Népszava, 2022. szeptember (149. évfolyam, 203-228. szám)
2022-09-16 / 216. szám
2 NÉPSZAVA 2022. szeptember 16., péntek REFLEKTOR Fasisztaveszély az Unióban POPULIZMUS A megélhetési válság nyomán félő, hogy még inkább jobbra tolódik Európa. Mind több uniós országban kerülhetnek kormányba vagy kormányhoz közel a szélsőjobboldali tömörülések. RÓNAY TAMÁS Ha csak három mandátumnyi többséggel is, de a jobboldal nyerte a svéd parlamenti választást. Ez elsősorban a Svéd Demokraták (SD) szélsőjobboldali párt előretörésének köszönhető. Ez egyelőre csak bevezetése mindannak, ami Európára vár. A megélhetési válság ugyanis a jobboldali populisták malmára hajtja a vizet, függetlenül attól: az SD esetében inkább arról van szó, hogy a párt keményen lépne fel a bevándorlókkal szemben. Ugyanakkor szeptember végén Olaszországban is változás lesz, hiszen a voksolást majdnem biztosan a jobboldal, azon belül a jobboldali radikális, fasiszta alapokon nyugvó Olasz Testvérek (Fdl) nyeri. Spanyolországban a Néppárt (PP) már jelentősen vezet a felmérésekben a kormányzó szocialisták előtt, s a jobbközép politikai erő a jövő év decemberében esedékes parlamenti választás után a szélsőjobb Voxszal foghat össze. Szlovákiában Eduard Heger miniszterelnök kisebbségi kormánya a szélsőjobb szavazatainak köszönhetően maradhat életben a Richard Sulik által fémjelzett Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt kilépése után. De akkor sem lenne jobb a helyzet, ha az ellenzék kerülne hatalomra: visszatérhetne Robert Fico, a Smer párt elnöke, aki közismert nacionalista, euroszkeptikus populizmusáról. Nem is tétlenkedik, népszavazáson buktatná meg a kabinetet, és tömegtüntetést szervez. Egyre több helyen kerülnek kormányba vagy a kormány közelébe a jobboldali populisták, aminek az Európai Unió jövője szempontjából is gyászos következményei lehetnek. S akkor még nem is szóltunk a nemrég Prágában tízezrek részvételével megtartott kormányellenes tüntetésről. A csehek majdnem fele támogatná a tárgyalásokat Oroszországgal az energiaárak csökkentése érdekében. Pedig az országban a közhangulat az egyik leginkább oroszellenes az EU államai közül. Recseg-ropog az EU? Vlagyimir Putyin mégis legyőzi az Uniót? Ennyire messze azért nem mennénk, hiszen az uniós tagországok - beleértve Olaszországot és Svédországot a kormányváltás esetén is elkötelezték magukat Ukrajna támogatása mellett, de az energiaválság súlyos politikai következményekkel jár. Senki sem tudja megjósolni, hány évig kell még horrorisztikus árakat fizetni a gázért, a villanyért vagy az üzemanyagokért. S ha a mostani tél az átlagosnál keményebb lesz, akkor még többen sürgethetik a kiegyezést Moszkvával. Igaz, sok függ attól, hogy alakulnak az erőviszonyok az ukrajnai fronton. Ha az ukránok további területeket lesznek képesek szerezni télig, akkor nagyobb az esély arra, hogy a közhangulat továbbra is Ukrajna-párti marad. A szélsőjobb veszélyt azonban nem szabad lebecsülni egyetlen országban sem. Az 1988-ban egykori fasiszták által alapított Svéd Demokraták veszélyes tanokat terjesztenek. Bár aligha lesz a jobboldali kormány tagja, tőle függ majd a kabinet többsége, így komoly befolyásra tesz szert. Kivételes szerepét annak köszönheti, hogy a többi jobboldali párt úgy vélte: csak akkor térhetnek vissza a hatalomba, ha kiegyeznek a szélsőjobbal. Ráadásul e pártok retorikájukban is egyre inkább az SD-t Ennyi képviselői helyet szerzett Jimmie Akesson szélsőjobboldali pártja a stockholmi törvényhozásban, ami 20,5 százalékos szavazati aránynak felel meg mímelik. Ann-Cathrine Jungar kutató, a Södertörni Egyetem szélsőjobboldallal foglalkozó szakértője a Le Monde-nak elmondta: ez a jobbra tolódás „a szociáldemokratákra is vonatkozik, akik a korábbiaknál keményebb migrációs politikát hirdettek”. A 43 éves Jimmie Akesson, aki 2005 óta áll az SD élén, folyvást azt bizonygatja, hogy pártja végleg szakított a neonáci mozgalomból eredő gyökerekkel. A párt még egy történészt is felbérelt, hogy bizonyítsa ezt. Anna-Lena Lodenius újságíró, a szélsőjobboldalról szóló több könyv szerzője elismeri, a párt „már nem ugyanaz, mint a kezdetekben volt”. Történelmét azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni - mutat rá, megemlítve az aktivistákat és választott tisztségviselőket érintő sorozatos botrányokat. Augusztus végén a svéd média jelentette, hogy a párt egyik alkalmazottja mintegy harminc kollégáját hívta meg egy partira, amin Lengyelország lerohanását ünnepelték a náci Németország által. Több helyi jelöltnek vissza kellett vonulnia, miután rasszista megjegyzéseket tettek. Egyikük megosztott egy üzenetet, amelyben „a kib...ott muszlimok kivégzésére” szólított fel. A párt magát „nacionalistaként” és „szociálisan konzervatívként” határozza meg. Alma a régi idők Svédországának visszahozatala, amikor még szinte nem is volt bevándorlás. Akessonhoz hasonlóan Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek elnöke szintén úgy foglalt állást, pártja teljesen szakított a fasiszta múlttal. Ehhez képest az FdI több helyi politikusáról derült ki, hogy ma is egyfajta mintának tartják a Benito Mussolini által fémjelzett érát. Tény ugyan, hogy már sem az SD, sem az FdI nem sürgeti az Európai Unióból való kilépést. Az azonban nem is kérdés, hogy az Unió komoly szakítópróba elé néz. Jimmie Akkeson és a svéd „demokraták" ünnepelnek, talán ők sem számítottak ilyen jó eredményre. A pártot egykori fasiszták alapították 73 mandátum Politizálás titkos orosz pénzből LELEPLEZÉS Egyre több részlet derül ki arról, hogy az Európai Unió működését megnehezítő európai populisták milyen támogatásokat kaptak Moszkvától. Egy a napokban megjelent amerikai hírszerzési jelentés szerint 2014-től napjainkig Oroszország több mint 20 országban, Európában, de Afrikában és Délkelet-Ázsiában is 300 millió dollárral finanszírozott politikai pártokat és jelölteket. A jelentést Antony Blinken amerikai külügyminiszter küldte el az Egyesült Államok több mint száz nagykövetségének. Ebben leírják, Moszkva milyen módon avatkozik be más országok politikai folyamataiba, és Washington hogyan tud válaszolni erre a gazdasági szankcióktól az utazási tilalomig terjedő intézkedésekkel. Sem a titokban támogatott személyek, sem a pártok nevét nem hozták nyilvánosságra, bizonyos részletek mégis napvilágra kerültek. Hírek szerint a támogatottak között volt a szerbbarát montenegrói politikai erő, a Demokrata Front (DF). Igaz, a párt tagadta, hogy bármiféle titkos orosz támogatásban részesült volna. Mint az Amerika Hangja közölte, a titkos támogatottak között megtalálhatjuk Milorad Dodik, a háromtagú boszniai elnökség szerb tagjának nevét is, aki közismerten az orosz elnök, Vlagyimir Putyin elkötelezett híve. Azt teszi, amit Moszkvából diktálnak neki. Moszkva offshore cégen keresztül segítette az albán ellenzéki tömörülést, a Demokrata Pártot is, amely nemegyszer káoszt idézett elő Tiranában. Mindenesetre az amerikai hírszerzési értesülés nyomán ismét felerősödik a vita arról, Oroszország mennyire képes befolyásolni az egyes európai választásokat. A Washington Post úgy tudja, a Kremlhez kötődő erők fedőcégeket, agytrösztöket és más eszközöket használtak fel a politikai események befolyásolására, sokszor a szélsőjobboldali csoportok javára. Az amerikai jelentés szerint az EU-val ellenséges erők finanszírozásában kiemelt szerepet játszottak egyes orosz oligarchák, köztük Jevgenyij Prigozsin, Alekszandr Babakov vagy Oleg Gyeripaszka. Az elmúlt években több eseménynél volt tetten érhető az orosz beavatkozás: a Brexit-népszavazásnál Nagy-Britanniában, Donald Trump győzelménél a 2016-os amerikai elnökválasztáson, miután ellopták Hillary Clinton személyes e-mailjeit; a 2017-es francia elnökválasztásnál; a katalán zavargásoknál; a német választásoknál a szélsőjobboldal javára; a 2016-os olaszországi alkotmányos népszavazásnál, amely Matteo Renzi kormányfő bukását jelentette, valamint az oltásellenes mozgalmak előretörésénél. Igaz, azt nem tudni, hogy valójában mekkora volt az orosz hatás. Az amerikai dosszié híre bombaként robbant az olasz választási kampányban. A szeptember 25-én esedékes parlamenti választás miatt Róma különösképpen a figyelem középpontjában áll: a Kreml azt reméli, a voksolás után gyengül az ukránbarát front kohéziója. Guido Crosetto, az Olasz Testvérek (FdI) társalapítója a Twitteren azt írta, nem lepik meg a hírek, de „szeretném tudni az olasz kedvezményezettek nevét, ha vannak ilyenek. Mert ez hazaárulás.” Közismert az Öt Csillag Mozgalom (M5S) oroszbarátsága, de nincs bizonyíték arra, hogy a pártot a háttérből a Kreml segítette volna pénzügyileg. Hasonló vádak érték Matteo Salvini Ligáját is. Utóbbi azonban mindig is tagadta a Putyinnal való gazdasági kapcsolatokat. Pedig a Liga politikai együttműködési megállapodást kötött Putyin pártjával, az Egységes Oroszországgal, és Salvini gyakran védte nyilvánosan a Kreml álláspontját, nemrég például a cernobbiói fórumon diasorozatot mutatott be, amelyben azt ábrázolta, „miért nem működnek” az Oroszország elleni uniós szankciók. Salvini idegességét jelzi, hogy perrel fenyegetett mindenkit, aki pártja nevét összefüggésbe hozza az amerikai hírszerzésből származó leleplezésekkel. Olaszországban a kampány során dezinformációs kampányokra derült fény, valamint arra, hogy a közösségi médiát széles körben használják fel a Moszkva érdekeit elősegítő álhírek terjesztésére. A demokratikus folyamatokba való orosz beavatkozás gyanúja más országokban is felmerült, mindenekelőtt Franciaországban, ahol Marine Le Pen orosz hitelekből finanszírozta választási kampányát. 2014-ben, az akkor még Nemzeti Frontnak nevezett párt 9,4 millió eurós hitelt vett fel az Első Cseh- Orosz Banktól (FCRB). Az idei elnökválasztás előtt már Magyarországhoz fordult segítéségért: Marine Le Pen ezúttal 10,6 millió euró hitelt kapott az MKB Banktól. RÓNAY TAMÁS Matteo Salvini most ideges, de nemrég még Putyin-pólóban pózolt