Néptanítók lapja 3. évfolyam, 1870

1870-06-30 / 26. szám

—o£5í 354 K3&­ előtt a szívélyes fogadtatást. Számosan — úgy­mond — jelentek meg itt, különösen a német köz­haza éjszaki részeiből. Rokonszenvvel jöttek, ro­konszenvvel fogadtattak, mert itt éjszak és dél­némethen csak egy. Áttérve az ügyvezetői részre, szónok megem­líti, hogy az eddigi előértekezletek azon hiány­ban szenvedtek, miszerint ő neki (szónoknak) az előadó és elnöki tisztet együtt kellett végeznie, mi sok nehézségekkel járt. Eltérve már most az eddigi szokástól, indítványozza: Választassék az előértekezlet vezetésére egy elnök és egy jegyző, és erre Robies és Ernst G. urakat ajánlja. (Egyhangúlag elfogadtatik. Ezek után szóba hozta a megvitatandó kérdé­sek megállapítását. Kehr megbetegedvén, nem jelenhetett meg; a 4-ik tétel tehát elesik, úgyszin­tén — mivel Lange Wichard Hamburgból szükségképemn elmaradását bejelentette — az 1-fő számú t. is; most azon kérdés támadt, hogy váljon mind a három főgyűlésre határozzák-e meg a napi­rendet vagy csak az elsőre ? Előadó, ki e kérdést fölvető, első napra beve­zető előadásul Ficker tdr. 16. számú tételét ajánlja 2-dik tárgyul a szemináriumi kérdést, és 3-ikul Riecke tdr. III. sz. a. bejelentett té­telét. Jessen (Bécs) csak oly kérdéseket ki­ván kitüzetni, melyek princzipialis horderővel birnak; ajánlja Köhler 7-dik számú tételét, mely az 5 és 6-ikat is magában foglalja; beve­zetésül Eckhardt: Schiller Göthe, Lessing ein Dreiklang deutschen Geistes,« czimű érteke­zését. Riecke (plébános Neuffenben, Würtenberg, nagy horderejű kérdésnek a szemináriumok ren­dezését tartja, s ajánlja tehát azt 5­­. kapcsán a 6-ikat. Neumann (Neustadt — Eberswalde) minden­nek előtt a valláskérdést kivánja tárgyaltatni. Bill J. (Buda) azt állítja, hogy a vallás-kér­dés nem tartozik ide (zaj — ellenmondás! *) ő (szónok) szeretné tudni, hogy melyik Petsch küldte be az 5 tételt, mert tudomása szerint Ber­linben két Petsch van: — hogy szavazhasson (ék­telen zaj — felkiáltások: Ez nem tartozik ide!)... Szónok pártolja végül Jessen indítványát, szintúgy Böhm berlini isk. igazgató. Sack Ede (berlini tanító, a »Wegweiser« szer­kesztője) éljenzések közt lép a szószékre. Szónok égető napi kérdéseket kíván tárgyaltatni. Első le­gyen minden esetre a vallásoktatás kérdése. Mert a hittani tárgyak a szemináriumokban fe­lette sok időt vesznek igénybe; — ha már most a nagy­gyűlés azt találná kimondani, hogy a hitok­tatás nem a népiskolába való, akkor ez természe­tesen kimaradna a szemináriumi tantárgyak sorából is. Logikailag tehát a vallásoktatás­ kér­dése tárgyalandó első napon, második napon az­tán kerülne a szemináriumi kérdésre a sor. Har­madik napon a »Német egyetemes tanítói­ egylet« ujjá alakítását kivánja tárgyaltatni. (Nagy tet­szés.) Heinrich igazgató (Prága). A prágai »deutsch, paed. Verein« megbízásából visszavonja a 12. té­telt, föntartván magának a jogot a vallás okt. kér­dés megvitatásában mint szónok résztvehetni. Elnök :­­Állapitassék-e meg a napirend mind a három gyűlésre most vagy nem ? A túlnyomó nagy többség »igennel« felel. Lederer A. (Pest,­­— tetszés nyilvánítások.) Bevezetésül felhozza, hogy ő születésére nézve csen, miveltségre nézve német, de Magyarorszá­gon működik. *) Csak olyan kérdéseket kíván, melyekről határozatot lehet hozni; javasolja a 7 tétel kapcsán első napra a seminariumi 2-ikra a vallás oktatási, 3-ikra a 14-ik (a német nő­neve­lés czélja cz. tételt). (Nagy tetszés.) Heitler (Rohoncz) kiván a napirendhez szólni, de a nagy zaj miatt nem igen jut szóhoz. Neumann (Neusti-Eberswalde) Ismételve ajánlá erélyes szavakkal a vallás kérdést az érte­kezlet figyelmébe és ezen fölkiáltással zárja be rövid beszédét: »Machen Sie nicht, dass das deut­sche Volk über Sie zur Tagesordnung übergeht!« (Zajos tetszés). Schultze­r dr. előadó : Zárszavában azt fej­tegeti, hogy a vallást csupán általános elvek sze­rint oktatni nem lehet, mivel erre nézve az egyes felekezetek különböző és speciális szükségletei mérvadók. Nem kívánja tehát e kérdést ily ve­gyes felekezetű gyűlés elé terjeszteni; több kevésbé jelentékeny megjegyzései után elnök szavazásra e kérdést tűzi ki: Legyen-e beve­zető előadás. (Nem.) Azután szótöbbséggel a lapunk múlt számában följegyzett napi­rend fogadtatik el. Végre előterjeszti előadó a választmány indít­ványát, mely szerint Hoffman Tivadar (Ham­burg) első, Bobics Il-ik és Berthelt (Dresda) III. elnökül ajánltatik. Az értekezlet különösen Hoffmann neve meg­említésénél zajos éljenekbe tör ki. Hoffmann megköszönni a bizalmat, de szósze­rinti szavazást kíván, mivel tavaly egyhangú meg­választása bizonyos oldalról megtámadtatott. Riecke. A névszerinti szavazás ellen szól, végre elnök fölteszi a kérdést, mire a nagy­gyű­lések­­ elnökei szóegységgel megválasztottak. Evvel végződött az élőértekezlet. Mayer Miksa. E dologban hihetőleg nagy félreértés volt. Mert a val­lás kérdése — mint olyan — csakugyan nem tartozik egy tanító-gyű­lés, fóruma elébe; ott csak a vallás okta­tás kérdéséről lehetett szó. M. M. Iskolai igazgatás és igazgató-tanító. *) I. Nézzük meg közelebbről a dolgot, vizsgáljuk meg, hogy mire szükséges tulajdonképen az igaz­gatás , és szerezzünk magunknak meggyőződést arról, váljon, nem lehetne-e az iskolát az ige­ *) Ezen bevezetés legalább is fölösleges volt. M­M. *) Az »Igazgató-tanítók kérdésével oly tárgyat hoztunk szőnyegre, mely élénk és tartós vissza

Next