Népszava, 2023. október (150. évfolyam, 230-254. szám)
2023-10-25 / 249. szám
2 I _______________________________________________________________REFLEKTOR Nincs magyar Shakespeare de van nemzeti dráma • • P ÖNKÉP Kötelező és ajánlott mindhárom klasszikusunk, de lenne más jelöltünk. Szabó Borbála író elárulta, számára mi a nemzeti dráma és a nemzeti színház. ROSZNÁKY EMMA Szabó Borbála írt mesekönyvet, ifjúsági regényt, dolgozott dramaturgként és színészként, de leginkább drámaírónak vallja magát, még akkor is, ha ezt a ritka szakmát alig becsülik ma Magyarországon. Nem fél véleményt nyilvánítani a kanonizált irodalmi művekkel kapcsolatban, lapunk a nemzeti drámáinkról, azaz a Bánk bánról, a Csongor és Tündéről és Az ember tragédiájáról kérdezte. Bár próbáltunk utánajárni, nem találtunk biztos adatokat arról, hogy ki, mikor és miért nevezte ki a fent említett három drámát nemzetinek, és ezt Szabó Borbála sem tudta megmondani. - Rejtélyes dolog a kanonizáció, úgy gondolom, hogy a nemzeti drámáinkat sem egy fórum vagy egy bizottság választotta ki, azt sem hiszem, hogy egyszerre jelölték ki őket, valahogy kialakult maga a fogalom, hogy „nemzeti dráma”, és előbb-utóbb ráaggatták azt pár műre - Szabó Borbála külön hangsúlyozta, kevés igazán jó drámával büszkélkedhet a XIX. századi magyar irodalom, a mű nem afféle irodalmi mostohagyerek volt mindig. Sosem becsülték meg igazán a drámaszerzőket, Katona József sem volt igazán sikeres, nem volt rá kíváncsi a XIX. század közönsége. Amikor ő élt és dolgozott, a vérgőzös rémdrámák és a szórakoztató darabok hódítottak, a legtöbbet német nyelvből fordították magyarra, a hazai drámaszerzést pedig hazafias limonádédarabok vagy könnyű vígjátékok jellemezték. Szerintem Katona József álmában nem gondolta, hogy valaha a kánon része lesz. Nem mindig az a mű marad fenn, ami az adott korban népszerű. A drámaíró mindemellett azt gondolja, Katona József művét azért „nevezhették ki” nemzeti drámának, mert egyrészt magyar nyelvű és témájú, másrészt van benne történelmi és politikai szál, és természetesen a híres 1848-as előadás is predesztinálta erre a címre. - Holott a Bánk bán pont arról szól, hogy megkérdőjelezhető: van-e egyáltalán politikai meggyőződés, vagy mindenki csak rávetíti a magánéletét a közéletre? - vetette föl. - Paradox, hogy az utókor a nagy nemzeti témát látta benne, holott a Bánk bánt az első bemutatója óta félreértik - tette hozzá. Szabó Borbálát sok szál fűzi a darabhoz, 2012-ben megkapta a POSZT legjobb dramaturgjának járó díjat a mai magyar nyelvre „fordításáért” és átdolgozásáért. A másik két nemzeti műről úgy fogalmazott: a Bánk bán esetében zseniális drámai tehetségről, de nyelvileg-költőileg gyengébb íróról beszélhetünk, a Csongor és Tünde kapcsán pedig pont fordítva: egy nagyszerű költő írt egy dramaturgiailag nem éppen hibátlan színművet. - Azt gondolom, Vörösmarty Mihályt nem lehetett kihagyni a nemzet számára meghatározó irodalmi művek alkotóinak sorából, ettől függetlenül a Csongor és Tünde klasszikus, dramaturgiai értelemben igencsak problémás. Ugyanez vonatkozik Az ember tragédiájára, bár ott szerintem az történt, hogy egy amatőrnek eszébe jutott egy nagyszerű ötlet, amire Arany János remekül ráérzett, és belevetette magát. Sok vita folyik arról, mennyire mondhatjuk egyáltalán Madách művének Az ember tragédiáját, és mennyiben tette zseniálissá Arany beavatkozása; annyi bizonyos, hogy Madách Imrének Az ember tragédiáján kívül egyetlen igazán jó színpadi műve sincs. Személy szerint én nagyon szeretem, szerintem sokkal jobb, mint a Faust, de ez a mű sem elsősorban drámai mivolta miatt lett nemzeti dráma. Összességében elmondható, hogy a három közül egyik nemzeti drámánk sem „tökéletes”, hogy nincsen magyar Shakespeare-ünk. Ennek okairól Szabó Borbála azt gondolja: hiányzott a drámairodalmunk életéből a folytonosság, a szakmai közeg. - Egész egyszerűen, ha nincs egy magas művészi színvonalat képviselő művészeti csoport, egy erős generáció, mint a Nyugat volt, ha nem lehet jól és még jobban sikerült színpadi művekből válogatni, akkor oda jutunk, hogy a „nemzeti drámá”-kat hajuknál fogva kell előrángatni, ráadásul a XIX. századból, később pedig nem merjük megkérdőjelezni a múltbéli választást - mondta az író, aki szerint épp azért kapaszkodunk ebbe a három nemzeti darabba, mert valójában nincs számottevő, nagy múltú drámairodalmunk. - Magyarországon a reformkor óta összefonódott az irodalom a politikával, majdhogynem eggyé vált vele, ami abszurd és káros. Szerintem helytelen és veszélyes múltbeli fogalmakba kapaszkodni, hiszen a XIX. században a nemzet egészen mást jelentett, nem alkalmazható a mai viszonyok szerint. Talán azt is újra lehetne gondolni, hogy mi lenne a jelenkor nemzeti drámája. Arra a kérdésre, ha tehetné, és a XX-XXI. századból választhatna nemzeti drámákat, melyek lennének azok, Szabó Borbála úgy reagált: Amennyiben ezek olyan drámai művek lehetnének, amikre magyarként büszke lehetek, akkor Molnár Ferenc darabjai abszolút a listán lennének, és tőle a Játék a kastélybant választanám. Nagyon sok bölcsesség van benne amellett, hogy egy fergetegesen megírt vígjáték. Sokszor róják föl Molnárnak, hogy bár világhírű drámaszerzőnk, írhatott volna komolyabbat, de egész egyszerűen erre volt igény, különben nem értem, miért bűn a sikeresség? A XX. századból még Örkény Istvánt választaná. - Örkény nagyon beletalált a korba, groteszk humorral mondott ki nagyon fontos igazságokat, nekem a Kulcskeresők a kedvencem egyébként, az például lehetne nemzeti drámánk, mert rólunk szól, a magyar lélekről. A jelenkor drámaszerzői közül még Kárpáti Pétert és Pintér Bélát emelte ki Szabó Borbála. - Kárpáti igazi mestere a szakmának, nagy művész, Pintér Béla meg egész egyszerűen maga a nemzeti színház, abban az értelemben, hogy ő beszél azokról a minket érintő személyes és nemzeti kérdésekről, amik épp aktuálisak. Ma egy másik intézményt hívunk Szabó Borbála Bánk bánátiratának kecskeméti előadása Nemzeti Színháznak, de számomra, és szerintem mindenki számára, Pintér Béla jelenti azt. Vidnyánszky Attila sem rossz rendező, de az ő költői nyelve rétegszínházi jelenség, ezért nem telik meg a Nemzeti Színház úgy, mint Pintér Béla nézőtere. Szabó Borbála szerint ma is probléma, hogy az új drámákra nincsen igény a teátrumok részéről. - A színházak nyakra-főre filmadaptációkat játszanak vagy a színészek improvizációjából dolgoznak, ha friss színpadi anyagra van szükségük. Ezzel sincsen semmi baj, de akkor ki játssza el azt, amit mi, drámaírók írunk? Legfeljebb a gyerek- és ifjúsági darabjainkra van igény meséli. Úgy látja, hazánkban kissé levegőnek nézik a drámaírókat, aki például csak drámákat jegyez, nem számít írónak. - Valamiért hagyományosan rettenetesen próza- és líraközpontú az irodalomszemléletünk, a dráma az nem számít. Gyakran fordul elő, hogy a színházak egy már befutott prózaírótól vagy költőtől kérnek szöveget a drámaírók helyett. Ami megint csak fura döntés, hiszen attól, hogy valaki nagy író a saját műnemében, még nem biztos, hogy tud színpadra írni. De úgy látszik, ilyenek a magyarok, Vörösmartynak se merték megmondani, hogy Misi, javíts még egy kicsit a dramaturgiai szerkezeten! - nevetett Szabó Borbála, majd folytatta: a másik irány, hogy rajta, adjunk teret a fiataloknak! - Ez szép gondolat, de volt már, hogy ezzel az indokkal vették le egy olyan darabomat, ami már elérte a századik előadást, de kellett a hely az újnak. Ez logikátlan, ha valami a következő előadásra is telt házas lesz, azt miért kell levenni a műsorról? Ez nyilván a művészet állami támogatottságát is érintő kérdés, és messzire vezet. A drámaíró úgy érzékeli, sokan pályatársai közül a prózaírásba menekülnek, ugyanakkor ez nem megoldás a drámaszerzés hazai gondjaira, amik nem most kezdődtek. Katona József 1821-ben írt egy tanulmányt ezzel a sokatmondó címmel: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Ez a probléma ma, kétszáz évvel a kérdés feltevése után továbbra is kérdés - zárta szavait. ooz Q oo Pintér Béla és Társulatának Vérvörös törtfehér méregzöld című előadása TEKINTÉLY KÁRPÁTI PÉTER A jelenkor drámaszerzői közül ő igazi mestere a szakmának, nagy művész JOGGAL SIKER MOLNÁR FERENC A Játék a kastélyban című fergeteges vígjátékban nagyon sok a bölcsesség MÉLTÓ LENNE ÖRKÉNY ISTVÁN A Kulcskeresők lehetne nemzeti drámánk rólunk szól, a magyar lélekről VESZÉLY SZABÓ BORBÁLA: Magyarországon a reformkor óta összefonódott az irodalom a politikával, majdhogynem eggyé vált vele, ami abszurd és káros Lefordított kötelezők A magyar irodalomoktatás sajátos szereplőjévé vált Nádasdy Ádám nyelvész, műfordító, aki idén megjelent könyvében Az ember tragédiáját látta el magyarázó jegyzetekkel, megkönnyítve ezzel a klasszikus dráma olvasását. Ugyanezt tette a szerző két másik nemzeti drámánkkal is. A Bánk bán prózai fordítása 2019-ben jelent meg, a Csongor és Tünde jegyzetekkel ellátott verziója pedig tavaly mindkét könyv a Magvető kiadó gondozásában. Mindhárom felturbózott kiadás jelzi, hogy a szövegek mára elavultakká váltak, illetőleg a mai gimnazisták már nehezen értik az ódon textusokat. Több változat a színpadokon A Nemzeti Színház szívén viseli a nemzeti drámák játszását. Nemrég volt a premierje a Bánk bánnak Vidnyánszky Attila rendezésében, a vezérigazgató prózai formában harmadjára rendezte meg Katona József darabját. Ugyancsak a Nemzeti Színházban fut a Csongor és Tünde Vidnyánszky 2016-os rendezésében. Vörösmarty Mihály művének színpadi előadásához nemrég még a határon túlra kellett utazni, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadásában volt látható a darab, de jelenleg nincsenek aktuális előadások. Madách drámai költeményét nemrég mutatta be a Katona József Színház Embtrag címen, de a fővárosban a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban is, a határon túlon Silviu Purcarete rendezésében látható Az ember tragédiája a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. LJJ Ö< O