Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885

1885-02-14 / 13. szám

XVII. évfolyam 13. szám. Budapest, 1885. febr. 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép-és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. .A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiiramló. Előfizetési ár: egész évre .? frt, félévre 1 frt 50 kr. I kéziratok nem küldetnek vissza. A HiKUt­'ÉSGH 4KSZ.AIUI.YA . sPályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fize­tendő. Egyéb hirdetések)1,és az egész oldal egy hatvan­negyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasába soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnák. A dijak előre bekül­dendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház-utcza 13) czimezendő. A szepesi szeretetház. Lapunk közelebbi számainak egyikében sze­rény, apró betűkkel adtuk olvasóink tudtára dr. Emericzy Géza barátunk szíves tudósí­tása nyomán, hogy a szepesi szer­etet ház megalakult. Méltó, hogy külön is szóljunk ez esemény­ről. Nem csak azért, mivel hazánk megint gaz-z­o­o­dagabb lett egy szép emberbaráti és kulturális intézménynyel, mely iránt bizonyára nem lehet közönyös senki olvasóink közül, hanem főleg azért, mivel ennek a szép alkotásnak tervezői és fáradhatatlan létrehozói első­sorban néptaní­tók, a mi derék szepesi kartársaink s ezek méltó vezérférfia, dr. Emericzy Géza va­lának. Még egy éve sincs, hogy hozzáfogtak, erős elhatározással és önbizalommal. Mi — őszintén bevalljuk — eleinte kétkedve csóváltuk fe­jünket ez új tanitói vállalat hirére. „Mit akar­tok jó szepesiek — gondoltuk magunkban — ezzel a ti külön szeretetházatokkal, a midőn láthatjátok, hogy mind együtt véve is alig-alig tudjuk lábra állítani ezt a mi Árvaházunkat, Eötvös-alapunkat ?" — De hát ők másképpen gon­dolkoztak. Tudták, hogy a szepesi szeretetház létesítésének ügye leginkább csak szepességi kérdés. Nem akartak tehát belőle országos alapgyű­jtési hajtóvadászatot csinálni. Alig egy­két rövid közlemény volt o­vasható ez üdvös mozgalomról a hazai lapokban, ez is inkább jelzés, beszámolás vala, mint apellálás a nagy­közönség áldozatkészségére, s bár a mozgalom megindítói és vezetői, mint mondók a szepesi népoktatás ügy emberei valának, közös orgánu­munkat, a „Néptanítók Lapjá”-t sem kivánták e czélra igénybe venni, tudva azt, hogy ez. idők 109 szerint a hazai tanitóság áldozatkészségét és gyűjtési buzgóságát az országos tanitói árvaház (most már árvaházak) s az Eötvös-alap teljesen igénybe veszik s hogy az erők megosztása éppen most a tanitók közös érdekeit szolgáló ama nagy czéloknak csak hátrányára szolgálhatna. Nos tehát megalkották szeretetházukat ön­maguk. Jelszavuk ez volt : Segíts magadon s az Isten is megsegít! Mindenekelőtt megnyerték ügyük részére a megyének minden szépért, jóért lelkesülő főispánját gr. Csáky Albint. Lel­kes felhívások szerkesztettek, aláírási ívek ho­zattak forgalomba, melyek az ügy buzgó ágensei, a néptanitók utján eljutottak a szép Szepes­vidéknek nem csak minden községébe, hanem úgyszólván minden házához, családjához, sze­gényhez gazdaghoz egyaránt. És erre megindult az adakozás, a szegények krajczárjaikkal, a gazdagabbak forintjaikkal járultak hozzá az alaphoz, kitől a mint lehetett. A mozgalom de­rék vezérei s lelkes ügynökei, a néptanítók, gondoskodtak róla, hogy közönyös ne marad­hasson ez ügy iránt a magas Tátra „fenyve­sekkel vadregényes" tájainak egyetlen egy lakója sem. Fáradozásuknak lett is sikere. Tudomásunk van róla, hogy legközelebbről is egy jómódú sz­epesi emberbarát 5000 írttal készül hozzájá­rulni a szeretetház alapjához. S mindez tisztán társadalmi úton. És az emberbaráti szeretet melegének vará­zsával oly gyorsan fölnevelt fa már rövid időn megkezdi a gyümölcsözést. Dr. Emericzy Gézának, az eszme m­egpendi­tőjének, egyik jóravaló növendéke tán már pa­kolja is bőröndjét, midőn e sorokat írjuk, hogy mint kiszemelt szeretházi igazgató, kiutazzék Schweiczba, az otteni árva- és szeretetházak tanulmányozása czéljából.

Next