Néptanítók lapja 12. évfolyam, 1879
1879-06-30 / 12. szám
254 O© igazságot kiki magamagán. Azon egyének t. i., kikkel gyakran érintkezünk, kikkel együtt élünk, befolyást gyakorolnak egyéni képzeteinkre s érzeteinkre, eszméinkre s cselekedeteinkre. *) Együtt élni azonban nem annyit tesz, mint egy házban lakni s ugyanazon tálból enni, mert az ilyen egyének csak külső, nem pedig szellemi kapcsok által vannak egymáshoz fűzve. Együtt élni annyit tesz, mint egymásnak az érzeteiben osztozni, egymásnak a gondolatait megérteni. Ily felfogás szerint nem okvetlen szükséges, hogy az „együttélő" egyének egy házban, egy városban vagy általában közel lakjanak egymáshoz. Együtt élünk mi minden emberrel bárhol lakjék is az, akinek szelleme hat a mi szellemünkre. Ily értelemben élnek együtt a föld összes műveit (történelmi) nemzetei. De még a múlt sincsen ezen fogalomból kizárva. Amit az emberi szellem csak alkotott, s minek a történelemben nyoma maradt, hat reánk, s állapítja meg a mi szellemünk közösségét a múlttal. Legközelebb áll azonban rendszerint minden ember saját érzés és gondolkozás tekintetében fajbelijeihez, élő nemzetéhez. Egy- s ugyanazon nép tagjai leginkább hatnak egymásra, tehát leginkább „élnek együtt". Ezen együttélés folytán az egyes egyének egymáshoz, valamint az egész néphez bizonyos viszonyba lépnek. S minthogy egymásnak érzelmeit s gondolatait megértik (hisz ebből áll az „együttélés" fogalma) a hasonló érzelmű s gondolatú egyének egymás mellé sorakoznak : igy fejlődik az u. n. „közvélemény." A közvélemény változó ugyan, de minden történelmi népnél bizonyos utolsó s legáltalánosabb sajátosságokra vezethető vissza, melyek az illető népet leginkább jellemzik. A közérzület és közgondolkozás ezen általános kinyomatát a nép szellemének nevezzük. — Ily értelemben szólhatunk „magyar, német, angol, franczia szellemről" stb. És ha van nép-szellem, akkor annak is bizonyos szükségszerű törvények szerint kell működnie. Ezen törvények fölkutatása képezi a nép-lélektan feladatát.**) Világos az, hogy valamint az egyéni, szellemi élet alapos és helyes felfogása az egyéni lélektan ismerete nélkül lehetetlen , úgy egy egész nép szellemi életét sem foghatjuk föl, hogy ha a nép-lélektan törvényeit nem ismerjük.***) Az emberiség — mi itt természetesen az emberiségnek csak azon részéről szólhatunk, melynek a történelemben nyoma van — az egyes történelmi népek összegéből áll. Ami már most ezen egyes történelmi népek szellemében közös, az képezi, összegezve az „emberiség szellemét." (Köznyelven, de hiányosan kifejezve : „a korszellemet.) De miféle úton állapítható meg, hogy az egyes népszellemekben, melyek a közös (szoros és hasonló) részek ? Kétségkívül csak összehasonlítás által. Azon tudomány tehát, mely az egyes népszellemek összehasonlítását tűzte ki czéljául „öszehasonlító s néplélektannak" (Vergleichende Völker-Psychologie) nevezhető. És ha az egyén szellemi életének megértésére az egyéni, a népszellem felfoghatásához a néplélektan ismerete szükséges , úgy az emberiség fejlődését — a világtörténelmet — igazán csak az „összehasonlító néplélektan" segítségével magyarázhatjuk és értjük meg. Ez a legújabb tudományok közé tartozik, alig két évtizede, hogy kiváló tudósok rendszeres kifejtésével foglalkoznak. Rendszere tehát még korán sincs befejezve. Visszahatása a történelem tudományos felfogására mindazonáltal már most is oly rendkívül jelentékeny s folyton növekedő, hogy mellőzhetlennek véljük annak eddig elért főbb eredményeit itt felsorolni s megmagyarázni. 2) Az embernek — mint öntudatos lénynek — helyzete a természettel és embertársaival szemben. Alapjában a „néplélektan" is az egyes ember, az egyén fejlődéséből indul ki. Melyik már most az egyén szükségképens helyzete ? Mikben gyökereznek fejlődésének alapfeltételei? „Az ember először a természettel áll szemben, melyben, melynek daczára, s mely által magát fenn kell tartania." A természetben él az ember, mint annak egyik része, mely többi részeitől környeztetik, melyektől maga elválaszthatatlan. A természet daczára is kell élnie, mivel gyakran ellenséges elemekkel találkozik, melyeket le kell küzdeni, ha maga meg akar maradni. (Természeti erők, időváltozások, ragadozó állatok stb.) A természet által pedig él azért, mert egyedül abból teremtheti elő az élete fenntartásához nélkülözhetlen szükségeseket. (Éleimet ruházatot stb.) „De az ember másodszor nem áll egymagában, hanem sok magához hasonlóval érintkezésben, összeköttetésben, kikkel együtt társaságot képez. Az ember, harmadszor, öntudatos lény. Mind a három tekintetben érvényesül történelmi haladása, s pedig mindenek előtt a harmadikban, tehát a gondolkodásban és megismerésben . . . Az ember megbírálja, hogy mi igazságos, mi igazságtalan, mi nemes és méltányos, vagy nemtelen és méltatlan, és ezen felfogások alapján szabályoztatnak aztán a társulás viszonyai. Ezen felfogások haladásához képest átalakítja a társadalmi élet intézményeit, és a természetnek *) Ezen sarkigazságon alapul a nevelés és oktatás lehetősége. **) Alább ki vannak fejtve ezen tudomány eddig elért fővívmányai főleg dr. Lazarus és dr. Steinthal alapvető művei nyomán. ***) Ezen törvények az egyéni lélektan törvényeiben gyökereznek, mert az össz-(nép) szellem képviselői legyének.