Néptanítók lapja 7. évfolyam, 1874
1874-07-15 / 13. szám
VII. évfolyam, 13. szám. (KDÍÍG)^ Budapest, 1874. julius 15. néptanítók lapja Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszterium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és a A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép ; Minden küldeményt a kiadóhivatal a való- i oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy szerkesztőséghez ké-és közoktatásügyim. vagy két, legfölebb három tanitó működik egy példányban; azon ránk czimezni.k. minisztériumnál az intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik. Előfizetési ár: egész országházban van Bu- két példányban ; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó műévre 8 frt, félévredapesten a várban, működik, három példányban. 1 1 frt 50 kr. Legyünk humánusok! A tökéletesedés felé vezető és segítő eszmék közül egy sincs oly nemes, annyira mindent befoglaló, mint a humanitas eszméje. És sajnos, hogy ezen régi , az emberi nemmel egy idős eszme korunkban még kevesebb hatalommal látszik uralkodni az emberek felett, mint valaha! Annál szomoritóbb, midőn látjuk, minden nap tapasztaljuk, hogy akik leginkább volnának hivatva ez istenséghez emelő eszme megvalósítására, — a nevelők és tanítók — azok tagadják meg igen gyakran, vagy ha szájjal hirdetik is, de lélekben és igazságban nem szolgálják, — oh, nem! Hisz cselekedeteik lépten — nyomon megcáfolják szavaikat. E bajnak nem szabad tovább harapóznia, sőt gyökeres javításról kell gondoskodnunk, ha tovább is igényt kívánunk tartani a népnevelői, néptanítói diszes névre. A népnevelés terén mi lennénk „a föld savai". De ha „a só megizetlenedik — mivel sózatik meg?" Legyünk tehát humanusok: a) Ha tantermeinkben működünk. Nehogy azon tévhitben éljünk, miszerint ma már csak a neveléstörténet lapjain, vagy a malitiosus adomákban találkozunk a kíméletben tanítói modor, a zord fegyelmi eljárás különféle sértő és elszomorító változataival. Fájdalom! — nem. Ma is vannak különben képzett és agybuzgó tanítóink között is, kik csekély okból, sőt nem ritkán saját hibáik miatt, de amelyet éppen nem hajlandók belátni, ütlegekkel illetik, agyoncsapással fenyegetik, ostoba, gaz, szemtelen, nyomorult stb. melléknevekkel halmozzák el növendékeiket, kigúnyolják észbeli gyengeségeiket, testi félszegségeiket. S aztán panaszkodnak szóval, panaszkodnak szaklapokban a tanítványok szeretetlenségéről és kegyeletnélküliségéről. Ne csodálkozzanak, ne panaszkodjanak uraim! Hisz önmaguk voltak fejlesztői tanítványaik elvadult érzelmeinek. Az értelmes, erélyes és buzgó tanítás még nem elég az üdvösségre. Elsőrendű tényezők az igaz, de türelem, szelíd és mégis határozott, fékentartó, de azért szeretetteljes, szóval emberies bánásmód hiányában nem fognak óhajtott sikert és áldást hozni létre; nem lesznek képesek emberiesen érező és cselekvő nemzedéket nevelni. Márpedig ez lenne a mi hivatásunk. Legyünk azért humánusok mindenek előtt iskoláinkban. b) Na másokkal s különösen hivataltársainkkal személyesen érintkezünk. Az iskolán kívül tanítványaink szülői, rokonai s más helységünkbeliek azok, kikkel legközelebbről érintkezünk. Ezeknek nagy része pedig, különösen faluhelyen, igen kevés műveltségű vagy éppen semmi műveltséggel sem bír. Így lévén a dolog, ha részükről gyakran vagy tán