Népszava, 2023. január (150. évfolyam, 1-26. szám)

2023-01-02 / 1. szám

KULTÚRA________________________________________________T________111 Hamis Rubens-kép Tévesen Rubens-képként hitelesítették A feltámadt Krisztus megjelenik anyjának című XVI. századi, de nem a flamandi festőóriás alkotta festményt, ame­lyet egy itáliai kiállításon foglalt le a rendőrség. Az ügyben négy személy ellen folyik eljárás. A Rubens Genovában című kiállítás szervezőit nem gyanúsítják törvénytelenséggel. HVG.HU Törölték a Putyin-hívő orosz táncos fellépését Sokak tiltakozása miatt törölték a be­mutatóját egy milánói színházban egy Raszputyinról szóló táncműnek. A da­rab orosz főszereplője, Szergej Polunyin testére tetoválva viseli Putyin orosz elnök képmását. SZÍNHÁZ.ONLINE Lynch és Magritte között Abszurd létkísérletek fejünkre borított vödörrel, félúton David Lynch és René Magritte között­­ új cirkusz látható janu­ár 13-án és 14-én a Trafóban a belga Le Cirque du Bout de Monde égisze alatt, két zsonglőr, Guy Waerenburgh és Bap­tiste Bizien előadásában. NÉPSZAVA Újító színházi kísérletek VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁK Nem volt egyszerű év színházi szempontból 2022. A nézők visszatértek a teátrumokba a pandémia után, ám az energiaválság újra beárnyékolta a jókedvet. Azért ilyen körülmények között is születtek kiemelkedő előadások és alakítások. BALOGH GYULA A Színházi Kritikusok Céhe több­félét kapott kritikát amiatt, hogy az idei díjainál csak néhány, főleg budapesti társulatot és leginkább a Katona József Színházat preferál­ja. Ez az észrevétel részben jogos, dolgozunk is az értékelési rend­szer reformján. Ám ha külön-kü­­lön megnézzük a Katona díjazott előadásait, nem szorulnak különö­sebb védelemre. A legjobb előadás címet megosztva a Káli holtak és a Melancholy Rooms kapta. Utóbbit a saját szavazólapomon én is a leg­jobb előadásnak jelöltem. A fiatal rendező, Tarnóczi Jakab munká­ja mindenképp elüt az átlagtól. A szöveg nélküli, a zenét, a mozgást, a gesztusokat előtérbe helyező produkció lassan bomlik ki, de amikor ez megtörténik, onnan a szabadsága és a színészközpontú­sága miatt óriási élményt ad. Tar­nóczi egyébként szinte berobbant a Katonába, hiszen kiemelkedő az Isten, haza család című rendezése, és ha a naptári évet tekintjük, ak­kor meg kell említeni az újabb csa­lád történetét a Kamrában decem­berben műsorra tűzött Magányos embereket, amely egy nálunk ed­dig nem játszott Hauptmann-da­­rab átdolgozása. A Káli holtak Térey János regényéből született, Dömötör András rendezésében. Az utóbbi időben sokat külföldön dolgozó rendező hatásosan és a saját inspirációit is felhasználva szórakoztatón, mégis rendkívül tanulságosan beszél a színházi és filmeslét abszurditásairól. Szeren­csére azért a Katonán kívül is van színházi élet; ha maradunk Pesten, és mondjuk a kortárs szövegeknél, akkor számomra szintén fontos előadás volt Háy János Elem című dialógusa a Szkéné Színházban. A szerző önmagával is rendkívül ke­gyetlen darabjában a párkapcso­lat, a bizalom, a megcsalás és nem utolsósorban a gyász útvesztőit, öngyötrő feloldozását tárja elénk. A kétszereplős produkcióban Ke­rekes Éva és Mucsi Zoltán is ma­gával ragadó. Kerekes Évát ezért az alakításáért a legjobb színésznő díjára jelöltem. Az alakítása an­­­nyira plasztikus és természetes, hogy azt hiszem, ilyen szintű szín­padi jelenléttel ritkán találkozik a színháznéző. Ha már megemlítet­tem Mucsi Zoltánt és maradunk a naptári évnél, akkor ki kell emelni az Átriumban a Hannibál tanár úr című előadásban nyújtott alakítá­sát, hiszen Nyúl Béla szerepében szinte eszköztelenül játssza el re­mekül a hatalom által bedarált és a saját nézeteit feladni kényszerülő tanárt. És ha már Átrium, akkor ér­demes megemlékezni arról, hogy ezt a magánszínházat a közönség adományai tartották életben. A színházi szférában is megjelent tehát a közösségi finanszírozás, minthogy komoly segítséget ka­pott a nézőktől a Pintér Béla Tár­sulat és a miskolci társulat is. HAUMANN EMLÉKEZETE A színészi alakításokat tekintve és még mindig Pestnél maradva ki­emelném ifj. Vidnyánszky Attila játékát a vígszínházi Sirályban és A kastélyban. A fiatal színész már többször bizonyította, hogy miként képes színészileg jelen lenni az ezerkétszáz nézőt befogadó hatal­mas körúti teátrumban. A Sirály­nál egy kamerával a színházi elő­térbe, sőt még az utcára is kiment, és kivetítőn láthattuk, amit csinál. A kastélyban pedig mindenhova felmászott, lezuhant, nem ismert lehetetlent. De Bodó Viktor ren­dezését nem csak miatta érdemes megnézni. Béres Attila nem először rendezte meg a Kabarét, legutóbb a Vígszínházban vitte színre kettős szereposztásban. Szilágyi Csengé­vel a főszerepben azon a május végi estén láttam, amelyiken a hírekben bejelentették Haumann Péter ha­lálát. Haumann játszott korábban a Kabaréban a Centrál Színház­ban, emlékezetesen formálta meg Schultz urat. Szilágyi Csenge egy szűkebb körben a színházban el­mesélte, hogy aznap azt hitte, hogy Haumann Péter a nézőtéren ült, mintha őt látta volna a nézőtéren, ezért az utolsó dalt neki énekelte. A tapsrendben viszont Kern And­rástól tudta meg, hogy Haumann meghalt. Én pedig, amikor kilétem, a nézőtérről láttam meg a telefono­mon a hírt. Haumann Péter távozá­sa óriási veszteség ebben a színházi évben. VONZÓ TÁRSULATI ERŐ És még mindig Pest, és már látom, hogy ebben az írásban is arányta­lanul túlsúlyba kerül. Nem beszél­tünk ugyanis a Stúdió K Heilbronni Katica című előadásáról a címsze­repben Pallagi Melittával, vagy ugyanitt a Tigrisről, benne Fodor Tamásnak és a színház csapatá­nak nagyszerű teljesítményéről. Bátor és unikális Göndör László jelenléte a Nagymamával álmod­tam című előadásban. Figyelemre méltó a Centrál Színházban Alföldi Róbert hírolvasója a Network című darabban, és szintén kiemelendő Bíró Bence Magyar tenger című darabja, amit nyáron olvastak fel Szentendrén, és novemberben már műsorra is tűzték Alföldi Róbert rendezésében a Révay utcában. A téma és a produkció színvonala miatt fontos Csábi Anna rendezése a Minden negyedik, amelyben arról mesélnek személyes történeteket a szereplők, hogy Magyarországon minden negyedik terhességet kö­vetően valamilyen okból az anya elveszíti a gyermekét, még mielőtt megszületne. Most nincs játszóhe­lye a produkciónak, de jó lenne, ha ismét befogadóhelyre lelne. Vidékre utazva mindig nagy kedvvel megyek Miskolcra, ebben az évben is szerettem a Mohácsi János által színre vitt Hermelint, vagy A falu rosszát, a Béres Attila által rendezett Nórát, mint ahogy fontos előadás a Tartuffe is Harsá­­nyi Attila címszereplésével, Rusz­­nyák Gábor rendezésében. Kevéssé csalódik a hivatásos színháznéző, ha Tatabányára veszi az irányt, hiszen mint ahogy Mis­kolcon, itt is remek társulatot talá­lunk. Érvényes és felkavaró olvasat Guelmino Sándoré, aki Székely Csaba 10 című drámáját vitte szín­re, és ugyancsak markáns előadás Szikszai Rémusz rendezése, Ivan Viripajev Részegek című műve, amelyben szintén megmutatkozik a tatabányai együttes ereje. Pé­csen Zsótér Sándor rendezésében láttam a Bűn és bűnhődést, nagy­szerű volt benne Rába Roland, aki a vizsgálóbírót alakította bravúro­san. Szolnokig sem kellett elmenni, hiszen a Városmajorba is felhozták a Sirályt, Székely Kriszta rendezé­sében. Ami nagy jelentőséggel bír, hiszen hosszú ideig nem válogattak be szolnoki előadást különböző se­regszemlékre. Érdemes a dunaúj­városi előadásokat is nyomon kö­vetni, ahol más izgalmas produkció mellett Czajlik József vitte színre Barta Lajos Szerelem című művét, egyéni megközelítésben. HATÁRON TÚLI BRAVÚROK Akkor most néhány szó a hatá­ron túli előadásokról. A kisvárdai fesztiválon meghatározó élményt jelentett számomra a marosvásár­helyi teátrum A doktor úr című előadása Keresztes Attila rende­zésében. Az előadás egyik óriási ötlete a dalok előadásának módja. Bokor Barna ugyanis a zenekar tagjaként oldalról szinkronizál­ta a színészeket, akik tátogtak a színpadon. Az előadás, mint ahogy nyáron írtam, virtuózan kacagta­tó, akár francia bohózat is lehetne, ám mégis visszaköszön a molnári világ, csakhogy nagyon tágasan, a néző asszociációit teljesen szaba­don hagyva. Novemberben csaknem tíz na­pot tölthettem a kolozsvári Inter­ferenciák Nemzetközi Fesztiválon, ahol számomra a legemlékezete­sebb előadást ifj. Vidnyánszky Atti­la rendezése a Kodályról és Bartók­ról szóló Ifjú barbárok jelentette. A Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös pro­dukciója egy csúcsra járatott, há­romórás zenés-táncos produkció, nagyon sok ötlettel és bravúros megvalósítással. Jó lenne, ha nem kellene Kolozsvárig menni érte, de ha addig kell, a beköszöntött 2023- ban az is komolyan megfontolandó. Kiemelkedő ifj. Vidnyánszky Attila játéka a vígszínházi A kastélyban. A fiatal színész már többször bizonyította, hogy miként képes színészi­­lég jelen lenni az ezerkétszáz nézőt befoga­dó hatalmas körúti teát­rumban. A Kastélyban pedig minden­hova felmá­szott, lezuhant, nem ismert lehetetlent. De Bodó Viktor rendezését nem csak miat­ta érdemes megnézni A Melancholy Rooms Tar­nóczi Jakab rendezése. Szöveg nél­küli, a zenét, a mozgást, a gesztusokat előtérbe helyező produkció, lassan bomlik ki, de amikor ez megtörté­nik, onnan a szabadsága és a színész­központúsága miatt óriási élményt ad 1 m70 O in CO '<2 Z'<Q<M Öo

Next