Népszava, 2020. január (147. évfolyam, 1-26. szám)

2020-01-29 / 24. szám

2 NÉPSZAVA 2020. január 29., szerda REFLEKTOR Túl a patológián: gyanús utakon a sziklacsontok • GYANÚ Emberi szerv tiltott felhasználása miatt indított vizsgálatot a Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly nyáron a pécsi egyetem klinikáján. Jogilag támadható körülmények között távolítottak el csontokat halottakból. FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Tudni kell, hogy a nagyjából ötször öt centiméter méretű szikla- vagy más néven halántékcsont mögött bújik meg az ember halló- és egyen­súlyozószerve. E szervek megmű­­téséhez a sziklacsontot gyakran meg kell fúrni. A klinika azért kért az egyetem patológiai intézetétől nagy mennyiségben sziklacsontot, mert azon gyakorolnak az orvos­­tanhallgatók és a szakorvosok. A feljelentő azonban úgy gondolta, hogy az indokoltnál nagyobb szám­ban kértek szitacsontot, így amikor a vizsgálat indult, több száz csontot foglaltak le a klinikán. A feljelentő azt gyanítja, hogy Gerlinger Imre, a klinika igazgatója­­ számára be­vételt hozó­­ tanfolyamokat tar­tott, és ehhez kellett a nagyszámú halántékcsont. A feljelentő azt is feltételezte, hogy az igazgató más intézmények orvosainak is adott el csontokat, „zsebre dolgozva”. (Az ügyről egyébként a Szabad Pécs is hosszan írt hétfőn közzétett cikké­ben.) Megkerestük a PTE rektorát, Miseta Attilát, aki kutatóorvos, és 2018 júliusa óta irányítja az egye­temet. A rektortól megtudtuk, hogy az ügyben belső vizsgálat nem indult, mivel nincs annak jele, hogy a klinika vagy annak vezetője sziklacsontokkal üzletelt volna. A rektor ugyanakkor elismerte: ko­rábban nem volt kellő körültekin­téssel szabályozva az egyetemen az, hogy a halottak szerveit és szöveteit milyen módon lehet el­távolítani oktatási és kísérleti cél­ból. Az egészségügyi törvény által elvárt szabályozást - a történtek hatására - megtették, és múlt év augusztusában írásban rögzítették a szerv- és szöveteltávolítás, illetve -felhasználás előírásait. Korábban általában az volt a gyakorlat, hogy a klinikaigazgatók telefonon vagy levélben rendelték meg az oktatás­hoz szükséges szerveket a patoló­giától, és onnan megkapták azokat. Augusztus óta az egyetem etikai bizottságától kell engedélyt kérni arra, hogy a halottakból oktatási célra eltávolíthassanak szerveket és szöveteket. Ez egy részletesen adminisztrált eljárás, s az enge­dély kiadásához szükséges az is, hogy azzal egyetértsen az egyetem patológiai, illetve az anatómiai in­tézetének a vezetője. Az új előírás azt is rögzítette, hogy csak annak a halottnak a testéből lehet szervet eltávolítani, aki ezt életében nem elismerte, ko­rábban nem volt kellő körültekin­téssel szabályoz­va az egyetemen az, hogy a halottak szerveit és szöveteit mi­lyen módon lehet felhasználni oktatási célból tiltotta meg, emellett a szerv eltá­volításához meg kell kapni a halott eltemetését vállaló rokon engedé­lyét. Hogy utóbbi korábban miképp történt, arról az egyetem nem nyi­latkozott. A PTE jogásza szerint ugyanis nem szükséges a rokon hozzájárulása, ezért ha korábban nem kértek engedélyt az illetékes hozzátartozótól, akkor azzal nem is sértettek jogszabályt. Csakhogy az általunk megkérdezett igazságügyi orvosszakértő úgy nyilatkozott: a rokon hozzájárulása az 1997-ben életbe lépett törvény alapján ko­rábban is kötelező volt. Saját jogér­telmezésünk is ezt erősíti, hiszen az egészségügyi törvény 222. pa­ragrafusa így fogalmaz: „egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt... temetésre kötelezett hozzátartozója a halált követően 30 napon belül írásban beleegyezett”. A jelek alapján a pécsi egyetem egyelőre nem kíván szembenézni azzal, hogy 22 éven át az illetékes rokon engedélye nélkül vettek ki szerveket oktatási céllal a halottak­ból. Mivel az intézmény ragaszko­dik a saját jogértelmezéséhez, így azt se tudhatjuk meg, hogy hány esetben történt szerveltávolítás a halottakból törvénytelenül. A feljelentő által támadott Ger­linger Imre válaszolt kérdéseink­re. A 63 esztendős orvos tíz éve irányítja a fülészeti klinikát, szak­májában számos, a hallást forra­dalmi módon javító műtéti eljárás magyarországi meghonosítójának tartják őt. Korábban külföldön is dolgozott - többek között - Ut­­rechtben és New Yorkban, majd 3-3 évig a liverpooli és a nottin­­ghami egyetem fülészeti kliniká­jának konzultánsa volt. Gerlinger elmondta, a pécsi klinikának va­lóban nagyszámú sziklacsontra van szüksége, ugyanis ahhoz, hogy egy orvos letegye a fülészszakvizs­­gát, legalább 15 ilyen csontot meg kell fúrnia, a szakorvosnak pedig további húszat ahhoz, hogy ad­junktus legyen. E gyakorlat azért elengedhetetlen, mert műtét köz­ben elég egy milliméter tévedés, s a fúró elvérezteti az artériát vagy a vénát, lebénítja az arcideget, ma­radandó károsodást okoz a beteg hallásában vagy egyensúlyszervé­ben. A fülészek számára a későbbiek­ben is fontos ez a gyakorlás, és az, hogy lépést tartsanak tudományuk fejlődésével, ezért a pécsi klinika 1993 óta minden évben háromna­pos tanfolyamot rendez azoknak, akik a sziklacsonton végrehajtott műtéti eljárásokat akarják gyako­rolni. Idén a múlt héten rendezték meg ezt a kurzust. Harmincan vet­tek részt az oktatáson, általában tapasztalt fülészek, s akadt olyan, aki 62 évesen jött el, hogy fejlessze tudását. Hogy a résztvevők gyako­rolni tudjanak, 40 sziklacsontot biztosított a pécsi klinika. Megkér­deztem Gerlingert, hogy a tanfo­lyam milyen „haszonnal dolgozik”, s a profit kit illet. Az igazgató el­mondta, hogy a bevételük 2,4 millió forint, s ebből a műszer- és terem­­bérleti díj fizetése után megmarad a klinikának 500-600 ezer forint, a haszonból az intézmény műsza­ki feltételeit javítják. Az igazgató azt mondta, hogy személyesen senkinek, így neki sincs haszna a tanfolyamból, mindenki ingyen, az intézmény presztízséért dolgozik. Arról is kérdeztem Gerlinger Imrét, hogy ő adott-e el valakinek („zsebre”) sziklacsontot. Az igazga­tó azt felelte, ilyenre nem volt pél­da, egyébként a csontokat a tanulni vágyó kollégák beszerezhetik a sa­ját kórházukban, így aztán a csakis tanulásra használható sziklacsont­nak nincs komoly értéke, talán pár ezer forintot lehetne érte kapni. Gerlinger hozzátette még, hogy nincs efféle pénzekre rászorulva, a klinikavezető havibére milliós nagyságrendű, ráadásul előfordul, hogy a hétvégeken külföldre megy Elenged­hetetlen a gyakorlás, mert mű­tét köz­ben elég egy mil­liméter tévedés, s a fúró el­vérezteti az arté­riát vagy a vénát, lebénítja az arcide­get, ma­radandó károso­dást okoz a beteg hallásá­ban vagy egyen­­súlyszer­­vében műteni, s olyankor két nap alatt másfél millió a bevétele. Gerlinger Imrének csak sejté­sei vannak arról, miért gondolja a feljelentő róla azt, hogy üzletelt a sziklacsonttal. Talán azért, mert előfordult, hogy intézete három orvosával kiutazott Piacenzába - az olasz fülészeti klinika a világ egyik legjobbja -, s a magyar team vitt magával tizen-egynéhány szik­lacsontot, mivel kint gyakorolni akarták a legújabb műtéti eljárá­sokat. Ebből következtethetett va­laki arra, hogy az igazgató eladási szándékkal vitte ki a csontokat külföldre. Ám azokat nem adták el, hanem kint gyakoroltak rajtuk, állítja Gerlinger Imre. Az igazgatót megkérdeztem arról, hogy volt-e kiviteli engedélye a csontokra. Azt felelte, hogy nem, mivel az Unión belül erre nincs szükség. Ezt meg­erősítette ügyvédje is. Ugyanakkor a lapunknak nyilatkozó igazság­ügyi orvosszakértő azt mondta, hogy csak a hatóság engedélyével lehet kivinni külföldre gyógyítási és kutatási célra emberi szervet vagy szövetet. A törvény szerint az engedélyhez tartozó kísérő iratnak tartalmaznia kell, hogy mi célból és hová szállítják, minden más eset­ben a kivitel felveti a szervkereske­delem gyanúját. Az engedélyezési eljárásban megvizsgálják, hogy a kivinni kívánt szerv vagy szövet jelenthet-e fertőzési kockázatot. Alapkitétel, hogy anyagi haszon nem származhat a szervek, szöve­tek ilyen típusú felhasználásából. Gerlinger ragaszkodik ahhoz, hogy eszükbe se jutott értékesíteni az Olaszországba kivitt csontokat, azok az ő tanulásuk kellékei vol­tak. Az igazgató egyébként úgy érzi, hogy a klinikán belülről jött a felje­lentés. A múlt évben súlyos szak­mai-etikai vitája volt egyik kollégá­jával, s ezt követően néhány nap múlva megszületett a feljelentés. A rendőrségi vizsgálatban eddig senkit sem gyanúsítottak meg, ta­núként viszont kihallgatták a klini­ka tavalyi tanfolyamának 33 részt­vevőjét. A vizsgálat lezárásának határideje - információink szerint - február eleje. UNGÁR TAMÁS ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK HIÁNYZÓ SZABÁLYOZÁS MISETA ATTILA OKTATÁS A klinika azért kért az egye­tem patológiai intézetétől nagy men­­­nyiségben sziklacsontot, mert azon gyakorolnak az orvostan­hallgatók és a szakorvosok KURZUS Sziklacsont­­fúrás a pécsi egyetemen a múlt heti tanfo­lyamon Engedély kell a felhasználáshoz Szervek halottakból való eltá­volításának lehetőségeiről az egészségügyi törvény rendelke­zik - vázolta lapunknak az álta­lános szabályozást Kereszty Éva jogász, igazságügyi orvosszak­értő. Orvostudományi célokra, anatómiaoktatásra akkor lehet halottból szervet, szövetet el­távolítani, ha az illető életében ehhez kifejezetten beleegyezését adta, illetve ha életében ez ellen nem tiltakozott, és a temetésre kötelezett hozzátartozója a halált követően 30 napon belül ebbe beleegyezett. Mivel ezek emberi maradvá­nyok, ha már nincs szükség az eltávolított szervekre, megsem­misítéskor a kegyeleti szabá­lyokat betartva kell eljárni, azaz el kell temetni. Az orvosi egye­temeken szinte mindenütt van emlékoszlopa az orvostudomány részére felajánlott halottaknak. A felboncolt holttestekről rend­re meg is emlékeznek, halottak napján koszorúznak. Kereszty Éva hozzátette: kül­földre csak a hatóság engedélyé­vel, kizárólag gyógyítási-kutatási célokra lehet vinni szervet, szö­vetet, az egészségügyi törvény rendelkezése szerint pedig csak hatósági engedéllyel és egyéb kí­sérő iratokkal együtt.

Next