Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-02-25 / 8. szám
XV. évfolyam. 8. szám. Budapest, 1882. február 25. NÉPTANÍTÓK LAPJA Heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. A „Néptanítók Lapja" megjelenik minden szombaton egy ívnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. Amely intézetek e lapot még nem kapják, de lírni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyitványnyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadó-hivatalához Budapest, I. kerület, Országház utcza 13. — A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. — Minden küldemény a szerkesztőséghez czimezendő. — Előfizetési ár : egész évre « Irt, félévre 1 frt 50 Ur. Tartalom : A népiskolai tankönyvekről. — Hazai és külföldi események. — Jön a tavasz ! kertészkedjünk. — Egy régi praeparandia és gazdasági intézet tervezete. — Az országos tanitói nyugdijalap tárgyában. — Munkácsy Mihály. — Könyvismertetés. — Lapszemle. — A vallás- és közoktatásügyi ministernek határozatai az 1881. év aug. havában tartott orsz. tanitói képviselet közgyűlés munkálataira. — Értesítés. A népiskolai tankönyvekről. Az 1868. XXXVIII. és 1870. XXVIII. törvényczikkről, mint alkotmányos úton létrejött szentesített törvényekről elsősorban a néptanítók szólhatnak hálás tisztelettel, mert ezen törvények az általuk szolgált népművelés és néptanítók érdekében hozattak, és a legjelentékenyebb országos közügyek sorába emelték azon ügyet, mely addig társadalmilag sem volt valóban rendezve, s a törvényhozó testület figyelmes gondjai tárgyává tették azon munkásokat, kiknek munkáját addig a társadalom alig is méltatta. A népoktatási törvények §§-ai nem üres §§-ok, mert kötelességeket szabnak elő, s az alkotmányos hatalom rendelkezéseit fejezik ki, és aki a népiskolával bármily irányban foglalkozik, ezt csakis a fennálló törvények §§-ai értelmében teheti mindaddig, míg ezen §§-ok másokkal fel nem váltatnak. De hogy a §§-ok másokkal — tartalmasabbakkal — váltassanak fel , ezt előkészíteni a jelen kor hivatott férfiainak feladata. Az iskolai emberek s különösen a taníótestületek a népoktatásügy iránt élénk érdeklisüket, s a népművelés előbbre vitelére irányos törekvésüket tanúsítják az által, ha a sajtó útján hozzászólani iparkodnak a törvény által szabályozott kérdésekhez is, s ezeket higgadt, jóindulatú tanácskozásaik tárgyává teszik, nem tévesztvén szem elől a fenálló törvény követelményeit s hazai népművelésünk jól felfogott érdekeit és igaz szükségleteit. A népművelés érdekében sok megoldásra váró kérdés van. Évről évre mindinkább felszínre kerül a kultúrnemzeteknél egy kérdés, melynek szerencsés megoldásától függ, főleg hazánkban, a népművelés állandó, jó sikere. E kérdés az , hogy egyáltalán tudománya kell-e a népiskola tanítványának vagy tudás, és bizonyos, a népélet követelményeit kielégítő ismeretkör és emellett értelmesség, vallásos erkölcsi és polgári jellem, szellemi és anyagi munkaképesség és munkakedv, és végre a jövőbe néző takarékoskodás szellemi és anyagi erőinkkel, — vagyonunkkal ? — és mily nevelési s tanítási móddal és eszközökkel lehetne ezt elérni ? — — Miért ne szólhatnának hozzá e kérdéshez, és kinek lehetne és kellene inkább a törvény, a jelenlegi népiskolai szervezet, a falusi s városi népiskola feladatának s viszonyainak szem előtt tartásával hozzászólani, mint épen a néptanítóknak. Ez alkalommal csakis azon eszközökről kívánnék szólani, melyekkel a népiskola czélját elérni akarják, és ezek közül is kiválóan a népiskolai tankönyvekkel óhajtok egy kissé foglalkozni. Oly gombamódra egy korszak sem termett népiskolai tankönyveket, mint ez az évtized, melyet leéltünk. Nem szándékom ehelyütt a népiskolai tankönyveket elősorolni s bírálat alá venni. Alig van népiskolai tanulmány, melyre többnemű tankönyv ne adatott volna ki. Alig van népiskolai tankönyv, melynek — eltekintve az érdek indokoktól — épen a benne foglalt jó tekintetéből pártolója s ajánlója ne akadna. Ajánltatnak a népiskolai tankönyvek a közoktatási kormány, az egyházi hatóságok, egyes tanfelügyelők, a tankönyveket bíráló pedagogok, maguk a szerzők s a velük, vagy elveikkel, módszerükkel rokonszenvező néptanítók által. Innen van, hogy némely népiskola tanulói — a szegény szülők boszúságára, néha a népművelésügy hátrányára, elárasztatnak a sok s évről évre változó tankönyvekkel, melyek tételeit velők megtanultat-