Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-30 / 150. szám

2 NÉPSZAVA 2018. június 30., szombat Alig mozdult a menekültügy UNIÓS CSÚCS Közös zárónyilatkozatot fogadtak el az európai kormányfők Brüsszelben, amelyből minden tagország a neki kedvenc bekezdést idézheti. 1 p FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az elfogadott közlemény arról árulkodik, hogy az EU a keményvo­nalasok programját kívánja végre­hajtani: a külső határok védelmére összpontosít, a menedékkérelmek elbírálását kiszervezi part menti tagállamokban létrehozott „ellen­őrzött központokba” és észak-af­rikai országokban felállított befo­gadóállomásokra. Giuseppe Conte olasz kormányfő elérte, amit akart, legalábbis írásban: ezután a ten­gerből kimentett migránsokat - a mentés helyétől függően - vagy visszaszállítják az észak-afrikai „regionális központokba”, vagy el­viszik az uniós tagállamokban fel­állított fogadóállomásokra. Angela Merkel német kancellár elégedett lehet, mert a zárónyilatkozat le­szögezi: a tagállamoknak mindent meg kell tenniük, hogy véget ves­senek a menedékkérők tovább­utazásának egyik tagállamból a másikba. A kormánypárti bajor keresztényszocialisták előzőleg azzal fenyegetőztek, hogy lezárják a határt a Németországba tartó, de másutt nyilvántartásba vett mene­Spanyolország minisztere írásbeli garan­ciákat kapott a partnerállamok­tól az anyagi támogatásról cékkérők előtt. A bevándorlók friss hullámával szembesülő Spanyol­­ország miniszterelnöke, Pedro Sánchez pedig annak örülhet, hogy partnerei írásba foglalták: „anya­gilag és minden egyéb formában” támogatni fogják Spanyolország erőfeszítéseit az illegális migráció feltartóztatására. Zárónyilatkozatukban az uniós csúcs résztvevői elismerik, hogy 2015 októberéhez képest 95 száza­lékkal csökkent az EU-ba irányu­ló illegális határátlépések száma, ugyanakkor erősödött a migrációs nyomás a Földközi-tenger keleti és nyugati térségében. Ennek fel­tartóztatására az EU-n belül és kí­vül menekülttáborokat terveznek létrehozni, amelyek a tengerből kimentett menedékkérők elhelye­zésére szolgálnak majd. A szöveg „új megközelítésnek” nevezi, hogy az érintett (észak-af­rikai) országokban „a menedék­kérelmek elbírálására szolgáló regionális központokat” hoznának létre. A központok felügyeletét az EU, valamint az ENSZ Menekült­­ügyi Főbiztosának Hivatala és a Nemzetközi Migrációs Szervezet A mene­dékkérők tovább­utazása egyik tag­államból a másikba veszé­lyezteti a schengeni rendszer fennma­radását látná el. Az elképzelések szerint ezzel ellehetetlenítenék az üzlet­szerű csempészetet. A part menti EU-tagállamok közelében meg­mentett migránsokat viszont az Unió területén létrehozott „ellen­őrzött központokba” szállítanák, amelyeket „szigorúan önkéntes alapon” állítanának fel a tagálla­mok. Ezeken a fogadóállomásokon elbírálnák az érkezettek menedék­kérelmét. A menekültstátuszra nem jogosult embereket vissza­­küldenék, a nemzetközi védelemre szorulókat viszont áthelyeznék az erre - ugyancsak önként - vállal­kozó tagországokba. A közös fran­cia-olasz javaslatra minden tagor­szág igent mondott, ám valójában egyikük sem ajánlotta fel területét ilyen központ létesítésére. Emma­nuel Macron sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy ezeket a táboro­kat az érkezés országában - vagy­is mindenekelőtt Olaszországban - kellene létrehozni, ám fenntar­tásukhoz és működtetésükhöz az Európai Unió jelentősen hozzájá­rulna. A huszonnyolcak az eddi­gieknél jóval több pénzt szánnak a külső határok megerősítésére és a migráció kezelésére. A követ­kező hosszú távú költségvetésben külön forrást különítenének el a gyors reagálásra. Afrikának több fejlesztési pénzt helyeztek kilá­tásba. Döntöttek arról, hogy a Tö­rökországban élő szíriai menekül­tek támogatására felszabadítják a hatmilliárd eurós alap második részletét. A csúcs résztvevői szerint a me­nedékkérők továbbutazása egyik tagállamból a másikba súlyosan veszélyezteti a belső határok nél­küli schengeni rendszer fennma­radását. Ezért a tagállamoknak végre kell hajtaniuk minden olyan intézkedést, amelyek az említett továbbutazások megakadályozá­sához szükségesek. Németország elsősorban kétoldalú egyezmé­nyekkel szeretne megszabadulni a másutt regisztrált menedékké­rőktől, és Angela Merkel sajtótá­jékoztatóján be is jelentette, hogy néhány országgal megkötötte a megállapodást, és a szakértői mun­ka van hátra. Mint megírtuk, Ber­lin felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal is. HALMAI KATALIN (BRÜSSZEL) TÖBB SEGÍTSÉGET KAP 1 PEDRO SÁNCHEZ Miféle migrációs krízis? VISSZHANG Két fényképpel illuszt­rálja tegnapi ki­adását a The New York Times. Az első képen a Ke­leti pályaudvar 2015-ös, a máso­dikon mai képe látható. Tele menekültekkel, másrészt üresen, „békeidőben”. Miközben a lap az uniós csú­cson elfogadott menekültügyi csomagról ér­tekezik, címé­ben azt kérdezi: Miféle migrációs krízis? Mi is azt kérdezzük - nem először -, miféle menekültválság volt az, amit a Ke­leti pályaudvaron és a Baross téren az akkor oda kivo­nuló nemzetközi sajtó közvetített külföldre. Ma is - és sokadszorra - azt állítjuk: 2015 őszén semmilyen mene­kültválság nem volt Magyarországon, Budapesten, bár kétségtelen, hogy a menekültválság va­lóságának elhitetése - főként Ausztriával és Németországgal - a magyar kormány emi­nens érdeke volt. Amit igazol, hogy erre épí­tette fel teljes kommu­nikációját, nemcsak a 2018-as parlamenti választást, hanem még a kormányfő európai szerepét is. Bizonyítékunk nincs, csak nagyon erős kérdéseink: ho­gyan fordulhatott elő egy szilárd közigazgatású, stabil rendőrségű országban, hogy a déli határtól 180 kilométernyire lévő fővárosban egyszer csak megjele­nik több ezer mene­kült? A lehetséges - kevéssé valószínűt­len - első válasz: a kormány képtelen volt nemhogy követ­ni, kezelni is a mene­kültáradatot. Magyarul nem tudta megvédeni az országot. Vagy: a kormány tudtá­val - horribile dic­­tu -, segítségével kerültek a mene­kültek a Baross térre a nemzet­közi kamerák elé, hogy bizonyítsák az Unió előtt: itt humanitárius krízis van. Ami aztán - mint azt a német politikai körök már addig is érzékeltették - arra késztette Angela Merkel kancellárt, hogy a német hatá­rok megnyitá­sával segítsé­get nyújtson egy baráti államnak. Fe­lettébb kíván­csiak lennénk - ha már a ma­gyar iratok hoz­záférhetetlenek - a német kö­vetség táviratai­ra, azokra az ira­tokra, amelyek a kancellárban megerősítették a humanitárius válság képzetét mint valóságot. A Nagy Orbáni Átve­rést, amelynek következményei azóta is beláthatatlanok. FRISS RÓBERT THE NEW YORK TIMES 2018. június 29., péntek REFLEKTOR Merkelhez megy jövő csütörtökön Orbán Jövő csütörtökön utazik Orbán Viktor magyar miniszterelnök Berlinbe, hogy eleget tegyen Angela Merkel német kancel­lár meghívásának. Ulrike Dem­­mer helyettes kormányszóvivő elmondta, hogy a találkozón bilaterális, Európa-politikai és nemzetközi témákról tárgyalnak majd, és a megbeszélés után kö­zösen sajtótájékoztatót tartanak. A szövetségi belügyminisztérium szóvivője, Annegret Korff kér­désre válaszolva elmondta, hogy Horst Seehofer tárcavezető is tárgyal majd Orbán Viktorral. Eltérő vélemények Az Európai Parlament legna­gyobb, néppárti frakciójának ve­zetője, Manfred Weber szerint az uniós vezetők nagy lépést tettek előre. A szocialisták is üdvözöl­ték a csúcson megszületett meg­állapodást, mint a közös európai felelősségvállalás megnyilvánu­lását. A német Udo Bullmann frakcióvezető szerint az állam- és kormányfők megmentették a schengeni rendszert és a közös európai értékeket. Ska Keller, a Zöldek frakcióvezetője azt állí­totta, hogy a döntések eltemetik a menedékhez való jogot Euró­pában. Sajtóközleménye szerint a menekültkérelmek benyújtása gyakorlatilag lehetetlenné vá­lik a Európában. „Nem szaharai megoldásokra, hanem igazi szo­lidaritásra van szükség" - áll a szövegben. Gabi Zimmer, az EP szélsőbaloldali politikai csoport­jának elnöke nyilatkozatában úgy vélte, hogy az EU vezetői a legve­szélyeztetettebb emberek jogait veszik semmibe, azokét, akik a háború elől menekülnek, retteg­ve a saját és családjuk életéért. Ezzel szolgai módon követik a rasszista jobboldal félelemkeltő propagandáját.

Next