Néptanítók lapja 5. évfolyam, 1872
1872-11-21 / 47. szám
Ezen általános szempont kiemelése után, térjünk át az szabálytervezet részletezésére. Az első §, az egylet humánus czéljai sorában d) pont alatt „a nyugdíjban nem részesülő munkaképtelen tanítók s ezek özvegyeik vagy árváik segélyezését" is találjuk. Ez még egyrészt igen fölszaporíthatja az egylet költségeit — úgy másrészt körülményeink közt mégis szükségesnek mutatkozik, s pedig még sokkal szükségesebb a vidéken, mint a fővárosban, hol a tanítók a nyugdíj tekintetében biztosítva vannak. A B. §. c) pontja pártoló tagokat csak azokat ismeri el, kik évenként legalább 5 frtot fizetnek. Ez szerintünk sok. Mert a jelen időben, midőn az egyesülési áramlat úgy hozza magával, hogy minden valamire való ember több egyletnek tagja, ahol mindenütt fizetnie kell, akadnának tán százan, kik a kitűzött jó czélra 1 — 2 sőt 3 forintot is fizetnének, de az 5 forintot megnézik ám. — Vidéken legalább — úgy tudjuk — ezen pont meg nem állhat. A 11-dik §-ban foglalt 10 % havi törlesztést sokaljuk. Mert ha egy oly tanító, kinek 600 frt fizetése van, például megházasodása alkalmából csak 200 frtnyi kölcsönre lenne szüksége, tehát a havi 50 frtnyi fizetéséből mindjárt elejétől fogva 20 frtot kénytelen visszafizetni havonkint , akkor az új házaspár nagyon sovány konyhát fogna tartani. Ajánlatosabbnak tartjuk az államhivatalnokok előlegeinél behozott 20 havi részletben való visszafizetést. A hitelképesség meghatározásának feltételei is bővebb körülírást igényelnek, valamint az ügykezelésnek azon pontja is,mely a kölcsön vagy segély megadására vonatkozik. E kettőt egyáltalában szorosan meg kell különböztetni a gyakorlati kivitelben. Akinek kölcsönre van szüksége, az rendszerint jóval előre tudhatja azt, és megtéve a szükséges lépéseket, a havonkint tartatni szokott bizottsági gyűlések könnyen végezhetik e teendőt, de egyszersmind némi joga is van az illető egyleti tagnak, hogy méltányos követelése teljesíttessék. Ily esetben kell, hogy az egyletnek pénze legyen, különben legsajátosb rendeltetésének nem felel meg. A segély ellenben gyakran azonnal szükséges, de csak akkor nyújtható, ha az egyleti pénztár arra szánt rovatából kitelik. Ilyen, valamint sürgős kölcsön esetekben (pl. meghatározásoknál) nem lehet a rendes havi gyűlést bevárni, ily esetekben követendő eljárást tehát alapszabályilag meg kell állapítani. A 18. §-ban felvett 10 %teli „késedelmi kamatokat" nem tartjuk fölöslegeseknek, valamint a 23. §-nak b) pontja is teljes helyeslésünkkel találkozik. A szóban levő alapszabálytervezetről tehát bátran el lehet mondani, hogy általánosságban mindent tartalmaz, mi az ilyen egyletek lényegét képezi, de épen mivel általános, nem terjeszkedhetik ki az egyes városok, az egyes vidékek speciális érdekeire. Ezeket pedig szorgosan figyelembe kell venni mindenütt, ahol segélyegyletet teremteni akarnak. Amilyen nagy hiba lenne tehát nevezett tervezet minden pontjához vakon ragaszkodni, és oly nagy hiba lenne másrészt azt bárhol is mellőzni, és az abban lerakott jó, szép és helyes eszméket figyelembe nem venni. Ezek után ismételve ajánljuk a segélyegyletek eszméjét. olvasóink leghőbb pártfogásába. Gondolják meg, hogy minden ember saját sorsának kovácsa, és isten megsegíti azt, ki önmagán segít. Különösen pedig az igen tisztelt egyházi és egyéb hatóságokat, valamint a tanügy lelkes barátait felkérjük, hogy támogassák minden tekintetben a tanítók önsegélyezési törekvéseit, és meg lehetnek győződve arról,hogy a tanítók ily részvét által ösztönözve, fokozott buzgalommal fognak eljárni nehéz tisztjükben és sokszorosan fogják a nyújtott kedvezményt meghálálni. Mi pedig e fontos eszme terjedését éber figyelemmel fogjuk kísérni, és valósítására ezentúl is minden tőlünk telhetőt örömest elkövetni. MAYER MIKSA: A gyakorló iskola feladata. (Vége.) De hát kérdés, hány osztályt egyesítsünk a gyakorlótanitó keze alatt, midőn a hat osztálynak együttes vezetése ellen a legtöbb képezde köréből panaszos följajdulásokat