Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-04-08 / 14. szám
-aex 210 E kétes és aggasztó helyzetben lépett fel a magyar közoktatási minister minden tanitó s tanügybarát előtt igazán elismerést érdemlő generozitással s a népoktatási törvény szellemében, képviseleti alapon szervezte az országos tanitói gyűlést. Ezzel a vajúdó, bizonytalan állapotnak vége lett, az ország tanitói vallás és nemzeti különbség nélkül megkapták az állandó központot ahol koronként érintkezhetnek, tanácskozhatnak s megállapodásaikat érvényre juttahatják. Az első orsz. képviseleti tanitói gyűlés köztudomás szerint a mult nyáron a fővárosban meg is tartatott. Összejött 158 tanitó-egylet választott képviselője, 24 tanitóképző-intézeti tanár és 13 tanfelügyelő az ország különböző részeiből. Nyolcz napig tanácskoztak 14 fontos tárgy felett, melyeket 14 tanitó-egyletnek előre behívott képviselői, mint előkészítő bizottság, előre meghánytak-vetettek. Az első orsz. képviseleti gyűlés elég fontos határozataira a közoktatási miniszer is kimondta nézeteit, általában helyeselte s csekély módosítással elfogadta azokat; kinyomtatta az első orsz. képviseleti gyűlés összes javaslatait, a miniszer határozataival együtt , szétküldte azokat minden egyházi főhatóságnak, a törvényhatóságoknak, tanfelügyelőknek és minden tanítói egyletnek, úgy a lapoknak is. Azt hittük, hogy az évek óta különféle irányban tárgyalt országos tanítói gyűlések szervezése ezzel valahára szerencsésen véget ért. Ezen hiedelmünkre feljogosított nem csak az, hogy az orsz. tanitói gyűlés, mint fennebb röviden érintettük, már szerveztetett s tényleg életbe is lépett ; hanem az is, hogy a vidéki tanitó-egyletek — néhánynak kivételével — örömmel s bizalommal fogadták az orsz. képviseleti tanítói gyűlésnek a minister segítségével történt létrejöttét. És mi történik mégis ? Nagy meglepetésünkre a „Népnevelők Lapjában" egy „Felhívást olvasunk : Magyarország tanító-egyeteihez és testületeihez", melyben előadatik, hogy a harmadik egyetemes tanítógyűlés kebeléből kiküldött végrehajtó-bizottság szokásos nagygyűlését i. é. május hó 28-án fogja megtartani Budapesten, és hosszabb bevezetés után az ország tanító-egyletei felhivatnak, hogy emellett végrehajtó-bizottság nagygyűlésén leendő tárgyalás végett a következő pontokra nézve küldjék be véleményüket, u. m. : 1. Fentartandó-e az orsz. tanitó-gyűlés mellett továbbra is a szövetség eszméje? 2. Tartassanak-e az orsz. tanitói gyűlés mellett jövőben is egyetemes tanitó-gyűlések ? 3. Ha az egyetemes tanitó-gyülések tartásának szükségét a tanitó-egyletek elismerik, hol és mikor tartassák a legközelebbi egyetemes tanitó-gyülés és mik legyenek annak tárgyai? 4. Átadassék-e az Eötvös-alap az orsz. tanitógyülésnek az egyetemes tanitó-gyülés meghallgatása nélkül? Ha csak ez utóbbi kérdés tűzetik ki, nincs semmi szavunk. A végrehajtó bizottság s annak központi választmánya, mint mandatarius, megakarja nyugtatni a lelkiismeretét, kívonja a tanító-egyletek nyilatkozatát, hogy átadhatja-e a reá bízott Eötvös-alapot az orsz. képviseleti tanitó-gyülés e végre kiküldendő kezelő-bizottságának. Ezt értjük s nincs kifogásunk ellene, ámbár mondhatnók, hogy mikor a tanitó-egyletek képviselőiket az orsz. tanitó-gyűlésre megválasztották s felküldték, s ezen orsz. tanitógyülés többsége kimondta, hogy az Eötvös-alapot kezelése alá kívánja venni, mint az ország tanítóságának ez idő szerint egyedül törvényes képviselete, tehát ez által is elintézettnek vagy legalább elintézhetőnek lehetne tekinteni az eötvös-alap sorsát. De hogy az 3-dik egyetes tanítógyűlés végrehajtó bizottságának központi választmánya, illetőleg ezen választmány 14 tagja a történtek után megint felveti a kérdéseket, hogy a tanítóegyletek szövetségének eszméje fentartassék-e, s hogy egyetemes tanítóegyletek azután is tartassanak-e és azoknak tárgyai mik legyenek. Ezeken részünkről csodálkozunk. Hát ha már van Magyarország tanítóinak s tanító-egyleteinek, egy törvényszerű, állandó, biztos alapon megalkotott orsz. képviseleti gyűlése, ahol kétévenként tanácskoznak az ország minden tanító-egyleteinek általuk választott képviselői : ugyan van-e még szükség tanitó-egyletek szövetségét s egyetemes tanitó-gyűléseket emlegetni folytonosan,azok felett tanácskozni és az ország tanitó-egyleteit tanácskoztatni szüntelenül? Hát üdvös munka-e ez, t intéző urak? Hát nem általános-e a panasz, hogy a tanítók úgy is annyira el vannak foglalva, hogy alig van pihenőjük, ily körülmények közt helyesnek tartják-e önök, hogy, nézetünk szerint oknélkül, újabb meg újabb gyülésezésre s tanácskozásra hívják fel a tanítókat? Az is általánosan tudva van, hogy az ország legtöbb községében a tanítók bizony oly csekély fizetés mellett küszködnek az élettel, hogy utolsó krajczárjukra is szükségök van, s mégis gyüléseztetni kívánják őket olyan kérdések felett, amelyekről a közvélemény már nyilatkozott s felettök napirendre tért? Ismételve kérjük, t. intéző urak, hogy az általunk felhozottak után is ugyan szükségesnek s üdvösnek tartják-e tovább bolygatni a tanitó-egyletek szövetségének eszméjét s az egyet, tanitó-gyűlések folytatását? De előre tudjuk hogy az intéző urak siketek a józan megfontolás szavai előtt. Nekik izgatni, szerepelni kell, s mivel a dolgok mai állásában a törvényes, képviseleti alapra fektetett országos tanítógyűlés, miként a tapasztalatból tudjuk, ebbeli hajlamaik és ambitióik kielégítésére nem bizonyult alkalmas közegnek, azért most még egy végső erőfeszítést kell tenni arra nézve, hogy nem lehetne-e felzavarni a meglevőt, s helyébe valami olyasféle szervezetet hozni létre, mely vezérkedési vágyukat jobban kielégítse, a hegemónia részükre jobban biztosítsa mint a jelenlegi. Felhívásukat immár hirdetik a lapok, pontozataikat ime közöltük mi is, tehát hozzájárul-