Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869
1869-01-14 / 2. szám
Buda-Pest, 11. évfolyam, 2. szám, 1869. január 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA. HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-népiskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó hivatal van Budán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnál az országházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizzi, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal , fél évre 1 frt 50 krra. A legalsó osztályokban lehetőleg a legrégibb a legtapasztaltabb tartóknak kellene tanítaniok. Szinte lehetetlennek tartjuk most mindazon dolgokat, mik régebben a tanításra nézve történtek. A tanítást — értem a népiskolai tanítást—valami mellékes és olyan foglalkozásnak hitték, melyhez minden ember f ért, a ki véletlenül egy könyvet forgatott s talán pár sort le tudott irni. Nem volt ritkaság hazánkban, hogy a városi utolsó írnok hivatalból egyszersmind a legalsó elemi osztály tanítója volt, ez járuléka volt írnoki hivatalának. A haladás szelleme ma már más nézetek számára hódítja a tért. Mióta egyes tudósok a nevelés-tanítást önálló külön tudománynyá emelték, azóta mindig átalánosabbá válik azon meggyőződés, hogy a neveléstanítás époly önálló szakmány, mint a gyógyászat, jogászat, mérnökség stb., s hogy amannak csak tűrhető betöltésére is épúgy sajátlag kell készülni, mint ezen utóbbi szakmányokra. Valamint mosolygunk azon, ha valaki gyógyítani akarna anélkül, hogy a gyógyászatot tanulta volna, épúgy mosolyognunk kellene azon, ha valaki tanító akarna lenni anélkül, hogy e hivatásra tüzetesen készült volna. A neveléstanítás nehéz hivatás, melynek méltó betöltésére hajlam, tehetség, rávalóság, legalaposabb készültség s föláldozó ügybuzgalom kívántatik. Vannak azonban ma is egyének, akik különösen azt hiszik, hogy a kezdőket, a kicsinyeket bárki is taníthatja, mert ehhez nem kell nagy tudomány. Ezek szerfölött csalódnak. Mióta a neveléstudomány a kezdő tanításra kellő gondját fordítja, azóta minden szakférfiú beismeri, hogy épen e kezdő tanítás sokkal nehezebb, sokkal bonyolódottabb és sokkal több emberismeretet igényel, mint a felsőbb. Akkor nem volt nehéz tanítani, mikor a tanító az először iskolába jövőknek megmutatta egy pálczával a fali táblán az ábécét, azután karban utánmondatta a gyermekekkel s ezt folytatta egész éven keresztül, míg végre nagy nehezen csakugyan meg is ismerték a tanulók a betűket ; ekkor meg elkezdettek szótagolni s végre hebegve olvasni ismét éveken át a nélkül, hogy más valami lényeges ezen egyhangú és gépies tanításba változatosságot hozott volna. Ma nem csak a szorosan vett anyagi tanítás módszere roppant nagy haladást ten, hanem a neveléstudomány ezen kívül szigorú követelménykép azon elvet is fölállította, hogy különösen kezdetben az alaki képzésre kell fő gondot fordítani, fejleszteni, erősíteni és biztosokká tenni kell az értékeket, mert ezek a külső megismerés eszközei, fejleszteni kell a belső tehetségeket, melyek az öntudatos, a lelki megismerésre vezetnek ; tekintettel kell lenni folytonosan a gyermeknek összes életmozzanataira, s valamennyit öszhangzóan kell fejleszteni. Ezen feladat egész óriási súlyjával lép előtérbe a kezdő tanulók irányában, mert itt egyrészt a gyermekek szelleme még föltöretlen talaj, másrészt itt kell az alapot megvetni , és ha az alap rész, a folytatás sikere is kockára van téve. Ugyanazért ily nagy feladat teljesítésére csak megpróbált, tapasztalt, higgadt tanítók vannak hivatva, s igy a legalsó osztályokban mindig az ily tanítóknak kellene tanítaniok. Minden kezdet nehéz, nehéz az első oktatás is. Ennek azon sikere, melyet az ujabb neveléstudomány kitűz, oly sok körülménytől föltételeztetik, melyeket mind fölismerni s okszerűen fölhasználni kell, mert különben fáradságunk meghiusul. Az oktatás, nevezetesen az elemi oktatás sikerének eszközei legnagyobbrészt a tapasztalásból merítvek és a külső körülményektől , a gyermek természetétől, hajlamaitól, családi viszonyaitól, a Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendő.