Néptanítók lapja 7. évfolyam, 1874
1874-06-30 / 12. szám
VII. évfolyam. 12. szám. coráté*© Budapest, 1874. június 30. néptanítók lapja. Googrovc-Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és az A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép- ! Minden küldeményt a kiadó-hivatal avait.oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy szerkesztőséghez ké-és közoktatásügyim. vagy két, legfölebb három tanitó működik egy példányban; azon mink czimezni. k. minisztériumnál az intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik. Előfizetési ár: egész országházban van Bu- két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó műévre 3 frt, félévredapesten a várban. ködik, három példányban. 1 frt 50 kr. Bell-Lancasterféle módszer. (Lásd a „Néptanítók lapja" i. e. 10-dik számát.) II. Láttuk mikép kapta fel a divat Angliában a Lancaster-féle módszert. Láttuk mily hirtelen, mily terjedelemben gyarapodott, mily sokasággal keletkeztek az intézetek Angliában s tegyük most hozzá : Francziaországban, Némethonban, Amerikában s másutt is. Csakhogy a gyarapodás, terjedés , a fennállás bizony kevés ideig tartott s az ügy pártolói elmondhatták nem sokára, Jóbot majmolva : „A divat adta, a divat elvette, áldott legyen a divat neve érette!" Lássuk már szerencsésben járt-e ott, ahol a codificatio, a törvényesítés tette reá a kezét és vette rendelkezése alá. Abrahamson, dániai alezredes 1815-től 1818-ig Angliában, Francziaországban, Schweizban utazván nem csak figyelmessé lett a Lancaster féle iskolákra, hanem azokat komoly tanulmányai tárgyává is tette. A rendszernek buzgó pártolója, terjesztője lent hazájába visszatérve oly kedvező tudósítást nyújtott be a kormánynak a látott iskolákról, hogy legott engedelmet és megbízást kapott egy próbaintézet állítására és berendezésére, mely 1819. február hóban meg is nyittatok. A dolog oly jól ütött ki, hogy a népiskoláknak átalában hasonló lábra állítását határzák el s az ügy végrehajtására két bizottságot nevezének ki : egyet a dán, mást a német nyelvű lakosság érdekében. A két bizottság különböző két módon látta jónak megoldani a feladatot, melyeknek jellemzésére szabadjon egy példabeszédet mondanom. Volt egy bizonyos városban két gépész , mind akettő főkép gazdasági eszközök készítésével foglalkozott. Megtörtént, hogy egy s más gazda elment az egyikhez, s így szólott neki: „Uram! A szomszédom N. N. egy véleményem, sőt a tett tapasztalás szerint is nagyon czélszerű szecskavágót hozatott külföldről; nem lehetne-e itt helyt egy olyat készíteni számomra ?" Az I. sz. gépész azt felelé: „megnézem,s műhelyem, szerszámom s készletem lévén hozzá, azt hiszem, csinálok épen olyant, a milyet az ur látott és óhajt." Meg is csinálta biza, s az illető gazda tán máig is vágatja vele a szecskát. — A II. sz. gépészhez, hasonló kéréssel folyamodik egy más gazda, s ezt a feleletet nyeri : „Ismerem én azt a gépet , a melyet az ur emleget; de annak a szerkezetében sok hiba van, mit én ki tudok igazítani. Én hát, ha kívánja, csinálok egy olyanféle, de sokkal jobb, tökélyesebb gépet." Hogy aztán megfelelt-e az ígéretnek vagy legalább a czélnak a „javított" gép, arról nincs tudomásom, de van arról, hogy a csináltató szegény gazda hónapokig vagy évekig várakozott utánna s utoljára meg volt — ugy a hogy volt. Most már térjünk vissza tárgyunkhoz. A dán bizottság ugy tett, mint amaz I. sz. 12