Néptanítók lapja 19. évfolyam, 1886

1886-10-09 / 81. szám

XIX. évfolyam 81. szám. -g­e.- Budapest, 1886. október 9. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép­es polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész­­évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. TCéssiratok­ nem­­ ülítet­nek­ vissza.­­ A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA : A pályázati hirdetéseknél minden egyes sióért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomá­sú és egy hasába soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház­ utcza 13) czimezendő. Az iskola éghajlata. Nem­régiben egy tanítótársammal X. megye tanfelügyelőjénél tisztelegtünk. Társalgás köz­ben szó volt egyről is, másról is, de mégis leginkább a magunk szakmáját , a tanügyet csépeltük. A többi közt valaki azt a kérdést vetette fel, mitől függ leginkább az iskola ne­velő hatása? Nem egy jóravaló eszmét hallot­tam akkor e tárgyban, de az én figyelmemet legjobban a tanfelügyelő tapasztalati megjegy­zései ragadták meg. — Önök azt kérdik, mitől fü­gg leginkább az iskola nevelő hatása? Engem eddigi tapasztala­taim arra a meggyőződésre vezettek, hogy annak éghajlatától. Hogy mit értek az iskola éghajlata alatt? Az iskola éghajlata a szellem, mely benne uralkodik. Önök tudják, hogy az éghajlat sok tényező közreműködésétől függ, de legfontosabb mind közt a verőfényosztó nap. Minden társaságnak szokott ily napja lenni, mely középpontiságánál fogva hatással van ennek minden tagjára. Hányszor tapasztalhatjuk, hogy ha valamely társaságnak X. vagy Y. tagja hiány­zik, az élénkség hőmérője alászáll akár a C-ig, aztán megjelenik a hiányzott személy és az egész társaság láthatólag földerül, azonnal ele­venebb élet pezsdül, mintha a lelkeket valami titkos erő a dermedtség kötelékeiből szabadította volna meg. E titkos erő a megjelent személy kedélyfrissesége és elevensége. Ő a társaság napja, mely fényt és meleget szór mindenfelé. Az iskola napja a tanító. Az ő lelke sugározza ki a fényt és meleget, mely szükséges, hogy a tanításában elhintett magvak kikeljenek. Legyen bár a talaj a legeslegjobb, az elhintett magvak a legegészségesebbek, a kellő fény és meleg nélkül nem fog azokból díszlő növény fejlőd­hetni. A tanítónak a szellemi életnek a legjob­ban megfelelő éghajlatot kell teremtenie. Mert uraim, én eddig azt tapasztaltam, hogy a három fő éghajlati különbség nemcsak a föld egyes vidékein, hanem a különböző iskolákban is fel­található. Láttam iskolát, melyben a levegő hi­deg, zord volt, melyből a napfény számkiütött­nek látszott lenni. Voltam oly iskolákban, melyekbe belépve azonnal megéreztem a neve­lésben oly sok bajnak okozóját: a féktelen hevet, a csapongó tüzet. No itt a forró éghajlat alatt vagyok — gondoltam magamban. De voltam sok olyan iskolában is, melyekben lelkem úgy érezte magát, mint az utas, kit egyszerre a Sahara homokjáról vagy Siberia jégmezeiről Meran lanyha éghajlata alá ragadna valami lát­hatatlan erő. Társaságunk napja elhallgatott. Összenéztünk, a­kik ott voltunk és mindegyikünk azt olvasta ki a másik szeméből, hogy az a meleg, melyet érdemes tanfelügyelőnk érdekes magyarázatai által árasztott, jól esett lelkünknek. Kértük, mondjon el nekünk egyet-mást tapasztalataiból. — Ha kivánják, ám legyen uraim, kiszakitok néhány részletet naplójegyzeteimből. Belépünk egy iskolába. A tanító ott ül a dol­gozó­ asztalánál; arcza komoly ; nem, több annál, komor. Látva ez arezet, önkénytelenül az a kérdés merül fel lelkemben, vájjon tud-e ő ne­vetni ? Ült-e valaha mosoly ajkain ? Hidegen széttekintő szemei, élesen összeszorított ajkai tagadólag válaszolnak kérdésemre. Az osztályban példás rend és fegyelem van. Tiszta minden, sehol egy szenyfolt. A gyerme­kek nyugodtan, mozdulatlanul ülnek, mindenik szeme mereven a tanítóra van függesztve. Lát­szólag mindenik lesi ajkáról a szót. De a ki megtudja látni a szemben az emberi lelket, ki

Next