Néptanítók lapja 11. évfolyam, 1878
1878-06-30 / 12. szám
XI. évfolyam 12. szám. S^TJC&G) Budapest, 1878. junius 30. NÉPTANÍTÓK LAPJA. • OOO^OO»Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi népi Minden küldeményt a kiadóhivatal a magyar oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy szerkesztőséghez kérik. egyetemi nyom- vagy két, legfölebb három tanitó működik egy példányban ; azon írünk czimezni. ha épületében van intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik. Előfizetési ár: egész iskolatér 125. szám két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó mű- 1 évre 3 frt, félévre alatt. 1 ködik, három példányban. 1 frt 50 kr. Szőnyi Pál. Született 1808. s 1878. junius 17. Ismét egy a régiek közül. . . . Egyike azoknak, kik látták, hogyan izmosodott meg e század folytán a magyar iskolaügy; egyike azoknak, kiknek részök volt abban, hogy iskolaügyünknek egy oly fontos ága, mint a népiskolai ügy, 1808-hoz eljutott. Szőnyi szülei Debreczenben laktak, s ő is ott vetette meg alapját szellemi képzettségének is. Alig végezte tanulmányait köztanítóvá lett a főiskolában. Fellépését egy szokatlan ténynyel tette nevezetessé. Az ifjú praeceptor magyarnyelven tanított, jelezve az anyanyelv jogát a nevelésben. Nem sokára meg kellett válnia tanítói székétől. Tisza Lajos a most élő Tiszatestvérek édesatyja fiai mellé hívta meg nevelőnek. Akkor azonban a nevelősködés másképpen ment, mint a mai időkben. Most a főurak sokszor kipanaszkodják magukat , hogy ilyen meg amolyan képzettségű pedagógust keresnek, de hát nincsen, shoznak sok esetben a külföldről. A század elején Br. Vay tábornoknak nevelőre volt szüksége és bement a sárospataki főiskolába, kiválasztott egy kitűnő ifjat (Váradi Szabó Jánost) s kiküldte külföldre és ott képeztetvén, mikorra a nevelés ideje eljött fiai a későbbi koronaőr s testvére ugyancsak derék magyar nevelőt nyertek. Tisza Lajos is igy gondolkozott, Debreczenből fölhívta Szőnyit és pártfogolása s támogatása mellett beutaztatta vele a külföldet, hogy a pädagogiai szakban, s egyéb tudományokban magát tökéletesítse, s mikor eljött az idő, hogy fiainak nevelését meg kellett kezdeni, a képzett nevelő kezébe vehette az ügyet és a nevelés magyar nemzeties irányáról éppúgy meg lehetett az apa győződve, mint annak tudományos oldalról való kifogástalanságáról. A Tisza testvérek nevelése 10 évig volt Ehez a számhoz egy fél Szőnyi gondjai alatt, 1838—1848-ig. Hogy Szőnyi mint végezte feladatát, kell-e másra, kell-e egyébre hivatkoznunk, mint azon könnyekre, melyek Szőnyi koporsója felett a miniszterelnökké lett tanítvány és testvére Lajos szemeiben csillogtak? Tisza László távol lévén a fővárostól, nem lehetett jelen, de az ő lelkéből is szólott az a széles szalag, mely a Tisza család nevét viselve aláfolyt azon koszorúról, melyet a tanítványok egykori nevelőjük koporsójára tettek. Bizonyára ő helyette is cselekedtek testvérei, midőn a koporsót követve egész a temetőbe, hantot szórtak a hűlt tetemeket elfedő sírgödörbe. Igazán nemes példa, íme azok, kik az ország első főurai közé tartoznak megbecsülik, mint atyát, még haló porában is az elhunyt nevelőt! Szőnyi 1848-ban vált meg tanítványaitól. Már ekkor bele volt vegyülve a közoktatás emelésére czélzó munkálkodásokba. A reformvágy, mely ez időben minden téren felpezsgett, Szőnyit már 1840-ben a nyilvános munkatérre vitte. A debreczeni főiskola újra szervezéséhez nyújtott ez évben javaslatokat, melyek elfogadtatván életbe is léptek. Majd egy másik munka jelent meg tőle: „Alaktan, gyermekek számára" Pest, 1846/7. 2. kötet. A Pestalozzi-iskola magyar ágának egyik legjelesebb terméke volt e munka, egészen a mester szellemében, a szemléltetéshez szükséges számos mértani testtel. Az Akadémia a derék pedagógust a Marczibányi 50 aranyos jutalommal tüntette ki dolgozatáért, s még 1346-ban tagjává választotta. Ugyancsak 1846-ból van még tőle egy másik művünk is, ennek czíme: „A Pesten felállítandó protestáns praeparandia terve. Készítette Szőnyi Pál nevelő. Buda, 1846. 8 rét 151 lap." Pest, mi tagadás lenne, a század első felében meglehetősen német város volt. Hazánk legnemesebb férfiai dolgoztak rajta, hogy az „ország szive" igazán az ország szive legyen, s a hozzá is melléklet van igazolva.