Népszava, 2018. szeptember (145. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-11 / 211. szám

2 NÉPSZAVA 2018. szeptember 11., kedd REFLEKTOR FOGLALKOZTATÁS Jobbára eredménytelenül költött százmilliárdokat az Orbán-kormány a nem dolgozók és a közmunkások képzésére. Leginkább a tanfolyamok szervezői jártak jól. GULYÁS ERIKA Mónika 23 éves, így még két évet kell kihúznia, hogy felvehessék közmunkára. Kéri, vezetéknevét ne írjuk le és azt se, melyik borsodi kisvárosban él, nehogy még a köz­munka is veszélybe kerüljön. - Jobb az óvatosság, itt min­dent számon tartanak - teszi hoz­zá, ahogy mindenki más is, akit a munkanélkülieknek szervezett tanfolyamokról faggatunk. Neki a héten lejár a fél év türelmi idő az előző tanfolyam után, így bemehet a „munkaügyi központba”, hogy újabb képzésre jelentkezzen. Leg­utóbb hat hónapos kertészeti tan­folyamon volt, azt mondja, az ég­világon semmi hasznát nem látja. Az önkormányzat a kora miatt nem veszi fel, a cégek meg azért, mert roma. Legalábbis így érezte, amikor próbálkozott. Tudja ő, hogy a legna­gyobb baj a nyolcosztályos végzett­sége, bár a környezetében azt látja, azoknak se könnyebb, akiknek van valamilyen középfokú papírjuk. Ő 16 évesen kimaradt az iskolából, mert jött a gyerek, ahogy a most 19 éves húgának is. Őt is behívták egy óvodaidajka-tanfolyamra, de aztán visszamondták az utolsó percben, mert túl sokan voltak. Mónika azt mondja, ennek az egésznek így sem­mi értelme nincs. Szerinte a sok néhány hónapos képzés helyett in­kább egy olyan hosszabb iskolát kel­lene támogatnia az államnak, ame­lyik középfokú végzettséget is adna. A szomszédos Szabolcs egyik civil roma szervezetének vezetője sem szeretné, ha leírnám a nevét vagy az egyesület megnevezését, de szinte Mónika szavait folytatja, amikor arról beszél: ha fel is veszik a tanfolyamok után a fiatalokat, csak addig foglalkoztatják őket pél­dául dajkaként, amíg ezért támoga­tást kapnak az államtól. Ha ez lejár, elküldik őket. Üzemek kellenének, munkahelyek - mondja, s ezek igé­nyei szerinti képzések, mert ma tömegével oktatnak kosárfonó­kat, amihez aztán az alapanyagot se tudják megvenni a munkanél­küliek, rengeteg varrótanfolyam indult, de aztán cérnára se futja az asszonyoknak, nemhogy varró­gépre, varrodák meg nincsenek se­hol, így valójában nincs motiváció, csak az, hogy ezekre a hónapokra kapnak valamennyi „túlélőpénzt”. Úgy látja, hasonló a helyzet az uni­ós projektek képzéseivel is, vagy ha lehet még eredménytelenebbek. Ha nem szakmai, hanem mondjuk életvezetési tréningekről van szó, ott a tapasztalat szerint nem nyíl­nak meg a résztvevők, kívülállónak Ha fel is veszik a tanfolyam után a fiatalokat, csak ad­dig foglal­koztatják őket, amíg kapják az állami tá­mogatást nehezen beszélnek őszintén a baja­ikról. A vezető mond azért jó példá­kat is. Akiket fabrikett gyártására tanítottak meg vagy gépi fűkasza használatára, azok legalább tudnak valamit kezdeni a tudásukkal - te­szi hozzá a civil szervezet vezetője. Aki mégis munkához jut a kép­zések után, gyakran azzal szembe­sül, hogy hiába kap OKJ-s végzett­séget igazoló papírt, arra az van írva, hogy csak „rész szakképesí­tést” szerzett. Akinek nincs közép­fokú iskolája, az csak ezt érheti el, így viszont csak a sima közmun­kásbért kaphatja és nem a szakkép­­zetteknek járó magasabb összeget. Ági és Magdi zöldség- és gyü­mölcsfeldolgozást tanult három hónapig, és voltak olyan szerencsé­sek, hogy a szomszédos borsodi falu szövetkezetében munkát is kaptak. Hogy a nettó mintegy 54 ezres köz­munkás-minimálbérnél valamivel többet vihetnek haza, az kizárólag a település polgármesterén mú­lik, aki azt vallja: az általuk végzett rengeteg munkáért nem lehet ilyen keveset fizetni. Az asszonyok tud­ják, hogy kivételes helyzetben van­nak, hisz a 15 fős tanfolyamból csak nekik lett munkájuk. A környéken található Riese polgármestere, Vécsi István azt sorolja, hogy mikor éppen kétszer 35 óra alatt el akarták tüntetni a hátrányos helyzetű falvakban élők „digitális szakadékát”, akkor sorra jelentkeztek be hozzá a tanfolya­mokat szervező cégek. Kiszámolta az ajánlott árakat, és arra jutott, hogy ha minden érintettet beis­koláztak volna, csak ebben az 1700 fős faluban 29 milliót kaszált volna a képzést végző vállalkozás. Ezért mondja, hogy szerinte ez a hihetet­len tömegű felesleges oktatás nem szól másról, mint ezeknek a cégek­nek a gyarapodásáról. Berki Judit Nógrád megyei szo­ciálpolitikus pedig arra figyelmez­tetett a közelmúltban lapunknak adott interjúban, hogy a ma tel­­jesen összehangolatlan képzési­­ csomag különösen akkor lesz lát­­­­ványosan haszontalan, ha tovább­­ csökken a közmunkások száma,­­ mert akkor még ez a terület sem szívja fel a felesleges dolgokra fel­készített tömegeket. Márpedig újabb tanfolyamdöm­­ping közelít uniós projektek kere­tében. Ráadásul mindet egyszerre kellene megcsinálni, mert az előző Orbán-kormány úgy akarta lezár­ni a választás előtt a ciklust, hogy minden uniós forrásnak tudja a helyét. A munkába állást segítő pá­lyázatok többsége a humánfejlesz­téseket tartalmazó Emberi Erő­forrás-fejlesztési csomag, az EFOP keretében valósul meg, de ez a célja több gazdaság- és területfejlesztési programnak is. A humánpályázatok előkészíté­sét és megírását sok helyen külső tanácsadók is segítették. Egy ilyen sikeres, felnőttképzéssel is foglal­kozó szervezet vezetője lapunknak elmondta: ha foglalkoztatási kér­dés - például a fiatalon gyermeket szülő nők továbbtanulása­­ igazán fontos egy településen, több pár­huzamos pályázatba is beleírták a képzésük megszervezését, bebiz­tosítva magukat, hogy valamelyik forrásból biztosan megkapják a szükséges pénzt. Ott van gond, ahol a humán-, a területfejlesztési és a gazdasági projektek közül ket­tőt, netán mind a hármat el tudták indítani. Ott ugyanis három tanfo­lyammal kellene majd elszámol­ni. Országos szinten vigyáztak a pályázati kiírások párhuzamossá­gainak kiszűrésére, de helyi szin­ten nem ellenőrzik, hogy van-e átfedés az egymás után megnyert projektek tartalmában. Ahol van, ott most lázasan próbálják módosí­tani a szerződéseket - utalt a napi bonyodalmakra a szakértő. Változ­tatást kérnek többen azért is, mert a pályázatok beadása óta eltelt másfél évben sokat változott a ha­zai munkaerőpiac, általános lett a munkaerőhiány. Csakhogy ezekre a változásokra reagál a járási hiva­talok foglalkoztatási osztályainak átalakítása is, s ez a korábbiaknál is látványosabbá teszi a közigaz­gatási és a civilekkel összefogó önkormányzati szint közötti pár­huzamos munkavégzés buktatóit. Ahol működik a szereplők között az együttműködés, együttgondol­kodás, ott a kistérségi program és a hivatali munka kiegészíti egymást, de ahol nem, ott állandósulnak a viták. Pozitív példának hozta Túr­­istvándi térségét, ahol a település korábbi polgármestere, egy kiváló közösségszervező lett a járási hi­vatal vezetője, s azóta is remek az aprófalvak együttműködése, míg máshol inkább versenyeznek egy­mással a települések. CÉLTALANUL Sok varrótanfo­lyam indult, de cérnára se futja az asszonyok­nak, nemhogy varrógépre, varrodák meg nincsenek se­hol. így marad az utcaseprés KÖZMUNKÁSOK ISKOLAPADBAN A tanfolyamok sokaságával sokszor nem is a résztvevők, hanem a szer­vezők nyernek Egész Európában nehezen találja meg a munkaügyi ellátórendszer azokat, akik hosszú ideje kiestek a munkaerőpiacról vagy még soha nem dolgoztak. A 2013-ban indult Ifjúsági Garancia Rendszer épp utóbbiakat vadássza, de még azt is alig lehet elérni, hogy regisztrálja­nak a nem dolgozó és nem tanuló 15-24 év közötti fiatalok - mutatott rá a nehézségekre Csillag Márton, a Budapest Intézet vezető kutatója. Máshol kinek a feladata azok felku­tatása, akik nincsenek a regisztrált munkanélküliek között? Ebből a szempontból tarka a kép az uniós tagállamokban. Németor­szágban és Franciaországban pél­dául állami és magánszolgáltatók egymás mellett végzik ezt a mun­kát. Abban tehát semmi különleges nincs, ha nálunk a járási hivatalok és támogatott projektek keretében önkormányzati és magáncégek is ezt a kört célozzák meg program­jaikkal. Azért lett fontos az eddig minden ellá­tásból kiesett munkanélküliek sorsa, mert elfogyott a munkaerő? NÉPSZAVA-INTERJÚ Lassan lesz eredmény Igen, de erre is hamarabb jöt­tek rá Brüsszelben. Nagyjából két éve született egy EU-ajánlás arról, hogy a tartós munkanélkülieket a szociális és munkaügyi progra­moknak egyszerre kell megszólí­taniuk, mert csak az ilyen integrált megközelítés vezetheti őket a mun­kaerőpiacra. Minden tagországban próbálnak megfelelni ennek az ajánlásnak, mert ehhez ad pénzt az Unió. A járási hivatalok foglalkoz­tatási osztályainak mostani átszer­vezése is ennek felel meg, bár erről nem beszél a kormány. Vannak ilyen integrált magyar prog­ramok? Ez volt a célja a speciális köz­foglalkoztatási programoknak, de nagyon kevés embert értek el, az eredményről pedig nagy a hallgatás. Vannak helyi kezdeményezések, a máltaiak több helyen dolgoznak, máshol is felbukkannak ötletek, hogy mit kellene csinálni, de átfogó programról még nem tudok. Nehéz lesz előbbre lépni, hiszen közben azoknak is más szolgáltatások kel­lenének, akiknek az adatai megvan­nak az ellátórendszerben. PÁRHUZAMOS PROGRAMOK CSILLAG MÁRTON, a Budapest Intézet vezető kutatója szerint nehéz megtalálni a munkaerő­­piacról régóta kiesetteket

Next