Néptanítók lapja 25. évfolyam, 1892
1892-03-26 / 25. szám
XXV. évfolyam 25. szám.LÉH§§- Budapest, 1802 márcz. 26. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép-és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló és az illetékes kir. tanfelügyelő által láttamozott községi elöljárósági bizonyitványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiirandó. Előfizetési ár: egész évre 1 f frt, félévre 2 frt, 3 hóra 1 frt. Kevesebb időre nem fogadtatnak el előfizetések. Kéziratok nem külhetnek vissza. 'TIBQ AI3UIHITÉSEK ÁRSZABÁLYA: A pályázati hirdetéseknél minden egyes szóért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasalm soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számittuntnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület. Krisztinaváros, tanitóképezde) czimzendő. HIVATALOS HESZ. Értesítések. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Várady Ferencz, pápai kamarás, esperes, csákovári plébánost: Csákovár, Gilád, Obád, Petromány, Vojtek, Folya, Józsefszállás, Lipeth, Zsebely-Német-Szt-Mihály, Saágh, Ligeth, Pavácz, Szabadfalvi, Kissoda, Utvin, Szakálháza, Beregszó és Mehala községek részére ideiglenes ministeri iskolalátogatói teendőkkel megbízta. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimü tankönyvet : „Példák és feladatok a kereskedelmi számtanhoz. Összeállították Bogyó Samu és Novák Sándor. 3-ik kiadás (Budapest, 1892. Kiadja Kókai Lajos. Arafzt)", az orsz. közokt. tanács jelentése alapján 1892-ik évi 10.845. sz. alatt kelt rendeletével a kereskedelmi középiskolák és akadémiák használatára engedélyezte. NEM HIVATALOS KÉSZ. Elmélet és gyakorlat. (Vége.) Az ősmagyarok azonban ép ugy, mint a hunok nemcsak juhtenyésztéssel és baromtartással, hanem vadászattal is foglalkoztak. Gyakran meg kellett védeni nyájaikat a vadállatok ellen s e foglalkozás közben megkedvelték a vadászatot. Kedves foglalkozásuk volt, hogy megszállják az erdőt és mindenféle vadban nagy zsákmányt ejtsenek. Hej micsoda zsákmány aznap esett halva! Medve, bölény, farkas , rőt vad egész halma ; Láncsákon az erdő halottjait hordják. Késő éjjel fenn ülik a torját, Sürög a had népe nagy máglya tüzeknél; Nyárson egész marhát, forgatnak ezeknél: A bölényt, a szarvast. Megcsappan a tömlő ; Zendül rege és dal édesdeden emlő. (Buda halála. Ötödik ének. Arany J.) A bibliában is olvastatok-e olyan férfiúról, aki szerette a vadászatot? Igen — Nimród és Ezsau szintén híres vadászok voltak, valamint, hogy minden pásztornép is kedvelte a vadászatot. A magyarok nyíllal ejtették el a vadat. Ezzel a fegyverrel igen ügyesen tudtak bánni. Fegyverük volt még a pajzs, melyeket összeütöttek és erre a zajra felverték az erdei vadat, melyet huj! huj! kiáltásaikkal rémitettek meg. Este sátraik körül nagy tort csaptak ilyenkor. Egész halom lőtt állatot forgattak nyársakon. Tömlőikből az erjedt kanczatejet itták az ételhez, miközben az ősi hazáról énekeltek szép regéket és dalokat a nép költői, a hegedűsök. Csendül azon közben hegedűsök kobra, Emlékezetül a régi regét hozza: Hunor, magyar ősről zeng a dal beszéde, Kitől ered a hun és a magyar ág népe. Hogy kerekedtek fel öreg Ázsiából, Istencsuda által őseink hónából, Gimrad után szittyaföldre mikrp jöttek, Hol a magyar és hun törzsatyái lettek. (u. o) c) De őseink nemcsak juhtenyésztéssel és vadászattal foglalkoztak, hanem a halászatot is kedvelték. Mit gondoltak, melyik folyóvizünk szolgáltatta nekik a legtöbb halat? Ugy van. Amint a Tisza partján elterülő nagy síkságon legeltették nyájaikat, a pásztorok 25