Népszerű Technika, 1960 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A NAGY NYOMÁSOK VILÁGÁBAN Gondolkoztak-e már azon, miért merült feledésbe sok régi mester titka? Miért nem sikerült sokáig olyan tartós festékeket előállítani, mint amilyenekkel a reneszánsz kiváló művészei festették színpompás vásznaikat? Miért nem tudtak a közelmúltig olyan rozsdamentes, hajlékony és szilárd acélt készíteni, mint a régi damaszkuszi mesterek?« — így kezdte egyik előadását L. F. Verescsagin professzor, a Szovjetunióban működő Nagynyomású Fizikai Intézet igazgatója, s mindjárt meg is adta a választ: «•Amíg a véletlenül, mintegy vaktában tapogatózva elért gyakorlati eredmények lényegét tudományosan fel nem derítették, csak félig vannak a kezünkben, könnyen visszacsúszhatnak az ismeretlenség homályába.« Ilyen története van a mesterséges gyémánt készítésének is. Kevesen tudják, hogy Hannay angol tudós már 1880-ban előállított mesterséges gyémántot; 90 százalék szénhidrátból, 10 százalék csontolajból és egy kevés lithiumból álló keveréket vastagfalú vascsőbe helyezett, azután hermetikusan lezárta a csövet és kemencében 14 órán át vörösizzásban tartotta. Mintegy 80 kísérlete közülhárom járt sikerrel. Bár nagyon kezdetleges technológiával dolgozott, senki sem tudta hasonló eredménynyel megismételni kísérletét, s a gyémánt mesterséges előállítása mindaddig titok maradt, amíg a modern technika, s elsősorban a nagy nyomások tudománya rá nem jött a megoldásra. A modern fizikának ez a fiatal ága a mesterséges gyémánt előállításán kívül is számos meglepetést hozott már. Kiderült, hogy nagy nyomások hatására hirtelen megnő az anyagok sűrűsége, megváltozik kristályszerkezetük, a szigetelők úgy vezetik az elektromos áramot, mint a fémek, a folyadékok és a gázok megszilárdulnak stb. De mielőtt e jelenségekkel részletesebben foglalkoznámk, vizsgálódjunk egy kicsit a természetben. A TERMÉSZET ÉS AZ EMBER MÜHEIÍTIHEN A felettünk elhelyezkedő levegőtenger egy légköri nyomással nehezedik ránk, tehát testünk felületének minden négyzetcentiméterét körülbelül 1 kg-os erővel nyomja. Hanem a tenger legmélyebb pontjain a víz nyomása eléri az 1000 légkört is. Minthogy a mélytengerek élővilága alkalmazkodik a nagy nyomáshoz, a felszínre hozott mélyvízi halak valósággalszétfolynak a levegőn, oly nagy a mélyben a rájuk nehezedő víztömeg nyomásátkiegyensúlyozó belső nyomásuk. De még nagyobb nyomások is hatnak a természetben. Számítások szerint a Föld középpontjának közelében körülbelül 3 millió légköri nyomás van, tehát minden négyzetcentiméterre 3 ezer tonna súly nehezedik. Ehhez képest a mesterségesen előállított nyomások értéke eleinte bizony nagyon szerény volt. Charles Terrier francia fizikus 1885-ben, az ammónia-szintézishez szükséges 10 légkörről még mint "borzalmas nyomásról« beszélt. Az 1900-as években azonban már 3000, 1914-ben 12 ezer, 1940-ben 100 ezer légköri nyomást is elértek, ma pedig a Szovjetunióban működő Nagynyomású Fizikai Intézetben már 500 ezer légkör nyomást állítanak elő, mégpedig tartósan. Ezeket a nagy nyomásokat "sztatikus« módszerrel, az anyag lassú, fokozatos összenyomásával hozzák létre. A hidraulikus sajtó elvén működő sztatikus nyomóberendezések szerkesztése sok problémát okoz. Kellő szilárdságú anyagok hiányában (hiszen az acél nagy nyomáson képlékennyé válik) a legkülönbözőbb fo- A nyomás értéke a Föld középpontja felé haladva egyre növekszik, s a középpontban a számítások szerint eléri a három millió légkört. A litoszféra és a mag határán egyébként döntő változás következik be az anyag szerkezetében .