Néptanítók lapja 3. évfolyam, 1870
1870-01-13 / 2. szám
A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Budin a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnál az országházban. 2. szám.1870. január 13. NÉPTANÍTÓK LAPJA. &oom boo.HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép iskolák számára. Minilja a vallás- és közoktatásügyi m. kfr. minisztérium. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője díj nélkül kaphatja következő feltételek alatt: 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 írttal, fél évre 1 írt 50 krral. Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendő. Hivatalos rész. A vallás- és közoktatási m. k. miniszter Nagyvárad város közönségének, községi iskolái rendkívüli költségeinek pótlására 4000 frt államsegélyt utalványozott. Nemhivatalos rész. A nevelő-oktatás egyik főkelléke. „Mit a nevelő magatoz, az kevés; fődolog pedig az, hogy a növendékeket öntékonyságra szoktassa." Dupanloup Felix. A természet semmiben sem ismer ugrást; minden valódi haladás csak léptenkint történik. E sarkigazság főképen a nevelésre és oktatásra alkalmazható. Azért okvetetlenül szükséges, hogy az okszerű eljárás két szempontra legyen tekintettel . Nemcsak a közlendő tananyag természetét vegye szemügyre; nemcsak annak kezelési módját, felosztását, begyakoroltatását tegye tanulmányozásának tárgyául, de tekintse mindennek előtt a növendékek egyéniségét, ismeretkörét, meglévő tapasztalait, és ezek szerint alkalmazza a tananyagot. Mert ha azt akarjuk, hogy a közlött ismeretek a növendék elméjében holt töke gyanánt ne heverjenek, vagy onnan tán rövid idő múlva ki is veszszenek; ha azt kívánjuk, hogy a tanuló állandó és elsajátíthatlan kincsét képezzék, melylyel jövőben kényekedve szerint rendelkezhessék , akkor lehetetlen, hogy vele — a szó teljes értelmében— új ismereteket közöljünk, azaz olyanokat, melyek eddigi ismereteivel semmi kapcsolatban nem állanak. Sőt ellenkezőleg. A valódi pädagog, mindig ki fogja puhatolni, hogy tanulóinak ismeretköre meddig terjed ? s mindig a már meglevő ismeretekből kiindulva, fogja növendékeit ujakkal gazdagítani. Aki másképen cselekszik, az nem ismeri az emberi lélek azon sajátságát, melynél fogva az új eszméket csak régiebbek kapcsán foghatja föl és teheti magáévá maradandólag. Az alapos és pädagógiailag helyes oktatásnak az az eredménye, hogy a növendékek szerzett ismereteiket oly könnyűséggel és ügyességgel kezelhetik, miként kezeli az ügyes kereskedő vagyonát. Ezen eredmény pedig csak úgy érhető el, ha a tanulókkal közlött ismeretek egy folytonos és szakadatlan lánczolatot képeznek, mely ott veszi eredetét, hol a gyermek szellemi tekintetben áll, mikor az iskolába lép. Minden rationális tanas tehát csupán csak hozzá tanulásból állhat. Mert a hat éves gyermek — midőn az iskolai tanterembe lép — bizonyosan bír már bizonyos észleletekkel és tapasztalatokkal. Jól lehet, hogy ezek még nincsenek nála rendszeresítve, tökéletesen és helyesen kifejtve s azért sokban helytelenek és hézagosak, de mindamellett megvannak. Sőt azon rendkívüli fogékonyság folytán, melyet kisgyermekeknél tapasztalni alkalmunk van, következtethetjük, hogy a 6 éves gyermekek már sokkal több képzetekkel bírnak, mint amenynyit felületes vizsgálatnál elárulnak. Ezekkel számot kell vetnünk, és hozzájuk kapcsolni az új ismereteket, ha azt akarjuk, hogy tanításunk „húsba vérbe" hatoljon. "