Néptanítók lapja 19. évfolyam, 1886
1886-10-09 / 81. szám
XIX. évfolyam 81. szám. -ge.- Budapest, 1886. október 9. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső népes polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egészévre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. TCéssiratok nem ülítetnek vissza. A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA : A pályázati hirdetéseknél minden egyes sióért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomású és egy hasába soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház utcza 13) czimezendő. Az iskola éghajlata. Nemrégiben egy tanítótársammal X. megye tanfelügyelőjénél tisztelegtünk. Társalgás közben szó volt egyről is, másról is, de mégis leginkább a magunk szakmáját , a tanügyet csépeltük. A többi közt valaki azt a kérdést vetette fel, mitől függ leginkább az iskola nevelő hatása? Nem egy jóravaló eszmét hallottam akkor e tárgyban, de az én figyelmemet legjobban a tanfelügyelő tapasztalati megjegyzései ragadták meg. — Önök azt kérdik, mitől függ leginkább az iskola nevelő hatása? Engem eddigi tapasztalataim arra a meggyőződésre vezettek, hogy annak éghajlatától. Hogy mit értek az iskola éghajlata alatt? Az iskola éghajlata a szellem, mely benne uralkodik. Önök tudják, hogy az éghajlat sok tényező közreműködésétől függ, de legfontosabb mind közt a verőfényosztó nap. Minden társaságnak szokott ily napja lenni, mely középpontiságánál fogva hatással van ennek minden tagjára. Hányszor tapasztalhatjuk, hogy ha valamely társaságnak X. vagy Y. tagja hiányzik, az élénkség hőmérője alászáll akár a C-ig, aztán megjelenik a hiányzott személy és az egész társaság láthatólag földerül, azonnal elevenebb élet pezsdül, mintha a lelkeket valami titkos erő a dermedtség kötelékeiből szabadította volna meg. E titkos erő a megjelent személy kedélyfrissesége és elevensége. Ő a társaság napja, mely fényt és meleget szór mindenfelé. Az iskola napja a tanító. Az ő lelke sugározza ki a fényt és meleget, mely szükséges, hogy a tanításában elhintett magvak kikeljenek. Legyen bár a talaj a legeslegjobb, az elhintett magvak a legegészségesebbek, a kellő fény és meleg nélkül nem fog azokból díszlő növény fejlődhetni. A tanítónak a szellemi életnek a legjobban megfelelő éghajlatot kell teremtenie. Mert uraim, én eddig azt tapasztaltam, hogy a három fő éghajlati különbség nemcsak a föld egyes vidékein, hanem a különböző iskolákban is feltalálható. Láttam iskolát, melyben a levegő hideg, zord volt, melyből a napfény számkiütöttnek látszott lenni. Voltam oly iskolákban, melyekbe belépve azonnal megéreztem a nevelésben oly sok bajnak okozóját: a féktelen hevet, a csapongó tüzet. No itt a forró éghajlat alatt vagyok — gondoltam magamban. De voltam sok olyan iskolában is, melyekben lelkem úgy érezte magát, mint az utas, kit egyszerre a Sahara homokjáról vagy Siberia jégmezeiről Meran lanyha éghajlata alá ragadna valami láthatatlan erő. Társaságunk napja elhallgatott. Összenéztünk, akik ott voltunk és mindegyikünk azt olvasta ki a másik szeméből, hogy az a meleg, melyet érdemes tanfelügyelőnk érdekes magyarázatai által árasztott, jól esett lelkünknek. Kértük, mondjon el nekünk egyet-mást tapasztalataiból. — Ha kivánják, ám legyen uraim, kiszakitok néhány részletet naplójegyzeteimből. Belépünk egy iskolába. A tanító ott ül a dolgozó asztalánál; arcza komoly ; nem, több annál, komor. Látva ez arezet, önkénytelenül az a kérdés merül fel lelkemben, vájjon tud-e ő nevetni ? Ült-e valaha mosoly ajkain ? Hidegen széttekintő szemei, élesen összeszorított ajkai tagadólag válaszolnak kérdésemre. Az osztályban példás rend és fegyelem van. Tiszta minden, sehol egy szenyfolt. A gyermekek nyugodtan, mozdulatlanul ülnek, mindenik szeme mereven a tanítóra van függesztve. Látszólag mindenik lesi ajkáról a szót. De a ki megtudja látni a szemben az emberi lelket, ki