Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885

1885-09-16 / 74. szám

XVIII. évfolyam 74. szám. Budapest, 1885. szept. 16. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy falum­i terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép­es polgári iskolák, és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 60 kr. gy Kéziratok nem köldetnak tívm. "WS* Nemzetközi méhészeti congressus Budapesten. Az állandó és időleges kiállítások és con­gressusok idejét éljük most az ország fővárosá­ban. Ezek közül legközelebbről érdekel minket az időleges méhészeti kiállítás és a méhészeti con­gressus, mely nemcsak örömmel és önérzettel tölti el minden igaz honfi keblét, föltüntetvén a hazai méhészet magas fejlettségét, hanem egyszers­mind buzdítólag hat mindenkire, különösen ránk tanítókra, kik úgy a magas kormány mint a legelső méhészeti szaktekintélyek véleménye szerint a legfontosabb tényezői vagyunk és kell, hogy legyünk a jövőben is a hazai okszerű mé­hészet terjesztésének és fölvirágzásának. Az időleges méhészeti kiállítás, mely élő méhcsaládok és idei méz- és viaszk­termékeket tüntetett föl, nagyszámú hazai és külföldi kiállítók részvéte mellett, mint a ren­dezők buzgóságától előre is várni lehetett, igen fényesen sikerült, a­mit a kitüntetések nagy száma is bizonyít. A nagy díszoklevelet elnyerte Halas város. Kiállítási nagy érmet nyer­tek 58-an. Pénzdíjat nyertek 8-an és a közre­működők érmeit 5-en. Tehát összesen 73 ki­állító lett kitüntetve. A méhészeti congressus számos hazai és külföldi méhészeti egylet tagjainak élénk részvéte mellett — nem számítva a kirándulá­sokat és barquetteket — 3 napot, illetőleg 3 ülést vett igénybe, u. m. augusztus 20., 21. és 22-ét. A congressus protectora József fő­herczeg — minden a haza javát czélzó ügy­nek lelkes pártfogója — volt, kit akadályoz­tatása miatt Matlekovics államtitkár helyet­tesített, ki a kiállítási hangverseny­teremben a congressus egybegyűlt, tagjait üdvözölve s az A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA . Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért j­ert, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fize­tendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvan­negyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomású hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A díjak előre bekül­dendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, 1. kerület, Országház­ utcza 13) ezimezendő, eddigelé „kicsiny ügynek" tekintett méhészet nemzetgazdasági fontosságát fejtegetve a con­gressust megnyitotta. Az első ülésnek — mely dr. A­m­b­r­o­z­y Béla elnöklete alatt folyt le­g legfontosabb tárgya volt Kriesch János műegyetemi ta­nár és rector „Méhészetünk jelen állása" czímű értekezése, melyben a kiállításra hivat­kozva bebizonyítja, hogy méhészetünk ma a tudomány és gyakorlat által követelt magasla­ton áll, hogy hazánk az okszerű méhészetnek meg van hódítva, hogy általános a belátása annak, miszerint a legnagyobb haszon csak a mozgó szerkezetű kaptárokkal érhető el. De nehogy elhigyjük magunkat, mert az értekező azt is megjegyzi, hogy méhészeinknek körül­belül 30 része még mindig primitív paraszt­kasokkal méhészkedik és nagyon sokan vannak ezek között, kik a mozgószerkezetű kaptárokat nem is ismerik. Tehát tenni való még elég van. A honi méhészet fejlődését vázolja, elismeréssel emlékezik meg a délmagyarországi mé­hész egyletről, mely 1873-ban megala­kulva, a mozgó szerkezetű kaptárokat nálunk meghonosította, kiemeli különösen dr. Ambrózy Béla, Pelmann János, Grand Miklós és Lensz József fővezérek neveit, kiknek az egylet megalakulása különösen köszönhető. Ugyancsak a délmagyarországi méhész-egylet adta ki nálunk az első méhészeti szaklapot és pedig eleinte csak német nyelven („Ungarische Biene"), 1877 óta pedig magyar nyelven is („Magyar Méh"). Hálásan emlékszik meg to­vábbá az értekező Göndöcs Benedekről, mint a békésmegyei méhész-egylet alapítója­ és fentartójáról; Nagy Zsigmondról, mint a bánfalvai méhész-egylet lelkéről, továbbá 11 á­g József és Fényes Kálmánról, mint az

Next