Néptanítók lapja 12. évfolyam, 1879

1879-06-30 / 12. szám

254 O©­ igazságot kiki magamagán. Azon egyének t. i., kikkel gyakran érintkezünk, kikkel együtt élünk, befolyást gyakorolnak egyéni képzeteinkre s ér­zeteinkre, eszméinkre s cselekedeteinkre. *) Együtt élni azonban nem annyit tesz, mint egy házban lakni s ugyanazon tálból enni, mert az ilyen egyének csak külső, nem pedig szel­lemi kapcsok által vannak egymáshoz fűzve. Együtt élni annyit tesz, mint egymásnak az érzeteiben osztozni, egymásnak a gondolatait megérteni. Ily felfogás szerint nem okvetlen szükséges, hogy az „együttélő" egyének egy házban, egy városban vagy általában közel lakjanak egy­máshoz. Együtt élünk mi minden emberrel bár­hol lakjék is az, akinek szelleme hat a mi szellemünkre. Ily értelemben élnek együtt a föld összes műveit (történelmi) nemzetei. De még a múlt sincsen ezen fogalomból kizárva. Amit az emberi szellem csak alkotott, s minek a történelemben nyoma maradt, hat reánk, s állapítja meg a mi szellemünk közösségét a múlttal. Legközelebb áll azonban rendszerint minden ember saját érzés és gondolkozás tekintetében fajbelijeihez, élő nemzetéhez. Egy- s ugyanazon nép tagjai leginkább hat­nak egymásra, tehát leginkább „élnek együtt". Ezen együttélés folytán az egyes egyének egymáshoz, valamint az egész néphez bizonyos viszonyba lépnek. S minthogy egymásnak ér­zelmeit s gondolatait megértik (hisz ebből áll az „együttélés" fogalma) a hasonló érzelmű s gondolatú egyének egymás mellé sorakoznak : igy fejlődik az u. n. „közvélemény." A közvélemény változó ugyan, de minden történelmi népnél bizonyos utolsó s legáltaláno­sabb sajátosságokra vezethető vissza, melyek az illető népet leginkább jellemzik. A közérzület és közgondolkozás ezen általános kinyomatát a nép szellemének nevezzük. — Ily értelem­ben szólhatunk „magyar, német, angol, franczia szellemről" stb. És ha van nép-szellem, akkor annak is bizo­nyos szükségszerű törvények szerint kell mű­ködnie. Ezen törvények fölkutatása képezi a nép-lélektan feladatát.**) Világos az, hogy valamint az egyéni, szellemi élet alapos és helyes felfogása az egyéni lélek­tan ismerete nélkül lehetetlen , úgy egy egész nép szellemi életét sem foghatjuk föl, hogy ha a nép-lélektan törvényeit nem ismerjük.***) Az emberiség — mi itt természetesen az em­beriségnek csak azon részéről szólhatunk, mely­nek a történelemben nyoma van — az egyes történelmi népek összegéből áll. Ami már most ezen egyes történelmi népek szellemében közös, az képezi, összegezve az „emberiség szel­lemét." (Köznyelven, de hiányosan kifejezve : „a korszellemet.) De miféle úton állapítható meg, hogy az egyes nép­szellemekben, melyek a közös (szoros és hasonló) részek ? Kétségkívül csak összehasonlítás által. Azon tudomány tehát, mely az egyes nép­szellemek összehasonlítását tűzte ki czéljául „ösze­hasonlító s nép­lélektannak" (Vergleichende Völker-Psychologie) nevezhető. És ha az egyén szellemi életének megértésére az egyéni, a népszellem felfoghatásához a nép­lélektan ismerete szükséges , úgy az emberisé­g fejlődését — a világtörténelmet — igazán csak az „összehasonlító nép­lélektan" segítségével ma­gyarázhatjuk és értjük meg. Ez a legújabb tudományok közé tartozik, alig két évtizede, hogy kiváló tudósok rendsze­res kifejtésével foglalkoznak. Rendszere tehát még korán sincs befejezve. Visszahatása a történelem tudományos felfo­gására mindazonáltal már most is oly rendkívül jelentékeny s folyton növekedő, hogy mellőzhet­lennek véljük annak eddig elért főbb eredmé­nyeit itt felsorolni s megmagyarázni. 2) Az embernek — mint öntudatos lénynek — helyzete a természettel és embertársaival szemben. Alapjában a „nép­lélektan" is az egyes em­ber, az egyén fejlődéséből indul ki. Melyik már most az egyén szükségképens helyzete ? Mikben gyökereznek fejlődésének alapfeltételei? „Az ember először a természettel áll szemben, melyben, melynek daczára, s mely által magát fenn kell tartania." A természetben él az em­ber, mint annak egyik része, mely többi részei­től környeztetik, melyektől maga elválaszthatat­lan. A természet daczára is kell élnie, mivel gyakran ellenséges elemekkel találkozik, melye­ket le kell küzdeni, ha maga meg akar maradni. (Természeti erők, időváltozások, ragadozó álla­tok stb.) A természet által pedig él azért, mert egye­dül abból teremtheti elő az élete fenntartásá­hoz nélkülözhetlen szükségeseket. (Éleimet ru­házatot stb.) „De az ember másodszor nem áll egymagá­ban, hanem sok magához hasonlóval érintkezés­ben, összeköttetésben, kikkel együtt társasá­got képez. Az ember, harmadszor, öntudatos lény. Mind a három tekintetben érvényesül történelmi haladása, s pedig mindenek előtt a harmadik­ban, tehát a gondolkodásban és megismerés­ben . . . Az ember megbírálja, hogy mi igazságos, mi igazságtalan, mi nemes és méltányos, vagy nemtelen és méltatlan, és ezen felfogások alap­ján szabályoztatnak aztán a társulás viszonyai.­­ Ezen felfogások haladásához képest átalakítja a­­ társadalmi élet intézményeit, és a természetnek *) Ezen sarkigazságon alapul a nevelés és oktatás lehetősége. **) Alább ki vannak fejtve ezen tudomány eddig elért fővívmányai főleg dr. Lazarus és dr. Steinthal alapvető művei nyomán. ***) Ezen törvények az egyéni lélektan törvényeiben gyökereznek, mert az össz-(nép) szellem képviselői l­egyének.

Next