Népszava, 2023. október (150. évfolyam, 230-254. szám)

2023-10-25 / 249. szám

2 I _______________________________________________________________REFLEKTOR Nincs magyar Shakespeare de van nemzeti dráma • • P ÖNKÉP Kötelező és ajánlott mindhárom klasszikusunk, de lenne más jelöltünk. Szabó Borbála író elárulta, számára mi a nemzeti dráma és a nemzeti színház. ROSZNÁKY EMMA Szabó Borbála írt mesekönyvet, ifjú­sági regényt, dolgozott dramaturg­ként és színészként, de leginkább drámaírónak vallja magát, még ak­kor is, ha ezt a ritka szakmát alig be­csülik ma Magyarországon. Nem fél véleményt nyilvánítani a kanonizált irodalmi művekkel kapcsolatban, lapunk a nemzeti drámáinkról, azaz a Bánk bánról, a Csongor és Tündé­ről és Az ember tragédiájáról kér­dezte. Bár próbáltunk utánajárni, nem találtunk biztos adatokat arról, hogy ki, mikor és miért nevezte ki a fent említett három drámát nemze­tinek, és ezt Szabó Borbála sem tud­ta megmondani. - Rejtélyes dolog a kanonizáció, úgy gondolom, hogy a nemzeti drámáinkat sem egy fó­rum vagy egy bizottság választotta ki, azt sem hiszem, hogy egyszer­re jelölték ki őket, valahogy kiala­kult maga a fogalom, hogy „nemzeti dráma”, és előbb-utóbb ráaggatták azt pár műre - Szabó Borbála külön hangsúlyozta, kevés igazán jó drá­mával büszkélkedhet a XIX. száza­di magyar irodalom, a mű nem afféle irodalmi mostohagyerek volt min­dig.­­ Sosem becsülték meg igazán a drámaszerzőket, Katona József sem volt igazán sikeres, nem volt rá kíváncsi a XIX. század közönsé­ge. Amikor ő élt és dolgozott, a vér­gőzös rémdrámák és a szórakoztató darabok hódítottak, a legtöbbet né­met nyelvből fordították magyarra, a hazai drámaszerzést pedig hazafi­as limonádédarabok vagy könnyű vígjátékok jellemezték. Szerintem Katona József álmában nem gon­dolta, hogy valaha a kánon része lesz. Nem mindig az a mű marad fenn, ami az adott korban népszerű. A drámaíró mindemellett azt gon­dolja, Katona József művét azért „nevezhették ki” nemzeti drámá­nak, mert egyrészt magyar nyelvű és témájú, másrészt van benne tör­ténelmi és politikai szál, és termé­szetesen a híres 1848-as előadás is predesztinálta erre a címre. - Hol­ott a Bánk bán pont arról szól, hogy megkérdőjelezhető: van-e egyál­talán politikai meggyőződés, vagy mindenki csak rávetíti a magánéle­tét a közéletre? - vetette föl. - Para­dox, hogy az utókor a nagy nemze­ti témát látta benne, holott a Bánk bánt az első bemutatója óta félreér­tik - tette hozzá. Szabó Borbálát sok szál fűzi a darabhoz, 2012-ben meg­kapta a POSZT legjobb dramaturg­jának járó díjat a mai magyar nyelv­re „fordításáért” és átdolgozásáért. A másik két nemzeti műről úgy fogalmazott: a Bánk bán esetében zseniális drámai tehetségről, de nyelvileg-költőileg gyengébb író­ról beszélhetünk, a Csongor és Tün­de kapcsán pedig pont fordítva: egy nagyszerű költő írt egy dramatur­­giailag nem éppen hibátlan szín­művet. - Azt gondolom, Vörösmar­ty Mihályt nem lehetett kihagyni a nemzet számára meghatározó iro­dalmi művek alkotóinak sorából, et­től függetlenül a Csongor és Tünde klasszikus, dramaturgiai értelem­ben igencsak problémás. Ugyan­ez vonatkozik Az ember tragédiá­jára, bár ott szerintem az történt, hogy egy amatőrnek eszébe jutott egy nagyszerű ötlet, amire Arany Já­nos remekül ráérzett, és belevetette magát. Sok vita folyik arról, men­­nyire mondhatjuk egyáltalán Ma­dách művének Az ember tragédiá­ját, és mennyiben tette zseniálissá Arany beavatkozása; annyi bizo­nyos, hogy Madách Imrének Az em­ber tragédiáján kívül egyetlen iga­zán jó színpadi műve sincs. Személy szerint én nagyon szeretem, szerin­tem sokkal jobb, mint a Faust, de ez a mű sem elsősorban drámai mivol­ta miatt lett nemzeti dráma. Ös­­­szességében elmondható, hogy a há­rom közül egyik nemzeti drámánk sem „tökéletes”, hogy nincsen ma­gyar Shakespeare-ünk. Ennek oka­iról Szabó Borbála azt gondolja: hiányzott a drámairodalmunk életé­ből a folytonosság, a szakmai közeg. - Egész egyszerűen, ha nincs egy magas művészi színvonalat képvi­selő művészeti csoport, egy erős ge­neráció, mint a Nyugat volt, ha nem lehet jól és még jobban sikerült szín­padi művekből válogatni, akkor oda jutunk, hogy a „nemzeti drámá”-kat hajuknál fogva kell előrángatni, rá­adásul a XIX. századból, később pe­dig nem merjük megkérdőjelezni a múltbéli választást - mondta az író, aki szerint épp azért kapaszko­dunk ebbe a három nemzeti darab­ba, mert valójában nincs számotte­vő, nagy múltú drámairodalmunk. - Magyarországon a reformkor óta összefonódott az irodalom a po­litikával, majdhogynem eggyé vált vele, ami abszurd és káros. Szerin­tem helytelen és veszélyes múltbe­li fogalmakba kapaszkodni, hiszen a XIX. században a nemzet egészen mást jelentett, nem alkalmazható a mai viszonyok szerint. Talán azt is újra lehetne gondolni, hogy mi len­ne a jelenkor nemzeti drámája. Arra a kérdésre, ha tehetné, és a XX-XXI. századból választhatna nemzeti drámákat, melyek lennének azok, Szabó Borbála úgy reagált: Amen­­­nyiben ezek olyan drámai művek lehetnének, amikre magyarként büszke lehetek, akkor Molnár Fe­renc darabjai abszolút a listán len­nének, és tőle a Játék a kastélybant választanám. Nagyon sok bölcses­ség van benne amellett, hogy egy fergetegesen megírt vígjáték. Sok­szor róják föl Molnárnak, hogy bár világhírű drámaszerzőnk, írhatott volna komolyabbat, de egész egy­szerűen erre volt igény, különben nem értem, miért bűn a sikeres­ség? A XX. századból még Örkény Istvánt választaná. - Örkény na­gyon beletalált a korba, groteszk humorral mondott ki nagyon fon­tos igazságokat, nekem a Kulcske­resők a kedvencem egyébként, az például lehetne nemzeti drámánk, mert rólunk szól, a magyar lélekről. A jelenkor drámaszerzői közül még Kárpáti Pétert és Pintér Bélát emel­te ki Szabó Borbála. - Kárpáti igazi mestere a szakmának, nagy művész, Pintér Béla meg egész egyszerűen maga a nemzeti színház, abban az értelemben, hogy ő beszél azokról a minket érintő személyes és nemze­ti kérdésekről, amik épp aktuálisak. Ma egy másik intézményt hívunk Szabó Borbála Bánk bán­átiratának kecskeméti előadása Nemzeti Színháznak, de számom­ra, és szerintem mindenki számára, Pintér Béla jelenti azt. Vidnyánsz­ky Attila sem rossz rendező, de az ő költői nyelve rétegszínházi jelenség, ezért nem telik meg a Nemzeti Szín­ház úgy, mint Pintér Béla nézőtere. Szabó Borbála szerint ma is probléma, hogy az új drámákra nincsen igény a teátrumok részé­ről. - A színházak nyakra-főre film­adaptációkat játszanak vagy a színé­szek improvizációjából dolgoznak, ha friss színpadi anyagra van szük­ségük. Ezzel sincsen semmi baj, de akkor ki játssza el azt, amit mi, drá­maírók írunk? Legfeljebb a gyerek- és ifjúsági darabjainkra van igény meséli. Úgy látja, hazánkban kissé levegőnek nézik a drámaírókat, aki például csak drámákat jegyez, nem számít írónak. - Valamiért hagyo­mányosan rettenetesen próza- és líraközpontú az irodalomszemléle­tünk, a dráma az nem számít. Gyak­ran fordul elő, hogy a színházak egy már befutott prózaírótól vagy költő­től kérnek szöveget a drámaírók he­lyett. Ami megint csak fura döntés, hiszen attól, hogy valaki nagy író a saját műnemében, még nem biz­tos, hogy tud színpadra írni. De úgy látszik, ilyenek a magyarok, Vörös­­martynak se merték megmonda­ni, hogy Misi, javíts még egy kicsit a dramaturgiai szerkezeten! - ne­vetett Szabó Borbála, majd folytat­ta: a másik irány, hogy rajta, adjunk teret a fiataloknak! - Ez szép gondo­lat, de volt már, hogy ezzel az indok­kal vették le egy olyan darabomat, ami már elérte a századik előadást, de kellett a hely az újnak. Ez logikát­lan, ha valami a következő előadásra is telt házas lesz, azt miért kell le­venni a műsorról? Ez nyilván a mű­vészet állami támogatottságát is érintő kérdés, és messzire vezet. A drámaíró úgy érzékeli, sokan pálya­társai közül a prózaírásba menekül­nek, ugyanakkor ez nem megoldás a drámaszerzés hazai gondjaira, amik nem most kezdődtek.­­ Katona Jó­zsef 1821-ben írt egy tanulmányt ezzel a sokatmondó címmel: Mi az oka, hogy Magyarországban a játék­színi költőmesterség lábra nem tud kapni? Ez a probléma ma, kétszáz évvel a kérdés feltevése után to­vábbra is kérdés - zárta szavait. ooz Q oo Pintér Béla és Társulatának Vérvörös törtfehér mé­regzöld című előadása TEKINTÉLY KÁRPÁTI PÉTER A jelenkor drá­maszerzői közül ő igazi mestere a szakmának, nagy művész JOGGAL SIKER MOLNÁR FERENC A Játék a kas­télyban című fer­geteges vígjáték­ban nagyon sok a bölcsesség MÉLTÓ LENNE ÖRKÉNY ISTVÁN A Kulcskeresők lehetne nemzeti drámánk rólunk szól, a magyar lélekről VESZÉLY SZABÓ BORBÁLA: Magyarországon a reformkor óta összefonódott az irodalom a politi­kával, majdhogy­nem eggyé vált vele, ami abszurd és káros Lefordított kötelezők A magyar irodalomoktatás sajátos szereplőjévé vált Nádasdy Ádám nyelvész, műfordító, aki idén megje­lent könyvében Az ember tragédiáját látta el magya­rázó jegyzetekkel, megkönnyítve ezzel a klasszikus dráma olvasását. Ugyanezt tette a szerző két másik nemzeti drámánkkal is. A Bánk bán prózai fordítása 2019-ben jelent meg, a Csongor és Tünde jegyzetek­kel ellátott verziója pedig tavaly­­ mindkét könyv a Magvető kiadó gondozásában. Mindhárom felturbó­zott kiadás jelzi, hogy a szövegek mára elavultakká váltak, illetőleg a mai gimnazisták már nehezen értik az ódon textusokat. Több változat a színpadokon A Nemzeti Színház szívén viseli a nemzeti drámák játszását. Nemrég volt a premierje a Bánk bánnak Vidnyánszky Attila rendezésében, a vezérigazgató prózai formában harmadjára rendezte meg Katona József darabját. Ugyancsak a Nemzeti Színházban fut a Csongor és Tünde Vidnyánszky 2016-os rende­zésében. Vörösmarty Mihály művének színpadi elő­adásához nemrég még a határon túlra kellett utazni, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társu­latának előadásában volt látható a darab, de jelenleg nincsenek aktuális előadások. Madách drámai költe­ményét nemrég mutatta be a Katona József Színház Embtrag címen, de a fővárosban a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban is, a határon túlon Silviu Pur­­carete rendezésében látható Az ember tragédiája a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. LJJ Ö< O

Next