Népszerű Technika, 1961 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
L KEZDETBEN VOLT A KŐSZERSZÁM... egendát, költészetet félretéve, az emberiség történetét így lehetne kezdeni: ősünk szabad kezével egy kődarabért nyúlt. Emberré válásának évszázezredes folyamata indult meg akkor, s az állatvilágtól való elkülönülés pillanataihoz jutott el, hogy egykövet egy másikkal formálni kezdett — szerszámot csinált. hamis Életrajzok Miért, miért nem, elődjeink azután megfeledkeztek múltjukról, mintha restellték volna »alacsony származásukat«. Bár az első szerszámra még a bronz- és vaskorban is tisztelettel emlékeztek, mindig költéssel végezték a vallási áldozatokat. Családfájukra azonban nem akartak emlékezni, mítoszokat agyaltak ki a »kellemetlen« rokoni kapcsolatok elködösítésére. A teremtés aktusában, az isteni származásiban való hit vigasztalóbbnak látszott — nekiiramodott hát a képzelet. Az ókori hinduk kigondolták például, hogy Brahma teremtette az embereket, fejéből a papokat, karjából a harcosokat, csípőjéből a kereskedőket és lábából a munkásokat. A régi görögök a rómaiak úgy tartották, hogy Prométheusz agyagból és vízből, a germánok pedig, hogy Wile és We istenek két fatörzsből alkották őseiket. Egy vogul monda szerint hóból, egy ausztrál törzs vallása szerint gyíkokból, egy indián törzs hite szerint prérikutyákból lettek eleink a Levegő Fia, a Nagy Szellem, Tibi isten vagy más istenek jóvoltából. Ádám és Éva története talán költőibb és szebb mindezeknél, de éppoly önámítás, mint a többi. S hogy e kegyes legendák kegyetlen törvényekké váltak, vakon hódolt meg előttük a nemzedékek hosszú sora. Bár az ókori egyiptomiak, kínaiak, görögök már sok mindent tudtak az emberitestről, ám az isteni teremtés megkövesedett hite töretlenül uralkodott — történelmileg mérve — a legutolsó percekig A XVII. század végén Cuvier francia tudós még így kiáltott fel: «ősember nem volt!« Hanem a felvilágosodás, az újkori materializmus, az első boncolások és anatómiai tanulmányok nyomán a XIX. század több halálos sebet ejtett az istenek tekintélyén. 1809-Ьеп Lamarck közzétette a természet szakadatlan fejlődéséről, a fajok változásáról szóló fejtegetéseit s megalapozta az evolúciós elméletet a biológiában. 1859-ben megjelent Darwin nagyszerű műve a fajok eredetéről, majd 1871-ben az ember származásáról; vitathatatlan érvekkel bizonyította be, hogy a szerves világban a célszerűség, a természetes kiválasztódás, az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé való fejlődés érvényesül, s hogy az ember az állatvilágból származik. Lamarck és Darwin kutatásai azonban e kérdéseknek csupán biológiai vonatkozásait tárták fel. Szociológiai oldalát Engels fejtette ki 1096-ban kiadott A munka szerepe a majom emberréválásában című közismert tanulmányában; kimutatta, hogy valójában a munka teremtette meg az embert, a munka pedig a szerszámkészítéssel kezdődik. A tudomány széttépte tehát az isteni származás meséjét, azóta már csak a tudatlanság vagy az osztályérdek ringathatja álomba vele a hivő lelkeket MIT ÉR EGY KŐDARAB? A technikai fejlettség mai fokán talán nehéz elképzelni, de így van: egész civilizációnk alapjai folyóparti egyszerű, sima kövek voltak. Hosszú megfigyelés után e kezdetleges szerszámok roppant előnyöket biztosítottak használóiknak. Zúzni, ásni, harcolni lehetett velük, egyetlen ökölcsapás is halálossá vált, ha kő volt a kézben. Csak százezer évekkel mérhető tapasztalatgyűjtés kellet azután ahhoz, hogy az ősember rájöjjön: a kő más kövek, más anyagok, más szerszámok megmunkálására is alkalmas. S egyszerű szerszámhasználóból szerszámkészítővé vált. Ekkor már egy egész világ választotta el a csupán végtagjait és fogait használó állat elődeitől, elszakadtak közvetlen, pusztán biológiai kapcsolatai a természettel s helyükbe a társadalmi és történeti viszonyok lépteik meghatározó tényezőkként. Az első szerszámféléket ugyan oly sok ideig használták változatlan formában, hogy ahhoz képest az egész történelmi kor röpke pillanat csupán. De a differenciálódás mégis megkezdődött valahol. Helyenként más és más, fokonként jobb és tökéletesebb szerszámok készültek, s felgyűlt ismeretei birtokában az ember feltalálta az íjat, a csónakot, felfedezte a fémeket, az írást... a természet feletti uralom egyre több eszközét, a tudás újabb és újabb magaslatait hódította meg. Csodálatos út! Nos, igen, de egyes állatoknak is vannak „szerszámaik!". Az állatok munkája miért más, mint az emberi munka, s miért nem teremthet belőlük az emberekhez hasonló tudatos lényeket? Valóban, a hódok, a han- ACH£ULE/fN£SŐ/r ACH£L/L£/fWT?A/ ABBEVILLE! PATTINTOTT KAV/rssZEPSZÁMOK A régebbi európai szerszámleletek felfedezési helyének nevei szerint szokták osztályozni az újabban feltárt kőkorszakbeli szerszámokat is; az acheuli szerszámok például a franciaországi St. Acheul után kapták nevüket A tanganyikai lelet alapján elképzelt, több mint félmillió évet élt ősünk; »sajnos« nem volt szebb !