Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-09-16 / 37. szám
XV. évfolyam. 37. szám.§.31. Budapest, 1882. szept. 16. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. J Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium A „Néptanítók Lapja" megjelenik minden szombaton egy ivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. Amely intézetek e lapot még nem kapják, de bírni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyitványnyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadó hivatalához Budapest, I. kerület, Országház utcza 13. — A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiirandó. — Minden küldemény a szerkesztettséghez czimezendő. — Kl&fizetetti ftr . egész évre » frt, "félévre 1 frt 50 kr. Tartalom : A magyar kisdedóvásjelene. — Hazai és külföldi események. — A neveléstani előadások módszeréhez. — Az iskolai vizsgálatokról. — Tanterv az ipari tanműhelylyel egybekapcsolt felső népiskolák számára. — Értesítések. A magyar kisdedóvás jelene. A magyar kisdedóvás keletkezése óta eltért a németországitól és minél gyorsabban halad előre, útja annál inkább eltérő. A német paedagógok s ezek között különösen a nagyérdemű Fröbel Frigyes, a kisdedóvást mintegy másod helyre szállítva le, azt mint főszempontot elejtették; szokásos német pedanteriával, tudományos rendszert kerestek ott, hol az egyszerű természet adja a kulcsot; s ezáltal a kisdedóvást mintegy fényűzési czikké emelték, jobb módú családok gyermekei számára. Németországon, sőt hazánk azon németajkú városaiban is, hol Gothában, vagy más nagynevű paedagogiai intézetben növekedett kisded-nevelők vannak, a kisdedekkel való foglalkozás a napnak csak pár órájára szorítkozik és a módszer, melyet az ily nevelők alkalmaznak, valóban mind a nevelőre, mind a kisdedekre nézve oly fárasztó, hogy hosszabb időre nem is igen terjeszthető ki. A hoszasabban tartó foglalkozások, túlságosan megnyújtott, mintegy katonai evolútiók, mozgások, fárasztó tűzési és fonási munkák, annyira kifárasztják a kisdedet és felügyelőt, hogy mindenik örül, midőn a csengetyű a nevelési órák befejezését jelenti. A magyar kisdedóvásnak és nevelésnek már kiindulási pontja is egészen más volt. Maga gr. Brunszwik Teréz, midőn a 30-as évek elején az angol kisdedóvó intézeteket meglátta, hol szegény gyári munkások gyermekei egész napi ellátásban részesültek , nem az előkelő osztályokra gondolt, hanem a mi szegényebb földmivelő osztályainkra s egész nap elfoglalt iparosainkra, kiknek gyermekei magokra hagyva vagy épen bezárva és mindennemű veszélynek kitéve, töltik el a napot, — milyen jó lesz ezek számára egész naphosszában barátságos otthont teremteni! A magyar kisdedóvás kezdet óta — és igen helyesen — a nemzet viszonyaihoz alkalmazkodva, a kisdedek megóvásának főszempontjából indult ki, melyhez aztán az okszerű nevelés természetszerűleg csatlakozik. Otthont kívánt teremteni azon kisdedeknek, kiktől a balsors ez előnyt megvonta, kik nincsenek azon helyzetben, hogy szüleik által gondozva legyenek ; egy közös atyát, vagy inkább anyát igyekezett adni azon kisdedeknek, kiknek ezt odahaza nélkülözniük kellene. Ugyane szempontból kiindulva, a magyar kisdedóvás reggeltől estig tart, szóval azon időt egészen betölti, míg a szülők gyermekeikkel nem foglalkozhatnak , ezért az óvónő nem tekinthető másnak, mint oly közös anyának, kinek nincs más gondja, mint gyermekeiről gondoskodni, s egy nagy családot alkotni, hol nem fáradságig vitt gyakorlatok, hanem bizonyos természetes rend uralkodik, mely sem az anyát, sem kisdedeit ki ne fáraszsza. A magyar kisded-nevelés eme főszempontja mellett felvette ugyan mindazt, mit a nagyhírű külföldi paedagógok, mint valódi vívmányt adtak az emberiségnek; de nézetünk szerint igen helyesen — nem követi azon pedáns módszert, melyet azok legtöbbje alkalmazott. A Des Cartestől Diesterweg és Pestalozziig fokozatosan fejlődött kézleltetési módszert teljes értékében érvényre emelte; átvette Fröbeltől azt a nagyhatású eszmét is, hogy a gyermek már kisded korában foglalkoztatva, a munka sikerének öröme által megszeresse magát a munkálkodást, s minél több oldalról ismerkedjék meg a keze alatti tárgyakkal. De a magyar kisdedó-