Néptanítók lapja 21. évfolyam, 1888

1888-01-14 / 4. szám

-1­X 26 nak, a filinek nincs mindig módjukban a gazda­sági foglalkozás. Reájuk nézve az iskola nehéz szellemi munkája után nincs egészségesebb, üdítőbb, hasznosabb szórakozás, mint az ok­szerűen gyakorolt kézimunka. Ez igen czélszerű szer a városi élet idegessége ellen és hozzá­járulhat ahhoz, hogy megszerezze számukra a városi elem zömének a tanítóval rendesen nem túlságosan rokonszenvező polgárságnak becsü­lését. A tanítói hivatás terhes voltának legerősebb színezése az a régi latin közmondás, hogy a­kit gyűlölnek az Istenek, azt nevelőnek rende­lik. Ezt azonban ellensúlyozni látszik az a még régibb szólás, hogy az Istenek csak verejték fejében adják az erényt. E szerint a tanító az Istenek kegyeltje volna, mert bizonyos, hogy neki bőven kijut az izzadásból, a­mi az erény szabott ára; az azon szerzett erény pedig az égieknek kétségtelenül legbecsesebb ado­mánya ! De hát az erény magában legyen a tanító egyedüli jutalma? Hát csak a munka maga s a munkálkodás lehetősége legyen a munka díja? Vagy másképen mondva, a tanító csak magában, öntudatában, a teljesített kötelesség érzetében bírja fáradságának egyedüli hasznát? Ez nem igazság, nem méltányosság, nem­ is tekintve azt, hogy az ember nemcsak az isten igéjéből él. Az emberi társaság kölcsönösségen alapul, abban az állapotban azonban nem volna semmi reciprocitás. A néptanító oly sokat adjon a népnek s oly keveset kapjon tőle? A köz­felfogás szerint ez a viszony igenis egyoldalú volna. A tanító testét, lelkét, egész életét, min­den erejét nyújtja a népnek, megadja neki a megélhetés főbb eszközeit, lerakja jövője alap­jait, vezére, tanácsadója marad. S mit nyer cserében? Egy darab kenyeret! Sőt mi több! A néptanító teszi részesévé a népet a nemzeti műveltség áldásainak, részben ő a képviselője a nemzeti szellem folytonosságának váltakozó emberöltőkben, ő a közbenjáró nemzet és nép közt. S a tanító emeli az egyes embert az emberiség színvonalára, köti össze a serdülő nemzedéket a hanyatlóval, kifejti a múltból a jövőt s meghaladtatja a jövővel a múltat. És miféle erkölcsi egyenértéket, lelki viszonzást nagy szellemi váltságot kap mindezek fejében? Semmit. Ha nem kap, hát vegyen magának. Mert csak rajta áll. Azaz hogy kapna ő bizony, csak fogadja el. Tőle függ, hogy kétoldalúvá tegye ezt az oly egyoldalúnak látszó viszonyt, hogy érvényre juttassa a kölcsönösséget, a viszonos­ságot, hogy ne csak gyakorolja, hanem elfo­gadja is a jótékony hatást, hogy ne csupán termékenyítsen, hanem termékenyedjék is, hogy ne csak a nemzet és a nép, az emberiség és az egyén között legyen közbenjáró, hanem viszont, másik irányban, megfordítva is közvetítsen nép és nemzet, egyén és emberiség közt, hogy ok­tatva tanuljon, azaz ne csak oktassa a népet, hanem tanuljon is a néptől. Mit és hogyan Hazai és külföldi események. A képviselőház utóbbi ülésén báró Orczy Béla belügy­miniszer beterjesztette a monarchiánk és Románia közt fenforgott határvillongások kiegyenlítése végett a határvonal újabb meg­állapítása tárgyában Romániával kötött egyez­mény beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavas­latot. Ezen egyezmény értelmében a két állam közti mintegy 700 km. hosszú határvonal határ­kövekkel és határoszlopokkal igen pontosan meg fog jelöltetni. Magyarország 11,665 hold el­foglalt területet vissza­enged Románia birtokába, míg ez 1185 hold területet ad vissza Magyar­országnak. A képviselőház tárgyalta továbbá a monarchia és Uruguayval a közönséges bűntet­tesek kölcsönös kiadatása iránt kötött szerződést. Végül Helfy Ignácz és Perczel Miklós inter­pellációkat adtak be a külpolitikai helyzetet illetőleg. A politikai helyzet lényegében válto­zatlan:a Mindenfelől békebiztosítások és hadi készülődések hírei érkeznek. Úgy látszik, hogy már csak is teljesen háborúra készen akarnak a hatalmak egymással tárgyalni. A szultán a tartalékosokat zászló alá akarja hívni. A czár­tól az orosz újév alkalmával nyilatkozatot vár­nak az európai helyzetről és Oroszország szán­dékairól. A német kormány az új védtörvény élet­beléptetésére, nevezetesen ruházati, felszerelési és fegyverzési czikkekre 100 millió márka köl­csönt fog kérni a birodalmi gyűléstől. A porosz közoktatásügyi miniszer el­rendelte, hogy a lengyel nyelvet a lengyel nép­iskolákból kitiltó rendelete szigorúan hajtassék végre. Így bánnak el Németországban a más nemzetiségűekkel és mégis nálunk a nemzetisé­gek, kivált pedig a szászok folyvást panaszkod­nak, holott állapotuk isteni a németországi len­gyelek állapotához képest. Szent-Pétervár­ott állítólag a czár élete ellen irányzott merényletnek jöttek nyomára, mely a nihilisták műve. Több tiszt is bele van keverve. Számos elfogatás történt. B­r­a­z­i­l­i­á­nak San Paulo tartományában a rabszolgák fellázadtak és családjaikkal elmene­­­kültek. Az üldöző rendőröket lefegyverezték. Az ültetvényesek védelmére a kormány katonai segélyt küldött. A rabszolgaságot ez államban csak katonai erővel lehet még fentartani s ideje volna, hogy itt is az emberiség történelmének e szégyenletes állapota megszüntessék. Oroszország pénzügyei igen rosz ál­lapotban vannak. 1886-ban bevételei 721,7 millió rubelt, kiadásai 818'3 millió rubelt tet­tek, a deficzit tehát 97'6 millió rubelre ment fel. 1885-ben volt 71'8 millió rubel deficzitje. Kiadásai legnagyobb részét a hadügyre és az tanulhat a néptanító a néptől? Ennek a kifej­tése a jövő számra vagy számokra marad. Dr. H. A. (Folytatása következik.)

Next