Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885
1885-09-16 / 74. szám
XVIII. évfolyam 74. szám. Budapest, 1885. szept. 16. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy falumi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső népes polgári iskolák, és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 60 kr. gy Kéziratok nem köldetnak tívm. "WS* Nemzetközi méhészeti congressus Budapesten. Az állandó és időleges kiállítások és congressusok idejét éljük most az ország fővárosában. Ezek közül legközelebbről érdekel minket az időleges méhészeti kiállítás és a méhészeti congressus, mely nemcsak örömmel és önérzettel tölti el minden igaz honfi keblét, föltüntetvén a hazai méhészet magas fejlettségét, hanem egyszersmind buzdítólag hat mindenkire, különösen ránk tanítókra, kik úgy a magas kormány mint a legelső méhészeti szaktekintélyek véleménye szerint a legfontosabb tényezői vagyunk és kell, hogy legyünk a jövőben is a hazai okszerű méhészet terjesztésének és fölvirágzásának. Az időleges méhészeti kiállítás, mely élő méhcsaládok és idei méz- és viaszktermékeket tüntetett föl, nagyszámú hazai és külföldi kiállítók részvéte mellett, mint a rendezők buzgóságától előre is várni lehetett, igen fényesen sikerült, amit a kitüntetések nagy száma is bizonyít. A nagy díszoklevelet elnyerte Halas város. Kiállítási nagy érmet nyertek 58-an. Pénzdíjat nyertek 8-an és a közreműködők érmeit 5-en. Tehát összesen 73 kiállító lett kitüntetve. A méhészeti congressus számos hazai és külföldi méhészeti egylet tagjainak élénk részvéte mellett — nem számítva a kirándulásokat és barquetteket — 3 napot, illetőleg 3 ülést vett igénybe, u. m. augusztus 20., 21. és 22-ét. A congressus protectora József főherczeg — minden a haza javát czélzó ügynek lelkes pártfogója — volt, kit akadályoztatása miatt Matlekovics államtitkár helyettesített, ki a kiállítási hangversenyteremben a congressus egybegyűlt, tagjait üdvözölve s az A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA . Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért jert, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fizetendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomású hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A díjak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, 1. kerület, Országház utcza 13) ezimezendő, eddigelé „kicsiny ügynek" tekintett méhészet nemzetgazdasági fontosságát fejtegetve a congressust megnyitotta. Az első ülésnek — mely dr. Ambrozy Béla elnöklete alatt folyt leg legfontosabb tárgya volt Kriesch János műegyetemi tanár és rector „Méhészetünk jelen állása" czímű értekezése, melyben a kiállításra hivatkozva bebizonyítja, hogy méhészetünk ma a tudomány és gyakorlat által követelt magaslaton áll, hogy hazánk az okszerű méhészetnek meg van hódítva, hogy általános a belátása annak, miszerint a legnagyobb haszon csak a mozgó szerkezetű kaptárokkal érhető el. De nehogy elhigyjük magunkat, mert az értekező azt is megjegyzi, hogy méhészeinknek körülbelül 30 része még mindig primitív parasztkasokkal méhészkedik és nagyon sokan vannak ezek között, kik a mozgószerkezetű kaptárokat nem is ismerik. Tehát tenni való még elég van. A honi méhészet fejlődését vázolja, elismeréssel emlékezik meg a délmagyarországi méhész egyletről, mely 1873-ban megalakulva, a mozgó szerkezetű kaptárokat nálunk meghonosította, kiemeli különösen dr. Ambrózy Béla, Pelmann János, Grand Miklós és Lensz József fővezérek neveit, kiknek az egylet megalakulása különösen köszönhető. Ugyancsak a délmagyarországi méhész-egylet adta ki nálunk az első méhészeti szaklapot és pedig eleinte csak német nyelven („Ungarische Biene"), 1877 óta pedig magyar nyelven is („Magyar Méh"). Hálásan emlékszik meg továbbá az értekező Göndöcs Benedekről, mint a békésmegyei méhész-egylet alapítója és fentartójáról; Nagy Zsigmondról, mint a bánfalvai méhész-egylet lelkéről, továbbá 11 ág József és Fényes Kálmánról, mint az