Néptanítók lapja 19. évfolyam, 1886
1886-09-11 / 73. szám
578 KJ. Nem én vagyok az első, ki erkölcsnemesítőegyesületek alakítását indítványozom falun; indítványozták már ezt többen és több helyen tanítói gyűléseken, de mindig kevés sikerrel. De hányféle egyesület alakítása jött már szóba, nevezetesen: alakítson a tanító-dalkört, tűzoltó-egyletet, méhészeti egyesületet, olvasókört, népkönyvtárt; a jó Isten tudja, hogy hány féle egylet alakítása jött még szóba, melyeknek az erkölcsnemesítés volt a végczélja. Élénk figyelemmel kísértem a gyalui tanítói körnek egyik nem rég lefolyt gyűlése alkalmával tárgyalásra került szintén erkölcsnemesítést czélzó leány- és legény-egyesületek sorsát. Hosszas és alapos vita után a kör nem látja helyesnek és keresztülvihetőnek a leány- és legény-egyletek alakítását jelenleg, mert népünk még nincs oda fejlődve, hogy az ily célú egyletek czélját és feladatát meg tudná érteni. Most azonban midőn az erkölcsnemesítésnek minél szélesebb körben való terjesztését magában a fővárosban a legkitűnőbb hazafiak vették kezökbe, most tehát midőn Budapest maga ad példát az erkölcsnemesítő egyesületek alakítására, most nem szabad nekünk falusi tanítóknak elcsüggedni, ha az első kísérletek nem is sikerültek úgy ahogy vártuk, hanem ragadjuk meg a dolgot és működjünk szerény körünkben úgy, ahogy azt legüdvösebbnek látjuk. Jól láthatjuk, hogy jelenleg nemcsak a papok, tanítók fáradoznak a jobb erkölcsök terjesztésén, hanem maguk a politikusok is az erkölcsnemesítés szolgáivá lettek. Mennyivel inkább kell nekünk tanítóknak azzá lenni, kiknek az kenyeret ad. Oly egyesületet kell falun alkotnunk, mely észrevétlenül terjeszsze a jobb erkölcsöket, és amelyből a nép ingyen vagy csekély anyagi áldozatok árán kézzel fogható hasznot lásson; népünk ez idő szerint soha sem lesz egy oly egyesület tagja, hol neki egyedül csak a jó erkölcsökről prédikálunk. Az egyesületté alakulás elébe mindig valami practicus czélt kell tűznünk és pedig olyant, melynek hasznosságát maga a nép is könnyen beláthassa. Ilyen lehetne például a „Fanemesi főegyesület", melyet e lap tisztelt olvasóival közelebbről megismertetni szeretnék. SCHMIDT REZSŐ. (Folytatás következik.) Hazai és külföldi események. Király Ő felsége a múlt napokban fővárosunkban léte alatt a hozzá folyamodott budapesti szűkölködők segélyezésére 600 frtot méltóztatott magánpénztárából legkegyelmesebben adományozni. A miniszerek már mind itthon lévén, a ministeri tanácsok folynak sok fontos ügyben, különösen a jövő évi költségvetés megállapítása iránt, és a monarchia másik felével való pénza vámügyi kiegyezkedés ügyében. Az országgyűlés néhány nap múlva összejő, ezért egyéb törvényjavaslatokon is dolgoznak. Sándor, Bulgária volt fejedelme már elutazott Bulgáriából. Szófiában, volt fővárosában, megható volt a búcsúzás, a főbb tiszteket s a polgári kormány (régensség, ministerium) tagjait megölelte s megcsókolta, többekkel kezet szorított, még egyszer üdvözölte őket, biztosítva, hogy ezután is bolgár lesz szívvel, lélekkel s ha kell kardjával is. A nagy néptömeg lelkesülten „hurrázta" (éljenezte) búcsúzó fejedelmét, akit szeretett. A főemberek kisérték kocsikban az ország határáig és egy század huszárság. Ahol áthaladt, mindenütt lelkesülten üdvözölte a lakosság. Magyarországon különösen Szegeden és Budapesten fogadták nagy lelkesedéssel. Itt a fővárosban gr. Zichy Jenő és gr. Batthyány Elemér voltak első üdvözlői, az egyetemi ifjúságból s polgárságból egész sokaság. Gróf Zichy üdvözlő beszédet is mondott, mire a volt fejedelem hálás szavakkal válaszolt. Aztán Bécsen át, hol szintén nagy tömeg várta „Hoch" kiáltásokkal, tovább utazott Darmstadtba, atyjához. Elutazása előtt a volt bolgár fejedelem egy proclamatiót adott ki a bolgár néphez, amely így hangzik: „Miután meggyőződtünk annak szomorú valóságáról, hogy elutazásunk Bulgáriából meg fogja könnyíteni a jó viszony helyreállítását Bulgária és az orosz fölszabadító közt; miután az orosz czár kormányától azt a biztosítást nyertük, hogy államunk függetlensége, szabadsága és jogai érintetlenül maradnak és senki a belügyekbe avatkozni nem fog , ezennel tudatom hőn szeretett népemmel, hogy a bolgár trónról lemondok, áthatva amaz óhajtól, hogy mindenekelőtt bebizonyítsam, mily becsesek előttünk hazánk érdekei s hogy függetlenségéért minden áldozatra készek vagyunk, sőt arra is, mely drágább életünknél. Őszinte köszönetet mondván a népnek odaadásáért, melyet a szerencsés és ismét szomorú napok alatt tanúsított, melyeket ugy a nép, mint a trón Bulgáriába érkezésem óta megért, — távozunk a fejedelemségből, éltünk végső pillanatáig fohászkodva a mindenhatóhoz, tartsa és áldja meg Bulgáriát s tegye azt nagygyá, erőssé, boldoggá, egyesültté és függetlenné. Régensekké Stambulovot, Karavelovot és Mutkurovot nevezzük ki s valamennyi bolgár polgárnak meghagyjuk, hogy fogadják meg az utasításokat és rendeleteket, melyeket az általam kinevezett régensség ki fog bocsátani és óvják meg a köznyugalmat, hogy el legyen kerülhető az, hogy a hazának eléggé súlyos helyzete még bonyolultabbá váljék. Isten óvja meg Bulgáriát. Sándor." Mi lesz Bulgáriából? Ezt kérdheti mindenki. Zűrzavar jöhet, ami végzetes lehet erre a most felszabadult, szegény, kis országra nézve. A török lehetne az ott jog szerint, de a török gyenge, nem mer semmit, nem is tud. Oroszország dominálni akarja ezt a tartományt, hogy