Néptanítók lapja 5. évfolyam, 1872

1872-11-21 / 47. szám

Ezen általános szempont kiemelése után, térjünk át az szabálytervezet részlete­zésére. Az első §, az egylet humánus czéljai so­rában d) pont alatt „a nyugdíjban nem ré­szesülő munkaképtelen tanítók s ezek öz­vegyeik vagy árváik segélyezését" is talál­juk. Ez még egyrészt igen fölszaporíthatja az egylet költségeit — úgy másrészt körül­ményeink közt mégis szükségesnek mutat­kozik, s pedig még sokkal szükségesebb a vidéken, mint a fővárosban, hol a tanítók a nyugd­íj tekintetében biztosítva vannak. A B. §. c) pontja pártoló tagokat csak azokat ismeri el, kik évenként legalább 5 frtot fizetnek. Ez szerintünk sok. Mert a jelen időben, midőn az egyesülési áramlat úgy hozza magával, hogy minden valamire való ember több egyletnek tagja, ahol min­denütt fizetnie kell, akadnának tán százan, kik a kitűzött jó czélra 1 — 2 sőt 3 forintot is fizetnének, de az 5 forintot megnézik ám. — Vidéken legalább — úgy tudjuk — ezen pont meg nem állhat. A 11-dik §-ban foglalt 10 % havi tör­lesztést sokaljuk. Mert ha egy oly tanító, kinek 600 frt fizetése van, például meghá­zasodása alkalmából csak 200 frtnyi köl­csönre lenne szüksége, tehát a havi 50 frt­nyi fizetéséből mindjárt elejétől fogva 20 frtot kénytelen visszafizetni havonkint , akkor az új házaspár nagyon sovány kony­hát fogna tartani. Ajánlatosabbnak tartjuk az államhiva­talnokok előlegeinél behozott 20 havi rész­letben való visszafizetést. A hitelképesség meghatározásának felté­telei is bővebb körülírást igényelnek, vala­mint az ügykezelésnek azon pontja is,mely a kölcsön vagy segély megadására vonat­kozik. E kettőt egyáltalában szorosan meg kell különböztetni a gyakorlati kivitelben. A­kinek kölcsönre van szüksége, az rend­szerint jóval előre tudhatja azt, és megtéve a szükséges lépéseket, a havonkint tartatni szokott bizottsági gyűlések könnyen végez­hetik e teendőt, de egyszersmind némi joga is van az illető egyleti tagnak, hogy mél­tányos követelése teljesíttessék. Ily esetben kell, hogy az egyletnek pénze legyen, különben legsajátosb rendel­tetésének nem felel meg. A segély ellenben gyakran azonnal szük­séges, de csak akkor nyújtható, ha az egy­leti pénztár arra szánt rovatából kitelik. Ilyen, valamint sürgős kölcsön­ esetekben (pl. meghatározásoknál) nem lehet a rendes havi gyűlést bevárni, ily esetekben köve­tendő eljárást tehát alapszabályilag meg kell állapítani. A 18. §-ban felvett 10 %­teli „késedelmi kamatokat" nem tartjuk fölöslegeseknek, valamint a 23. §-nak b) pontja is teljes helyeslésünkkel találkozik. A szóban levő alapszabálytervezetről te­hát bátran el lehet mondani, hogy általá­nosságban mindent tartalmaz, mi az ilyen egyletek lényegét képezi, de épen mivel általános, nem terjeszkedhetik ki az egyes városok, az egyes vidékek spec­iális érde­keire. Ezeket pedig szorgosan figyelembe kell venni mindenütt, ahol segélyegyletet te­remteni akarnak. Amilyen nagy hiba lenne tehát nevezett tervezet minden pontjához vakon ragaszkodni, és oly nagy hiba lenne másrészt azt bárhol is mellőzni, és az ab­ban lerakott jó, szép és helyes eszméket figyelembe nem venni. Ezek után ismételve ajánljuk a segély­egyletek eszméj­ét­­. olvasóink leghőbb párt­fogásába. Gondolják meg, hogy minden em­ber saját sorsának kovácsa, és isten meg­segíti azt, ki önmagán segít. Különösen pe­dig az igen tisztelt egyházi és egyéb ható­ságokat, valamint a tanügy lelkes barátait felkérjük, hogy támogassák minden tekin­tetben a tanítók önsegélyezési törekvéseit, és meg lehetnek győződve arról,hogy a ta­nítók ily részvét által ösztönözve, fokozott buzgalommal fognak eljárni nehéz tiszt­jükben és sokszorosan fogják a nyújtott ked­vezményt meghálálni. Mi ped­ig e fontos eszme terjedését éber figyelemmel fogjuk kísérni, és valósítására ezentúl is minden tőlünk telhetőt örömest elkövetni. MAYER MIKSA: A gyakorló­ iskola feladata. (Vége.) De hát kérdés, hány osztályt egyesítsünk a gyakorlótanitó keze alatt, midőn a hat osztálynak együttes vezetése ellen a legtöbb képezde köréből panaszos följajdulásokat

Next