Néptanítók lapja 19. évfolyam, 1886

1886-09-11 / 73. szám

578 KJ.­ Nem én vagyok az első, ki erkölcsnemesítő­egyesületek alakítását indítványozom falun; in­dítványozták már ezt többen és több helyen tanítói gyűléseken, de mindig kevés sikerrel. De hányféle egyesület alakítása jött már szóba, nevezetesen: alakítson a tanító-dalkört, tűzoltó-egyletet, méhészeti egyesületet, olvasó­kört, népkönyvtárt; a jó Isten tudja, hogy hány féle egylet alakítása jött még szóba, melyeknek az erkölcsnemesítés volt a végczélja. Élénk figyelemmel kísértem a gyalui tanítói körnek egyik nem rég lefolyt gyűlése alkalmá­val tárgyalásra került szintén erkölcsnemesítést czélzó leány- és legény-egyesületek sorsát. Hosszas és alapos vita után a kör nem látja helyesnek és keresztülvihetőnek a leány- és legény-egyletek alakítását jelenleg, mert népünk még nincs oda fejlődve, hogy az ily c­élú egy­letek czélját és feladatát meg tudná érteni. Most azonban midőn az erkölcsnemesítésnek minél szélesebb körben való terjesztését magá­ban a fővárosban a legkitűnőbb hazafiak vették kezökbe, most tehát midőn Budapest maga ad példát az erkölcsnemesítő­ egyesületek alakítására, most nem szabad nekünk falusi tanítóknak el­csüggedni, ha az első kísérletek nem is sike­rültek úgy a­hogy vártuk, hanem ragadjuk meg a dolgot és működjünk szerény körünkben úgy, a­hogy azt legüdvösebbnek látjuk. Jól láthatjuk, hogy jelenleg nemcsak a papok, tanítók fáradoznak a jobb erkölcsök terjesztésén, hanem maguk a politikusok is az erkölcsnemesí­tés szolgáivá lettek. Mennyivel inkább kell nekünk tanítóknak azzá lenni, kiknek az kenyeret ad. Oly e­gy­e­s­ü­l­e­t­e­t k­e­ll f­a­lu­n alkot­nunk, mely észrevétlenül terjeszsze a jobb erkölcsöket, és a­melyből a nép ingyen vagy csekély anyagi áldozatok árán kézzel fogható hasz­not lásson; népünk ez idő szerint soha sem lesz egy oly egyesület tagja, hol neki egyedül csak a jó erkölcsökről prédikálunk. Az egyesületté alakulás elébe mindig valami practicus czélt kell tűznünk és pedig olyant, melynek hasznosságát maga a nép is könnyen beláthassa. Ilyen lehetne például a „Fanem­esi fő­egyesület", melyet e lap tisztelt olvasóival közelebbről megismertetni szeretnék. SCHMIDT REZSŐ. (Folytatás következik.) Hazai és külföldi események. Király Ő felsége a múlt napokban fő­városunkban léte alatt a hozzá folyamodott budapesti szűkölködők segélyezésére 600 frtot méltóztatott magánpénztárából legkegyelmeseb­ben adományozni. A miniszerek már mind itthon lévén, a ministeri tanácsok folynak sok fontos ügyben, különösen a jövő évi költségvetés megállapítása iránt, és a monarchia másik felével való pénz­a vámügyi kiegyezkedés ügyében. Az ország­gyűlés néhány nap múlva összejő, ezért egyéb törvényjavaslatokon is dolgoznak. Sándor, Bulgária volt fejedelme már el­utazott Bulgáriából. Szófiában, volt fővárosában, megható volt a búcsúzás, a főbb tiszteket s a polgári kormány (régensség, ministerium) tagjait megölelte s megcsókolta, többekkel kezet szorí­tott, még egyszer üdvözölte őket, biztosítva, hogy ezután is bolgár lesz szívvel, lélekkel s ha kell kardjával is. A nagy néptömeg lelke­sülten „hurrázta" (éljenezte) búcsúzó fejedelmét, a­kit szeretett. A főemberek kisérték kocsikban az ország határáig és egy század huszárság. A­hol áthaladt, mindenütt lelkesülten üdvözölte a lakosság. Magyarországon különösen Szegeden és Budapesten fogadták nagy lelkesedéssel. Itt a fővárosban gr. Zichy Jenő és gr. Batthyány Elemér voltak első üdvözlői, az egyetemi ifjú­ságból s polgárságból egész sokaság. Gróf Zichy üdvözlő beszédet is mondott, mire a volt feje­delem hálás szavakkal válaszolt. Aztán Bécsen át, hol szintén nagy tömeg várta „Hoch" kiál­tásokkal, tovább utazott Darmstadtba, atyjához. Elutazása előtt a volt bolgár fejedelem egy pro­clamatiót adott ki a bolgár néphez, a­mely így hangzik: „Miután meggyőződtünk annak szomorú va­lóságáról, hogy elutazásunk Bulgáriából meg fogja könnyíteni a jó viszony helyreállítását Bulgária és az orosz fölszabadító közt; miután az orosz czár kormányától azt a biztosítást nyertük, hogy államunk függetlensége, szabad­sága és jogai érintetlenül maradnak és senki a belügyekbe avatkozni nem fog , ezennel tuda­tom hőn szeretett népemmel, hogy a bolgár trónról lemondok, áthatva amaz óhajtól, hogy mindenekelőtt bebizonyítsam, mily becse­sek előttünk hazánk érdekei s hogy független­ségéért minden áldozatra készek vagyunk, sőt arra is, mely drágább életünknél. Őszinte köszönetet mondván a népnek oda­adásáért, melyet a szerencsés és ismét szomorú napok alatt tanúsított, melyeket ugy a nép, mint a trón Bulgáriába érkezésem óta megért, — távozunk a fejedelemségből, éltünk végső pillanatáig fohászkodva a mindenhatóhoz, tartsa és áldja meg Bulgáriát s tegye azt nagygyá, erőssé, boldoggá, egyesültté és függetlenné. Régensekké Stambulovot, Karave­lovot és Mutkurovot nevezzük ki s vala­mennyi bolgár polgárnak meghagyjuk, hogy fogadják meg az utasításokat és rendeleteket, melyeket az általam kinevezett régensség ki fog bocsátani és óvják meg a köznyugalmat, hogy el legyen kerülhető az, hogy a hazának eléggé súlyos helyzete még bonyolultabbá vál­jék. Isten óvja meg Bulgáriát. Sándor." Mi lesz Bulgáriából? Ezt kérdheti mindenki. Zűrzavar jöhet, a­mi végzetes lehet erre a most felszabadult, szegény, kis országra nézve. A török lehetne az ott jog szerint, de a török gyenge, nem mer semmit, nem is tud. Orosz­ország dominálni akarja ezt a tartományt, hogy

Next