Néptanítók lapja 13. évfolyam, 1880

1880-07-15 / 13. szám

Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A „Néptanítók Lapjá"-t megkaphatja minden magyarországi népoktatási intézet egy példányban ingyen. A mely inté­zetek e lapot még nem kapják, de birni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyitványnyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadó­ hivatalához Buda­pest, I. kerület, Országház-utcza 117. — A helység­­megye­ és utolsó posta neve világosan kiírandó. — Minden küldeményt a szerkesztőséghez kérünk czimezni. — Klőfizetési íbr . egész évre 3 l­ rt. félévre 1 frt Ír. str. Tartalom : Csengery Antal­­ — A­ reális irány túlsúlya közoktatásunkban. — A polgári iskoláink és az ipartanműhelyek. —­ Gyermeki hibák. — Könyvismertetés. —• A számvetés a felsőbb népiskolák számára. A német néptanítók és népnevelők gyűlései. — Értesítések. Tanképesitési vizsgálatok a budapesti elemi és polg. isk. t.-képezdében. — Tanitóképezdék hirdetései a felvételt illetőleg. — Nagy megdöbbenéssel vesszük épen lapunk zártakor a szomorú hírt, h­ogy Csengery Antal, hazánk legnagyobb államférfiainak egyike, ki mint tudós és pedagógus is egyike volt leg­első nagyságainknak, e hó 13-án hosszas szen­vedés után megszűnt élni. Jellemfenség tekinte­tében a Deák Ferenczek és Széchenyi Istvánok színvonaláig emelkedett ki kortásai közül. Az ilyen emberek kidőlése oly országos veszteség, mely felett az egyszerű, munkás nép, és ugy fog gyászolni, mint azok, kik a szellemi és világi hatalom legfőbb polczán állanak. Mert kik e haza szeretetében egyesülnek, azok egyesülnek egy­szersmind a haza e legjobb és leghűbb fiának el­hunyta feletti fájdalomban is. Hogy mily része volt neki a magyar közoktatásügynek a kiegyezés utáni új­játeremtésében, ezt ki fogja majd mutatni a törté­nelem. Erre nézve mély hazafiúi bánatunk indoko­lásául csak anyit mondunk, hogy nagyobb té­nyező volt ő mindezekben, mint a­hogy azt a műkö­désétől távol álló nagy közönség csak sejthetné is; mert mint minden valódi nagy jellemnél, úgy nála is azt találjuk, hogy minden gondja csak a haza javának, de nem egyszersmind a maga hírnevének, népszerűségének emelésére volt irá­nyozva, r­itkák mai nap az ilyen jellemek; az ilyen veszteségnek könynyel áldoz minden igaz hazafi : ezzel áldoznak tehát neki a magyar néptanítók is. Gy. 1. Kite« a *£.iiuliO£ egy egén­. A reális irány túlsúlya közoktatá­sunkban. Második közlemény. A kérdés elméleti átalános kifejtése után át­megyek annak gyakorlati oldalai kimutatására, miben nyilatkozik t. i. nálunk már­is ezen túl­súly káros hatása, mi az, a­mitől a magyar közoktatásügy valódi barátjának tartania kell, következőleg mi a teendője elemi és polgári is­kolai tanítóképezdeink tanárainak és egykor szin­tén tanítóvá és tanárrá leendő lelkes növen­dékeinek ? Első, a­mit mindazok tapasztalhattak, kik a m­i közoktatásügyi mozgalmainkat, tanuló ifjú­ságunk lelki irányát bíráló figyelemmel kisérik, s velök tanári, vagy más hivatalos viszonyoknál fogva gyakrabban érintkeznek, az uralkodó szel­lemnek elanyagiasodása. Az élet valódi szükségei fedezésének kényszerűségét tényül veszem; ál­modozásra és ábrándos idealizmusra sem akarom utalni családi kötelékek közé jutott néptanító­inkat és tanárainkat; élni és övéiket fentartani, gyermekeiket nevelni és neveltetni szivük vonja s a természet kötelezi. De még is sok az, a­mit a tanügyi lapokból oly gyakran olvasunk, kormányi körökben látunk s az életben tapasztalunk. A tanitói, nevelői s más rokon gyülekezetek egyik állandó tanácskozási, értekezési és közvégzési tárgya a fizetéskérdés, fölemelés, pótlás, segélye­zés s ezek különböző változatai. Kimerül ebben a kormány, a községek áldozatképesége kifárad, s maga, a legfelségesebb hivatás, szellemi és erkölcsi zománczat veszítve, igen földi, igen vilá­gias szorgoskodássá és töprengéssé törpül. S­u­r­sum C o­r d­a! Föl a szívvel a magasba, a szel­lemiség, a fensőbb erkölcsi szép és jó szent bi­rodalma­s égi tájai felé. Legnemesb hivatásától te­riti el a lelket az anyagiakra való nagy sulyfektetés. Szellemünk istentől van s felé vonz. Az a sok áldott férfia az emberiség neve­ik' melléklet van csatolva.

Next