Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869
1869-09-16 / 37. szám
-®£X 578 után eszközölhető lett volna, a drága időből húsz évet bizonyára nem veszítünk el. Sorsunk könyvében azonban meg volt írva, hogy [a nagy vívmányokhoz oly könnyen és oly rövid úton nem jutható el. Meg kellett állanunk s az útba jött akadályokkal megküzdenünk, mig végtére a jog, az igazság diadalmaskodott. Hogy az ország a népnevelés érdekében most ugyanazt tenni akarja mint 48-ban, bizonyítja azon körülmény, hogy nevelésügy vezetésével ugyanazon férfiút bízta meg, a ki 48-ban is közoktatási miniszter volt s ki azt ma is egész hévvel felkarolta ; törvényhozó testületünk pedig államjogi viszonyaink megoldása után azonnal törvényt alkotott, mely az iskolaügyet rendezni, a népnevelés áldásaiban az ország minden polgárát részesíteni s ugy a népképviseleti rendszer nagy eszméjét erős alapra fektetni hivatva van. Ha tehát az áll, tisztelt megyei iskolatanács ! hogy hazaszeretetnek, törvénytiszteletnek, szabadságérzetnek kútforrása a népműveltség; ha az áll, hogy egy ország hatalma jóléte és boldogsága nem függ annyira négyszögű mérföldek sokaságától, vagy lakosainak nagy számától, mint inkább annak műveltségi fokától , úgy nem lehet kétség abban, hogy a tisztelt gyűlés, melynek valamennyi tagjai már a honszeretetnek oly fényes és számos bizonyítékait adták, hongyűlésünk, kormányunk és királyunk a nép nevelését czélzó törekvést támogatni fogják. S midőn ezennel csekély személyemet, mint az oktatásügy felügyeletével Zólyom és Liptó megyékben , császári és aposoli kir. Felsége által legkegyelmesebben megbízottat a t. gyűlésnek bemutatnám , s azt működésem kegyes támogatására felhívnám , igy azon támogatást nem személyes érdemeimnek, melyek nincsenek, de azon szentügynek, melynek szerény napszámosa vagyok remélem kinyerhetni. Nem kivánom tehát becses hajlamukat személyem irányában, e tekintetben csak gyengeim szives elnézéséért esedezem, de közreműködésöket buzgóságukat óhajtom azon ügy számára, mely hazánk és népünk jólétét és boldogságát elősegíteni hivatva van — mert higyyék el nekem uraim, hogy tudatlanság nyomorral és rabigával karöltve jár, a műveltség és felvilágosodottság, jóléttel és szabadsággal. Édes testvérek higyjék el nekem, hogy szebb érdemeket a haza és szabadság körül sehol sem szerezhetnek magoknak mint a népnevelés téren. Ezeket hazafias szívökre kötvén a gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánitom. A földrajzi oktatás Ritter elvei szerint. IV. Az összehasonlító földrajz hasznáról. 1. Csak is az összehasonlító földrajzot tekinthetjük valódi tudománynak. Ritter koráig a földrajz nem volt egyéb a legkülönbözőbb tudományokból összeszedegetett adatok halmazánál, és ez alakjában nem érdemelte a tudományos szakma elnevezését, mert ennek mellénketlen kelléke az, hogy „világos és rendezett, lehetőleg tökéletes, összefüggő és öszhangzó egészet képezzen;" mindezeket pedig csak az összehasonlító rendszernél tapasztalni, mert csak ez kutatja az egyes földrajzi tárgyak közti összefüggést, és mutatja, hogy minden jelenség bizonyos területhez és körülményekhez van kötve,hogy a föld oly sajátságos szervezettel bír, mely alkalmassá teszi arra, hogy az emberi nemnek nevelő intézetül szolgáljon, miáltal a földrajz bölcsészeti jelentőséget is nyer. Az egyes tudományok története bizonyítja, hogy azok általán véve hasonló módon fejlődtek, mint a földrajz. Mik voltak pl. a krónikák? Csak száraz történeti adatok. A bölcsészeti történészet azonban kutatja az egyes cselekvések és események közötti összefüggést, mélyebb indokait, nagyobb horderejű kihatásaikat, és csak ekképen jön a történelem valóságos tudománynyá. Azon körülmény, mely szerint az összehasonlító földrajz sem éri be a dolgok mibenléte és minősége tudásával, hanem mindenütt az oknyomozó : miért? kérdésre fekteti a fősúlyt, az emeli a földrajzot az egyszerű ismeretek sorából a tudományok körébe. 2. Az összes földrajz befolyása lelki tehetségeink alaki fejlődésére. A régi módszer leginkább csak a növendék emlékezetét foglaltatta. A tanító az egész földrajzi anyagot adván elő, nem követelhette a növendéktől , hogy előre bocsátott körülményekből maga is a belőlük folyó jelenségeket következtesse. Ennek homlokegyenes ellentétét képezi Ritter fejlesztő rendszere, mely nemcsak az emlékezeti , hanem egyszersmind az összehasonlító, ítélő, tehetségeket és ezek által a növendékek öntékonyságát is ébreszti és neveli. 3. Az összehasonlító földrajzi tudomány tartalmi hasznáról. Az eddig követett földrajzi oktatás mellett a földrajzi tárgyak egymástól elszigetelt, belső öszszefüggés nélküli adatok voltak, mely hajon Csak az összehasonlító rendszer segíthetett. Ez, az egyes jelenségeket mint okot és okozatot állítván elő, eszmetársítás utján erősité meg az ismereteket és ped''g aránylag csekély fáradsággal, miáltal az ismeretek gyarapítását hathatósan előmozdítja. 4. Az összehasonlító földrajz hasznáról a későbbi életre nézve. „Non scholae sed vitae discintis." Nem az iskola, hanem az élet számára tanulunk. A földrajzban eddig követett módszer csak csekély mérvben felelt meg e jogos követelménynek,mert földünknek leginkább csak politikai és ethnográfiai átnézetet nyújtván, legfölebb politikai és iparközlönyök megértésére képessté a növendékeket. Jelentősége az életre tehát csak csekély volt. Másképen vagyunk az összehasonlító földrajzzal. Az észszerű földmivelésnek például te-