Népszava, 2018. május (145. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-10 / 107. szám
KULTÚRA Bizánci dallamok A Cappella Romana, az ősi bizánci nő avatott előadója a Szent Efrém Férfikar meghívására érkezik hazánkba, és június 2-án, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban ad koncertet. NÉPSZAVA Fekete Ádám elismerése Az idei Petri György-díjat Fekete Ádám költő, író érdemelte ki, miután a zsűri a fináléba három alkotót delegált, a győztesen kívül Harag Anita prózaíró és Új Krisztina költő volt versenyben az elismerésért. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2018. május 10., csütörtök Kele Juci tárlata Kele Juci festőművész legújabb munkáiból nyílik kiállítás Between címmel ma a budapesti Ellátóházban. Az alkotó legutóbbi, Csukott szemmel című tárlatán kérte a közönséget, hogy a kiállítás egyik festményének adjanak címet. Az így Betweenre keresztelt festmény inspirálta a művészt legújabb sorozatának alkotására. NÉPSZAVA Fojtogató képsorok MUSTRA Bemutatták Cannes-ban Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét, a műnek ez volt a világpremierje. CSÁKVÁRI GÉZA CANNES ígéretes indulás - röviden így tudnám jellemezni Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmjének a debütjét. Az Egy nap című dráma világpremierje Cannes-ban, az első filmeket versenyeztető Kritikusok Hetében (Semaine de la Critique) volt kedden, tulajdonképpen a mezőnyben ez volt a legelső versenymű. Az első, „hajnali” fél tizenegyes vetítést a neves kritikus, Charles Tesson vezette fel, mint egy olyan alkotást, amely a mindennapokat úgy állítja be, mintha rendkívüliek lennének. Ezután Szilágyi Zsófia - izgalomtól remegő hangon - tette hozzá, hogy a film alapja az egyik háromgyermekes barátnője által írt levél volt, melyben részletesen, tízperces lebontásban leírta kritikusan egy napját. Ezután jött a bizonyítandó tézis: vajon megvalósítható az, hogy egy többgyermekes háziasszony lehet-e klasszikus drámai hőse egy egész estés fikciós műnek? Méghozzá úgy, hogy a közönség ne aludjon el rajta? A válasz: egyértelmű igen. Pontosabban fogalmazva, Szilágyi Zsófia tolmácsolásában több mint működőképes a képlet. A központi figura Anna (Szamosi Zsófia), aki nyelvtanárként dolgozik. Persze, a munkahely, mint tényező csak egy igen kis része a bemutatott bő egy napjának. Aztán vannak a mindennapi feszültségek, a hűtlen férj (Füredi Leó művésznéven szereplő Forgács Kristóf), akibe beleszeret a legjobb barátnő (Láng Annamária), a munkahelyi stressz, hogy átvariálják a munkarendet, a megértő de valójában féltékeny munkatárs, a fenyegetődző bank, aki egy adminisztrációs hiba miatt fel akarja mondani a szerződést és az idegbeteg autós, aki leordítja az ember fejét. Egyszóval, intenzíven kapjuk az arcunkba a napi darálót, mely folyamatosan pusztítja életünket, lelkünket. Mint amikor tragikusan rossz napunk van, melynek a végén optimális esetben kompenzálunk, kiengedjük gőzt. Leisszuk magunkat, kitomboljuk a fájdalmat. Már, persze, ha van rá lehetőségünk. Annának ugyanis nincs. A legfélelmetesebb Szilágyi Zsófia filmjében annak hitelessége. Amikor peregtek előttem a képsorok a látott jelenetek fojtogatóan valóságosak voltak. Fel tudtam volna idézni az életemből bizonyos szituációkat, melyekre simán rávágta volna, hogy velem történetek meg. Mintha a Szamosi Zsófia által alakított Anna a mindannyiunk által ismert mai középosztálybeli nő parafrázisa lenne, aki küzd a mindennapokkal, vélt és valós sérelmekkel. A rendező és Mán-Várhegyi Réka által írt forgatókönyv tűpontos, dramaturgiája célirányos, a dialógusok pedig kegyetlenül betalálnak. Nincs bennük kényszeres információközlés, csupán a vágyakat és az érzéseket közvetítik. Olykor, pedig a csontig ható idegességet, amikor hiába ismétlünk egy-egy szerettünknek egy-egy kérést, nincs válasz se verbálisan, sem másképpen. Talán mondanom sem kell, minden szereplő zseniális, a gyerekek is gigantikusat alakítanak, de Szamosi Zsófia az, aki elsősorban valóra váltja a rendezői elképzeléseket. Néhány olvasóban nyilván felvetődik a kérdés, hogy miben más az általam felvázolt mű egy dokumentumfilmtől. A triviális válasz: a játékfilmes narratíva. Ha nekem kell párhuzamokat mondanom, akkor azt mondanám, hogy a Michael Douglas főszereplésével készült Összeomlás és a román új hullám csöndes drámáinak házasítását látom magam előtt. Főleg Mungiu és Porumboiu műveire gondolok itt, ahol legtöbbször statívra rakott, vagy kézikamerás intimitással kapjuk a szuper realitást. De ha már módomban állt, megkérdeztem az alkotókat a hatásokról. Szilágyi Zsófia elmondta, hogy számított a kérdésre, de nem látta az Összeomlást, de ha már ragaszkodtam a referenciákhoz, akkor Agnes Varda Cléo 5-től 7-ig című drámája, melyben a címszereplő egy orvosi vizsgálat során megtudja: lehetséges, hogy rákbetegségben szenved, és mintegy két óra múlva kapja majd kézhez a sorsát eldöntő leleteket. Ahogy Szilágyi Zsófia fogalmaz, ebben a filmben még szűkebb időintervallum keretében mutatott be egy érzetet. Ez fontos szóérzet. Magam sem tudnám jobban jellemezni az Egy napot. ): MTI/KALLOS BEA BIZTATÓ ELSŐ FILM 1 SZILÁGYI ZSÓFIA Szűkebb időintervallum keretében mutatott be egy érzetet Furcsa érzelmi adagolás Vegyesen fogadták a fesztivál hivatalos versenyének nyitó művét, a kétszeres Oscar-díjas iráni rendező, Asghar Farhadi rendezte Nyílt titkot. A 132 perces dráma, mely egy családi portrénak indul, egyszer csak melodrámába és bűnfilmbe csap át. A történet középpontjában valóban egy nyílt titok áll: Laura (Penelope Cruz) két gyermekével Argentínából érkezik haza Madrid melletti szülővárosába. Az itt lakó zárt közösség tudja, amit például a lánya, Irene nem. Jelesül, hogy mielőtt Laura elhagyta volna a várost és hozzáment volna argentin férjéhez, Alejandróhoz (Ricardo Darin), szerelmes volt Pacóba (Javier Bardem). Aztán az esküvő során elrabolják Irénét, és innentől kezdve kezd érdekessé válni az a bizonyos múlt, mely nyílt titok a jelenlévők nagy százalékának számára. Ezek a bizonyos múltbéli bűnök pedig mindenkit utolérnek, mintha csak egy antik görög dráma moralizálása lenne a dramaturgiai mozgatórugó. Sajnos a csavarra idő előtt rá lehet jönni vagy a film túl hosszú. Az egész mű érdekessége, hogy az iráni Farhadi „furcsán" adagolja az érzelmeket és az azt projektáló színészi játékot, így nem egyszer vihogtak a kritikusok a filmen. Persze, lehet, hogy a zsűri és később a nézők nem lesznek ilyen cinikusak. FORRÁS: CAMINATA FILMS Horizontváltás Velencében PAVILON A 2008-2010-ben lezajlott gazdasági válságot követő időszakban az építészet fókuszába a szociális struktúrák kerültek. Ez a második olyan építészeti biennálé, ahol az elérhető, a szociálisan számottevő, társadalmi szempontból is fontos projektek valósulnak meg. A fő témák: újrahasznosítás, a terek, épületek újrafelfedezése, azok szabad foglalása - hangsúlyozta Fabényi Júlia, a biennálé nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum igazgatója a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának sajtótájékoztatóján. A Szabadság híd - Új horizontok a városban című projekt Budapest egy kiemelkedő időszakán keresztül vizsgálja a Szabad tér (Freespace) fogalmát, ami az idei biennálé vezérmotívuma. A Szabadság híd 2016. nyári spontán, alulról szerveződő elfoglalása nem követelések vagy ideológia alapján történt. Az esemény és a kiállítás nem egy klasszikus építészeti alkotással foglalkozik, hanem olyan társadalmi-kulturális jelenséggel, ami reflektál az épített környezetünkre, és meg is változtatja azt. Ami talán még fontosabb, az ennek közvetlen hosszú távú hatása, ugyanis a Szabadság hídon történt akció nem pusztán a híd funkcióváltása, az az átalakulás, hogyan változik meg a városról való gondolkodásunk és a közterekhez való viszonyunk - mutatott rá a kiállítás legfőbb céljaira Oravecz Júlia, a kiállítás egyik kurátora, a Kultúrgorilla csapat tagja. A Magyar Pavilonban május 26. és november 25. között ideiglenes építészeti installációval találkozhatnak az érdeklődők, amelynek legszembetűnőbb része az épület fölé emelkedő köztér. Egy 10 méter magas ideiglenes kilátó, ahonnan a látogató új perspektívát, új horizontot ismerhet meg Velencéből, éppúgy, ahogy az a Szabadság híd esetében történt - mutatott rá Pongor Soma, a kiállítást építő Studio Nomad egyik tagja. A kiállításon egy teljes teret betöltő videó- és hanginstallációt is láthatnak a látogatók, amely az esemény időbeli dimenzióit hivatott kitágítani. - A videó azt mutatja be, hogyan változott meg a budapestiek viszonya a köztérrel s hogyan alakult át a rendszerváltás az 1990-es taxisblokád óta. - Továbbá a projekt személyes hangvételű filmeken keresztül különböző társadalmi szereplők véleményét tükrözi, ezzel a 2016-os hídfoglalás emberi és kulturális hatásaira rámutatva. A videókon megszólalók között szerepel Bach Péter építész, Demeter Zita jógaoktató és Hosszútalpú Bendegúz, a hídon olvasó hajléktalan is - ismertette a projekt részeit Göttler Anna és Tornyánszki Éva kurátor, a Kultúrgorilla tagjai. CSEPREGI EVELYN HÍDFOGLALÁS A velencei biennálé Magyar Pavilonja a Szabadság híd 2016 nyarán történt „elfoglalásának" hátterét vizsgálja