Néptanítók lapja 36. évfolyam, 1903

1903-03-26 / 13. szám

XXXVI. évfolyam 13. szám. Budapest, 1903 március 26. NÉPTANÁTOK lapja KIADJA A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI M. KIR. MINISZTÉRIUM. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön (este). Előfizetési ár: Egy évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 5­1 fillér. — Egy negyed évnél kevesebb időre elő­zetést nem fogadunk el. — Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba küldendők. A hirdetések árszabása. — A pályázati hirdetéseknél min­den egyes szóért, minden közlés után 6 fillér fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknek az egész oldal egy hetvenketted részét tevő petit nyomású és egyhalábú sora 1 korona. Ezek a díjak is előre a kiadóhivatalba küldendők. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL­BUDAPEST, II. KER., OSTEOM­ UTCA 17. SZÁM. MAGY. KIK. EGYETEMI NYOMDA, I. KER., ISKOLA-TÉR 3. Kéziratokat nem adunk vissza. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző - intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló és az illetékes kir. tanfelügyelő által láttamozott községi elöljárósági bizonyítvánnyal , együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye meg­jelölésével) és az utolsó posta világosan kiirandó. A fizetésrendezés. Az állami tanítói kar egy érdemes tagjától vettük az alábbi cikket, a­melyet ezennel közzé­teszünk : A Budapesti Éirlap f. é. február 21. számában egy állami tanító aláírásával egy levelet közölt, amelynek tartalmát rendkívül figyelemreméltónak tartom magam is, különösen abból a szempont­ból, hogy a fizetésrendezésnek különösen erkölcsi jelentőségét emeli ki a tanítókra vonatkozólag. A tanügyi lapok nem méltatták kellőképpen ezt az érdekes levelet, bár nagyon megérdemli a vele való foglalkozást. Rögtön kijelentem, hogy bár mély hatással volt reám a levél tárgyilagos hangja és argumentumának súlya, még­sem érthetek mindenben egyet a levél­íróval. Mert, igaz ugyan, hogy a magyar tanítóság erkölcsi és társadalmi súlyá­nak emelése szempontjából a fizetés­rendezés egyik számottevő haszna az, hogy állami tisztviselőnek ismeri el az állami tanítót, de viszont erősen lerontja ezt a vívmányt az, hogy az új törvény­javaslat az állami tanítóknál eddig ismeretlen segédtanítói címet szentesíti. Nem vitatom én azt, hogy ez a cím a külföldi néptanítói státusban ismeretlen fogalom, sőt jól tudom, hogy nyugdíj­törvényünk szerint is jogos a segédtanítói cím életbeléptetése; azt is elismerem, hogy a tanítóképzőből kikerült 19—20 éves ifjú nem veheti zokon, ha öt éven át segédtanítóskodik; de én ennek a címnek a fölélesztésében visszafejlődést látok, sőt az államosítások alkalmával átvett és a községi vagy felekezeti iskoláknál évek hosszú során át működő érdemes tanítókra nézve egyenesen leolázónak tartom, hogy akik már mint rendes tanítók voltak alkalmazva, esetleg deres hajjal segédtanítói címmel láttas­sanak el.­ Az új törvényjavaslat értékét nagyon emelné az, ha abból a segédtanítói címet — mint oda nem valót — egyszerűen törölnék. Ugyancsak kívánatosnak találnám az állami néptanítói személyzet tagjaira nézve a helyi előléptetést , az igazgatói cím és pótlék elnyerhetését is. A magyar állami tanítók munkája — különösen a nemzetiségi vidékeken — igen becses, mert őrtállói a végeken a nemzeti eszméknek ; nézetem szerint rászolgáltak arra, hogy a helyi előlép­tetés rendszere rájuk is kiterjesztessék. A fizetésjavítást azonban magam sem kicsinylem. Mert habár a levélíró kol­legámmal együtt én is kesergek azon.­­ Értesülésünk szerint a közoktatásügyi miniszter a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát oly módon kívánja módosíttatni, hogy az államosítás alá kerülő iskoláknál rendes tanítói minőségben alkalmazva volt tanítók rendes állami tanítókká neveztessenek ki. Szerke.

Next