Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884

1884-12-03 / 88. szám

791­­0­ nagyfontosságú tárgyhoz. Így remélni is lehet, hogy elvégre is jó eredménye lesz e törv­­ja­vaslat tárgyalásának. Hogy egy ilyen alapreform simán folyjon, azt képzelni sem lehet; lesz hát küzdelem erre is arra is, a képviselőházban s főrendiházban még inkább. De az igazságnak, a­mit a kor követel, győzni kell. Erről még többször fogunk írni. Feltűnést keltett a fővárosban, hogy Gyenge László, orsz. képviselő főbe lőtte magát. Ta­nult mivelt embernek mondják. Miért, hogy mégis e sorsra jutott, öt kiskorú gyermek apja? Talán ő is a túlságos ambitiónak és uralkodás­nak lett áldozata! A Balaton befagyott, ezt írják a lapok. Ritkaság ez, évtizedekben egyszer történik. Az ország különböző vidékeiről is szokatlan erős telet jelentenek, különösen Erdélyből és a felvi­dékről, a­mi november hóban eseménynek mond­ható Még Fiuméban is hó van, de Nápolyban is, a­hol a Vesuv uralkodik az ő krátereivel. Egy nápolyi tudósítás azt mondja, hogy tűz és hó között vannak, az ott élő emberek alig lát­tak ilyent. Rieger, a csehek főembere, a­kit a csehek úgy tekintenek, mint a­milyenek a magyarok Deák Ferenczet tekintették, igen rokonszenves be­szédet tartott Prágában Magyarországról. Mondta, hogy örvendenek, hogy Magyarország kivívta önállóságát, reméli, hogy éppen ezen alapon Csehország is kivívja. Hivatkozott a régi időkre, a­mikor Magyarország és Csehország szorosabb összeköttetésben volt. Azt mondta Rieger, hogy Magyarországon a tótokkal, horvátokkal és szer­bekkel nincs semmi közük, azok engedelmesked­jenek Magyarországnak. A pánszlávizmust is kárhoztatják, mert a csehek az összes szlávokba beolvadni nem akarnak, hanem mint önálló nemzetiség akarnak élni. Hogy Csehország fő­embere így nyilatkozott, s keresi velünk az összekötő barátságot és históriai szálakat, az nekünk csak örvendetes lehet. A cseh nemzet egy derék, művelt nemzet, ha becsül minket és keresi jó indulattal barátságunkat, hát mi szí­vesen látjuk. Rudigier, linzi püspök meghalt. Arról volt nevezetes a boldogult püspök, a bécsi Reichsrath-ban, hogy rendkívüli osztrák és ka­tholikus volt. Ily irányban pártfelei közt nagy tekintélyre emelkedett, írják, hogy temetésén a felsége is képviseltetni fogja magát. Umberto olasz királyt Rómában hazatérte­kor a legnagyobb lelkesedéssel fogadta a nép, mint hőst dicsőítette ama igazán királyi tetté­ért, hogy a kolerás Nápolyt, s annak minden kolerás kórházát meglátogatta. Ezért a király­nak külön érdemjelt is akart adni a parlament, de a király nem fogadta azt el, mert csak kö­telességet teljesített. Ugyanezért a király által felajánlott érdemjeleket a kísérő ministerek sem fogadták el­. Olyan classicus jelenet, milyent alig lehet látni az ó­kor történetében is. De jó, hogy vannak ilyen jelenetek ma is.­ ­ Élet- és nevelési rajzok. Emlékezéseimből. Többet észszel mint erővel. (Folytatás.) Azt mondják : nekünk gyorsan kell halad­nunk, hogy a nyugati civilisatio magaslatára emelkedhessünk. Ezt nagy erőlködéssel talán mégis tehetjük, de meg vagyok győződve, hogy e gőzerővel való haladás, ez óriási munka alatt erőnk annyira kimerül, hogy azután akár ekébe fogjanak bennünket. Százados mulasztásokat nem lehet néhány év alatt helyrepótolni. E beszélgetés óta csaknem másfél évtized tűnt el, sokszor gondolkoztam a tanfelügyelő úr szavain és megvallom, sok igazságot talál­tam azokban. Azon tünemény, hogy a német elem jobban boldogul ott is, hol mi csak tengődünk, arra enged következtetni, hogy e benne fokozottabb képességnek, minden munkájában több okszerű­ségnek kell lenni. E tünemény pedig arra int bennünket : törekedjünk azon kincset, melyet az elméleti tudomány teremt, megszerezni és azt a gyakorlati élet mezején értékesíteni. Egy úri­ember közkézen forgó kitűnő gazda­sági tankönyvet irt, s e szép tudománya mellett csőd alá került; de azért ki meri kétségbe vonni, hogy elméleti tudománya nem volt befo­lyással az okszerű gazdálkodásra ? Egy másik, ki e műből nyert elméleti isme­reteit gyakorlati tapasztalataival és ügyességé­vel párosító, már kincset nyert e műben. Éppen ez okból érdemlik meg tiszteletünket azok, kik a gyakorlati tapasztalatok alapján a tudomá­nyos rendszert megállapítják. Ezen elmélet más­kincs és pedig nem holt kincs, mert életet nyer a gyakorlatban az által, hogy abba az okszerűség törvényét veszi be, mi­által azt ja­vítja, tökéletesíti. Így veti meg az elméletnek alapját a gyakorlat, így visz be okszerűséget a gyakorlatba az elmélet. Ámde ezen kincsek nem az ő agyának bá­nyáiból hordattak össze, százak, ezrek, talán milliók foglalkoztak azoknak összegyűjtésével, még­pedig olyanok, kik az élet iskolájában a legnagyobb mestertől tanultak. Ne kérdezzük : ki nagyobb? A közkatona, ki csak egy kis pontot foglal el a hadseregben, de ott azután megállja he­lyét emberül, éppen ugy megérdemli a vitéz nevet, mint a tábornok. Az egyszerű fejsze, melylyel a favágó kenye­rét keresi, az első kődarabtól kezdve, melyet az ember csiszolni kezdett, hány század alatt és hány ezer meg ezer ember munkája, fáradozása folytán jött létre? Azt a hajót, mely a gőz szárnyain büszkén szelfleli a tenger hullámait, daczol a viharral és egyik világrészt a másikkal köti össze, azon időtől, midőn az ember meglátván az úszó csi­gát, kiégeti a fát és a tengerbe bocsájtkozik, mennyi ezer, meg ezer ember kutató szelleme hozta létre. 88*

Next