki új parancsnokokat. A követelések szerint a toldozott-foldozott alkotmány helyett új magyar alkotmányra van szükség, igazi magyar történelemtanításra, tárgyilagos magyar sajtóra. Ezt követően a tömegből egyre többen próbáltak behatolni a rádió épületébe. A tömeg skandálta, hogy „Gombár, gyere ki!”, és követelték a 16 pont beolvasását a rádióba. Első kerületi polgárok, mint méltatlan látványt, kék és fehér leplekbe csomagolták Kun Béla Vérmezőn álló szobrát szerdán. A szobor előtt Ligeti György, a kerületi polgármester bejelentette: a fővárosi közgyűlés kedden döntött a szobor végleges eltávolításáról. Az I. kerületi tanács műszaki osztálya 1985-ben ellenezte Varga Imre szobrának a felállítását, de „felsőbb utasításra" ki kellett adniuk az építési engedélyt. MTI Fotó: Asztalos Zoltán felvétele Nemcsak a forradalom eseményeit, harcait, hőseit igyekeztek az ország lakosaival elfeledtetni az ország új urai, elvtársai 1956 októbere után. Feledni kellett a hétköznapokat is. Éppen ezért a Népszava a lap három és fél évtizeddel ezelőtti számaiban tallózva megkísérli felidézni a forradalom eseményei mellett azt is, ami nem kerül be a történelemkönyvekbe. S bár a sajtótükör kénytelenkelletlen, de mindenképpen torzít, nem lesz érdektelen arra is figyelni, hogy az ország sorsát történelmi léptékben meghatározó eseményekről miként tudósított a korabeli Népszava. A Népszava 1956. október 24-én reggel megjelenő számának nagy része az előző napi eseményekkel foglalkozott. A lap vezető helyen közölte azt a közleményt, amely a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége küldöttségének jugoszláviai tárgyalásairól számolt be. Ehhez kapcsolódik az az interjú, amelyet Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke adott a Jugopress munkatársának. A Népszava ismerteti az interjút, s ebből az ismertetésből a későbbi események tükrében egy bekezdést különösképpen érdemes idézni: „A munkás önkormányzat rendszeréről szólva Gáspár Sándor kiemelte, hogy a munkástanácsok létesítménye igen logikus és célravezető, s ezek a szervek olyan eszközt jelentenek, amellyel az egyén érdekei szerencsésen összehangolhatók a közösség érdekeivel. Ebben rejlik a szervek nagysága.” Néhány hét múlva azonban — mint tudjuk — Gáspár Sándornak is megváltozott a véleménye a munkástanácsokról. A szerdán reggel megjelenő lap vezető anyaga a SZOT elnökségének kiáltványa volt. Az előző napi tüntetést, a többi között így értékelte: „Kedd este tömegében jó szándékú, a népi demokráciáért, a szocializmus építéséért aggódó ifjúsági tömegek vonultak fel Budapest utcáin. A békésnek szánt tüntetést azonban felelőtlen elemek és provokátorok ellenforradalmi megmozdulássá igyekeztek átalakítani. Soviniszta, szovjetellenes jelszavak kiáltozásával sok, politikailag tapasztalatlan fiatalt maguk mellé állítottak. Nem egy helyen támadást intéztek a munkásosztály dicsőséges vörös zászlaja ellen, a proletár nemzetköziség vörös csillaga ellen, gyalázták a pártot, pogromhangulatot szítottak... A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége kötelességének tartja, hogy a sorsdöntő órákban mozgósítsa és harcba hívja az ország közel kétmillió szervezett dolgozóját népi demokráciánk, szocializmust építő országunk vívmányainak védelmére, a munkásosztály hatalmának, a munkás-paraszt szövetségnek megőrzésére és megszilárdítására ...” Miközben azonban az előző délutáni tüntetést sovinisztának minősítette a SZOT elnöksége — akárcsak Gerő Ernő —, a magyar szakszervezetek központi lapjának szerkesztősége elhatárolta magát az MDP KB első titkárának megállapításaitól: „A Népszava szerkesztősége ezúttal kinyilvánítja, hogy nem ért egyet Gerő Ernőnek a rádióban október 23-án elhangzott beszédével... Dolgozóink joggal várják el a párt központi vezetőségétől, hogy ezekben az órákban felelősségteljesen, a nép óhajainak és vágyainak megfelelően foglaljon állást, amint az pártunk történelmének legszebb szakaszaiban mindig történt... Ezért kijelentjük, nem vagyunk hajlandók fejbólintóan dolgozni olyan vezetés irányításával, amely Gerő Ernő módjára képtelen megoldani hazánk sorsdöntő kérdéseit... Mélységesen elítéljük a karhatalmi szervek magatartását és követeljük a felelősök megbüntetését. Ugyanakkor élesen elhatároljuk magunkat minden meggondolatlan, zavart keltő kísérlettől. A dolgozó nép, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a jövőnket jelentő ifjúság érdekeit, vágyait szem előtt tartva, kívánunk tovább dolgozni azért, hogy e súlyos idők után független, szabad hazánkban kivirágozzék az igazi humanista, az emberek jólétét és szabadságát szolgáló szocialista demokrácia. A munkásosztály egészséges proletár internacionalizmusa védi és biztosítja törhetetlen barátságunkat a Szovjetunió és minden szocializmust építő ország dolgozó népeivel. Szervezett dolgozóink öntudatos fegyelemmel állnak őrt, s biztosítják a termelőmunkát és mindenkivel szemben megvédik uralmukat.” Miközben érezhetően minden nyilatkozat és kiáltvány precíziós mérlegen mérte ki a szavakat és adagolta óvatoskodva az ideológiát, konkrét követelések is megfogalmazódtak a lap hasábjain. A Borsod megyei pártbizottság levele kéri a PB újjászervezését és kiegészítését Nagy Imre elvtárssal. Az Országos Tervhivatal párt-végrehajtóbizottsága azt javasolta a Központi Vezetőségnek, hogy Béres Andort, az OT elnökét mentsék fel tisztségéből. A Kohó- és Gépipari Minisztérium kommunistái taggyűlésen tárgyalták meg a politikai és gazdasági helyzetet, s határozatban mondták ki, hogy „Csergő János kohó- és gépipari miniszter, a Központi Vezetőség tagja, sem a politikai életben, sem a gazdasági életben nem alkalmas ilyen vezető szerepre”. A Népszava bő terjedelemben számolt be a délutáni megmozdulásokról, tüntetésekről, de az esti eseményekről — a lapzárta miatt — már csak szűkszavúan tudósíthatott. „A késő esti órákban a tüntető tömeg — több tízezer ember — ledöntötte a Városliget peremén álló Sztálin-szobrot. Az esti tüntetés sajnálatos következményeként a rádió épülete körül, és másutt is lövöldözésre került sor, amelynek — sajnos — több halott és sebesült áldozata van.” Az október 24-i Népszavát olvasva, egyértelműen kitűnik, hogy három és fél évtizeddel ezelőtt a politikusok is és az újságírók is „hittek a szó erejében”, hitték, hogy az események aszerint fognak alakulni, ahogy azokat pártirodákban, szerkesztőségi szobákban értékelik. Már másnap reggel csalódniuk kellett. Miként minden bizonnyal csalódnia kellett A. L. Szidorovnak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történelemtudományi Intézete igazgatójának is, akinek egy nappal később, csütörtökön kellett volna — a lap tudósítása szerint — előadást tartania a szovjet történettudomány XV. kongresszusa utáni helyzetéről. Október 25-én azonban már mások írták a történelmet. S ugyan ki emlékszik már a Szatymaz községbeli Molnár Elek gazdálkodóra? Lehet, hogy békésebb körülmények között az ő neve legalább a gyümölcstermelés „történelemkönyvébe” bekerült volna. Az ő almáskertjében azon az őszön jó néhány almafa ismét virágba borult, és termést is hozott: „A tyúktojás nagyságú almák már vérpirosak, s ha a mostanihoz hasonlóan meleg lesz az időjárás, meg is érnek”. Ami pedig a meleget illeti, talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a fűtési idény 35 évvel ezelőtt is október 15-én kezdődött. A lap rövid tudósításban számol be a központi fűtéses házakban tapasztalható körülményekről. A sportrovat horgászhírei szerint ezekben a napokban, a szép idő ellenére kivételesen rosszak voltak a fogási eredmények. A Budapesti Sporthorgászok Egyesületének háziversenyén ennek ellenére két kiló negyven dekás csukát sikerült fognia Mikus Józsefnek. Egyébként 1956. október 24-én este a Fővárosi Nagycirkuszban a Kínai Cirkusz vendégszerepeit. Talán nem véletlen, hogy a kínai párt követelte a forradalom leverése után Kádáréktól a legvéresebb megtorlást: ők a helyszínen tájékozódhattak a történtekről. (y) 3Wikiciudatés — napról napra MÉRLEGEN MÉRT SZAVAK Az előző nap (október 23.) krónikája: A reggeli órákban hazaérkezett Jugoszláviából a magyar párt- és kormányküldöttség. Délután három óra- kor a budapesti Petőfi-szobor előtt, mintegy tízezer tüntető jelenlétében Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, egy diák pedig felolvasta a tizenhat pontot. Délután körülbelül kettőszázezer ember vonult a Bemszoborhoz, ahol Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot, Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát. Késő délután a tömeg a Parlament elé vonult, majd este Nagy Imre mondott beszédet. Kora este a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Este nyolc órakor a rádióban Gerő Ernő nacionalistának, sovinisztának nyilvánította a délutáni tüntetést. Az esti órákban a tömeg megostromolta a Szabad Nép székházát és a Magyar Rádió épületét. Tábornoki kinevezések A Magyar Honvédség fejlesztése, harckészültségének növelése érdekében végzett munkájuk elismeréseként Göncz Árpád, a köztársaság elnöke — a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján — október 23-án Lőrincz Kálmánt, a Magyar Honvédség parancsnokát vezérezredessé, Deák János vezérkari főnököt altábornaggyá és Pirol Zoltánt, a Magyar Honvédség vezérkarának híradó- és automatizálási csoportfőnökét vezérőrnaggyá nevezte ki. Kitüntetések A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök előterjesztésére nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 35. évfordulója és a köztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, valamint az 1956-os Emlékérmet adományozta: Wittner Máriának, az 1956. évi forradalom és szabadságharcidején tanúsított példamutató helytállásáért. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adományozta: Kővágó Józsefnek, Budapest polgármestereként 1956-ban, majd az emigrációban végzett jelentős politikai munkásságáért; Pártay Tivadarnak a többpárti demokrácia gondolatának ápolásáért és visszaállítása érdekében végzett munkájáért; Yves De Daruvarnak Magyarország kedvező megítélésének elősegítéséért, a magyar demokrácia helyreállításának áldozatos támogatásáért. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta: Fischer Józsefnek politikai és építészeti életművéért; dr. Gosztonyi Péternek a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért és kiemelkedő tudományos tevékenységéért; dr. Győrffy György akadémikusnak a magyarság múltjának feltárása érdekében végzett tudományos munkásságáért; Csilla Freifrau von Boeselagernak a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban végzett vezető humanitárius tevékenységéért; Gábriel Asztriknak a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért és kiemelkedő tudományos tevékenységéért; Matheovits Ferencnek a többpárti demokrácia áldozatos szolgálatáért ; Ribánszky Lászlónak a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetéséért, a demokrácia eszméjének következetes képviseletéért; Vajay Szabolcsnak a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért és kiemelkedő tudományos tevékenységéért ; Borbándi Gyulának a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; Szakonyi Károly József Attila-díjas írónak, irodalmi munkássága elismeréseként. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta: Decsy Jánosnak, a magyarság érdekében és az amerikai magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; dr. Galambos Iréneusznak a magyarság érdekében és az ausztriai magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; Hanák Tibornak a nyugati magyarság kulturális és tudományos életében kifejtett tevékenységéért ; Jakabffy Ernőnek a magyarság érdekében és a svédországi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; Jónás Pálnak a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; dr. Jordán Sándor Emilnek a magyar emigráció lelki összetartásáért és a Sao Paoló-i magyar bencés kollégium vezetéséért ; Nyeste Zoltánnak a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; B. Rácz Istvánnak a többpárti demokrácia gondolatának ápolásáért és az eszme iránti hűségéért ; Sztáray Zoltánnak a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért. Az 1956-os Emlékérmet posztumusz adományozta: Nagy Imrének, Bibó Istvánnak, Gimes Miklósnak, Haraszti Sándornak, Losonczi Gézának, Maléter Pálnak, Szilágyi Józsefnek, Tildy Zoltánnak, Szabó Jánosnak, Dudás Józsefnek, Angyal Istvánnak, Ivan Kovács Lászlónak, Szigeti Attilának, Manszfeld Péternek, Nickelsburg Lászlónak, Brusznyai Árpádnak, Kósa Pálnak, Péterfi Miklósnak, Földes Gábornak, Tihanyi Árpádnak, Bárány Jánosnak, Péch Gézának, Békési Bélának, Földvári Boér Elemérnek, Báli Sándornak. Az 1956-os Emlékérmet adományozta : Andrásfalvy Bertalannak, Boross Péternek, Csongovay Per Olainak, Dénes Jánosnak, Fónay Jenőnek, Forgách Ferencnek, Für Lajosnak, Hegedűs Lászlónak, Király Bélának, Kopácsy Sándornak, Kosáry Domokosnak, Kupa Mihálynak, Litván Györgynek, Márton Andrásnak, Mensáros Lászlónak, Mécs Imrének, Mizsei Bélának, Nagy Attilának, Nagy Eleknek, Obersovszki Gyulának, Pongrácz Gergelynek, Rácz Sándornak, Regéczy Nagy Lászlónak, Réti Jánosnak, Roik Jánosnak, Tankó Tibornak, Tittmann Józsefnek, Vásárhelyi Miklósnak, Zimányi Tibornak, Lőcsei Pálnak. Az 1956-os Emléklap és Emlékérem adományozásának előkészítésére létrehozott bizottság javaslata alapján 1956-os Emlékéremben részesült: Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök. A nemzeti ünnep alkalmából országszerte tartottak és tartanak megemlékezéseket, amelyeken a köztársasági megbízottak öt és fél ezer elismerést adnak át. 5