Néptanítók lapja 1. évfolyam, 1868
1868-05-28 / 17. szám
egy összekötő ajtóval ellátott termet, hol télen kivált o rosz idők beálltával a távolabb lakó iskolások a két teremben nem szerint elkülönözve tanulás utáni idejöket, tehát az éjszakát is töltenék. Hetenkint egy, vagy kétszer haza mehetnének. Kívánatos volna ez, mert így minden egyes pusztai iskolának 40—50 oly tanulót lehetne nyerni, kik máskép tanulásban soha nem részesültek volna. Hogy a téli időben, különösen az annyira unalmas téli estéken magukat meg ne unják, egyszersmind, hogy korán megtanulják az időt haszonra fordítani, különféle a körükbe és jövendő foglalkozásaikba vágó apró munkákban, mint kosár- és kaskötés, szakasztó- és méhkasfonás, a leányok varrás, fonás s több effélékbe, gyakorlandók. Készitményeiket átadhatják szüleiknek, mi az iskola becsét csak nevelni fogja. 5-öt. Minden oly tényező, mi a tanitó tekintélyét aláássa, kivált ha e tényező olyan, mely a hatóság által azonnal gáltolható, szinte hátrányára van az iskolának. Ilyenek az itt-ott még bujdosó, avatatlan tanítók, kik tanítóságra soha sem készülve, erre csak azért adják magukat, mert mint iparosok, vagy földmivelők dolgozni nem szeretnek. Ezek azon házaló tanitó forma egyének, kiket 5—6 gazda megfogad, de minthogy a kezökre bizott — fejenkint 40 krajczárt fizető gyermekeket talán nem kedvök szerint tanították, ismét elcsapják. Mennek aztán tovább szállást keresni. Felháborítják a nyugodt, békés, egyszersmind rendes iskolával és jóravaló tanítóval ellátott tanyák lakosait, hogy csapják el tanítójukat, hogy ők majd így meg amúgy és kevesebb bérért is tanítanak. Ezek aztán tanítók ! Természetes, az ilyeket a nép sem becsüli. Lenézetnek mint haszontalan teremtmények. Csakhogy az a baj gyakran, mikép ezekhez foglaltatnak a rendes, képesített, jó érzésű, szorgalmas és ügyes tanítók is, ezeknek sincs több becsülete a nép előtt. Az ilyen kontárkodó tanítókat a tanügy érdekében a pályától szigorúan le kellene tiltani. Gor. Azonban a mi fő, hogy a szülők az iskola iránt érdekeltséggel legyenek, kívánatos ennek szervezésekor figyelemmel lenni szükségeik s a mennyire lehet kívánalmaikra, hogy korlátolt tehetségükkel is önkényt belássák, hogy az iskola, nem önmagáért, de mint a közéletre kiható intézmény saját javuk és boldogságuk eszközlésére létezik. A pusztai nép többsége az olvasás, írás, számolás és más egyébb tanulmányoknak nem nagy fontosságot tulajdonít, mert körében gyakorlati hasznát nem igen tudja venni. Szükséges azért kézzel foghatólag gyakorlati eszközökről gondoskodni már az iskolai életben is, hogy az elemi tanulmányoknak nélkülözhetlen szükségességét önkényt belássák. E gyakorlati eszközök egyike e tanyaiskolákhoz kapcsolt kert s ennek alapján a tantárgyak közé veendő gyakorlati gazdászat tanítása lenne. Itt érzékithető volna, hogy a gaszdászat okszerű kezelhetésére a hasznos könyvek olvasása, írás, számolás s több eféle tanulmányok okvetlen megkívántatnak. A tanyaiskolában a gazdászat tanítása mint mellékezél a főczélt hathatósan előmozdíthatja. — Meg a pusztai népnek különösen ez életfontosságú kérdése is ; miről éjjel nappal gondolkozik , róla valami hasznosat legörömestebb hall, ez a legkedvenczebb tárgya , s tökélyre még sem tudta vinni. Minek a gyermek korában elhanyagolt nevelés volt. Nem tétetett természetévé a tanulás, nem a hasznos s egyszersmind körébe vágó könyvek olvasása s ezeknek a gyakorlati életre irányzott tanulmányozása , mert részben hiányzottak az eszközök, melyek segélyével a gyermekek ugy mint a szülők lelki szemeiről a fátyol levehető lett volna. Szóval mondani a gyermeknek, hogy p. o. a gazdászat sikeres üzletését az erre szánt hasznos könyvek olvasása tetemesen elősegíti, nem sokat használ, mert sem ők, de különösen szüleik azt nem igen hiszik. Kell hát könyvben tanultakról gyakorlatilag fogalmat szereztetni velők az iskolai kertben gyakorlatilag mutatni s ennek igazságáról kézzel foghatólag meggyőzni. Ily s hasonló eszközök által az olvasást, tehát a tanulást lassankint megkedvelik s utóbb minden módot önkényt fölhasználnak, csakhogy gyermeköket iskolába küldhessék. A gazdászat tanítása e tanyaskolákhoz leginkább illik, mert itt a gyermekek majdnem egész napon át iskolában vannak (délben a távolság miatt nem mennek haza) s a gazdászat tanulására több idejök marad;mert kizárólag fölmivelők, kikét tárgy észszerűbb tanulmányozása csak azért is kizárólag érdekelhet, mert az éjet és napot földeiken töltik, ennek s a növényeknek naponkinti szemlélése után hasznosabb eredmények birtokába jöhetnek. Szükséges volna minden tanyaiskolához a kertnek szánt vagy szánandó földet kihasítani közköltségen bekerütni, benn a szükséghez arányított kutat ásni, eleinte talán, míg a szülők ez új intézménytől idegenkedve, gyermekeiket ennek teljes megmunkálásától visszatarthatnák, kellene a községnek ebben is segédkezet nyújtani. Kívánatos volna az iskolai kertet a helyi körülményekhez képest a szükség esetében nagyobbítani oly czélból, hogy a közönség számára ebből egy térség a gyermekek által művelendő faiskolának használtassék, s az innen kikerült csemetéket ugyancsak a gyermekek kiosztanák a szülőknek ; az iskolában rá kell bírni a tanonczokat, hogy a haza vitt és elültetett facsemetéket mindenkor a legnagyobb gonddal ápolják; ösztönözni őket, hogy maguk vessenek othon kertjeikben magot s az iskolába, hallottak nyomán gondozzák; végre, ültessék ki állandó helyeikre a tanya körül, az utak és szántóföldek szélein. Eféle gyakorlati irányadás mellett a szülők csak kegyeletből is részvéttel lennének a javukra irányzott intézmények iránt, ösztönöznék, sőt maguk is elősegítenék gyermekeiket a fák gondozásában. Csakhamar azon vennék magunkat észre, hogy a határ szép gyümölcsös kerthez meg erdőhöz hasonlitana. —" ily s más hasonló eljárás a gazdászat tanítása körül tetemesen mozdítandja elő a nép boldogságát, tetemesen neveli az iskola, a tanító becsét és kéz-