Néptanítók lapja 23. évfolyam, 1890
1890-11-08 / 90. szám
778 10* — Moldován Simon bethleni munkaképtelennek talált g. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Moldován László oláh-pénteki munkaképtelennek talált gör. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat — Vajda József kis-somkuti munkaképtelennek talált g. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Beksi József hadadnádasdi munkaképtelennek talált ref. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Karlavics Mihály halügyi munkaképtelennek talált r. kath. tanitó részére évi 130 frtnyi rendes nyugdijat. — Bunderla István felső-szölnöki közs. volt tanitó özvegye, szül. Pintér Judith részére évi 84 forintnyi segélypénzt. — Tieber Lipót fibisi r. kath. volt tanitó özvegye, szül. Neidenbach Anna részére évi 84 frtnyi segélypénzt. — Murg Joachim siklói gör. kel. volt tanitó özvegye, szül. Bottá Anasztasia részére évi 84 frtnyi segélypénzt. — Mihálovics Sándor felső-hrabóniczai munkaképtelennek talált áll. el. iskolai tanitó részére 300 frtnyi egyszers mindenkorra járó végkielégítést. — Tóth János nagy-toronyai munkaképtelennek talált g. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Magyar Mihály ipolykeszii munkaképtelennek talált r. kath. tanító részére évi 125 forintnyi rendes nyugdijat. — Panduka János verseczi munkaképtelennek talált g. kel. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Nagy Vendel báth-monostori munkaképtelennek talált róm. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Kuzmics Lajos zombori munkaképtelennek talált róm. kath. tanitó részére évi 125 forintnyi rendes nyugdijat. — Pohánka János bánki ág. hitv. ev. volt tanitó özvegye, szül. Varga Amália és 2 kiskorú árvája részére évi 134 forintnyi segélypénzt. — Zahradnik János poprádi munkaképtelennek talált róm. kath. tanitó részére évi 125 forintnyi rendes nyugdijat. — Salamon Miklós zabolai munkaképtelennek talált görög keleti tanitó részére évi 125 forintnyi rendes nyugdijat. — Horváth Mihály merenyei róm. kath. volt tanitó özvegye, született Hegyi Mária részére évi 84 forintnyi segélypénzt. Páska Tódor albáki munkaképtelennek talált g. keleti tanitó részére évi 150 frtnyi rendes nyugdijat. — Plesa Luczián völczi munkaképtelennek talált g. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Trif Manaszin ádámosi munkaképtelennek talált g. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Kis Fiton malomfalvi munkaképtelennek talált g. kel. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Iváncsó György kis-ábránkai munkaképtelennek talált gör. kath. tanitó részére évi 125 frtnyi rendes nyugdijat. — Bedeházi Sámuel ürmösi munkaképtelennek talált községi tanitó részére évi 132 frtnyi rendes nyugdijat. — Kaucsár Ignácz kis-némedi r. kath. volt tanitó Géza, Aladár, Ödön és Jolán kiskorú árvái részére egyenként 50 frt, együtt 200 frtnyi gyámpénzt. NEM HIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatásügyi ministernek a közoktatás állapotáról szóló XIX-ik jelentése. (Folytatás.) A népiskolákra áttérve, mindenekelőtt a tanítók anyagi helyzetének javítását czélzó intézkedések soroltatnak fel. Ilyenek összeírása azon községi és felekezeti iskoláknak, melyekben a tanítók fizetése a törvényileg megállapított 300 frtnyi minimumon alul áll. Itt a következő nagy fontosságú kijelentést olvassuk: „Azon képtől, melyet a beérkezett jelentések nyújtani fognak, függ majd a további intézkedés. Azonban már volt szerencsém kijelenteni azt és e helyen is ismételem, hogy bár elsősorban a fennálló törvényben a tanítók fizetésére vonatkozó rendelkezés érvényesítése kell, hogy feladatom legyen, úgy másrészről közeljövőben a tanítók fizetéseinek általános szabályozásával kell majd foglalkozni, mert jobb előképzettségű elemek csak akkor fognak a tanítói pályára lépni és magukat e hivatásnak odaadással szentelni, ha ez nekik bár szerény, de legalább tisztességes megélhetést biztosít." Említés tétezik továbbá a tanítók nyugdíjtörvényének folyamatban levő revíziójáról és a nyugdíj iránti kérvények gyorsabb elintézését biztosító intézkedések. Nagy jelentőségű a bevezetés ezután következő része: „Áttérve a népiskolák belső fejlesztése és tökéletesítése körül tett intézkedésekre, mindenekelőtt a következőket jegyzem meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy népiskoláinkban a tanulás eredménye rendkívüli hullámzást mutat, de a legtöbben nem üti meg azt a minimális mértéket, melyet múlhatatlanul meg kell követelnünk. Ennek a jelenségnek egyik oka és a javításra való törekvésnek akadálya azon körülményben keresendő, hogy az elemi népiskolákra nézve fennálló tanterv, mely máskülönben úgy állami, mint paedagogiai szempontból kitűnő alapelveken nyugszik, a több tanítóval bíró osztott iskolákat, tehát a legkedvezőbb viszonyokat tartván szem előtt, a tanszélok maximumát szabja meg; azon minimum ellenben, melyet minden iskolában még a legkedvezőtlenebb viszonyok között is el kell érni, egyáltalában nincsen meghatározva, tehát annak elérése jogosan nem is követelhető. Ennélfogva szükséges lesz az osztatlan népiskolák számára egy oly minimális tan- és óratervet megállapítani, mely megszabja, hogy ily iskolákban lelkiismeretes és értelmes tanítással mily tan azért lehet és mit kell biztosítani. Szükséges lesz a megállapítandó tanterv szem előtt tartásával olyan olvasókönyveket szerkesztetni, melyek a hittan, olvasás, írás, anyanyelv és számvetésen kívül, a többi tantárgyak tanítására kiinduló pontul szolgáló olvasmányokat tartalmazzanak." „Figyelmemet nem kerülte ki továbbá az ismétlő tankötelesek iskoláztatásának elhanyagolt állapota. Az ismétlő iskolai oktatásnak nemcsak az elemi iskola tanítási eredményének megszilárdítására, hanem arra is kell törekednie, hogy az ifjúságot azon életviszonyokra ügyesítse, képezze, melyekbe lépni fog. Hazánk népének túlnyomó része a földmivelésből él, de az ismétlő iskola ma még ezen megélhetési ágra nincsen kellő figyelemmel. Pedig ha az iparos, a kereskedő az ismétlő iskolai tankötelezettségének hivatásához mérten szervezett ismétlő iskolákban tehet eleget, a földmi-