Néptanítók lapja 8. évfolyam, 1875
1875-07-15 / 13. szám
VIII. évfolyam. 13. szám. Budapest, 1875. julius 15. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és a A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép- ! Minden küldeményt a kiadó-hivatal a vall.- ; oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy szerkesztőséghez ké-és közoktatásügyi m. 5 vagy két, legfelebb három tanitó működik egy példányban; azon érünk czimezni. k. minisztériumnál az intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik. Előfizetési ár: egész országházban van Bu- , két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó mű- évre 3 frt, félévredapesten a várban.űködik, három példányban. 1 1 frt 50 kr. A tanítási elvekről. Az általános tanítási elvek és szabályok értékét némelyek igen sokra, mások igen kevésre becsülik. Ezen elvek általánosságából következik, hogy alkalmazásuk a tanítás egyes külön ágaira gyakran sok nehézséggel jár. Megfelelő alkalmazás nélkül pedig a magukban véve szép, nagy elvek hangzatos szavakká, kongó frázisokká fajulnak. A mindennapi élet eléggé tanúsítja, hogy mennyi hiú és bűnös szemfényvesztést szoktak űzni e nagy elvekkel . Ámde nem az elvek hibája ha visszaélnek velük, nem is a neveléstaniak az elsők, amelyekkel az alkalmazásban visszaélnek az emberek. Általános nyomorúsága ez minden nagy elvnek, nagy eszmének. A baj rendesen onnan származik, hogy mentől általánosabb valamely elv, annál többféle s néha egymásnak egyenesen ellentmondó magyarázatnak enged helyet, ami természetesen kétségeket támaszt magának az elvnek igazsága és helyessége iránt. És mégis szükségesnek és hasznosnak tartjuk az ilyen általános tanítástani elvek fejtegetését. Tudjunk csak kellő tartalmat önteni az alakba és azonnal meg lesz a gyakorlati értékük is! A szavak külső kérgén át hatoljunk be azok szellemébe és azonnal megbecsülhetlen kalauzzá, iránytűvé válnak a tanítás gyakorlatában; helyreigazíták és tisztázzák ítéletünket, ugy hogy azontúl csak is erkölcsi akaraterőnktől függend, hogy saját tanítói működéseinkben megtestesüljenek-e vagy ne ? Attól függ tehát minden, hogy minő tartamat tudunk belegondolni az egyes tanítástani tételek külső keretébe és így könnyen megtörténhetik, hogy ami az egyiknél nem egyéb mint üres szóvirág , az a másiknál egy egész szellemi kincstárt képviselhet. Szándékunk ez alkalommal egynéhányat a legközönségesebben használt tanítási elvek közül helyezni tisztább megvilágításba. A világító szövétneket e műveletünkhöz a Diester weg nagy szellemétől kölcsönöztük. (Lásd a „Wegweiser" didaktikai részét) Ő volt az üres szóbölcsesség egyik legkérlelhetlenebb ellensége ; ez a dudva borította el szörnyen a mi tanügyünk kertjét; irtsuk tehát a hol csak lehet és töltsük meg — habár utólagosan — a kellő gondolattal, a való ismeretével a szavak és szólamok üres edényeit. Lássuk legelébb is azon szabályt, melyet egy elemi néptanítónak leginkább kellene helyesen érteni s melyet röviden a következő tételbe foglalhatnánk : „Taníts elemiesen, ne pedig tudományosan !" Mit tesz tehát elemiesen — és mit — tudományosan tanítani ? A tudományos tanítás, amint az például az egyetemeken szokásban van, rendesen a legáltalánosabb tantételekkel, meghatározásokkal, beosztásokkal és vezérelvekkel veszi kezdetét; áttekintik az illető tudomány egész mezejét, hogy ennek egész tervrajzával u. n. systemájával (rendszerével) megismerkedvén, előre biztos tájékozást szerezhessenek. De a tudomány nem úgy keletkezett, a mint az a maga egészében és rendszerességében a tudósok 13