Népszava, 2021. szeptember (148. évfolyam, 202-227. szám)
2021-09-01 / 202. szám
2 NÉPSZAVA 2021. szeptember 1., szerda REFLEKTOR Megszenvedtük a Covidot ECFR-KUTATÁS A magyarok kétharmadának személyes nehézségeket okozott a járvány, ez európai szinten is kimagasló arány. Anyagilag is megviselte a honfitársakat a pandémia. ROSTOVÁNYI ANDRÁS Már több mint másfél éve annak, hogy a koronavírus betört az Európai Unióba, és felforgatta a közösség lakóinak nyugalomban, biztonságban és jólétben töltött mindennapjait. 2020 januárja óta európaiak milliói veszítették el szeretteiket, küzdöttek meg a betegség szövődményeivel vagy kerültek létbizonytalanságba. Az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) nevű kutatóintézet 12 EU-tagállamot vizsgáló reprezentatív felmérése alapján Magyarország szenvedte meg leginkább az elmúlt időszakot. A közvélemény-kutatás szerint a magyarok 65 százaléka saját bőrén tapasztalta meg a pandémia árnyoldalait, miközben a dánok, a franciák, a hollandok, a németek és a svédek zömének semmilyen komolyabb következményekkel nem kellett szembesülnie személyes életében. Az már hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy az emberi életek védelmét tekintve csődöt mondtak az Orbán-kormány intézkedései, mivel Magyarországon több mint 30 ezer áldozatot követelt a járvány, és ezzel hazánké lett a lakosságarányosan legrosszabb halálozási mutató az EU-ban. A mostani felmérés viszont arra enged következtetni, hogy a vészhelyzetet kísérő gazdasági krízis kezelésében szintén csúfosan leszerepelt a magyar vezetés. A magyar lakosság 36 százalékának okozott anyagi nehézségeket a pandémia, illetve az annak megfékezésére bevezetett lezárások. Ebbe a csoportba tartoznak például azok, akik elveszítették megélhetésüket, munkájukat vagy kényszerűségből állást kellett váltaniuk. A kutatásban szereplő tizenkét országból mindössze kettőben mértek hazánkénál rosszabb arányt: Portugáliában 40, Spanyolországban 37 százalékot. A többi uniós tagállam viszont jobban teljesített, némelyik jóval sikeresebb volt Hollandiában 13, Dániában pedig 12 százaléknak romlott az anyagi helyzete. Habár más tényezők is közrejátszhattak, döntő szerepe lehetett annak, hogy egyes kormányok célzott állami támogatásokkal vagy segélyekkel hatékonyabban tudták ellensúlyozni a szigorú korlátozások negatív gazdasági hatásait. A járványügyi következmények alapján Magyarország az összes kategóriában a legrosszabb helyen áll a felmérésben vizsgált 12 ország közül. Mindennek tetejébe Magyarországon voltak a legtöbben, akiknek a pandémia anyagi gondokat is okozott, és a betegségről is keserű tapasztalatokat szereztek, azaz súlyos lefolyású fertőzést kaptak el vagy elveszítették valamelyik szerettüket a kór következtében. A magyarok 19 százaléka tartozik ide, az adatokat a teljes felnőtt lakosságra vetítve ez azt jelenti, hogy mintegy másfél millió honfitársunk tapasztalta meg a világjárvány mindkét szomorú következményét. És hogy ki a felelős ezért a mérhetetlen szenvedésért? A magyarok elsősorban egymásra mutogatnak: a hazai lakosság negyede (25 százalék) azokat az egyéneket okolja, akik nem tartották a járványügyi szabályokat és előírásokat, további 15 százalék az utazásokról hazatérőket. Szintén jelentős hányad hibáztatja a pandémiát kezdetben eltussolni próbáló kínai vezetést: minden ötödik honfitársunk (20 százalék) tartozik ide. Az Orbán-kormányt 14 százalék teszi felelőssé - emögött az állhat, hogy a magyarok túlnyomó többsége (70 százaléka) megfelelő mértékűnek találta a karanténintézkedések szigorát. Ilyen elégedettséget egyetlen másik országban sem mért a közvélemény-kutatás. Az eredményeket befolyásolhatja, hogy a mintavétel május vége és június eleje között történt, amikor a magyar kormány feloldotta a járványügyi óvintézkedéseket. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a magyarok 88 százaléka vallotta teljesen vagy részben szabadnak magát, miközben a 12 tagállamban átlagosan ez csak 70 százalékra volt igaz, sőt Ausztriában 42, Németországban pedig 49 százalék nem érezte magát szabadnak. A felmérés tehát egy nyár eleji pillanatfelvételt tükröz, ezért valószínű, hogy azóta a többi országban is javult a közhangulat, miután a védőoltásoknak köszönhetően enyhítettek a korlátozásokon. Forrás: Az Európai Külkapcsolati Tanács 12 EU-tagállamon átívelő felmérése (2021. május-június) Semmilyet Súlyos lefolyású Kórházi kezelésre Elveszítette legalább Elveszítette legalább Gazdasági Nem kívánt fertőzésen esett át szorult egy barátját egy rokonát nehézséget okozott válaszolni Dánia 70% 10% 5% 3% 4% 12% 3% Franciaország 62% 6% 5% 5% 8% 20% 3% Hollandia 62% 11% 8% 7% 13% 13% 2% Németország 62% 11% 9% 6% 5% 19% 4% Svédország 54% 18% 12% 9% 8% 20% 3% Átlag 52% 14% 11% 8% 9% 23% 3% Ausztria 50% 20% 15% 7% 8% 24% 2% Olaszország 47% 9% 11% 11% 7% 30% 4% Bulgária 40% 23% 15% 9% 9% 24% 3% Lengyelország 37% 28% 18% 10% 15% 27% 7% Portugália 37% 12% 8% 9% 10% 40% 5% Spanyolország 36% 13% 17% 16% 15% 37% 2% MAGYARORSZÁG 35% 30% 22% 21% 16% 36% 0% 65 százalék A magyarok ekkora hányada a saját bőrén tapasztalta meg a pandémia árnyoldalait A járványügyi következmények tekintetében minden kategóriában a legrosszabb helyen állunk Tovább mélyülő és új törésvonalak Európában KÖVETKEZMÉNYEK Ahogyan a 2008-ban kirobbant pénzügyi krízis és a 2015-2016-os migrációs és menekültválság, úgy a tavaly óta tartó koronavírus-járvány is növelte az Európai Unió belső megosztottságát - állapította meg Ivan Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának igazgatója és Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) alapító igazgatója a felmérés eredményein alapuló közös tanulmányában. Meglátásuk szerint a pandémia kezdetén előforduló koordinálatlanság után felcsillant a remény, hogy a krízis egységbe kovácsolhatja az EU-t. A szerzők azonban arra figyelmeztetnek: megosztottsághoz vezethet, hogy az európaiak lakhelyüktől, koruktól és más tényezőktől függően másképp élték meg a járványt. Az elemzés alapján a korábbi kríziseken már körvonalazódott, földrajzi alapú törésvonalak elmélyülésére lehet számítani, mivel az észak- és nyugat-európai tagállamokban a többséget nem érintette közvetlenül a vészhelyzet, míg a dél- és kelet-európai térség lakói személyes traumákon és tragédiákon keresztül élték meg azt. Az egyes társadalmakon belül is feszültséget kelthet, hogy a különböző csoportok másmás tapasztalatokat szereztek. Létezik egyfajta generációs szakadék is: habár a koronavírus leginkább az időseket veszélyezteti, mégis a fiatalok érzik úgy, hogy megszenvedték az elmúlt időszakot. Míg a 60 év felettiek körében a kérdésre egyértelmű választ adók 65 százaléka állította, hogy őt személyesen egyáltalán nem érintette a járvány, addig a 30 év alattiak mindössze 43 százaléka vallotta ezt. Ez a különbség a karanténintézkedések megítélésében is visszatükröződik. A fiatalok nem elhanyagolható kisebbsége (43 százalék) úgy gondolja, a kormányok nem elsősorban a fertőzések visszaszorítása érdekében hoztak meg korlátozásokat, hanem valamilyen mögöttes indokból - 23 százaléka úgy véli, csupán fenn akarták tartani azt a látszatot, hogy kezükben tartják az irányítást, további 20 százalék szerint a társadalom felett akartak kontrollt gyakorolni. Az időseknél kevesebben voltak bizalmatlanok a regnáló hatalommal szemben: 71 százalék hitt abban, hogy a járványhelyzet indokolta az intézkedéseket. Krasztev és Leonard arra figyelmeztetett, hosszú távon súlyos következménye lehet, ha a kormányok nem figyelnek a 30 év alattiakra - megrendülhet a fiatal európaiak egyébként sem túl magas bizalma a demokratikus intézményrendszerben. Lengyelországban többségben vannak azok, akik hátsó szándékot sejtenek a lezárások mögött, Bulgáriában a lakosságnak nagyjából a megkérdezettek fele tartozik ide - mindez tükrözi a két ország mély politikai megosztottságát. Hazánkban ezzel szemben mindössze 31 százalék kérdőjelezi meg az Orbán-kormány szándékait. A felmérést végzők szerint korai messzemenő trendet felállítani a kutatás alapján. A társszerzők szintén potenciális veszélyforrásként azonosítják azt, hogy egyes csoportok kizárólag a pandémia gazdasági hatásaival szembesültek, és emiatt általában kritikusabban állnak hozzá a karanténintézkedésekhez: nagyobb arányban vélnek felfedezni mögöttes indokokat a korlátozások hátterében, tartják túl szigorúnak azokat, és kevésbé érzik magukat szabadnak. Krasztev és Leonard úgy véli, a járvány alatt szerzett tapasztalatok megosztottságot eredményezhetnek Európában a szabadsághoz fűződő társadalmi attitűdökben is. Mivel a döntéshozók javarészt lezárásokkal küzdöttek a fertőzések ellen, és ebben a hagyományos pártok támogatták őket, ez lehetőséget adott a rendszerellenes, populista kihívóik számára, hogy meglovagolják a korlátozásokkal szembeni elégedetlenséget. Ez a szembenállás azt jelzi, hogy a korábbi krízisekhez hasonlóan a járvány is nyomot hagyhat az európai politikában. A pénzügyi válság során a fősodor által erőltetett fiskális konzervativizmus a megszorításellenes erők felemelkedését okozta, a migrációs- és menekültválságban tanúsított befogadáspártiság pedig a bevándorlás- és idegenellenes politikai irányvonal követőit erősítette meg. Ezek mintájára elképzelhető, hogy még a pandémia után is lesznek pártok, amelyek identitását az határozza meg, hogy ellenzik a társadalmi életbe való állami beavatkozást. R. A.